51Lőn pedig, mikor az idő elközelgete, hogy ő felvitessék, eltökélte magát, hogy Jeruzsálembe megy, (Jak 4,17) 52És követeket külde az ő orczája előtt; és azok elmenvén, bemenének egy samaritánus faluba, hogy néki szállást készítsenek. (Róm 2,12) 53De nem fogadák be őt, mivelhogy ő Jeruzsálembe megy vala. (Mát 10,34-39) 54Mikor pedig ezt látták az ő tanítványai, Jakab és János, mondának: Uram, akarod-é, hogy mondjuk, hogy tűz szálljon alá az égből, és emészsze meg ezeket, mint Illyés is cselekedett? (2Kir 1,10.12) 55De Jézus megfordulván, megdorgálá őket, mondván: Nem tudjátok minémű lélek van ti bennetek: (Mát 5,44.45) 56Mert az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét, hanem hogy megtartsa. Elmenének azért más faluba. (Ján 3,17.1Tim;1,15) 57Lőn pedig, mikor menének, valaki monda néki az úton: Követlek téged Uram, valahová mégy! (Mát 8,19.20) 58És monda néki Jézus: A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs fejét hová lehajtania. (Mát 16,2.3) 59Monda pedig másnak: Kövess engem. Az pedig monda: Uram, engedd meg nékem, hogy előbb elmenjek és eltemessem az én atyámat. (Mát 8,21.22) 60Monda pedig néki Jézus: Hadd temessék el a halottak az ő halottaikat: te pedig elmenvén, hirdesd az Isten országát. (Dán 9,25; Malak 3,1) 61Monda pedig más is: Követlek téged Uram; de előbb engedd meg nékem, hogy búcsút vegyek azoktól, a kik az én házamban vannak. (1Kir 19,19.20) 62És monda néki Jézus: Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára. (Mát 5,25.26) 10 1Ezek után pedig rendele az Úr másokat is, hetvenet, és elküldé azokat kettőnként az ő orczája előtt, minden városba és helyre, a hová ő menendő vala. (Luk 18,9;Zsolt 7,10) 2Monda azért nékik: Az aratni való sok, de a munkás kevés; kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába. (Mát 9,37) 3Menjetek el: Ímé én elbocsátlak titeket, mint bárányokat a farkasok közé. (Mát 10,16) 4Ne hordozzatok erszényt, se táskát, se sarut; és az úton senkit ne köszöntsetek. (Luk 9,3;2Kir 4,29) 5Valamely házba bementek, először ezt mondjátok: Békesség e háznak! (Mát 10,12.13) 6És ha lesz ott valaki békességnek fia, a ti békességtek azon marad; ha nem, ti reátok tér vissza. (Luk 19,42-44; Mát 3,8-10) 7Ugyanazon házban maradjatok pedig, azt evén és iván, a mit ők adnak: mert méltó a munkás az ő jutalmára. Ne járjatok házról-házra. (Mát 10,11; Márk 6,10;5Móz 25,4.1Tim;5,17.18) 8És valamely városba bementek, és befogadnak titeket, azt egyétek, a mit előtökbe adnak: (Mát 4,18) 9És gyógyítsátok a betegeket, a kik ott lesznek, és mondjátok nékik: Elközelített hozzátok az Isten országa. (Mát 3,2) 10Valamely városba pedig bementek, és titeket be nem fogadnak, annak utczáira kimenvén, ezt mondjátok: (Márk 9,43.44; Ésa 66,24) 11Még a port is, a mely reánk ragadt a ti várostokból, itt köztetek letöröljük; mindazáltal ez legyen tudtotokra, hogy az Isten országa elközelített hozzátok. (Mát 10,14; Márk 6,11; Csel 13,51) 12Mondom pedig néktek, hogy a Sodomabeliek állapota tűrhetőbb lesz ama napon, hogynem azé a városé. (Luk 12,21) 13Jaj néked Korazin! Jaj néked Bethsaida! mert ha Tírusban és Sídonban lettek volna azok a csodák, melyek te benned lőnek, régen zsákban és hamuban ülve megtértek volna. (Mát 11,20-24) 14Hanem Tírusnak és Sídonnak tűrhetőbb lesz állapota az ítéletkor, hogynem néktek. (Luk 7,41) 15És te Kapernaum, mely mind az égig felmagasztaltattál, a pokolig fogsz lealáztatni. (Ésa 8,20) 16A ki titeket hallgat, engem hallgat, és a ki titeket megvet, engem vet meg; és a ki engem vet meg, azt veti meg, a ki engem elküldött. (Mát 10,40; Márk 9,37) 17Visszatére pedig a hetven tanítvány örömmel, mondván: Uram, még az ördögök is engednek nékünk a te neved által! (Zak 9,9) 18Ő pedig monda nékik: Látám a Sátánt, mint a villámlást lehullani az égből. (Luk,10 12. 13.) 19Ímé adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek. (Zsolt 91,13; Csel 28,3.5) 20De azon ne örüljetek, hogy a lelkek néktek engednek; hanem inkább azon örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyben. (Zsid 12,23) 21Azon órában örvendeze Jézus lelkében, és monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted. Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted. (Mát 11,25.26.1Kor;1,19.26) 22Mindent nékem adott az én Atyám: és senki sem tudja, kicsoda a Fiú, csak az Atya; és kicsoda az Atya, hanem csak a Fiú, és a kinek a Fiú akarja megjelenteni. (Mát 11,27.1Tim;2,4;Ján 1,18) 23És a tanítványokhoz fordulván, monda ő magoknak: Boldog szemek, a melyek látják azokat, a melyeket ti láttok. (Mát 13,16;1Pét 1,10.12) 24Mert mondom néktek, hogy sok próféta és király kívánta látni, a miket ti láttok, de nem látták; és hallani, a miket hallotok, de nem hallották. 25És ímé egy törvénytudó felkele, kísértvén őt, és mondván: Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet vehessem? (Mát 7,13.14;Mát 5,22-48;10,37-39) 26Ő pedig monda annak: A törvényben mi van megírva? mint olvasod? (Mát 25,10-12;Mát 7,21;25,42.43) 27Az pedig felelvén, monda: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat. (5Móz 6,5) 28Monda pedig annak: Jól felelél; ezt cselekedd, és élsz. (Ezék 20,11.12; Mát 7,21) 29Az pedig igazolni akarván magát, monda Jézusnak: De ki az én felebarátom? (Mát 8,11.12; Ésa 65,13) 30Jézus pedig felelvén, monda: Egy ember megy vala alá Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esék, a kik azt kifosztván és megsebesítvén, elmenének, és ott hagyák félholtan. (Róm 15,14.18.19.24) 31Történet szerint pedig megy vala alá azon az úton egy pap, a ki azt látván, elkerülé. (Mát 19,30) 32Hasonlóképen egy Lévita is, mikor arra a helyre ment, és azt látta, elkerülé. (2Móz 12,3-6.14-20) 33Egy samaritánus pedig az úton menvén, odaért, a hol az vala: és mikor azt látta, könyörületességre indula. (Ján 4,9) 34És hozzájárulván, bekötözé annak sebeit, olajat és bort töltvén azokba; és azt felhelyezvén az ő tulajdon barmára, vivé a vendégfogadó házhoz, és gondját viselé néki. 35Másnap pedig elmenőben két pénzt kivévén, adá a gazdának, és monda néki: Viselj gondot reá, és valamit ezen fölül reáköltesz, én mikor visszatérek, megadom néked. (Luk 19,42-44; Mát 23,37.38;Ján 11,47-53; Luk 19,47) 36E három közül azért kit gondolsz, hogy felebarátja volt annak, a ki a rablók kezébe esett? (Mik 3,12; Luk 19,43.44;Luk 19,38; Mát 23,38.39) 37Az pedig monda: Az, a ki könyörült rajta. Monda azért néki Jézus: Eredj el, és te is a képen cselekedjél. (Róm 14,7) 38Lőn pedig, mikor az úton menének, hogy ő beméne egy faluba; egy Mártha nevű asszony pedig befogadá őt házába. (Ján 11,1) 39És ennek vala egy Mária nevezetű testvére, ki is Jézus lábainál leülvén, hallgatja vala az ő beszédét. (Ján 11,2) 40Mártha pedig foglalatos volt a szüntelen való szolgálatban; előállván azért, monda: Uram, nincs-é arra gondod, hogy az én testvérem magamra hagyott engem, hogy szolgáljak? Mondjad azért néki, hogy segítsen nékem. (Mát 23,24; Márk 13,21) 41Felelvén pedig, monda néki Jézus: Mártha, Mártha, szorgalmas vagy és sokra igyekezel: (Mát 12,11) 42De egy a szükséges dolog: és Mária a jobb részt választotta, mely el nem vétetik ő tőle. (Préd 12,15) 11 1És lőn, mikor ő imádkozék egy helyen, minekutána elvégezte, monda néki egy az ő tanítványai közül: Uram, taníts minket imádkozni, miképen János is tanította az ő tanítványait. (1Móz 6,5-7;7,7.1Pét;3,20) 2Monda pedig nékik: Mikor imádkoztok, ezt mondjátok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved. Jőjjön el a te országod. Legyen meg a te akaratod, miképen a mennyben, azonképen e földön is. (Mát 6,9) 3A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk naponként. (Luk 7,50;19,39) 4És bocsásd meg nékünk a mi bűneinket; mert mi is megbocsátunk mindeneknek, a kik nékünk adósok. És ne vígy minket kisértetbe; de szabadíts meg minket a gonosztól. (Mát 6,13) 5És monda nékik: Ki az közületek, a kinek barátja van, és ahhoz megy éjfélkor, és ezt mondja néki: Barátom, adj nékem kölcsön három kenyeret, (Luk 18,14; Jób 22,29; Máté 23,12) 6Mert az én barátom én hozzám jött az útról, és nincs mit adjak ennie; (Luk 6,33) 7Az pedig onnét belőlről felelvén, ezt mondaná: Ne bánts engem: immár az ajtó be van zárva, és az én gyermekeim velem vannak az ágyban; nem kelhetek fel, és nem adhatok néked? (Máté 25,34-36.40) 8Mondom néktek, ha azért nem fog is felkelni és adni néki, mert az barátja, de annak tolakodása miatt felkél és ád néki, a mennyi kell. (Luk 9,24; Mát 10,39;16,25; Márk 8,35; Ján 12,25) 9Én is mondom néktek: Kérjetek és megadatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. (Mát 7,7) 10Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik. (Mát 7,8; Péld 8,17) 11Melyik atya pedig az közületek, a kitől a fia kenyeret kér, és ő talán követ ád néki? vagy ha halat, vajjon a hal helyett kígyót ád-é néki? (Mát 15,24;10,5.6; Csel 13,46) 12Avagy ha tojást kér, vajjon skorpiót ád-é néki? (Mát 24,28) 13Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Lelket azoknak, a kik tőle kérik. (Jak 1,5.6.17) 14És ördögöt űz vala ki, mely néma vala. És lőn, mikor kiment az ördög, megszólala a néma; és csodálkozék a sokaság. (Mát 9,32-34) 15Némelyek pedig azok közül mondának: A Belzebúb által, az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket. (Eféz 4,9) 16Mások meg, kísértvén őt, mennyei jelt kívánának tőle. (Mát 16,1-4) 17Ő pedig tudván azoknak gondolatát, monda nékik: Minden ország, a mely magával meghasonlik, elpusztul; és ház a házzal ha meghasonlik, leomlik. (Mát 12,24-32; Márk 3,22-30) 18És a Sátán is ha ő magával meghasonlik, mimódon állhat meg az ő országa? mert azt mondjátok, hogy én a Belzebúb által űzöm ki az ördögöket. (4Móz 13,3.26.32.34;14,1.4.21.23;Luk,11 17.) 19És ha én a Belzebúb által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Annakokáért ők maguk lesznek a ti bíráitok. (Csel 19,13) 20Ha pedig Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa. (2Móz 8,19) 21Mikor az erős fegyveres őrzi az ő palotáját, a mije van, békességben van; (Luk 9,23; Mát 10,38; Márk 8,34) 22De mikor a nálánál erősebb reá jövén legyőzi őt, minden fegyverét elveszi, melyhez bízott, és a mit tőle zsákmányol, elosztja. (Mát 23,5;Luk 5,30) 23A ki velem nincs, ellenem van; és a ki velem nem takar, tékozol. (Mát 12,30) 24Mikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélkül való helyeken jár, nyugalmat keresvén; és mikor nem talál, ezt mondja: Visszatérek az én házamba, a honnét kijöttem. (Mát 12,43-45) 25És oda menvén, kisöpörve és felékesítve találja azt. (Mát 3,6; Márk 1,5; Luk 3,7) 26Akkor elmegy, és maga mellé vesz más hét lelket, magánál gonoszabbakat, és bemenvén ott lakoznak; és annak az embernek utolsó állapota gonoszabb lesz az elsőnél. (2Pét 2,20.21) 27Lőn pedig mikor ezeket mondá, fölemelvén szavát egy asszony a sokaság közül, monda néki: Boldog méh, a mely téged hordozott, és az emlők, melyeket szoptál. (Luk 1,48) 28Ő pedig monda: Sőt inkább boldogok a kik hallgatják az Istennek beszédét, és megtartják azt. (Luk 10,28; Péld 8,32) 29Mikor pedig a sokaság hozzá gyülekezék, kezdé mondani: E nemzetség gonosz: jelt kíván, de jel nem adatik néki, hanem ha Jónás prófétának ama jele; (Mát 12,38-40; Márk 8,12;Jón 2,1.2.11) 30Mert miképen Jónás jelül volt a Ninivebelieknek, azonképen lesz az embernek Fia is e nemzetségnek. (Mát 12,41-42) 31A Délnek királynéasszonya felkél majd az ítéletkor e nemzetség férfiaival, és kárhoztatja őket: mert ő eljött a földnek széléről, hogy hallhassa a Salamon bölcseségét; és ímé nagyobb van itt Salamonnál. (1Kir 10,1;Mát 3,17.1Tim;3,16) 32Ninive férfiai az ítéletkor együtt támadnak majd fel e nemzetséggel, és kárhoztatják ezt: mivelhogy ők megtértek a Jónás prédikálására; és ímé nagyobb van itt Jónásnál. (Jón 3,3-5; Mát 12,41;Luk 3,22) 33Senki pedig, ha gyertyát gyújt, nem teszi rejtekbe, sem a véka alá, hanem a gyertyatartóba, hogy a kik bemennek, lássák a világosságot. (Luk 8,16; Mát 5,15; Márk 4,21) 34A testnek lámpása a szem: ha azért a te szemed őszinte, a te egész tested is világos lesz; ha pedig a te szemed gonosz, a te tested is sötét. (Mát 6,22) 35Meglásd azért, hogy a világosság, mely te benned van, sötétség ne legyen. (Eféz 5,8) 36Annakokáért ha a te egész tested világos, és semmi részében sincs homályosság, olyan világos lesz egészen, mint mikor a lámpás megvilágosít téged az ő világosságával. (Márk 10,23-26) 37Beszéd közben pedig kéré őt egy farizeus, hogy ebédeljen nála. Bemenvén azért, leüle enni. (Luk 13,3;17,2; Mát 11,27;28,18; Luk 10,22; Zsid 2,8) 38A farizeus pedig mikor ezt látta, elcsodálkozék, hogy ebéd előtt előbb nem mosdott meg. (Márk 7,3.8) 39Monda pedig az Úr néki: Ti farizeusok jóllehet a pohárnak és tálnak külső részét megtisztítjátok; de a belsőtök rakva ragadománynyal és gonoszsággal. (Mát 23,25) 40Bolondok, a ki azt teremtette, a mi kívül van, nem ugyanaz teremtette-é azt is, a mi belől van? (Mát 19,27-29) 41Csak adjátok alamizsnául a mi benne van; és minden tiszta lesz néktek. (Márk 10,29.30) 42De jaj néktek farizeusok! mert megadjátok a dézsmát a mentától, rutától és minden paréjtól, de hátra hagyjátok az ítéletet és az Isten szeretetét: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni. (Mát 23,23) 43Jaj néktek farizeusok! mert szeretitek az előlülést a gyülekezetekben, és a piaczokon való köszöntéseket. (Luk 20,45-47; Mát 23,6.7; Márk 12,38.39) 44Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert olyanok vagytok, mint a sírok, a melyek nem látszanak, és az emberek, a kik azokon járnak, nem tudják. (Luk 23,1;24,4-6) 45Felelvén pedig egy a törvénytudók közül, monda néki: Mester, mikor ezeket mondod, minket is bántasz. 46Ő pedig monda: Jaj néktek is törvénytudók! mert elhordozhatatlan terhekkel terhelitek meg az embereket, de ti magatok egy ujjotokkal sem illetitek azokat a terheket. (Mát 23,4; Csel 15,10) 47Jaj néktek! mert ti építitek a próféták sírjait; a ti atyáitok pedig megölték őket. (Mát 23,29.31) 48Tehát bizonyságot tesztek és jóvá hagyjátok atyáitok cselekedeteit; mert azok megölték őket, ti pedig építitek sírjaikat. (Mát 23,31) 49Ezért mondta az Isten bölcsesége is: Küldök ő hozzájuk prófétákat és apostolokat; és azok közül némelyeket megölnek, és némelyeket elüldöznek; (Csel 12,2;7,59;5,40) 50Hogy számon kéressék e nemzetségtől minden próféták vére, mely e világ fundamentomának felvettetésétől fogva kiontatott, (Mát 23,34.35) 51Az Ábel vérétől fogva mind a Zakariás véréig, ki elveszett az oltár és a templom között: bizony, mondom néktek, számon kéretik e nemzetségtől. (1Móz 4,8;2Krón 24,20.21) 52Jaj néktek törvénytudók! mert elvettétek a tudománynak kulcsát: ti magatok nem mentetek be, és a kik be akartak menni, azokat meggátoltátok. (Mát 23,13) 53Mikor pedig ezeket mondá nékik, az írástudók és farizeusok kezdének felette igen ellene állani és őt sok dolog felől kikérdezgetni, 54Ólálkodván ő utána, és igyekezvén valamit az ő szájából kikapni, hogy vádolhassák őt. (Luk 7,50;8,48;17,19; Mát 9,22; Márk 5,34;10,52) 12 1Ezenközben mikor sok ezerből álló sokaság gyűlt egybe, annyira, hogy egymást letapossák, kezdé az ő tanítványainak mondani: Mindenekelőtt oltalmazzátok meg magatokat a farizeusok kovászától, mely a képmutatás; (Mát 16,6.12; Márk 8,15;Mát 23,5) 2Mert nincs oly rejtett dolog, mely napfényre ne jőne; és oly titok, mely ki ne tudódnék. (Luk 8,17; Préd 12,16; Mát 10,26; Márk 4,22) 3Annakokáért a mit a sötétben mondtatok, a világosságban fog meghallatszani; és a mit fülbe sugtatok a rejtekházakban, azt a házak tetején fogják hirdetni. (Luk 6,14; Luk 7,16;24,19) 4Mondom pedig néktek én barátaimnak: Ne féljetek azoktól, kik a testet ölik meg, és azután többet nem árthatnak. (Ján 15,12;Mát 10,28) 5De megmondom néktek, kitől féljetek: Féljetek attól, a ki minekutána megöl, van arra is hatalma, hogy a gyehennára vessen. Bizony, mondom néktek, ettől féljetek. 6Nemde öt verebet meg lehet venni két filléren? és egy sincs azok közül Istennél elfelejtve. (Mát 10,29.30) 7De néktek a fejetek hajszálai is mind számon vannak. Ne féljetek azért, sok verébnél drágábbak vagytok. 8Mondom pedig néktek: Valaki vallást tesz én rólam az emberek előtt, az embernek Fia is vallást tesz arról az Isten angyalai előtt; (Mát 10,32.33) 9A ki pedig megtagad engem az emberek előtt, megtagadtatik az Isten angyalai előtt. (Luk 9,26; Márk 8,38) 10És ha valaki valamit mond az embernek Fia ellen, megbocsáttatik annak; de annak, a ki a Szent Lélek ellen szól káromlást, meg nem bocsáttatik. (Mát 12,31.32; Márk 3,29) 11Mikor pedig a zsinagógákba visznek benneteket, és a fejedelmek és hatalmasságok elé, ne aggodalmaskodjatok, mimódon vagy mit szóljatok védelmetekre, vagy mit mondjatok; (Mát 10,18-20; Csel 4,7.8) 12Mert a Szent Lélek azon órában megtanít titeket, mit kell mondanotok. 13Monda pedig néki egy a sokaság közül: Mester, mondd meg az én testvéremnek, hogy oszsza meg velem az örökséget. (Mát 25,12; Márk 13,34) 14Ő pedig monda néki: Ember, ki tett engem köztetek biróvá vagy osztóvá? 15Monda azért nékik: Meglássátok, hogy eltávoztassátok a telhetetlenséget; mert nem a vagyonnal való bővölködésben van az embernek az ő élete. (1Tim 6,6-11) 16És monda nékik egy példázatot, szólván: Egy gazdag embernek bőségesen termett a földje. (1Tim 6,18.19) 17Azért magában okoskodék, mondván: Mit cselekedjem? mert nincs hová takarnom az én termésemet. (Luk 19,16.17) 18És monda: Ezt cselekszem: Az én csűreimet lerontom, és nagyobbakat építek; és azokba takarom minden gabonámat és az én javaimat. (1Kor 4,2) 19És ezt mondom az én lelkemnek: Én lelkem, sok javaid vannak sok esztendőre eltéve; tedd magadat kényelembe, egyél, igyál, gyönyörködjél! (Zsolt 49,7.12.13) 20Monda pedig néki az Isten: Bolond, ez éjjel elkérik a te lelkedet te tőled; a miket pedig készítettél, kiéi lesznek? (Zsolt 39,7) 21Így van dolga annak, a ki kincset takar magának, és nem az Istenben gazdag. (1Tim 6,18.19; Jel 3,17.18) 22Monda pedig az ő tanítványainak: Annakokáért mondom néktek, ne aggodalmaskodjatok a a ti éltetek felől, mit egyetek; se a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. (Zsolt 55,23; Mát 6,25-33) 23Az élet több, hogynem az eledel, és a test, hogynem az öltözet. (Mát 11,12.13;Malak 3,1) 24Tekintsétek meg a hollókat, hogy nem vetnek, sem nem aratnak; kiknek nincs tárházuk, sem csűrük; és az Isten eltartja őket: mennyivel drágábbak vagytok ti a madaraknál? (Jób 39,3; Zsolt 147,9) 25Kicsoda pedig az közületek, a ki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal? (Mát 6,27) 26Annakokáért ha a mi legkisebb dolog, azt sem tehetitek, mit aggodalmaskodtok a többi felől? 27Tekintsétek meg a liliomokat, mimódon növekednek: nem fáradoznak és nem fonnak: de mondom néktek: Salamon minden ő dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül egy. (Luk 8,18; Mát 13,12;25,29; Márk 4,25) 28Ha pedig a füvet, mely ma a mezőn van, és holnap kemenczébe vettetik, így ruházza az Isten; mennyivel inkább titeket, ti kicsinyhitűek! (Mát 13,57; Márk 6,4; Luk 4,24) 29Ti se kérdezzétek, mit egyetek vagy mit igyatok; és ne kételkedjetek. (Mát 6,31-34; Jak 1,5-7) 30Mert mind ezeket a világi pogányok kérdezik; a ti Atyátok pedig tudja, hogy néktek szükségetek van ezekre. (Luk 1,2-11) 31Csak keressétek az Isten országát, és ezek mind megadatnak néktek. (Mát 6,33;1Tim 4,8) 32Ne félj te kicsiny nyáj; mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy néktek adja az országot. (Luk 22,28-30; Jel 3,21) 33Adjátok el a mitek van, és adjatok alamizsnát; szerezzetek magatoknak oly erszényeket, melyek meg nem avúlnak, elfogyhatatlan kincset a mennyországban, a hol a tolvaj hozzá nem fér, sem a moly meg nem emészti. (Mát 6,20;19,21;Csel 2,45) 34Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is. (Mát 6,21) 35Legyenek a ti derekaitok felövezve, és szövétnekeitek meggyújtva; (Eféz 6,14) 36Ti meg hasonlók az olyan emberekhez, a kik az ő urokat várják, mikor jő meg a menyegzőről, hogy mihelyt megjő és zörget, azonnal megnyissák néki. (Mát 24,44.46.47) 37Boldogok azok a szolgák, kiket az úr, mikor haza megy, vigyázva talál: bizony mondom néktek, hogy felövezvén magát, leülteti azokat, és előjövén, szolgál nékik. (Ján 13,4;Mát 24,46.47) 38És ha megjő a második őrváltáskor, és ha a harmadik őrváltáskor jő meg, és úgy találja őket, boldogok azok a szolgák! 39Ezt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház gazdája, mely órában jő el a tolvaj, vigyázna, és nem engedné, hogy az ő házába törjön. (Mát 24,43) 40Ti is azért legyetek készek: mert a mely órában nem gondolnátok, abban jő el az embernek Fia. (Mát 24,44;25,13; Márk 13,33.1Thess;5,2) 41Monda pedig néki Péter: Uram, nékünk mondod-é ezt a példázatot, vagy mindenkinek is? (Mát 18,15-17) 42Monda pedig az Úr: Kicsoda hát a hű és bölcs sáfár, kit az úr gondviselővé tőn az ő háza népén, hogy adja ki nékik élelmüket a maga idejében? (Mát 24,45-47) 43Boldog az a szolga, a kit az ő ura, mikor haza jő, ilyen munkában talál! 44Bizony mondom néktek, hogy minden jószága felett gondviselővé teszi őt. (Mát 17,20;21,21; Márk 11,23) 45Ha pedig az a szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt; és kezdené verni a szolgákat és szolgálóleányokat, és enni és inni és részegeskedni: (Luk 21,6.1Kir;9,7.8; Mik 3,12; Mát 24,2; Márk 13,2;Mát 23,37; Ján 1,11) 46Megjő annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja, és kettévágatja őt, és a hitetlenek sorsára juttatja. (Mát 24,51;25,41.46) 47És a mely szolga tudta az ő urának akaratát, és nem végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg; (Jak 4,17) 48A ki pedig nem tudta, és büntetésre méltó dolgokat cselekedett, kevesebbel büntettetik. És valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és a kire sokat bíztak, többet kívánnak tőle. (Róm 2,12) 49Azért jöttem, hogy e világra tüzet bocsássak: és mit akarok, ha az immár meggerjedett? (Mát 10,34-39) 50De keresztséggel kell nékem megkereszteltetnem; és mely igen szorongattatom, míglen az elvégeztetik. (Mát 20,22; Márk 10,38;Luk 22,43.44; Mát 26,37.38) 51Gondoljátok-é, hogy azért jöttem, hogy békességet adjak e földön? Nem, mondom néktek; sőt inkább meghasonlást. (Mát 10,34.35) 52Mert mostantól fogva öten lesznek egy házban, a kik meghasonlanak, három kettő ellen, és kettő három ellen. (3Móz 14,2-32; Mát 8,4) 53Meghasonlik az atya a fiú ellen, és a fiú az atya ellen; és az anya a leány ellen, és a leány az anya ellen; napa a menye ellen, és a menye a napa ellen. (Mik 7,6; Mát 10,21) 54Monda pedig a sokaságnak is: Mikor látjátok, hogy napnyugotról felhő támad, azonnal ezt mondjátok: Záporeső jő; és úgy lesz. (Mát 16,2.3) 55És mikor halljátok fúni a déli szelet, ezt mondjátok: Hőség lesz; és úgy lesz. (Mát 14,5) 56Képmutatók, az égnek és a földnek ábrázatáról tudtok ítéletet tenni; erről az időről pedig mi dolog, hogy nem tudtok ítéletet tenni? (Dán 9,25; Malak 3,1) 57És mi dolog, hogy ti magatoktól is meg nem ítélitek, mi az igaz? (Luk,12 30.;Luk 8,38) 58Mikor pedig a te ellenségeddel a fejedelem elé mégy, igyekezzél az úton megmenekedni tőle, hogy téged ne vonjon a bíró elé, és a bíró át ne adjon téged a poroszlónak és a poroszló a tömlöczbe ne vessen téged. (Mát 5,25.26) 59Mondom néked, hogy nem jősz ki onnét, mígnem megfizetsz mind az utolsó fillérig. (Márk 12,2) 13 1Jövének pedig ugyanazon időben némelyek, kik néki hírt mondának a Galileabeliek felől, kiknek vérét Pilátus az ő áldozatukkal elegyítette. (Mát 24,31-37) 2És felelvén Jézus, monda nékik: Gondoljátok-é, hogy ezek a Galileabeliek bűnösebbek voltak valamennyi Galileabelinél, mivelhogy ezeket szenvedték? (Mát 23,24; Márk 13,21) 3Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan, hasonlóképen elvesztek. (Mát 24,27.30) 4Vagy az a tizennyolcz, a kire rászakadt a torony Siloámban, és megölte őket, gondoljátok-é, hogy bűnösebb volt minden más Jeruzsálemben lakó embernél? (Luk 9,22;22,63.64;23,33;24,7; Mát 16,21;17,24;20,18; Márk 8,31;9,31;10,33) 5Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképen elvesztek. (Luk 19,42-44; Mát 3,8-10) 6És ezt a példázatot mondá: Vala egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála. (Luk 21,6.22-24; Mát 23,37.38;Mát 21,42) 7És monda a vinczellérnek: Ímé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába? (Zsolt 118,22) 8Az pedig felelvén, monda néki: Uram, hagyj békét néki még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom: (1Móz 19,23-25) 9És ha gyümölcsöt terem, jó; ha pedig nem, azután vágd ki azt. (Luk,13 19.;Luk 6,38) 10Tanít vala pedig szombatnapon egy zsinagógában. (Mát 24,37.38) 11És ímé vala ott egy asszony, kiben betegségnek lelke vala tizennyolcz esztendőtől fogva; és meg volt görbedve, és teljességgel nem tudott felegyenesedni. (1Móz 19,26) 12És mikor azt látta Jézus, előszólítá, és monda néki: Asszony, feloldattál a te betegségedből! (Luk 9,24; Mát 10,39;16,25; Márk 8,35; Ján 12,25) 13És reá veté kezeit; és azonnal felegyenesedék, és dicsőíté az Istent. (Mát 24,40.41) 14Felelvén pedig a zsinagógafő, haragudva, hogy szombatnapon gyógyított Jézus, monda a sokaságnak: Hat nap van, a melyen munkálkodni kell; azokon jőjjetek azért és gyógyíttassátok magatokat, és ne szombatnapon. 15Felele azért néki az Úr, és monda: Képmutató, szombatnapon nem oldja-é el mindenitek az ő ökrét vagy szamarát a jászoltól, és nem viszi-é itatni? (Mát 12,11) 16Hát ezt, az Ábrahám leányát, kit a Sátán megkötözött ímé tizennyolcz esztendeje, nem kellett-é feloldani e kötélből szombatnapon? (Mát 24,28) 17És mikor ezeket mondta, megszégyenülének mindnyájan, kik magokat néki ellenébe veték; és az egész nép örül vala mind azokon a dicsőséges dolgokon, a melyek ő általa lettek. (Luk,13 12. 13.) 18Monda pedig Jézus: Mihez hasonló az Isten országa? és mihez hasonlítsam azt? (Márk 4,30) 19Hasonló a mustármaghoz, melyet az ember vévén, elvet az ő kertjében; és felnevelkedett, és lett nagy fává, és az égi madarak fészket raktak annak ágain. (Mát 13,31.32; Márk 4,31) 20És ismét monda: Mihez hasonlítsam az Isten országát? (Luk,13 18.) 21Hasonló a kovászhoz, melyet az asszony vévén, három mércze lisztbe elegyíte, mígnem az egész megkele. (Mát 13,33) 22És városokon és falvakon megy vala által, tanítva, és Jeruzsálembe menve. (Mát 9,35; Márk 6,6) 23Monda pedig néki valaki: Uram, avagy kevesen vannak-é a kik idvezülnek? Ő pedig monda nékik: (Luk 12,43; Róm 2,29) 24Igyekezzetek bemenni a szoros kapun: mert sokan, mondom néktek, igyekeznek bemenni és nem mehetnek. (Mát 7,13.14;Mát 5,22-48;10,37-39) 25Mikor már a gazda felkél és bezárja az ajtót, és kezdetek kívül állani és az ajtót zörgetni, mondván: Uram! Uram! nyisd meg nékünk; és ő felelvén, ezt mondja néktek: Nem tudom honnét valók vagytok ti; (Mát 25,10-12;Mát 7,21;25,42.43) 26Akkor kezditek mondani: Te előtted ettünk és ittunk, és a mi utczáinkon tanítottál; (Mát 7,22.23) 27De ezt mondja: Mondom néktek, nem tudom honnét valók vagytok ti; távozzatok el én tőlem mindnyájan, kik hamisságot cselekesztek! (2Móz 3,6) 28Ott lesz sírás és fogak csikorgatása, mikor látjátok Ábrahámot, Izsákot és Jákóbot, és a prófétákat mind az Isten országában, magatokat pedig kirekesztve. (Mát 8,11.12; Ésa 65,13) 29És jőnek napkeletről és napnyugatról, és északról és délről, és az Isten országában letelepednek. (Róm 15,14.18.19.24) 30És ímé vannak utolsók, a kik elsők lesznek, és vannak elsők, a kik utolsók lesznek. (Mát 19,30) 31Ugyanazon napon jövének ő hozzá némelyek a farizeusok közül, mondván néki: Eredj ki és menj el innét: mert Heródes meg akar téged ölni. (Mát 19,13-15; Márk 10,13) 32És monda nékik: Elmenvén mondjátok meg annak a rókának: Ímé ördögöket űzök ki és gyógyítok ma és holnap, és harmadnapon elvégeztetem. (Luk 18,31-33) 33Hanem nékem ma és holnap és azután úton kell lennem; mert nem lehetséges, hogy a próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el. (Mát 18,3; Márk 10,15) 34Jeruzsálem! Jeruzsálem! ki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, a kik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképen a tyúk az ő kis csirkéit az ő szárnyai alá, és ti nem akarátok! (Luk 19,42-44; Mát 23,37.38;Ján 11,47-53; Luk 19,47) 35Ímé pusztán hagyatik néktek a ti házatok; és bizony mondom néktek, hogy nem láttok engem, mígnem eljő az idő, mikor ezt mondjátok: Áldott, a ki jő az Úrnak nevében! (Mik 3,12; Luk 19,43.44;Luk 19,38; Mát 23,38.39) 14 1És lőn mikor a főfarizeusok közül egynek házához ment szombatnapon kenyeret enni, azok leselkednek vala ő utána. (2Móz 20,12-17) 2És ímé egy vízkóros ember vala ő előtte. (Mát 23,14; Márk 12,40) 3És felelvén Jézus, szóla a törvénytudóknak és a farizeusoknak, mondván: Szabad-é szombatnapon gyógyítani? (Mát 12,10) 4Azok pedig hallgatának. És ő megfogván azt, meggyógyítá és elbocsátá. 5És felelvén nékik, monda: Ki az közületek, a kinek szamara vagy ökre a kútba esik, és nem vonja ki azt azonnal szombatnapon? (Mát 12,11) 6És nem felelhetnek vala ő ellene semmit ezekre. 7És egy példázatot monda a hivatalosoknak, mikor észre vevé, mimódon válogatják a fő helyeket; mondván nékik: (Mát 24,1-42; Márk 13,1-37) 8Mikor valaki lakodalomba hív, ne ülj a fő helyre; mert netalán náladnál nagyobb tiszteletben álló embert is hivott meg az, (Péld 25,6.7) 9És eljövén az, a ki mind téged, mind azt meghívta, ezt mondja majd néked: Engedd ennek a helyet! És akkor szégyennel az utolsó helyre fogsz ülni. (Mát 19,27-29) 10Hanem mikor meghívnak, menj el és ülj le az utolsó helyre; hogy mikor eljő az, a ki téged meghívott, ezt mondja néked: Barátom ülj feljebb! Akkor néked dicsőséged lesz azok előtt, a kik veled együtt ülnek. (Márk 10,29.30) 11Mert mindenki, a ki magát felmagasztalja, megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik. (Luk 18,14; Jób 22,29; Máté 23,12) 12Monda pedig annak is, a ki őt meghívta: Mikor ebédet vagy vacsorát készítesz, ne hívd barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat; nehogy viszont ők is meghívjanak téged, és visszafizessék néked. (Luk 6,33) 13Hanem mikor lakomát készítesz, hívd a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat, vakokat: (Máté 25,34-36.40) 14És boldog leszel; mivelhogy nem fizethetik vissza néked; mert majd visszafizettetik néked az igazak feltámadásakor. (Luk 12,11) 15Hallván pedig ezeket egy azok közül, a kik ő vele együtt ülnek vala, monda néki: Boldog az, a ki eszik kenyeret az Isten országában. 16Ő pedig monda annak: Egy ember készíte nagy vacsorát, és sokakat meghíva; (Mát 22,2-10; Jel 19,7-9; Péld 9,2-5) 17És elküldé szolgáját a vacsora idején, hogy megmondja a hivatalosoknak: Jertek el, mert immár minden kész! (Mát 15,24;10,5.6; Csel 13,46) 18És mindnyájan egyenlőképen kezdék magokat mentegetni. Az első monda néki: Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy azt meglássam; kérlek téged, ments ki engem! (Mik 7,5-7;Csel 7,59;12,2) 19És másik monda: Öt iga ökröt vettem, és elmegyek, hogy azokat megpróbáljam; kérlek téged, ments ki engem! (Mát 10,30) 20A másik pedig monda: Feleséget vettem, és azért nem mehetek. (Mát 10,22) 21Mikor azért az a szolga haza ment, megmondá ezeket az ő urának. Akkor megharagudván a gazda, monda az ő szolgájának: Eredj hamar a város utczáira és szorosaira, és a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat és vakokat hozd be ide. (Mát 12,38;16,1; Márk 8,11; Luk 11,29.1Kor;1,22) 22És monda a szolga: Uram, meglett a mint parancsolád, és mégis van hely. (Luk 19,43.44) 23Akkor monda az úr a szolgának: Eredj el az utakra és a sövényekhez, és kényszeríts bejőni mindenkit, hogy megteljék az én házam. (Luk 7,50;8,48;17,19; Mát 9,22; Márk 5,34;10,52) 24Mert mondom néktek, hogy senki azok közül a hivatalos férfiak közül meg nem kóstolja az én vacsorámat. (4Móz 13,3.26.32.34;14,1.4.21.23;Luk,14 17.) 25Megy vala pedig ő vele nagy sokaság; és megfordulván, monda azoknak: (Józs 6,2.20.26.1Kir;16,34) 26Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom. (Mát 10,37.38) 27És valaki nem hordozza az ő keresztjét, és én utánam jő, nem lehet az én tanítványom. (Luk 9,23; Mát 10,38; Márk 8,34) 28Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde először leülvén felszámítja a költséget, ha van-é mivel elvégezze? 29Nehogy minekutána fundamentomot vetett, és elvégezni nem bírja, csúfolni kezdje őt mindenki, a ki látja, (Ján 10,3) 30Ezt mondván: Ez az ember elkezdette az építést, és nem bírta véghez vinni! (Luk,14 31.) 31Vagy valamely király, mikor háborúba megy, hogy egy másik királlyal megütközzék, nemde leülvén először tanácskozik, hogy tízezerrel szembeszállhat-é azzal, a ki ő ellene húszezerrel jött? (Mát 24,32; Márk 13,28) 32Mert különben még mikor amaz távol van, követséget küldvén, megkérdezi a békefeltételeket. 33Ezenképen azért valaki közületek búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom. (Mát 13,55; Márk 6,3; Luk 4,22) 34Jó a só: de ha a só megízetlenül, mivel sózzák meg? (Mát 5,13; Márk 9,50) 35Sem a földre, sem a trágyára nem alkalmas: kivetik azt. A kinek van füle a hallásra, hallja. (Mát 11,15) 15 1Közelgetnek vala pedig ő hozzá a vámszedők és a bűnösök mind, hogy hallgassák őt. (Mát 9,10.11; Márk 2,15.16) 2És zúgolódának a farizeusok és az írástudók, mondván: Ez bűnösöket fogad magához, és velök együtt eszik. (Luk 7,39) 3Ő pedig ezt a példázatot beszélé nékik, mondván: (1Thess 5,5.6) 4Melyik ember az közületek, a kinek ha száz juha van, és egyet azok közül elveszt, nem hagyja ott a kilenczvenkilenczet a pusztában, és nem megy az elveszett után, mígnem megtalálja azt? (Mát 18,12-14;Luk 19,10) 5És ha megtalálta, felveti az ő vállára, örülvén. (Luk,15 31.) 6És haza menvén, egybehívja barátait és szomszédait, mondván nékik: Örvendezzetek én velem, mert megtaláltam az én juhomat, a mely elveszett vala. (1Pét 2,25) 7Mondom néktek, hogy ily módon nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, hogynem kilenczvenkilencz igaz emberen, a kinek nincs szüksége megtérésre. (Mát 26,3-5; Ján 11,47-50) 8Avagy ha valamely asszonynak tíz drakhmája van, és egy drakhmát elveszt, nem gyújt-é gyertyát, és nem sepri-é ki a házat, és nem keresi-é gondosan, mígnem megtalálja? (Ján 11,27) 9És ha megtalálta, egybehívja az ő asszonybarátait és szomszédait, mondván: Örüljetek én velem, mert megtaláltam a drakhmát, melyet elvesztettem vala! (Mát 26,14.15; Márk 14,10) 10Ezenképen, mondom néktek, örvendezés van az Isten angyalainak színe előtt egy bűnös ember megtérésén. (Luk 4,14) 11Monda pedig: Egy embernek vala két fia; (2Sám 1,16) 12És monda az ifjabbik az ő atyjának: Atyám, add ki a vagyonból rám eső részt! És az megosztá köztök a vagyont. (2Móz 12,6) 13Nem sok nap mulva aztán a kisebbik fiú összeszedvén mindenét, messze vidékre költözék; és ott eltékozlá vagyonát, mivelhogy dobzódva élt. (Mát 26,17-20; Márk 14,12-17) 14Minekutána pedig mindent elköltött, támada nagy éhség azon a vidéken, és ő kezde szükséget látni. (Luk 3,13) 15Akkor elmenvén, hozzá szegődék annak a vidéknek egyik polgárához; és az elküldé őt az ő mezeire disznókat legeltetni. (Luk 8,18; Mát 13,12;25,29; Márk 4,25) 16És kívánja vala megtölteni az ő gyomrát azzal a moslékkal, a mit a disznók ettek; és senki sem ád vala néki. 17Mikor aztán magába szállt, monda: Az én atyámnak mily sok bérese bővölködik kenyérben, én pedig éhen halok meg! (Márk 10,32) 18Fölkelvén elmegyek az én atyámhoz, és ezt mondom néki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened. (Márk 16,19; Luk 24,51; Csel 1,9) 19És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam; tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy! (Mát 27,1.2; Márk 11,1.2; Ján 12,1) 20És felkelvén, elméne az ő atyjához. Mikor pedig még távol volt, meglátá őt az ő atyja, és megesék rajta a szíve, és oda futván, a nyakába esék, és megcsókolgatá őt. (Luk 2,25;Luk 13,11) 21És monda néki a fia: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened; és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam! (Luk 22,13) 22Az atyja pedig monda az ő szolgáinak: Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok fel rá; és húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábaira! 23És előhozván a hízott tulkot, vágjátok le, és együnk és vígadjunk. (Márk 14,25) 24Mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott; elveszett, és megtaláltatott. Kezdének azért vígadni. (2Kir 9,13; Ján 12,12-14) 25Az ő nagyobbik fia pedig a mezőn vala: és mikor hazajövén, közelgetett a házhoz, hallá a zenét és tánczot. (Mát 16,16; Márk 8,29; Luk 9,20) 26És előszólítván egyet a szolgák közül, megtudakozá, mi dolog az? (Mát 26,21-23) 27Az pedig monda néki: A te öcséd jött meg; és atyád levágatá a hízott tulkot, mivelhogy egészségben nyerte őt vissza. (Zsolt 118,26) 28Erre ő megharaguvék, és nem akara bemenni. Az ő atyja annakokáért kimenvén, kérlelé őt. 29Ő pedig felelvén, monda atyjának: Ímé ennyi esztendőtől fogva szolgálok néked, és soha parancsolatodat át nem hágtam: és nékem soha nem adtál egy kecskefiat, hogy az én barátaimmal vígadjak. (Józs 24,27) 30Mikor pedig ez a te fiad megjött, a ki paráznákkal emésztette föl a te vagyonodat, levágattad néki a hízott tulkot. (Mát 20,25-27; Márk 10,42-44) 31Az pedig monda néki: Fiam, te mindenkor én velem vagy, és mindenem a tiéd! 32Vígadnod és örülnöd kellene hát, hogy ez a te testvéred meghalt, és feltámadott; és elveszett, és megtaláltatott. (Mát 20,28) 16 1Monda pedig az ő tanítványainak is: Vala egy gazdag ember, kinek vala egy sáfára; és az bevádoltaték nála, hogy javait eltékozolja. (Luk 21,6.1Kir;9,7.8; Mik 3,12; Mát 24,2; Márk 13,2;Mát 23,37; Ján 1,11) 2Hívá azért azt, és monda néki: Mit hallok felőled? Adj számot a te sáfárságodról; mert nem lehetsz tovább sáfár. (Mát 21,12; Márk 11,11) 3Monda pedig magában a sáfár: Mit míveljek, mivelhogy az én uram elveszi tőlem a sáfárságot? Kapálni nem tudok; koldulni szégyenlek! (Ésa 56,7; Jer 7,11) 4Tudom mit tegyek, hogy mikor a sáfárságtól megfosztatom, befogadjanak engem házaikba. (Márk 11,18; Ján 7,19) 5És magához hivatván az ő urának minden egyes adósát, monda az elsőnek: Mennyivel tartozol az én uramnak? 6Az pedig monda: Száz bátus olajjal. És monda néki: Vedd a te írásodat, és leülvén, hamar írj ötvent. (Mát 21,23-27; Márk 11,27-33) 7Azután monda másnak: Te pedig mennyivel tartozol? Az pedig monda: Száz kórus búzával. És monda annak: Vedd a te írásodat, és írj nyolczvanat. (Csel 4,7-10) 8És dícséré az úr a hamis sáfárt, hogy eszesen cselekedett, mert e világnak fiai eszesebbek a világosságnak fiainál a maguk nemében. (Eféz 5,8.1Thess;5,5) 9Én is mondom néktek, szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy mikor meghaltok, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba. (1Tim 6,18.19) 10A ki hű a kevesen, a sokon is hű az; és a ki a kevesen hamis, a sokon is hamis az. (Luk 19,16.17) 11Ha azért a hamis mammonon hívek nem voltatok, ki bízná reátok az igazi kincset? (Mát 14,5) 12És ha a másén hívek nem voltatok, ki adja oda néktek, a mi a tiétek? (Mát 26,36-46; Márk 14,32-42; Ján 18,1.2) 13Egy szolga sem szolgálhat két úrnak: mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak. (Mát 6,24) 14Hallák pedig mindezeket a farizeusok is, kik pénzszeretők valának; és csúfolák őt. (Ésa 5,1-7; Mát 21,33-46; Márk 12,1-12) 15És monda nékik: Ti vagytok, a kik az emberek előtt magatokat megigazítjátok; de az Isten ismeri a ti szíveteket: mert a mi az emberek közt magasztos, az Isten előtt útálatos. (Luk 18,9;Zsolt 7,10) 16A törvény és a próféták Keresztelő Jánosig valának: az időtől fogva az Istennek országa hirdettetik, és mindenki erőszakkal tör abba. (Mát 11,12.13;Malak 3,1) 17Könnyebb pedig a mennynek és a földnek elmúlni, hogynem a törvényből egy pontocskának elesni. (Mát 5,18;1Pét 1,25.2Pét;3,10) 18Valaki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, paráználkodik; és valaki férjétől elbocsátott asszonyt vesz feleségül, paráználkodik. (Mát 5,32;19,9; Márk 10,11.12) 19Vala pedig egy gazdag ember, és öltözik vala bíborba és patyolatba, mindennap dúsan vigadozván: (Zsid 1,2) 20És vala egy Lázár nevű koldus, ki az ő kapuja elé volt vetve, fekélyekkel tele. (Luk 23,33; Zsid 13,12) 21És kíván vala megelégedni a morzsalékokkal, melyek hullanak vala a gazdagnak asztaláról; de az ebek is eljővén, nyalják vala az ő sebeit. (Luk 21,6.22-24; Mát 23,37.38;Mát 21,42) 22Lőn pedig, hogy meghala a koldus, és viteték az angyaloktól az Ábrahám kebelébe; meghala pedig a gazdag is, és eltemetteték. (Zsolt 118,22) 23És a pokolban felemelé az ő szemeit, kínokban lévén, és látá Ábrahámot távol, és Lázárt annak kebelében. (Ésa 8,14.15) 24És ő kiáltván, monda: Atyám Ábrahám! könyörülj rajtam, és bocsásd el Lázárt, hogy mártsa az ő ujjának hegyét vízbe, és hűsítse meg az én nyelvemet; mert gyötrettetem e lángban. (Márk 9,43.44; Ésa 66,24) 25Monda pedig Ábrahám: Fiam, emlékezzél meg róla, hogy te javaidat elvetted a te életedben, hasonlóképen Lázár is az ő bajait: most pedig ez vígasztaltatik, te pedig gyötrettetel. (Mát 22,15-22; Márk 12,13-17) 26És mindenekfelett, mi köztünk és ti közöttetek nagy közbevetés van, úgy, hogy a kik akarnának innét ti hozzátok általmenni, nem mehetnek, sem azok onnét hozzánk át nem jöhetnek. (Luk 19,45.47;Luk 18,31-33) 27Monda pedig amaz: Kérlek azért téged Atyám, hogy bocsásd el őt az én atyámnak házához; (Mát 26,57.58) 28Mert van öt testvérem; hogy bizonyságot tegyen nékik, hogy ők is ide, e gyötrelemnek helyére ne jussanak. (Mát 26,69-74; Márk 14,66-72; Ján 18,17.25-27) 29Monda néki Ábrahám: Van Mózesök és prófétáik; hallgassák azokat. (Ésa 8,20) 30Ama pedig monda: Nem úgy, atyám Ábrahám; hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájok, megtérnek! (Róm 13,7) 31Ő pedig monda néki: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad. 17 1Monda pedig a tanítványoknak: Lehetetlen dolog, hogy botránkozások ne essenek; de jaj annak, a ki által esnek. (Mát 18,7) 2Jobb annak, ha egy malomkövet vetnek a nyakába, és ha a tengerbe vettetik, hogynem mint egyet e kicsinyek közül megbotránkoztasson. (Mát 18,6; Márk 9,42) 3Őrizzétek meg magatokat: ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, dorgáld meg őt; és ha megtér, bocsáss meg néki. (Mát 18,15-17) 4És ha egy napon hétszer vétkezik ellened, és egy napon hétszer te hozzád tér, mondván: Megbántam; megbocsáss néki. (Mát 18,22) 5És mondának az apostolok az Úrnak: Növeljed a mi hitünket! (Mát 26,57-75; Márk 14,53-72; Ján 18,13-27;Ésa 50,6) 6Monda pedig az Úr: Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, ezt mondanátok ím ez eperfának: Szakadj ki gyökerestől, és plántáltassál a tengerbe; és engede néktek. (Mát 17,20;21,21; Márk 11,23) 7Kicsoda pedig ti közületek az, a ki, ha egy szolgája van, és az szánt vagy legeltet, tüstént azt mondja annak, mihelyt a mezőről megjő: Jer elő, ülj asztalhoz? (Luk 9,16;10,19) 8Sőt nem ezt mondja-e néki: Készíts vacsorámra valót, és felövezvén magadat, szolgálj nékem, míg én eszem és iszom; és azután egyél és igyál te? (Mát 27,1.2) 9Avagy megköszöni-é annak a szolgának, hogy azt mívelte, a mit néki parancsolt? Nem gondolom. (Fil 3,11.2Thess;1,5) 10Ezenképen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, a mik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk; mert a mit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük. (1Kor 9,16) 11És lőn, mikor útban vala Jeruzsálem felé, hogy ő Samariának és Galileának közepette méne által. (2Móz 3,6) 12És mikor egy faluba beméne, jöve elébe tíz bélpoklos férfi, kik távol megállának: (3Móz 13,2) 13És felemelék szavokat, mondván: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk! (Luk,17 67.) 14És mikor őket látta, monda nékik: Elmenvén mutassátok meg magatokat a papoknak. És lőn, hogy míg odamenének, megtisztulának. (3Móz 14,2-32; Mát 8,4) 15Egy pedig ő közülök, mikor látta, hogy meggyógyult, visszatére, dicsőítvén az Istent nagy szóval; (Mát 22,42-45; Márk 12,35-37) 16És arczczal leborula az ő lábainál hálákat adván néki: és az Samariabeli vala. (Zsolt 110,1) 17Felelvén pedig Jézus, monda: Avagy nem tízen tisztulának-é meg? A kilencze pedig hol van? 18Nem találkoztak a kik visszatértek volna dicsőséget adni az Istennek, csak ez az idegen? 19És monda néki: Kelj föl, és menj el: a te hited téged megtartott. (Mát 23,5-7; Márk 12,38-39) 20Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el. (Róm 14,7) 21Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van. (Mát 23,14; Márk 12,40) 22Monda pedig a tanítványoknak: Eljő az idő, mikor kívántok látni egyet az ember Fiának napjai közül, és nem láttok. (Márk 12,41-44) 23És mondják majd néktek: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; de ne menjetek el, és ne kövessétek: (Mát 23,24; Márk 13,21) 24Mert miként a felvillanó villámlás az ég aljától az ég aljáig fénylik; úgy lesz az embernek Fia is az ő napján. (Mát 24,27.30) 25De előbb sokat kell néki szenvednie és megvettetnie e nemzetségtől. (Luk 9,22;22,63.64;23,33;24,7; Mát 16,21;17,24;20,18; Márk 8,31;9,31;10,33) 26És miként a Noé napjaiban lett, úgy lesz az ember Fiának napjaiban is. (1Móz 6,5-7;7,7.1Pét;3,20) 27Ettek, ittak, házasodtak, férjhezmentek mindama napig, a melyen Noé a bárkába beméne, és eljöve az özönvíz, és mindeneket elveszte. (Luk 19,43.44) 28Hasonlóképen mint a Lót napjaiban is lett; ettek, ittak, vettek, adtak, ültettek, építettek; (Luk,17 7. 8.) 29De a mely napon kiment Lót Sodomából, tűz és kénkő esett az égből, és mindenkit elvesztett: (1Móz 19,23-25) 30Ezenképen lesz azon a napon, melyen az embernek Fia megjelenik. (Mát 27,15) 31Az nap, a ki a háztetőn lesz, és az ő holmija a házban, ne szálljon le, hogy elvigye; és a ki a mezőn, azonképen ne forduljon hátra. (Mát 24,37.38) 32Emlékezzetek Lót feleségére! (1Móz 19,26) 33Valaki igyekezik az ő életét megtartani, elveszti azt, és valaki elveszti azt, megeleveníti azt. (Luk 9,24; Mát 10,39;16,25; Márk 8,35; Ján 12,25) 34Mondom néktek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik. (Mát 24,40.41) 35Két asszony őröl együtt; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik. (Luk 12,11; Mát 10,19.20; Márk 13,14) 36Ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik. (2Móz 4,12; Csel 4,7.8) 37És felelvén, mondának néki: Hol, Uram? Ő pedig monda nékik: a hol a test, oda gyűlnek a saskeselyűk. (Mát 24,28) 18 1Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni; (Róm 12,12.1Thess;5,17) 2Mondván: Volt egy bíró egy városban, a ki Istent nem félt és embert nem becsült. (Mát 10,22) 3Volt pedig abban a városban egy özvegyasszony, és elméne ahhoz, mondván: Állj bosszút értem az én ellenségemen. (Luk 3,31) 4Az pedig nem akará egy ideig; de azután monda ő magában: Jól lehet Istent nem félek és embert nem becsülök; (Luk 19,43.44) 5Mindazáltal mivelhogy nékem terhemre van ez az özvegyasszony, megszabadítom őt, hogy szüntelen reám járván, ne gyötörjön engem. (Luk 19,43.44;21,23.24) 6Monda pedig az Úr: Halljátok, mit mond e hamis bíró! (Dán 9,16; Mát 24,15.21.22) 7Hát az Isten nem áll-é bosszút az ő választottaiért, kik ő hozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk? (Luk,18 14. 15.) 8Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön? (Róm 11,25.26; Jel 11,2) 9Némelyeknek pedig, kik elbizakodtak magukban, hogy ők igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a példázatot is mondá: (Péld 30,12.13) 10Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedő. (Mát 23,5;Luk 5,30) 11A farizeus megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedő is. (Dán 7,13; Mát 24,30;25,31;26,64; Márk 13,26;14,62) 12Bőjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenből, a mit szerzek. (Luk,18 31.) 13A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek! (Mát 24,32; Márk 13,28) 14Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és a ki megalázza magát, felmagasztaltatik. (Mát 23,12.1Pét;5,5; Luk 14,16) 15Vivének pedig hozzá kis gyermekeket is, hogy illesse azokat; mikor pedig a tanítványok ezt látták, megdorgálák azokat. (Mát 19,13-15; Márk 10,13) 16De Jézus magához híván őket, monda: Engedjétek, hogy a kis gyermekek én hozzám jőjjenek, és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa. 17Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen nem megy be abba. (Mát 18,3; Márk 10,15) 18És megkérdé őt egy főember, mondván: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem? (Mát 19,16-20; Márk 10,17-31) 19Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy, az Isten. (Mát 24,42-44) 20A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; tiszteld atyádat és anyádat. (2Móz 20,12-17) 21Az pedig monda: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam. (Ján 8,12) 22Jézus ezeket hallván, monda néki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, a mid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és jer, kövess engem. (Mát 19,20-22) 23Az pedig ezeket hallván, igen megszomorodék; mert igen gazdag vala. (2Móz 12,2-20; Mát 26,1.2; Márk 14,1.2; Ján 11,55-57) 24És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van! (Márk 10,23-26) 25Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni. (Ján 11,27) 26A kik pedig ezt hallották, mondának: Ki idvezülhet tehát? (Mát 26,14.15; Márk 14,10) 27Ő pedig monda: A mi embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél. (Jer 32,17) 28És monda Péter: Ímé mi mindent elhagytunk, és követtünk téged! (Mát 19,27-29) 29Ő pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért, (Márk 10,29.30) 30A ki sokszorta többet ne kapna ebben az időben, a jövendő világon pedig örök életet. (Mát 26,17-20; Márk 14,12-17) 31És maga mellé vévén a tizenkettőt, monda nékik: Ímé felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek Fián, a mit a próféták megírtak. (Luk 9,22;22,54.64;23,33.35; Dán 9,26; Ésa 53,2-12) 32Mert a pogányok kezébe adatik, és megcsúfoltatik, és meggyaláztatik, és megköpdöstetik; (Luk 23,1;24,4-6) 33És megostorozván, megölik őt; és harmadnapon feltámad. (2Móz 35,2) 34Ők pedig ezekből semmit nem értének; és a beszéd ő előlük el vala rejtve, és nem fogták fel a mondottakat. (Mát 28,1-10; Márk 16,1-10; Ján 20,1-18) 35Lőn pedig, mikor Jerikhóhoz közeledett, egy vak ül vala az út mellett koldulván. (Mát 20,29-34; Márk 10,46-52) 36És mikor hallotta a mellette elmenő sokaságot, tudakozódék, mi dolog az? (Mát 26,20-30; Márk 14,17-26; Ján 13,21-26) 37Megmondák pedig néki, hogy a Názáretbeli Jézus megy el arra. 38És kiálta, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam! (Márk 16,5.6) 39A kik pedig elől mentek, dorgálák őt, hogy hallgasson; de ő annál inkább kiálta: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam! (Mát 17,22.23) 40És Jézus megállván, parancsolá, hogy vigyék azt hozzá; és mikor közel ért, megkérdé őt, (Márk 14,25) 41Mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Az pedig monda: Uram, hogy az én szemem világa megjőjjön. (1Kor 11,24.25) 42És Jézus monda néki: Láss, a te hited téged megtartott. (Luk 7,50;8,48;17,19; Mát 9,22; Márk 5,34;10,52) 43És azonnal megjöve annak szeme világa, és követé őt, dicsőítvén az Istent az egész sokaság pedig ezt látván, dicsőséget ada az Istennek. (Mát 26,21-23) 19 1És bemenvén, általméne Jerikhón. (Józs 6,2.20.26.1Kir;16,34) 2És ímé vala ott egy ember, a kit nevéről Zákeusnak hívtak; és az fővámszedő vala, és gazdag. (Ján 20,3-8) 3És igyekezék Jézust látni, ki az; de a sokaságtól nem láthatá, mivelhogy termete szerint kis ember volt. (Luk 9,46) 4És előre futván felhága egy eperfüge fára, hogy őt lássa; mert arra vala elmenendő. (Mát 20,25-27; Márk 10,42-44) 5És mikor arra a helyre jutott, feltekintvén Jézus, látá őt, és monda néki: Zákeus, hamar szállj alá; mert ma nékem a te házadnál kell maradnom. (Ján 10,3) 6És sietve leszálla, és örömmel fogadá őt. (Mát 20,28) 7És mikor ezt látták, mindnyájan zúgolódának, mondván hogy: Bűnös emberhez ment be szállásra. (2Tim 2,12) 8Zákeus pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe. 9Monda pedig néki Jézus: Ma lett idvessége ennek a háznak! mivelhogy ő is Ábrahám fia. (Mát 19,28.29) 10Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett. (Mát 18,11) 11És mikor azok ezeket hallották, folytatá és monda egy példázatot, mivelhogy közel vala Jeruzsálemhez, és azok azt gondolák, hogy azonnal megjelenik az Isten országa. 12Monda azért: Egy nemes ember elméne messze tartományba, hogy országot vegyen magának, aztán visszatérjen. (Mát 25,12; Márk 13,34) 13Előszólítván azért tíz szolgáját, ada nékik tíz gírát, és monda nékik: Kereskedjetek, míg megjövök. (Mát 26,34; Márk 14,30; Ján 13,38) 14Az ő alattvalói pedig gyűlölék őt, és követséget küldének utána, mondván: Nem akarjuk, hogy ő uralkodjék mi rajtunk. (Luk 9,3;10,4; Mát 10,5.9.10) 15És lőn, mikor megjött az ország vétele után, parancsolá, hogy az ő szolgáit, a kiknek a pénzt adta, hívják ő hozzá, hogy megtudja, ki mint kereskedett. 16Eljöve pedig az első, mondván: Uram, a te gírád tíz gírát nyert. (Ésa 53,12; Márk 15,28) 17Ő pedig monda néki: Jól vagyon jó szolgám; mivelhogy kevesen voltál hív, legyen birodalmad tíz városon. (1Kor 4,2) 18És jöve a második, mondván: Uram, a te gírád öt gírát nyert. (Mát 26,36-46; Márk 14,32-42; Ján 18,1.2) 19Monda pedig ennek is: Néked is legyen birodalmad öt városon. 20És jöve egy másik, mondván: Uram, imhol a te gírád, melyet egy keszkenőben eltéve tartottam; 21Mert féltem tőled, mivelhogy kemény ember vagy; elveszed a mit nem te tettél el, és aratod, a mit nem te vetettél. 22Monda pedig annak: A te szádból ítéllek meg téged, gonosz szolga. Tudtad, hogy én kemény ember vagyok, ki elveszem, a mit nem én tettem el, és aratom, a mit nem én vetettem; (2Sám 1,16) 23Miért nem adtad azért az én pénzemet a pénzváltók asztalára, és én megjövén, kamatostól kaptam volna azt vissza? (Zsid 5,7) 24És az ott állóknak monda: Vegyétek el ettől a gírát, és adjátok annak, a kinek tíz gírája van. (1Kor 15,5) 25És mondának néki: Uram, tíz gírája van! (Mát 26,45.46) 26És ő monda: Mert mondom néktek, hogy mindenkinek, a kinek van, adatik; a kinek pedig nincs, még a mije van is, elvétetik tőle. (Luk 8,18; Mát 13,12;25,29; Márk 4,25) 27Sőt ennek felette amaz én ellenségeimet is, kik nem akarták, hogy én ő rajtok uralkodjam, hozzátok ide, és öljétek meg előttem! (Péld 15,29;28,9; Ésa 1,15) 28És ezeket mondván, megy vala elől, felmenvén Jeruzsálembe. (Márk 10,32)