A kafarnaumi százados.

7 ¹Miután befejezte szavait a figyelmesen hallgató nép előtt, bement Kafarnaumba. ²Ott betegen feküdt egy századosnak egyik kedvelt szolgája, és már halálán volt. ³Amikor a százados hallott Jézusról, azzal a kéréssel küldte hozzá a zsidók véneit, hogy jöjjön el és mentse meg szolgáját. ⁴Azok elmentek Jézushoz és nagyon kérlelték: „Megérdemli, hogy megtedd neki, ⁵mert szereti népünket és a zsinagógát is ő építette.” ⁶Jézus elment velük. Mikor már nem voltak messze a háztól, a százados eléje küldte barátait ezzel az üzenettel: „Uram, ne fáradj. ⁷Nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj. Ezért nem is tartottam magamat érdemesnek arra, hogy hozzád menjek. Szólj csak egy szót, és meggyógyul szolgám. ⁸Jómagam, bár alárendelt ember vagyok, mégis ha azt mondom a hozzám beosztott katonának: menj! – elmegy; és a másiknak: jöjj ide! – hozzám jön; és szolgámnak: tedd ezt! – megteszi.” ⁹Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott. Megfordult és így szólt a kísérő néphez: „(Bizony) mondom nektek, nem találtam ekkora hitet Izraelben!” ¹⁰A követek hazaérve egészségben találták a szolgát.

A naimi ifjú.

¹¹Ezután egy Naim nevű városba ment. Tanítványai és nagy néptömeg ment vele. ¹²Mikor a város kapujához közeledett, halottat hoztak ki, egy anyának egyetlen fiát. Az anya özvegy volt. A városból sok nép kísérte. ¹³Mikor az Úr meglátta, megesett rajta a szíve és így szólt hozzá: „Ne sírj!” ¹⁴Aztán a koporsóhoz lépett és megérintette. Akik vitték, megálltak. Ő így szólt: „Ifjú, mondom neked, kelj föl!” ¹⁵Erre a halott felült és beszélni kezdett. Jézus visszaadta őt anyjának. ¹⁶Félelem szállta meg mindnyájukat és áldani kezdték Istent: „Nagy próféta támadt köztünk, Isten meglátogatta népét!” ¹⁷Híre elterjedt egész Júdeában és környékén mindenfelé.

Keresztelő János követsége.

¹⁸Jánost minderről értesítették tanítványai. Akkor magához hívatta két tanítványát ¹⁹és ezzel a kérdéssel küldte őket az Úrhoz: „Te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy mást várjunk?” ²⁰A férfiak hozzá érkezve így szóltak: „Keresztelő János küldött és kérdezteti: te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy mást várjunk?” ²¹Abban az órában sokakat gyógyított meg betegségből, nyavalyából és a gonosz lelkektől, és sok vaknak adta vissza szeme világát. ²²Ezt válaszolta tehát nekik: „Menjetek, jelentsétek Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak süketek hallanak, halottak föltámadnak a szegények pedig hallgatják az evangélium hirdetését. ²³Boldog, aki nem botránkozik meg bennem.”

Jézus tanúsága Jánosról.

²⁴Amikor János követei elmentek, beszélni kezdett a néphez Jánosról: „Miért mentetek ki a pusztába? Hogy széltől lengetett nádat lássatok? ²⁵Vagy miért mentetek ki? Hogy finom kelmébe öltözött embert lássatok? Aki drága ruhában jár és kényelmesen él, a királyi palotában lakik. ²⁶Miért mentetek hát ki? Hogy prófétát lássatok? Igenis, mondom nektek, prófétánál is nagyobbat. ²⁷Róla mondja ugyanis az Írás:
Nézd, követemet küldöm színed előtt,
hogy elkészítse előtted az utat. ²⁸Mondom nektek: asszonyok szülöttei között nincs nagyobb (próféta) mint (Keresztelő) János. De, aki legkisebb a mennyek országában, nagyobb mint ő.” ²⁹Mindenki, aki hallgatta őt, még a vámosok is elismerték Isten szándékának helyességét, mert fölvették János keresztségét. ³⁰Csak a farizeusok és a törvénytudók nem keresztelkedtek meg nála és ezzel meghiúsították magukban az Isten szándékát.

A nép vezetőinek konoksága.

³¹(Az Úr így folytatta:) „Kihez hasonlítsam e nemzedék fiait? Kihez hasonlítanak? ³²Hasonlítanak a piacon tanyázó gyermekekhez, akik így kiáltoznak egymáshoz:
Furulyáztunk, de nem táncoltatok,
siránkoztunk, de nem zokogtatok. ³³Eljött Keresztelő János, kenyeret nem eszik, bort nem iszik, s azt mondjátok rá: ördöge van. ³⁴Eljött az Emberfia, eszik, iszik, s azt mondjátok rá: lám a falánk, borissza ember, a vámosok és bűnösök barátja! ³⁵A bölcsességet azonban igaznak ismerte el minden fia.”

A bűnös asszony.

³⁶Meghívta őt egy farizeus, hogy étkezzék nála. El is ment a farizeus házába és asztalhoz telepedett. ³⁷Élt abban a városban egy bűnös asszony. Amikor megtudta, hogy ebéden van a farizeus házában, alabástromedényben illatos olajat hozott, ³⁸sírva megállt hátul a lábánál, könnyeivel öntözni kezdte lábát és hajfürtjeivel megtörölte. Aztán megkente az illatos olajjal. ³⁹Ennek láttára a vendéglátó farizeus azt gondolta magában: „Ha próféta volna, (bizonyosan) tudná, ki és miféle ez, aki őt érinti: hiszen ez egy bűnös asszony.” ⁴⁰Jézus akkor hozzáfordult: „Simon, valami mondanivalóm van.” „Beszélj, Mester”– felelte az. ⁴¹„Két adósa volt egy hitelezőnek, kezdte, egyik ötszáz dénárral tartozott, a másik ötvennel. ⁴²Mivel nem volt miből fizetniük, elengedte mind a kettőnek. Melyik fogja őt jobban szeretni?” ⁴³„Úgy gondolom az, akinek többet engedett el” – felelte Simon. „Helyesen ítéltél”, válaszolta. ⁴⁴Aztán az asszonyra mutatva így szólt Simonhoz: „Látod ezt az asszonyt? Házadba jöttem, de lábamra vizet nem öntöttél. Ez viszont könnyeivel öntözte és hajával törölte meg lábamat. ⁴⁵Csókot nem adtál, ez meg, amióta bejött, szüntelen csókolgatja lábamat. ⁴⁶Olajjal nem kented meg fejemet, ez meg illatszerrel kente meg lábamat. ⁴⁷Azért azt mondom neked: bocsánatot nyert sok bűne, mert nagyon szeretett. Akinek keveset bocsátanak meg, kevésbé szeret.” ⁴⁸Aztán így szólt az asszonyhoz: „Bocsánatot nyertek bűneid.” ⁴⁹Erre az asztaltársak összesúgtak: „Kicsoda ez, hogy még a bűnöket is megbocsátja?” ⁵⁰Ő azonban ismét az asszonyhoz fordult: „Hited megszabadított téged. Menj békével.”

Asszonyok Jézus kíséretében.

8 ¹Ezután bejárta a városokat és falvakat, prédikált és hirdette Isten országának evangéliumát. ²Vele volt a tizenkettő és néhány asszony, akit gonosz lelkektől és betegségekből gyógyított meg: Mária, melléknevén Magdolna, akiből hét ördög ment ki, ³Johanna, Kúzának, Heródes intézőjének felesége, Zsuzsanna és sokan mások, akik vagyonukból gondoskodtak róla.

Példabeszéd a magvetőről.

⁴Amikor egyszer a városokból kivonult nagy tömeg köréje gyűlt, ezt a példabeszédet mondta nekik: ⁵„Kiment a magvető magot vetni. Amint vetett, némely szem az útfélre esett, eltaposták és az égi madarak fölcsipegették. ⁶Némely meg köves helyre esett. Alighogy kikelt, elszáradt, mert nem volt nedvessége. ⁷Némely pedig tövisek közé hullott. A tövisek a magokkal együtt felnőttek és elnyomták azokat. ⁸A többi jó földbe hullott, kikelt és százszoros termést hozott.” E szavak után így kiáltott: „Akinek füle van, hallja meg!”

A példabeszéd magyarázata.

⁹Akkor megkérdezték tanítványai, mi a példabeszéd értelme. ¹⁰Így válaszolt:
„Nektek jutott, hogy megértsétek Isten országának titkait, a többieknek csak példabeszédekben:
Nézzenek, de ne lássanak,
halljanak, de ne értsenek. ¹¹A példabeszéd értelme ez: a mag Isten igéje. ¹²Az útfélre esők azok, akik hallgatják, de aztán jön az ördög és kiveszi a szívükbe hullott igét, hogy ne higgyenek és így ne is üdvözüljenek. ¹³A köves talajra hullottak azok, akik meghallgatják az igét, örömmel be is fogadják, de nem ver bennük gyökeret. Egy ideig hisznek, de a kísértés idején elpártolnak. ¹⁴A tövisek közé esők azok, akik meghallgatják, de az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei közepette elhalnak és termést nem hoznak. ¹⁵A jó földbe esők végül azok, akik jó és erényes szívvel meghallgatják és meg is tartják az igét és termést is hoznak állhatatosságban.

A példabeszéd célja.

¹⁶Senki sem gyújt világot azért, hogy befödje, vagy ágy alá rejtse, hanem hogy tartóra tegye, s aki csak belép, lássa világát. ¹⁷Semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne jutna: titkon sem történik semmi, ami ki ne tudódnék és nyilvánvalóvá ne lenne. ¹⁸Ügyeljetek tehát, hogyan hallgatjátok. Akinek ugyanis van, annak még adnak; akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amit magáénak gondol.”

Ki tartozik igazán Jézushoz?

¹⁹Akkor odajött anyja és testvérei, de a tömeg miatt nem juthattak hozzá. ²⁰Jelentették neki: „Anyád és testvéreid kinn állnak és látni akarnak.” ²¹Ő azonban így válaszolt: „Anyám és testvéreim azok, akik Isten igéjét hallgatják és teljesítik.”

A vihar lecsendesítése.

²²Egyik nap bárkába szállt tanítványaival. „Menjünk át a tó túlsó partjára”, mondta nekik. Elindultak. ²³Miközben hajóztak, ő elaludt. Hirtelen heves szélvihar csapott le a tóra, a hullámok már-már elborították őket, s életveszélyben forogtak. ²⁴Kiabálásukkal fölébresztették: „Mester, Mester, elveszünk!” Jézus fölkelt, parancsolt a szélnek és a háborgó víznek. Minden elcsöndesedett és elnyugodott. ²⁵Akkor hozzájuk fordult: „Hol a ti hitetek?” Azok félelemmel és ámulattal eltelve mondogatták egymásnak: „Kicsoda ez, hogy még a szélnek és a víznek is parancsol és azok engedelmeskednek neki?”

A gerázai megszállott.

²⁶Átértek a gerázaiak földjére, mely Galileával átellenben fekszik. ²⁷Amint kilépett a szárazra, a város felől egy ördögtől megszállt férfi jött elébe. Már régóta nem viselt ruhát, s házban sem lakott, hanem sírboltokban. ²⁸Jézus láttára földre vetette magát és így kiáltott: „Mi bajod van velem Jézus, a magasságbeli Isten Fia? Kérlek, ne gyötörj engem!” ²⁹Ráparancsolt ugyanis a tisztátalan lélekre, hogy menjen ki abból az emberből, mert már régóta hatalmában tartotta. Láncra verték és megbilincselték, de eltépte a kötelékeket. Az ördög a pusztába hajszolta. ³⁰Jézus tehát megkérdezte: „Mi a neved?” „Légió” – felelte. Sok ördög tartotta ugyanis megszállva. ³¹Azok kérték, hogy ne küldje őket a pokolba. ³²Nagy sertéskonda túrta a földet ott a hegyoldalban. Kérték, engedje meg, hogy azokba menjenek. ³³Megengedte nekik. Az ördögök erre kimentek az emberből és megszállták a sertéseket, mire a konda a meredekről a tóba rohant és belefúlt. ³⁴A történtek láttára a kondások elfutottak és hírül vitték a városba meg a tanyákra. ³⁵Az emberek kisereglettek, hogy lássák mi történt. Jézushoz érve ott találták az ördögöktől megszabadított embert: felöltözve, ép ésszel ült Jézus lábainál. Erre félelem fogta el őket. ³⁶A szemtanúk elbeszélték nekik, hogyan gyógyult meg az ördögtől megszállt. ³⁷Geráza vidékének lakossága ekkor kérte, hogy távozzék el, olyan nagy félelem fogta el őket. Bárkába szállt tehát, hogy visszatérjen. ³⁸A férfi, akiből az ördögök kimentek, kérte, hogy vele mehessen. De Jézus elbocsátotta. ³⁹„Térj haza, mondta neki, és beszéld el, milyen nagy dolgot művelt veled az Isten.” Ő el is ment és hirdette az egész városban, milyen nagy dolgot művelt vele Jézus.

Jairus leánya.

⁴⁰Mikor Jézus visszaérkezett, a tömeg örömmel fogadta. Vártak rá mindnyájan. ⁴¹Akkor jött egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga feje, és Jézus lába elé borulva kérte, hogy menjen vele házába, ⁴²mert egyetlen,
tizenkét éves leánya halálán volt.
Útközben majdnem agyonnyomta a tömeg. ⁴³Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérzésben szenvedett. Minden vagyonát orvosokra költötte, de egyik sem tudta meggyógyítani. ⁴⁴Hátulról hozzálépett és megérintette ruhája szegélyét. Abban a pillanatban elállt a vérzése. ⁴⁵„Ki érintett meg?” – kérdezte Jézus. Mindenki tagadta. Péter és társai magjegyezték: „Mester, a tömeg szorongat és lökdös (és te még azt kérdezed: Ki érintett meg?)” ⁴⁶De Jézus megismételte: „Valaki megérintett, mert éreztem, hogy erő áradt ki belőlem.” ⁴⁷Mikor az asszony látta, hogy nem maradhat rejtve, remegve előjött, leborult előtte és az egész nép láttára megvallotta, miért érintette meg őt és hogyan gyógyult meg abban a pillanatban. ⁴⁸„Leányom, mondta neki, hited meggyógyított. Menj békével.” ⁴⁹Még beszélt, mikor a zsinagóga elöljárójának ezt a hírt hozták: „Leányod már meghalt. Ne fáraszd tovább a Mestert!” ⁵⁰Jézus azonban ennek hallatára is bátorította: „Ne félj, csak higgy! Megmenekül.” ⁵¹Mikor a házhoz ért, nem engedett be mást, csak Pétert, Jánost és Jakabot, továbbá a leány apját és anyját. ⁵²Sírt és jajgatott ott mindenki. „Ne sírjatok, szólt rájuk, nem halt meg (a leány), Csak alszik.” ⁵³Azok kinevették, mert tudták, hogy meghalt. ⁵⁴De ő megfogta kezét és rákiáltott: „Leány, kelj föl!” Erre visszatért a lelke és rögtön fölkelt. ⁵⁵Meghagyta, hogy adjanak neki enni. ⁵⁶Szülei nem tudtak hová lenni az ámulattól. De megparancsolta nekik, hogy senkinek se szóljanak a történtekről.

Az apostolok szétküldése.

9 ¹Összehívta a tizenkét apostolt, erőt és hatalmat adott nekik az ördögök fölött és a betegségek gyógyítására. ²Aztán szétküldte őket, hogy hirdessék Isten országát és gyógyítsák meg a betegeket. ³Meghagyta nekik: „Semmit se vigyetek az útra, se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt. Két ruhátok se legyen. ⁴Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott, amíg tovább nem utaztok. ⁵De ha nem fogadnak be, hagyjátok el a várost és a port is rázzátok le lábatokról vádképpen ellenük.” ⁶Azok útra keltek, bejárták a falvakat, hirdették mindenütt az evangéliumot és meggyógyították a betegeket.

Heródes nyugtalansága.

⁷Heródes, a negyedes fejedelem, hallott mindarról, ami történt és nyugtalanság fogta el. Némelyek azt mondták: „János támadt föl halottaiból.” ⁸Mások pedig: „Illés jelent meg.” Ismét mások: „A régi próféták közül támadt föl valamelyik.” ⁹Heródes így töprengett: Jánosnak fejét vétettem. Ki lehet ez, akiről ilyeneket hallok?” És látni akarta őt.

A csodálatos kenyérszaporítás.

¹⁰Az apostolok visszatértek és elbeszéltek neki mindent, amit csak tettek. Akkor elvonult velük (egy magányos helyre) Betszaida városa mellé, hogy egyedül legyenek. ¹¹De a nép megtudta és utána ment. Barátságosan fogadta őket, beszélt nekik Isten országáról és meggyógyította a gyógyulásra szorulókat. ¹²A nap már lenyugvóban volt. Odament hozzá a tizenkettő: „Bocsásd el a népet, figyelmeztették, hogy elmehessenek a környékbeli falvakba és tanyákra, megszálljanak és ennivalót keressenek, mert itt elhagyott helyen vagyunk.” ¹³Ő azonban így válaszolt: „Ti adjatok nekik enni.” „Csak öt kenyerünk és két halunk van, felelték, el kellene mennünk, hogy élelmet vegyünk ennyi népnek.” ¹⁴Mintegy ötezer férfi volt ott. Akkor meghagyta tanítványainak: „Telepítsétek le őket csoportonként ötvenével.” ¹⁵Úgy is tettek. Letelepedtek mindnyájan. ¹⁶Ezután fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre és megáldotta azokat. Majd megtörte és tanítványainak adta, hogy osszák ki a népnek. ¹⁷Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, még tizenkét kosárnyi kenyérmaradékot szedtek össze.

Péter vallomása.

¹⁸Mikor egyszer egyedül imádkozott és csak tanítványai voltak vele, megkérdezte őket: „Kinek tartanak engem az emberek?” ¹⁹Azok így válaszoltak: „Van, aki Keresztelő Jánosnak; van, aki Illésnek; van, aki azt tartja, hogy föltámadt egy a régi próféták közül.” Ő tovább kérdezte: „Hát ti kinek tartotok engem?” ²⁰(Simon) Péter válaszolt: „Az Isten Fölkentjének.” ²¹Erre ő szigorúan meghagyta nekik, hogy ezt senkinek el ne mondják.

Jézus megjövendöli szenvedését.

²²Aztán hozzáfűzte: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, főpapok és írástudók elvetik és megölik, de harmadnapra föltámad.”

Jézus követése.

²³Máskor így szólt a néphez: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét mindennap és kövessen engem. ²⁴Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki elveszíti életét énérettem, megmenti azt. ²⁵Mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de önmagát elveszíti, vagy magában kárt szenved. ²⁶Aki szégyell engem és az én szavaimat, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön önmaga, Atyja és a szent angyalok dicsőségében. ²⁷Igaz, amit mondok nektek: az itt állók közül néhányan nem halnak meg addig, amíg meg nem látják Isten országát.”

Urunk színeváltozása.

²⁸E szavai után mintegy nyolc nappal kiválasztotta Pétert, Jánost és Jakabot és fölment velük a hegyre imádkozni. ²⁹Imádság közben arcának színe elváltozott, ruhája pedig fehéren ragyogott. ³⁰Egyszerre csak két férfi beszélgetett vele: Mózes és Illés. ³¹Megdicsőülten jelentek meg és haláláról beszélgettek, amelynek Jeruzsálemben kellett bekövetkeznie. ³²Pétert és társait elnyomta az álom. Amikor fölébredtek, megpillantották dicsőségét és a mellette álló két férfit. ³³Ezek már távozóban voltak, amikor Péter így szólt Jézushoz: „Mester, jó nekünk itt! Hadd csináljunk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.” ³⁴Nem tudta ugyanis, mit mondjon. Szavai közben felhő támadt és elborította őket. Nagyon féltek, amikor a felhőbe jutottak. ³⁵A felhőből szózat hallatszott: „Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok!” Miközben a szózat hangzott, Jézus ismét egyedül maradt. ³⁶Ők azokban a napokban hallgattak és senkinek sem szóltak arról, amit láttak.

Az ördögtől megszállt fiú.

³⁷Mikor másnap lementek a hegyről, nagy tömeg jött eléjük. ³⁸Akkor egy férfi így kiáltott a nép közül: „Mester, kérlek, tekints fiamra, hiszen egyetlen gyermekem! ³⁹Időnként gonosz lélek szállja meg és hirtelen fölkiált. Az földre sújtja, habozni kezd a szája. ⁴⁰Csak nehezen hagyja el, miután agyonkínozta. Kértem tanítványaidat, hogy űzzék ki, de nem tudták.” ⁴¹Jézus így szólt: „Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig maradjak még veletek? Meddig tűrjelek titeket? Hozd ide a fiút.” ⁴²Miközben odament, az ördög ide-oda rángatta és a földhöz vágta. Jézus ráparancsolt a tisztátalan lélekre, meggyógyította a fiút és visszaadta atyjának. Mindnyájan elámultak Isten nagyságán.

Jézus ismét megjövendöli szenvedését.

⁴³Még mindnyájan ámulatban voltak a történtek miatt, amikor így szólt tanítványaihoz: ⁴⁴„Véssétek jól szívetekbe e szavakat: az Emberfiának emberek kezére kell kerülnie.” ⁴⁵De azok nem értették meg ezt a beszédet. Rejtve maradt előttük, és nem fogták föl értelmét. Mégsem merték őt megkérdezni arról, amit mondott.

A tanítványok versengése.

⁴⁶Felvetődött köztük a kérdés, ki nagyobb közöttük. ⁴⁷Mivel Jézus ismerte szívük érzéseit, odahívott egy gyermeket, magához vonta ⁴⁸és így szólt hozzájuk: „Aki befogadja ezt a gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem. Aki a legkisebb köztetek, az a legnagyobb.” ⁴⁹János vette át a szót: „Mester, mondta, láttunk valakit, aki ördögöt űzött a te nevedben. Megtiltottuk neki, mert nem követ téged mivelünk.”

Jézus követése és a tanítványok

⁵⁰Jézus így válaszolt: „Ne tiltsátok meg, mert aki nincs ellenetek, veletek van.”

KNB SZIT STL BD RUF KG