⁵¹Történt pedig, hogy amikor elérkezett felemeltetésének ideje, elhatározta, hogy felmegy Jeruzsálembe. ⁵²Követeket küldött maga előtt. Azok útnak indultak, és betértek a szamaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. ⁵³De nem fogadták be, mert Jeruzsálembe tartott. ⁵⁴Ennek láttán tanítványai, Jakab és János így szóltak:
– Uram, akarod-e, hogy tüzet hívjunk le az égből, hogy elpusztítsa őket?
⁵⁵De Jézus feléjük fordult és megszidta őket; ⁵⁶ezután továbbmentek egy másik faluba.
⁵⁷Amint mentek az úton, valaki ezt mondta neki:
– Követlek, bárhová is mégy.
⁵⁸Jézus azonban így felelt:
– A rókáknak barlangjuk van, az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hová lehajtania a fejét.
⁵⁹Egy másiknak ezt mondta:
– Kövess engem! De az így szólt:
– Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat!
⁶⁰Így szólt hozzá:
– Hadd temessék el a halottak a halottaikat, te pedig menj és hirdesd Isten országát!
⁶¹Egy másik ezt mondta:
– Követlek, Uram, de előbb engedd meg, hogy búcsút vegyek házam népétől!
⁶²Jézus pedig így felelt:
– Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, az nem alkalmas Isten országára.
10 ¹Ezek után az Úr kijelölt másik hetvenkét tanítványt, és elküldte őket maga előtt kettesével minden városba és helységbe, ahova menni szándékozott. ²Így szólt hozzájuk:
– Az aratnivaló sok, a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat aratásába! ³Menjetek! Íme, úgy küldelek benneteket, mint bárányokat a farkasok közé. ⁴Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut! Útközben senkit se köszöntsetek! ⁵Amikor beléptek egy házba, először ezt mondjátok: „Békesség e háznak!” ⁶Ha a béke fia lakik ott, rászáll békétek, ha nem, visszaszáll rátok. ⁷Maradjatok ugyanabban a házban! Egyétek és igyátok, amit adnak, mert méltó a munkás a maga bérére! Ne járjatok házról házra! ⁸Ha bementek egy városba, és befogadnak titeket, egyétek, amit elétek tesznek! ⁹Gyógyítsátok az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: „Elérkezett hozzátok Isten országa.” ¹⁰Ha pedig bementek egy városba, és nem fogadnak be titeket, menjetek ki az utcára, és mondjátok: ¹¹„Letöröljük még a port is, ami városotokból lábunkra tapadt! De tudjátok meg, közel van Isten országa!” ¹²Mondom nektek: Szodomának elviselhetőbb sorsa lesz azon a napon, mint annak a városnak.
¹³Jaj neked, Korazin! Jaj neked, Betszaida! Mert ha Tiruszban és Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, zsákban és hamuban ülve régen megtértek volna. ¹⁴De Tirusznak és Szidónnak elviselhetőbb sorsa lesz az ítéletkor, mint nektek. ¹⁵S te, Kafarnaum, talán az égig emelkedsz? A pokolig süllyedsz!
¹⁶Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket elutasít, engem utasít el. Aki pedig engem elutasít, azt utasítja el, aki küldött engem.
¹⁷A hetvenkét tanítvány örvendezve tért vissza:
– Uram, még a démonok is engedelmeskednek nekünk a te nevedre!
¹⁸Ő pedig ezt mondta nekik:
– Láttam a Sátánt villámként lezuhanni az égből. ¹⁹Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején, és semmi sem árthat nektek. ²⁰De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, hanem inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben!
²¹Abban az órában Szentlélekkel telve így ujjongott: „Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és kiműveltek elől, és kinyilatkoztattad az együgyűeknek. Igen, Atyám, így tetszett neked. ²²Atyám mindent nekem adott, és senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.”
²³Aztán tanítványaihoz fordult, és félrevonva őket ezt mondta:
– Boldog az a szem, amelyik látja, amit ti láttok. ²⁴Mondom nektek, sok próféta és király szerette volna látni azt, amit ti láttok, de nem látták meg, és hallani azt, amit ti hallotok, de nem hallották meg.
²⁵Ekkor előállt egy törvénytudó, hogy próbára tegye, és így szólt:
– Mester, mit kell tennem, hogy részem legyen az örök életben?
²⁶Így felelt neki:
– A Törvényben mi van megírva? Hogyan olvasod?
²⁷Az így válaszolt:
– Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint önmagadat!
– ²⁸Helyesen feleltél – mondta neki. – Tedd ezt, és élni fogsz!
²⁹Az viszont igazolni akarta magát, és ezt mondta Jézusnak:
– És ki az én felebarátom?
³⁰Jézus értette a kérdést, és válaszolt:
– Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba. Rablók kezébe került, akik elvették ruháit, megverték, azután félholtan otthagyták, és elmentek. ³¹Történetesen egy pap ment azon az úton Jeruzsálemből, de amikor meglátta, elkerülte. ³²Hasonlóképpen egy levita is odaért arra a helyre, és amikor meglátta, a másik oldalon továbbment. ³³Egy úton lévő szamaritánus pedig, amikor odaért és meglátta, megszánta. ³⁴Odament hozzá, olajat és bort öntött sebeire, és bekötözte őket. Aztán feltette a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és ápolta. ³⁵Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: „Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked.” ³⁶E három közül mit gondolsz, melyik lett felebarátja a rablók kezébe esett embernek?
– ³⁷Az, aki irgalmas volt hozzá – válaszolta. Jézus erre ezt mondta neki:
– Menj, te is cselekedj hasonlóképpen!
³⁸Amikor továbbhaladtak, betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony vendégül látta. ³⁹Volt ennek egy Mária nevű testvére, aki leült az Úr lábához, és hallgatta szavát. ⁴⁰Mártát pedig teljesen lefoglalta a sokféle teendő. Ezért odajött, és így szólt:
– Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a teendőkkel? Mondd hát neki, hogy segítsen!
⁴¹Az Úr azonban így felelt neki:
– Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, ⁴²pedig csak egyetlen dolog fontos. Mária a jobbik részt választotta, amit nem vehetnek el tőle.
11 ¹Történt egyszer, hogy valahol imádkozott, és mikor befejezte, így szólt hozzá egyik tanítványa:
– Uram, taníts meg minket imádkozni, ahogy János is megtanította a tanítványait!
²Ő ezt mondta nekik:
– Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: „Atya, szenteltessék meg neved! Jöjjön el országod! ³Mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponta! ⁴És bocsásd meg bűneinket, mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek! És ne állíts minket próbatétel elé!”
⁵Azután így szólt hozzájuk:
– Tegyük fel, valamelyikteknek van egy barátja, és eljön hozzá éjnek évadján, és ezt mondja neki: „Barátom, adj nekem kölcsön három kenyeret, ⁶mert útról érkezett egy barátom, és nincs, amit elébe tegyek” –, ⁷és így válaszolna belülről: „Ne zaklass engem! Az ajtó már be van zárva, és velem együtt gyermekeim is ágyban vannak. Nem kelhetek fel, hogy kenyeret adjak neked.” ⁸Mondom nektek, ha nem kel fel, és nem ad neki a barátságukra való tekintettel, az arcátlansága miatt fel fog kelni, és megadja neki, amire szüksége van. ⁹Ezért mondom nektek: kérjetek, és adnak nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak majd nektek. ¹⁰Mert mindaz, aki kér, kap; aki keres, talál; és aki zörget, annak ajtót nyitnak. ¹¹Van köztetek olyan apa, aki a fiának kígyót ad, amikor halat kér tőle, ¹²vagy amikor tojást kér, skorpiót ad neki? ¹³Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó dolgokat adni, mennyivel inkább meg fogja adni mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle.
¹⁴Egyszer éppen egy néma démont űzött ki. Amikor kiment a démon, a néma megszólalt. A tömeget csodálat töltötte el.
¹⁵Néhányan azonban így beszéltek:
– Beelzebubnak, a démonok fejedelmének segítségével űzi ki a démonokat.
¹⁶Mások meg, hogy próbára tegyék, mennyei jelet követeltek tőle. ¹⁷Ő azonban ismerve gondolataikat ezt mondta nekik:
– Minden ország, amelyben belviszály támad, romlásba dől, és kő kövön nem marad. ¹⁸Ha a Sátán maga ellen fordul, hogyan maradhat fenn országa? Miért mondjátok, hogy én Beelzebub segítségével űzöm ki a démonokat? ¹⁹Ha én Beelzebub segítségével űzöm ki a démonokat, fiaitok kinek a segítségével űzik ki azokat? Ezért ők lesznek bíráitok. ²⁰Ha viszont én Isten ujjával űzöm ki a démonokat, akkor meglepett benneteket Isten országa. ²¹Ha egy erős ember teljes fegyverzetben őrzi a maga udvarházát, vagyona biztonságban van. ²²Ha azonban egy nála erősebb támad ellene, akkor elveszi teljes fegyverzetét, amelyben bízott, és szétosztja a zsákmányt. ²³Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, az szétszór. ²⁴Ha a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken bolyong nyugalmat keresve, és nem talál, akkor így szól: „Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem.” ²⁵Amikor odaér, kisöpörve és rendbe szedve találja. ²⁶Akkor elmegy, vesz maga mellé még másik hét, magánál is gonoszabb lelket, bemennek, és ott laknak. Annak az embernek az utóbbi állapota rosszabb lesz az előbbinél.
²⁷Amikor ezt mondta, a sokaságból egy asszony felemelte a hangját, és így szólt hozzá:
– Boldog az anyaméh, amely téged hordozott, és boldogok az emlők, amelyek tápláltak!
²⁸De ő így felelt:
– Még boldogabbak azok, akik Isten szavát hallgatják és megtartják!
²⁹Amikor pedig egyre nagyobb tömeg sereglett hozzá, így kezdett beszélni:
– Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét.
³⁰Mert amint Jónás jel volt a niniveiek számára, úgy lesz az Emberfia is jel e nemzedék számára. ³¹Dél királynője feltámad az ítéletkor e nemzedék tagjaival, és elítéli őket, mert ő eljött a föld végső határáról, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét. De íme, itt valami nagyobb van Salamonnál! ³²A niniveiek feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel, és elítélik, mert ők megtértek Jónás prédikálására. De íme, itt valami nagyobb van Jónásnál!
³³Senki sem gyújt lámpást azért, hogy elrejtse vagy véka alá tegye, hanem a lámpatartóra, hogy a belépők lássák a világosságot.
³⁴Tested lámpása a szemed. Ha a szemed egészséges, egész tested világos, de ha beteg, a tested is sötét. ³⁵Vigyázz tehát, hogy a benned levő világosság sötétséggé ne legyen! ³⁶Ha tehát az egész tested világos, és nincsen benne egyetlen sötét rész sem, akkor olyan világos lesz az egész, mint amikor a lámpás rád ragyog.
³⁷Beszéd közben egy farizeus meghívta, hogy egyék nála. Bement, és asztalhoz telepedett. ³⁸A farizeus pedig elcsodálkozott, amikor meglátta, hogy evés előtt nem végezte el a kézmosást. ³⁹Az Úr azonban ezt mondta neki:
– Ti, farizeusok a pohár és a tál külsejét megtisztítjátok, de belül telve vagytok harácsolással és gonoszsággal. ⁴⁰Esztelenek! Aki megalkotta a külsőt, nem az alkotta-e meg a belsőt is? ⁴¹Inkább adjátok oda alamizsnául, ami a tálban van, és minden tiszta lesz nektek!
⁴²De jaj nektek, farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és minden veteményből, de elhanyagoljátok az igazságos ítéletet és Isten szeretetét! Ezeket kellene gyakorolni, s amazokat sem elhanyagolni!
⁴³Jaj nektek, farizeusok, mert szeretitek a fő helyet a zsinagógában, és azt, amikor a tereken köszöntenek benneteket!
⁴⁴Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a jeltelen sírok: az emberek mit sem sejtve járnak rajtuk!
⁴⁵Ekkor megszólalt egy törvénytudó, és ezt mondta neki:
– Mester, amikor ezt mondod, minket is megbántasz.
⁴⁶De ő így válaszolt:
– Jaj nektek is, törvénytudók, mert az emberekre nyomasztó terheket raktok, de magatok egyetlen ujjal sem érintitek a terheket.
⁴⁷Jaj nektek, mert síremlékeket emeltek a prófétáknak, akiket atyáitok öltek meg. ⁴⁸Így arról tesztek tanúságot, hogy helyeslitek atyáitok tetteit. Ők öltek, ti pedig építkeztek. ⁴⁹Ezért mondta Isten bölcsessége is: „Küldök hozzájuk prófétákat és apostolokat. Közülük némelyeket megölnek és üldöznek”, ⁵⁰hogy számon kérjék ettől a nemzedéktől minden próféta vérét, amelyet kiontottak a világ kezdete óta, ⁵¹Ábel vérétől Zakariás véréig, aki az áldozati oltár és a szentély között pusztult el. Bizony, mondom nektek, számot kell adnia ennek a nemzedéknek.
⁵²Jaj nektek, törvénytudók, mert magatokhoz vettétek az ismeret kulcsát, de ti nem mentek be, akik pedig be akartak menni, azokat nem engedtétek.
⁵³Amikor kiment onnét, az írástudók és a farizeusok hevesen támadni kezdték, és mindenféléről faggatták, ⁵⁴csak azt lesve, hogy beszédében valami csapdát találjanak neki.
12 ¹Miközben megszámlálhatatlan sokaság gyűlt össze, úgyhogy majdnem eltaposták egymást, beszélni kezdett, de először csak tanítványaihoz:
– Óvakodjatok a farizeusok kovászától, a képmutatástól!
²Nincsen olyan rejtett dolog, ami le ne lepleződnék, és olyan titok, ami ki ne tudódnék. ³Ezért tehát amit sötétben mondtatok, azt világosban fogják hallani, és amit a belső szobákban fülbe súgva mondtatok, a háztetőkről fogják hirdetni.
⁴Nektek, barátaimnak mondom: Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de azon túl nem árthatnak! ⁵Megmondom nektek, kitől féljetek: attól féljetek, akinek azonfelül, hogy megöl, arra is van hatalma, hogy a gyehennára vessen! Bizony, mondom nektek: tőle féljetek! ⁶Ugye két fillérért öt verebet adnak? Isten mégsem feledkezik meg közülük egyről sem. ⁷Sőt még a hajatok szála is mind meg van számlálva! Ne féljetek, értékesebbek vagytok sok verébnél!
⁸Mondom nektek, aki elismer engem az emberek előtt, azt az Emberfia is elismeri Isten angyalai előtt. ⁹Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt megtagadják Isten angyalai előtt.
¹⁰Ha valaki az Emberfia ellen szól, bocsánatot nyer, de aki a Szentlelket káromolja, az nem nyer bocsánatot.
¹¹Amikor zsinagógákba, uralkodók és hatóság elé visznek benneteket, ne aggódjatok, hogyan védekezzetek, vagy mit mondjatok! ¹²Ugyanis a Szentlélek abban az órában megtanít majd titeket arra, hogy mit kell mondanotok.
¹³Valaki a tömegből ezt mondta neki:
– Mester, mondd a testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!
¹⁴De ő így válaszolt:
– Ember, ki tett engem bíróvá vagy végrehajtóvá köztetek?
¹⁵Azután ezt mondta nekik:
– Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét nem a vagyona biztosítja!
¹⁶Mondott nekik egy példázatot:
– Egy gazdag embernek bő termést hozott a földje. ¹⁷Ekkor így gondolkodott magában: „Mit tegyek? Nincsen hova betakarítanom a termésemet.” ¹⁸Majd így szólt: „A következőt fogom tenni: lebontom csűreimet, nagyobbakat építek, és oda takarítom be minden gabonámat és javamat. ¹⁹Aztán ezt mondom magamnak: »Sok javad van sok évre félretéve. Pihend ki magad, egyél, igyál, vigadozzál!«” ²⁰Isten azonban így szólt hozzá: „Esztelen, még ez éjjel visszakérik életed. Kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál?” ²¹Így jár az, aki magának gyűjt, és nem Isten mértéke szerint gazdag.
²²Tanítványaihoz pedig így szólt:
– Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok! ²³Az élet ugyanis több a tápláléknál, és a test a ruházatnál. ²⁴Nézzétek a hollókat! Nem vetnek, nem is aratnak, nincsen kamrájuk, sem csűrük, Isten mégis táplálja őket. Mennyivel értékesebbek vagytok ti a madaraknál! ²⁵De aggodalmaskodással melyiktek tudja akár egy arasznyival is meghosszabbítani az életét? ²⁶Ha tehát a legcsekélyebbre sem vagytok képesek, miért aggódtok a többi miatt? ²⁷Nézzétek a liliomokat, hogyan növekednek! Nem fáradoznak, nem is fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül bármelyik. ²⁸Ha pedig a mező füvét, ami ma van, de holnap a kemencébe vetik, Isten így öltözteti, mennyivel inkább benneteket, kicsinyhitűek! ²⁹Ezért ne kérdezzétek, mit egyetek vagy mit igyatok, és ne nyugtalankodjatok! ³⁰Mert mindezeket a világ pogányai hajszolják. A ti Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van. ³¹Keressétek inkább az ő országát, és ráadásként ezeket is megkapjátok.
³²Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett Atyátoknak, hogy nektek adja az országot! ³³Adjátok el vagyonotokat, és osszátok ki alamizsnaképpen! Szerezzetek magatoknak szét nem feslő erszényeket, kifogyhatatlan kincset a mennyben, ahol a tolvaj nem férkőzhet hozzá, s a moly sem teszi tönkre! ³⁴Mert ahol a kincsetek van, ott lesz a szívetek is. ³⁵Legyen derekatok felövezve és lámpásotok meggyújtva! ³⁶Legyetek olyanok, mint azok, akik várják, mikor tér vissza uruk a menyegzőről, hogy amikor megérkezik és zörget, azonnal ajtót nyithassanak neki! ³⁷Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor megérkezik, virrasztva talál! Bizony, mondom nektek, felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik. ³⁸És ha a második vagy a harmadik őrváltáskor érkezik is, és virrasztva találja őket: boldogok azok a szolgák!
³⁹Kétségtelen, ha tudná a ház ura, melyik órában jön a tolvaj, nem hagyná, hogy betörjön a házába. ⁴⁰Ti is legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amikor nem is gondoljátok!
⁴¹Péter ezt kérdezte:
– Uram, nekünk mondod ezt a példázatot, vagy mindenkinek?
⁴²Az Úr így válaszolt:
– Ki tehát a hűséges és előrelátó sáfár, akit az úr szolgái fölé rendel majd, hogy idejében kiadja élelmüket? ⁴³Boldog az a szolga, akit, amikor megérkezik az úr, ebben a munkában talál! ⁴⁴Bizony, mondom nektek, hogy egész vagyona fölé rendeli.
⁴⁵De ha az a szolga ezt mondja szívében: „Késik az én uram”, és verni kezdi a szolgákat és szolgálókat, enni, inni és részegeskedni kezd; ⁴⁶azon a napon jön majd meg annak a szolgának az ura, amelyiken nem várja, és abban az órában, amelyikben nem gondolja, és kettévágatja, s a hűtlenek sorsára juttatja.
⁴⁷Az a szolga, aki ismerte ura akaratát, és nem készült fel vagy nem cselekedett akarata szerint, sok verést kap. ⁴⁸Amelyik viszont nem ismerte ura akaratát, és úgy cselekedett verést érdemlő dolgokat, az kevés verést kap. Mindenkitől, akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon. ⁴⁹Azért jöttem, hogy tüzet hozzak a földre, és mennyire szeretném, ha már lángolna! ⁵⁰Egy keresztséggel kell azonban még megkereszteltetnem, és mennyire szorongok, amíg ez végbe nem megy! ⁵¹Úgy gondoljátok, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Nem – mondom nektek –, hanem meghasonlást. ⁵²Mert mostantól öten lesznek egy házban, de megosztva: három kettő ellen, és kettő három ellen. ⁵³Az apa a fia ellen, és a fiú az apja ellen. Az anya a lánya ellen, és a lány az anyja ellen. Az anyós a menye ellen, és a meny az anyósa ellen.
⁵⁴Azután szólt a sokasághoz is:
– Amikor látjátok, hogy felhő támad nyugatról, mindjárt azt mondjátok, itt a vihar, és úgy is lesz. ⁵⁵Amikor pedig déli szél fúj, azt mondjátok, hőség jön, és úgy is lesz. ⁵⁶Álnokok, a föld és az ég jelenségeit felismeritek. Miért nem vagytok képesek felismerni, hogy itt a sorsdöntő pillanat?
⁵⁷De miért nem ítélitek meg ti magatok, hogy mi a helyénvaló? ⁵⁸Amikor ellenfeleddel a bíróságra mégy, még útközben igyekezz megegyezni vele, nehogy a bíró elé hurcoljon, és a bíró átadjon a börtönőrnek, a börtönőr pedig tömlöcbe vessen! ⁵⁹Mondom neked, nem jössz ki onnét addig, amíg meg nem adod az utolsó fillért is.
13 ¹Abban az időben jöttek néhányan, és hírt adtak neki azokról a galileaiakról, akiknek a vérét Pilátus az áldozatukéval elegyítette. ²Így válaszolt nekik:
– Azt gondoljátok, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak a többi galileainál, mivel ez történt velük? ³Nem! Sőt mondom nektek, ha meg nem tértek, mindannyian hasonlóképpen vesztek el! ⁴Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc, akire Siloámnál rádőlt a torony, és megölte őket, vétkesebbek voltak minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik? ⁵Nem! Sőt mondom nektek, ha meg nem tértek, mindannyian ugyanúgy vesztek el!
⁶Azután ezt a példázatot mondta:
– Egy embernek volt a szőlőjében egy fügefája. Kiment, hogy gyümölcsöt keressen rajta, de nem talált. ⁷Azt mondta erre a vincellérnek: „Íme, három éve, hogy idejárok gyümölcsöt keresni ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért élősködjék itt a földön?” ⁸De az így válaszolt neki: „Uram, hagyd meg még ebben az évben! Körülásom, és megtrágyázom, ⁹hátha jövőre terem; ha pedig nem, akkor vágasd ki!”
¹⁰Egyszer valamelyik zsinagógában tanított szombaton. ¹¹Íme, volt ott egy asszony, akiben tizennyolc éve a betegség lelke lakott. Görnyedten járt, és nem tudott teljesen felegyenesedni. ¹²Amikor Jézus meglátta, odaszólt, és ezt mondta neki:
– Asszony, megszabadultál betegségedből!
¹³Rátette a kezét, mire az nyomban felegyenesedett, és dicsőítette Istent. ¹⁴A zsinagógai elöljáró azonban méltatlankodott, hogy Jézus szombaton gyógyított, és így szólt a jelenlévőkhöz:
– Hat nap van, amikor dolgozni kell! Azokon jöjjetek gyógyíttatni magatokat, ne szombaton!
¹⁵Az Úr így válaszolt neki:
– Képmutatók, vajon szombaton nem oldja-e el mindegyikőtök a maga ökrét vagy szamarát a jászoltól, és nem vezeti-e ki, hogy megitassa? ¹⁶Ezt az asszonyt, Ábrahám lányát, akit tizennyolc éve tartott megkötözve a Sátán, nem kellett-e feloldani ebből a béklyóból szombaton?
¹⁷Amikor ezt mondta, ellenfelei mindnyájan megszégyenültek, viszont az egész sokaság örült mindazoknak a csodáknak, amelyeket véghezvitt.
¹⁸Azután így szólt:
– Mihez hasonló Isten országa, mihez hasonlítsam? ¹⁹Hasonló a mustármaghoz, amit fogott egy ember, és elvetett a kertjében. Az pedig felnövekedett, és fává lett, úgyhogy az ég madarai fészket raktak az ágain.
²⁰Majd ismét szólt:
– Mihez hasonlítsam Isten országát? ²¹Hasonló a kovászhoz, amit fogott egy asszony, és belekevert három mérő lisztbe, míg végül az egész megkelt.
²²Jeruzsálembe tartva városról városra, faluról falura mindenütt tanított.
²³Egyszer valaki ezt kérdezte tőle:
– Uram, kevesen vannak, akik üdvözülnek? Erre ő így felelt nekik:
– ²⁴Igyekezzetek bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak. ²⁵Amikor felkel a ház ura, és bezárja az ajtót, megálltok majd kívül, és zörgetni kezdtek az ajtón, és így szóltok: „Uram, nyiss ajtót nekünk!” De ő így válaszol majd nektek: „Nem tudom, honnét valók vagytok.” ²⁶Akkor kezditek majd mondani: „Veled ettünk, ittunk, s az utcáinkon tanítottál.” ²⁷Erre majd ezt mondja nektek: „Mondom nektek, nem tudom, honnét valók vagytok. Távozzatok tőlem mindnyájan, ti gonosztevők!” ²⁸Lesz majd sírás és fogcsikorgatás, amikor látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és valamennyi prófétát Isten országában, magatokat pedig kirekesztve onnét. ²⁹Jönnek majd keletről és nyugatról, északról és délről, és asztalhoz telepednek Isten országában. ³⁰Íme, vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, akik utolsók lesznek!
³¹Még abban az órában néhány farizeus ment oda hozzá, és így szóltak:
– Menj, távozz innét, mert Heródes meg akar ölni!
– ³²Menjetek – válaszolta –, mondjátok meg annak a rókának: „Íme, ma és holnap démonokat űzök ki, és gyógyítok, de harmadnap bevégzem küldetésem. ³³Viszont ma, holnap és a következő napon tovább kell mennem, mert lehetetlen, hogy egy próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el.” ³⁴Jeruzsálem, Jeruzsálem, te, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam gyermekeidet összegyűjteni, mint a tyúk a csibéit szárnyai alá, de nem akartátok! ³⁵Íme, házatok elhagyatott lesz. S mondom nektek, nem láttok engem addig, amíg el nem jön az az idő, amikor ezt mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jön!
14 ¹Amikor egyszer szombaton bement az egyik vezető farizeus házába étkezni, a farizeusok figyelték. ²Íme, egy vízkóros ember került elébe. ³Ekkor Jézus megkérdezte a törvénytudóktól és a farizeusoktól:
– Szabad-e szombaton gyógyítani, vagy nem?
⁴De azok hallgattak. Megfogta a beteget, meggyógyította, és elküldte. ⁵S így szólt hozzájuk:
– Ha közületek valakinek a fia vagy az ökre szombaton kútba esik, vajon nem húzza-e ki azonnal?
⁶Erre nem tudtak mit felelni.
⁷Azután egy példázatot mondott a meghívottaknak, mert észrevette, hogyan válogatják a fő helyeket:
– ⁸Ha valaki menyegzőre hív, ne ülj a fő helyre, mert lehet, hogy meghívott nálad rangosabb embert is! ⁹És ha odamegy hozzád, aki meghívott téged is meg őt is, és így szól: „Engedd át neki a helyet!” –, akkor szégyenszemre az utolsó helyre fogsz kerülni. ¹⁰Ellenkezőleg, ha meghívnak, menj, ülj az utolsó helyre, hogy amikor jön, aki meghívott, így szóljon hozzád: „Barátom, ülj feljebb!” Akkor valamennyi asztaltársad előtt tisztelet övez. ¹¹Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatásban lesz része, aki pedig megalázza magát, azt felmagasztalják.
¹²Ekkor azt mondta annak, aki meghívta:
– Ha ebédet vagy vacsorát adsz, ne barátaidat hívd meg, ne is testvéreidet, rokonaidat vagy gazdag szomszédaidat! Nehogy viszonzásul ők is meghívjanak, s ez legyen jutalmad! ¹³Ellenkezőleg, ha vendégséget rendezel, hívj meg szegényeket, nyomorékokat, sántákat, vakokat! ¹⁴Boldog leszel, mert nincs miből viszonozniuk, te pedig viszonzásban részesülsz majd az igazak feltámadásakor.
¹⁵Ezt hallva az egyik vendég így szólt hozzá:
– Boldog, aki Isten országának vendége!
¹⁶Ő pedig ezt mondta neki:
– Egy ember nagy vacsorát adott, és sokakat meghívott. ¹⁷A vacsora órájában elküldte szolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak: „Gyertek, mert már minden kész!” ¹⁸De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek. Az első ezt mondta neki: „Földet vettem, kénytelen vagyok kimenni, hogy megnézzem. Kérlek, bocsáss meg!” ¹⁹A másik ezt mondta: „Öt iga ökröt vettem, megyek, hogy kipróbáljam őket. Kérlek, bocsáss meg!” ²⁰Egy másik ezt mondta: „Most nősültem, ezért nem tudok menni.” ²¹Amikor a szolga visszatért, mindezt jelentette urának. A ház ura haragra lobbant, és ezt mondta szolgájának: „Menj ki gyorsan a város útjaira és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a nyomorékokat, a sántákat és a vakokat!” ²²A szolga aztán jelentette: „Uram, amit parancsoltál, megtörtént, de még van hely. ²³Akkor az úr így szólt a szolgához: „Menj el az utakra és az ösvényekre, és kényszeríts mindenkit arra, hogy bejöjjön, hogy megteljék a házam! ²⁴Mert mondom nektek, hogy azok közül, akiket meghívtam, senki sem ízleli meg a vacsorámat.”
²⁵Nagy tömeg ment vele. Megfordult, és így szólt hozzájuk:
– ²⁶Ha valaki hozzám jön, de nálam fontosabbnak tartja apját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit vagy a saját életét, nem lehet a tanítványom. ²⁷Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, nem lehet a tanítványom.
²⁸Mert ha valaki közületek tornyot akar építeni, ugye előbb leül, és kiszámítja a költséget, vajon futja-e a befejezésig? ²⁹Különben – miután alapot vetett, de nem tudta befejezni – gúnyolni kezdi mindenki, aki látja: ³⁰„Ez az ember építkezni kezdett, de nem tudta befejezni.” ³¹Vagy ha egy király hadba akar indulni egy másik király ellen, ugye előbb leül, s fontolóra veszi, vajon tízezer emberrel szembeszállhat-e azzal, aki húszezerrel jön ellene? ³²Amennyiben nem, akkor követséget küld, amikor az még távol van, és megtudakolja a békefeltételeket. ³³Ugyanígy, aki közületek nem mond le minden vagyonáról, nem lehet a tanítványom.
³⁴Jó a só, de ha elveszti az ízét, mivel lehet neki visszaadni? ³⁵Sem a földnek, sem a trágyának nem használ, tehát kidobják. Akinek van füle a hallásra, hallja meg!
15 ¹A vámszedők és a bűnösök mind egyre jöttek Jézushoz, hogy hallgassák. ²A farizeusok és az írástudók viszont így zúgolódtak egymás között:
– Ez bűnösöket fogad magához, és velük eszik.
³Erre ezt a példabeszédet mondta nekik:
– ⁴Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja? ⁵S ha megtalálta, örvendezve a vállára veszi, ⁶hazamegy, összehívja a barátait és a szomszédait, majd így szól hozzájuk:
„Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat.” ⁷Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egyetlen bűnös megtérésén, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre.
⁸Vagy ha egy asszonynak tíz drachmája van, és elveszít egy drachmát, nem gyújt-e lámpást, nem söpri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, míg meg nem találja? ⁹És ha megtalálta, összehívja a barátnőit és a szomszédasszonyait, és így szól:
„Örüljetek velem, mert megtaláltam a drachmát, amit elveszítettem.” ¹⁰Mondom nektek, így fognak örülni Isten angyalai egyetlen bűnös megtérésének.
¹¹Azután így folytatta:
– Valakinek volt két fia. ¹²A fiatalabbik így szólt apjához: „Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét.” Ő pedig megosztotta köztük javait.
¹³Néhány nap múlva a fiatalabbik fiú összeszedett mindent, elköltözött messze földre, és ott eltékozolta vagyonát, mert szertelen életet élt. ¹⁴Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, ő pedig nélkülözni kezdett. ¹⁵Ekkor elment, és elszegődött egy helybeli polgárhoz, aki kiküldte őt a földjeire disznókat őrizni. ¹⁶Szívesen megtöltötte volna a gyomrát azzal az eleséggel, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki.
¹⁷Ekkor magába szállt, és ezt mondta: „Apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen pusztulok! ¹⁸Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: »Apám, szörnyű bűnt követtem el ellened. ¹⁹Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz. Fogadj be béreseid közé!«”
²⁰Útra kelt, és elment apjához.
Még messze járt, amikor apja meglátta, megesett a szíve rajta, eléje futott, a nyakába borult, és megcsókolta.
²¹A fiú ekkor így szólt: „Apám, szörnyű bűnt követtem el ellened. Nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz.” ²²Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: „Hozzátok ki hamar a régi ruháit, és öltöztessétek fel! Húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára! ²³Azután hozzátok a hizlalt borjút, vágjátok le! Együnk és vigadjunk, ²⁴mert ez a fiam halott volt, és újra életre kelt; elveszett, és megkerült!” És elkezdtek vigadozni.
²⁵Az idősebbik fiú a mezőn volt, és amikor hazajövet közeledett a házhoz, meghallotta a zenét és az énekszót. ²⁶Magához hívott egy szolgát, és tudakolta tőle, hogy mi történt. ²⁷Mire a szolga így felelt: „Testvéred jött meg, és apád levágatta a hizlalt borjút, mivel egészségben kapta őt vissza.” ²⁸Ekkor ő haragra lobbant, és nem akart bemenni. De apja kijött, és kérlelte. ²⁹Ő azonban ezt mondta neki: „Látod, hány esztendeje szolgálok neked!? Soha nem szegtem meg parancsodat, és te sohasem adtál nekem még egy kecskét sem, hogy barátaimmal vigadozhassak.
³⁰Amikor pedig megjött ez a te fiad, aki parázna nőkre tékozolta el vagyonodat, levágattad a hizlalt borjút.” ³¹Ő azonban így válaszolt: „Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tiéd. ³²Ünnepelni és örvendezni kellett, mert ez a te testvéred halott volt, és életre kelt; elveszett, és megkerült.”
16 ¹Majd szólt tanítványaihoz is:
– Volt egy gazdag ember, akinek volt egy sáfára. Ezt bevádolták nála, hogy eltékozolja a vagyonát. ²Hívatta, és így szólt hozzá: „Mit hallok rólad? Adj számot a sáfárságodról, mert nem lehetsz többé sáfár!” ³Erre a sáfár így gondolkodott magában:
„Mit tegyek, ha uram elveszi tőlem a sáfárságot? Kapálni nem bírok, koldulni szégyellek. ⁴Tudom már, mit tegyek, hogy amikor elmozdítanak a sáfárságból, legyen, aki befogad a házába.” ⁵Egyenként magához hívatta ura adósait. Megkérdezte az elsőtől:
„Mennyivel tartozol uramnak?” ⁶Az így felelt: „Száz kanna olajjal.” Erre azt mondta neki: „Itt van az adósleveled, ülj le gyorsan, és írj ötvenet!” ⁷Azután a másiknak azt mondta: „Te mennyivel tartozol?” Az így válaszolt: „Száz mérő búzával.” Erre így szólt hozzá: „Itt van az adósleveled, írj nyolcvanat!” ⁸Az úr megdicsérte a hamis sáfárt, hogy eszesen járt el. E világ fiai egymás között eszesebbek, mint a világosság fiai. ⁹Mondom nektek: szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonnal, hogy amikor elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba!
¹⁰Aki a legkisebb dologban megbízható, megbízható a nagyban is, és aki a legkisebb dologban hamis, az hamis a nagyban is. ¹¹Ha tehát a hamis mammonnal nem voltatok megbízhatók, ki bíz rátok igaz értéket? ¹²És ha a máséval nem voltatok megbízhatók, ki adja oda nektek azt, ami a tiétek?
¹³Egy szolga sem szolgálhat két úrnak: vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.
¹⁴Hallották mindezt a farizeusok is, akik pénzsóvárak voltak, és kigúnyolták. ¹⁵Ezt mondta nekik:
– Ti igazaknak tartjátok magatokat az emberek előtt, de Isten ismeri a szíveteket. Ami az emberek előtt magasztos, Isten előtt utálatos.
¹⁶A Törvény és a próféták Jánosig. Azóta Isten országának örömhírét hirdetik, és mindenki erőnek erejével be akar oda jutni. ¹⁷Hamarabb elmúlik ég és föld, mint hogy a Törvényből egyetlen vessző is elveszne.
¹⁸Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörő, és aki férjétől elbocsátott asszonyt vesz el, szintén házasságtörő.
¹⁹Volt egy gazdag ember, aki bíborba és patyolatba öltözött, és nap mint nap fényes lakomát rendezett. ²⁰Egy Lázár nevű, fekélyekkel tele koldus ott feküdt a kapuja előtt. ²¹Szívesen jóllakott volna azzal, ami a gazdag asztaláról lehullott, de csak a kutyák jöttek, és nyaldosták sebeit. ²²Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és az angyalok felvitték Ábrahám kebelére. Meghalt a gazdag is, és eltemették. ²³Amint a pokolban kínok között felemelte tekintetét, látta távolról Ábrahámot és kebelén Lázárt. ²⁴Ekkor felkiáltott: „Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet, mert gyötrődöm e lángban!” ²⁵De Ábrahám így válaszolt: „Fiam, jusson eszedbe, hogy te megkaptad javaidat életedben éppen úgy, mint Lázár a rosszat! Ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődöl. ²⁶Ezenfelül közöttünk és közöttetek nagy szakadék tátong, hogy akik innen át akarnak menni hozzátok, ne mehessenek, se onnan ide át ne jöhessen senki.” ²⁷Ő pedig így szólt: „Akkor arra kérlek, atyám, hogy küldd el őt atyám házához! ²⁸Ugyanis van öt testvérem. Figyelmeztesse őket, nehogy ők is idekerüljenek a gyötrelem helyére!” ²⁹Ábrahám így válaszolt: „Ott van nekik Mózes, és ott vannak a próféták, hallgassanak azokra!” ³⁰De az erre ezt mondta: „Nem úgy, atyám, Ábrahám, hanem ha a halottak közül megy el valaki hozzájuk, akkor majd megtérnek.” ³¹Erre ezt felelte neki: „Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül.”
17 ¹Így szólt tanítványaihoz:
– Lehetetlen, hogy bűnre vezető alkalmak ne történjenek; de jaj annak, aki által megtörténnek!
²Jobb lenne annak, ha malomkövet kötnének a nyakába, és a tengerbe vetnék, mintsem egyet is bűnre vezessen a kicsinyek közül. ³Vigyázzatok magatokra!
Ha vétkezik ellened testvéred, figyelmeztesd, és ha megbánja, bocsáss meg neki! ⁴És ha naponta hétszer vétkezik ellened, és hétszer tér vissza hozzád, és így szól: „Megbántam” –, bocsáss meg neki!
⁵Az apostolok így szóltak az Úrhoz:
– Növeld bennünk a hitet!
⁶Az Úr ezt válaszolta:
– Ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és így szólnátok ehhez az eperfához: „Szakadj ki gyökerestül, és gyökerezz meg a tengerben!” –, engedelmeskedne nektek.
⁷Ki az közületek, aki ezt mondja szolgájának, amikor az szántás vagy legeltetés után megjön a mezőről: „Jöjj ide hamar, és ülj az asztalhoz”? ⁸Nem azt mondja-e inkább neki: „Készíts nekem valami ennivalót, övezd fel magad, és szolgálj fel nekem, míg eszem és iszom, te majd azután egyél és igyál!”? ⁹Vajon megköszöni a szolgának, hogy teljesítette, amit parancsoltak? ¹⁰Ugyanígy ti is, ha teljesítettétek mindazt, amit parancsoltak nektek, mondjátok: „Érdemtelen szolgák vagyunk. Azt tettük, ami a kötelességünk volt.”
¹¹Útban Jeruzsálem felé Szamaria és Galilea határvidékén ment át. ¹²Amikor beért egy faluba, tíz leprás férfi jött vele szembe. Megálltak távol, ¹³és kiáltozva kérték:
– Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!
¹⁴Amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk:
– Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak!
Útközben megtisztultak. ¹⁵Egyikük, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent. ¹⁶Arcra borult lába előtt, és hálát adott neki. Ez a férfi szamariai volt. ¹⁷Jézus ekkor így szólt:
– Ugye mind a tíz megtisztult? Hol van a többi kilenc? ¹⁸Senki más nem tért vissza, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?
És így szólt hozzá:
– ¹⁹Kelj fel – mondta neki –, menj, hited megmentett téged!
²⁰Amikor a farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el Isten országa, így válaszolt nekik:
– Isten országa nem úgy érkezik, hogy jövetelét megfigyelhetné az ember. ²¹Azt sem mondhatja az ember: „Íme, itt van”, vagy „íme, ott van!” Isten országa ugyanis közöttetek van!
²²A tanítványoknak pedig ezt mondta:
– Jönnek majd napok, amikor szeretnétek akár egyetlenegyet is látni az Emberfiának napjai közül, de nem láttok. ²³Az emberek mondják majd nektek: „Íme, ott”, vagy „íme, itt van!” Ne menjetek oda, s ne fussatok utána! ²⁴Mert ahogyan a villám cikázva fénylik az ég egyik végétől a másikig, úgy lesz az Emberfia is az ő napján. ²⁵Előbb azonban sokat kell szenvednie, és ez a nemzedék elveti. ²⁶Amint Noé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia napjaiban is. ²⁷Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek, egészen addig a napig, amíg Noé be nem ment a bárkába. Akkor jött az özönvíz, és mindenkit elpusztított. ²⁸Úgy, amint Lót napjaiban történt. Ettek, ittak, adtak, vettek, ültettek és építettek; ²⁹de azon a napon, amikor Lót elment Szodomából, tűz és kénkő esett az égből, és mindenkit elpusztított. ³⁰Ugyanígy lesz azon a napon is, amelyen az Emberfia megjelenik. ³¹Azon a napon ha valaki a háztetőn lesz, a holmija pedig a házban, ne jöjjön le, hogy elvigye; és aki a mezőn lesz, az se forduljon vissza! ³²Gondoljatok Lót feleségére! ³³Aki meg akarja tartani az életét, elveszíti, aki pedig elveszíti, megmenti azt. ³⁴Mondom nektek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban. Az egyiket felveszik, a másikat pedig otthagyják. ³⁵Két asszony őröl ugyanott. Az egyiket felveszik, a másikat pedig otthagyják. [ ³⁶[]
³⁷– Hol, Uram? – kérdezték.
– Ahol a tetem – mondta nekik –, oda gyűlnek a saskeselyűk.
18 ¹Arról is mondott nekik példázatot, hogy mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk. ²Ezt mondta:
– Az egyik városban volt egy bíró. Istentől nem félt, az emberektől nem tartott. ³Élt abban a városban egy özvegyasszony is, aki újra meg újra elment hozzá, s ezt mondta neki: „Szolgáltass nekem igazságot vádlómmal szemben!” ⁴Sokáig nem volt rá hajlandó, de azután ezt mondta magában: „Ha Istentől nem félek is, és az emberektől nem tartok, ⁵mégis, mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, nehogy örökké idejárjon, és zaklasson.”
⁶Az Úr így szólt:
– Hallottátok, mit mond az igazságtalan bíró?! ⁷Hát Isten vajon nem szolgáltat igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Talán várakoztatja őket? ⁸Mondom nektek, késedelem nélkül igazságot szolgáltat nekik. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál hitet a földön?
⁹Némely elbizakodott embernek, aki magát igaznak tartotta, a többieket pedig megvetette, ezt a példázatot mondta:
– ¹⁰Két ember ment fel a Templomba imádkozni. Az egyik egy farizeus, a másik egy vámos. ¹¹A farizeus megállt, és így imádkozott magában: „Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: harácsoló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámos is. ¹²Kétszer egy héten böjtölök, s tizedet adok mindenből, amit szerzek.” ¹³A vámos pedig távol állt, még a szemét sem akarta az égre emelni, hanem mellét verve így beszélt: „Istenem, légy irgalmas hozzám, bűnöshöz!” ¹⁴Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, a másik nem. Mert aki felmagasztalja magát, azt megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt felmagasztalják.
¹⁵Csecsemőket is vittek hozzá, hogy érintse meg őket. Amikor a tanítványok ezt meglátták, durván rájuk szóltak. ¹⁶Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt:
– Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké Isten országa! ¹⁷Bizony, mondom nektek, aki nem úgy fogadja Isten országát, mint egy gyermek, semmiképpen nem megy be oda.
¹⁸Akkor egy elöljáró megkérdezte tőle:
– Jó Mester, mit tegyek, hogy részem legyen az örök életben?
¹⁹Jézus ezt mondta neki:
– Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, egyedül csak Isten. ²⁰Ismered a parancsolatokat: Ne törj házasságot, ne ölj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, tiszteld apádat és anyádat!
– ²¹Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva – válaszolta.
²²Amikor Jézus ezt hallotta, így szólt hozzá:
– Egyvalami hiányzik belőled. Add el minden vagyonod, aztán oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben! Azután jöjj, és kövess engem!
²³Amikor ezt meghallotta, nagyon elszomorodott, mert igen gazdag volt. ²⁴Jézus ennek láttán így szólt:
– Milyen nehezen mennek be Isten országába azok, akiknek vagyonuk van! ²⁵Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak Isten országába bejutni.
²⁶Akik ezt hallották, így szóltak:
– Akkor ki üdvözülhet?
– ²⁷Ami az embereknek lehetetlen, az lehetséges Istennek – válaszolta.
²⁸Ekkor Péter így szólt:
– Íme, mi mindenünket elhagytunk, és követtünk téged.
²⁹Ezt mondta nekik:
– Bizony, mondom nektek, hogy senki sincs, aki elhagyta házát vagy feleségét vagy testvéreit vagy szüleit vagy gyermekeit Isten országáért, ³⁰hogy ne kapná vissza sokszorosát már most, a jövendő világban pedig az örök életet.
³¹Azután maga mellé vette a Tizenkettőt, és így szólt hozzájuk:
– Most felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfián beteljesedik mindaz, amit a próféták megírtak: ³²a pogányok kezére kerül, kigúnyolják, meggyalázzák, leköpik, ³³és miután megkorbácsolták, megölik, de harmadnapon feltámad.
³⁴Ők azonban semmit sem fogtak fel ebből. E beszéd rejtély maradt előttük, és nem értették meg, amit mondott.
³⁵Történt pedig, hogy amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak ült az út mellett, és koldult. ³⁶A vak ember hallotta, hogy nagy tömeg halad el mellette. Kérdezősködött, hogy mi történik. ³⁷Megmondták neki, hogy a Názáreti Jézus megy arra. ³⁸Ekkor így kiáltott:
– Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!
³⁹Akik elöl mentek, ráförmedtek, hogy hallgasson, de ő annál inkább kiáltozott:
– Dávid fia, könyörülj rajtam!
⁴⁰Jézus megállt, és megparancsolta, hogy vezessék hozzá. Amikor odaért, megkérdezte tőle:
– ⁴¹Mit akarsz, mit tegyek érted?
– Uram, hogy újra lássak! – válaszolta.
⁴²Jézus ezt mondta neki:
– Láss újra! Hited megmentett téged.
⁴³Nyomban újra látott, és Istent dicsőítve követte őt. Ennek láttán az egész nép dicsőítette Istent.
19 ¹Ezután Jerikón haladt át. ²Élt ott egy Zakeus nevű gazdag ember, aki fővámszedő volt. ³Szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de kistermetű lévén nem láthatta a tömegtől. ⁴Előrefutott hát, és felmászott egy szikomorfára, hogy lássa, ugyanis arra kellett elmennie. ⁵Amikor Jézus odaért, felnézett, és így szólt hozzá:
– Zakeus, gyere le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom!
⁶Sietve lement, és örömmel befogadta. ⁷Akik ezt látták, mindnyájan zúgolódtak:
– Bűnös embernél szállt meg.
⁸Zakeus pedig előállt, és ezt mondta az Úrnak:
– Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, s ha valakit megcsaltam, a négyszeresét adom neki vissza.
⁹Jézus ezt mondta neki:
– Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. ¹⁰Az Emberfia ugyanis azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett.
¹¹Mivel hallgatták, még egy példázatot is mondott, mert közel volt Jeruzsálemhez, és úgy vélték, hogy Isten országa azonnal meg fog jelenni. ¹²Így szólt tehát:
– Egy nemesember távoli országba utazott, hogy királyi méltóságot szerezzen magának, s úgy térjen vissza. ¹³Hívatta tíz szolgáját, és átadott nekik tíz minát. Azt mondta nekik: „Forgassátok ezt a pénzt, amíg vissza nem jövök!” ¹⁴Honfitársai azonban gyűlölték, ezért küldöttséget menesztettek a nyomába: „Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék felettünk.” ¹⁵Amikor azonban megszerezte a királyi méltóságot, visszatért, s magához hívatta azokat a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, mekkora nyereséget szereztek. ¹⁶Jött az első, és így szólt: „Uram, minád tíz minát szerzett.” ¹⁷Erre így szólt: „Jól van, derék szolgám. Mivel megbízható voltál egy csekélységben, legyen hatalmad tíz város fölött.” ¹⁸Jött a második, és így szólt: „Uram, minád öt minát szerzett.” ¹⁹Ehhez így szólt: „Uralkodj te is öt városon!” ²⁰Jött a harmadik, és így szólt: „Uram, itt a minád. Kendőbe kötve őriztem. ²¹Féltem ugyanis tőled, mivel szigorú ember vagy: azt is felveszed, amit be nem fektettél, és learatod, amit nem vetettél el.” ²²Ekkor így szólt hozzá: „A saját szavaid alapján ítéllek meg, gonosz szolga! Tudtad, hogy szigorú ember vagyok, hogy felveszem, amit nem fektettem be, és learatom, amit nem vetettem el? ²³Miért nem adtad hát pénzemet a pénzváltóknak, hogy amikor megjövök, kamatostul kapjam vissza?” ²⁴Az ott állóknak ezt mondta:
„Vegyétek el tőle a minát, és adjátok annak, akinek tíz minája van!” ²⁵Mire ezt mondták neki: „Uram, tíz minája van!” ²⁶De ő így válaszolt: „Mondom nektek, hogy akinek van, annak adnak, akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van. ²⁷Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyek, hozzátok ide, és öljétek meg őket itt előttem!”
²⁸Miután befejezte, továbbhaladt Jeruzsálem felé.

KNB SZIT STL BD RUF KG