Keresés a Bibliában

7 1Mikor pedig minden ő beszédeit a nép hallatára elvégezte, beméne Kapernaumba. (Márk 9,38) 2Egy századosnak szolgája pedig, a ki annál nagy becsületben volt, igen rosszul lévén, már halófélben vala. (Mát 8,5-10) 3Az pedig, mikor hallott Jézus felől, hozzá küldé a zsidók véneit, kérvén őt, hogy jőjjön el és gyógyítsa meg az ő szolgáját. (Mát 12,31.32; Márk 3,29) 4Azok pedig Jézushoz menvén, igen kérék őt, mondván: Méltó, hogy megtedd néki; (Mát 10,18-20; Csel 4,7.8) 5Mert szereti a mi nemzetünket, és a zsinagógát is ő építtette nékünk. 6Jézus tehát elméne velök. Mikor azonban már nem messze volt a háztól, eléje küldé a százados néhány jó barátját, izenvén néki: Uram, ne fáraszd magad; mert nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jőjj; (2Kir 1,10.12) 7A miért is magamat sem tartottam érdemesnek arra, hogy hozzád menjek: hanem csak szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám. (Mát 5,44.45) 8Mert én is hatalom alá vetett ember vagyok, és vitézek vannak alattam; és ha az egyiknek azt mondom: Eredj el, elmegy; vagy a másiknak: Jövel, eljő; és ha szolgámnak szólok: Tedd ezt, azt teszi. (Ján 3,17.1Tim;1,15) 9Jézus pedig ezeket hallván, elcsudálkozék ő rajta; és hátrafordulván monda az őt követő sokaságnak: Mondom néktek, ilyen hitet Izráelben sem találtam! (Mát 8,19.20) 10És a küldöttek visszatérvén a házhoz, a beteg szolgát már egészségben találák. 11És lőn másnap, hogy méne Nain nevű városba; és az ő tanítványai sokan menének ő vele, és nagy sokaság. (Mát 8,21.22) 12Mikor pedig a város kapujához közelített, ímé egy halottat hoznak vala ki, egyetlen egy fiát az anyjának, és az özvegy asszony vala; és a városból nagy sokaság volt ő vele. (Zsolt 49,7.12.13) 13És látván őt az Úr, megkönyörüle rajta, és monda néki: Ne sírj. (1Kir 19,19.20) 14És oda menvén, illeté a koporsót; a vivők pedig megállának. És monda: Ifjú, néked mondom, kelj föl! (1Tim 6,18.19; Jel 3,17.18) 15És felüle a megholt, és kezde szólni; és adá őt anyjának. (Zsolt 55,23; Mát 6,25-33) 16És elfogá mind azokat a félelem, és dicsőíték az Istent, mondván: Nagy próféta támadt mi köztünk; és: Az Isten megtekintette az ő népét. (Ján 6,14.5Móz;18,18) 17És kiméne ő felőle e hír az egész Júdeába, és a körül való minden tartományba. (Mát 10,16) 18És Jánosnak mind ezeket elmondák a tanítványai. És János az ő tanítványai közül kettőt előszólítván, (Mát 11,2-6) 19Elküldé Jézushoz, mondván: Te vagy-é az, a ki eljövendő vala, vagy mást várjunk? (Malak 3,1; Mát 3,11) 20Mikor azért azok a férfiak hozzámentek, mondának: Keresztelő János küldött minket te hozzád, mondván: Te vagy-é az, a ki eljövendő vala, vagy mást várjunk? (Mát 27,1.2) 21Azon órában pedig sokakat gyógyíta meg betegségekből, csapásokból, tisztátalan lelkektől, és sok vaknak adá meg szeme világát. (Mát 10,11; Márk 6,10;5Móz 25,4.1Tim;5,17.18) 22És felelvén Jézus, monda nékik: Elmenvén mondjátok meg Jánosnak, a miket láttatok és hallottatok: hogy a vakok szemeik világát veszik, a sánták járnak, a poklosok megtisztulnak, a siketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek az evangyéliom prédikáltatik. (Ésa 35,5.6) 23És boldog, valaki én bennem meg nem botránkozik. (Mát 3,2) 24Mikor pedig elmentek a János követei, kezdé mondani a sokaságnak János felől: Mit látni mentetek ki a pusztába? szélingatta nádszálat-é? (Mát 11,7-11) 25Hát mit látni mentetek ki? puha ruhákba öltözött embert-é? Ímé a kik drága öltözetben és gyönyörűségben vannak, a királyok palotáiban vannak. (Mát 10,14; Márk 6,11; Csel 13,51) 26Hát mit látni mentetek ki? Prófétát-é? Bizony mondom néktek, prófétánál is nagyobbat. (Mát 6,20;19,21;Csel 2,45) 27Ez az, a ki felől meg van írva: Ímé én elküldöm az én követemet a te orczád előtt, ki elkészíti előtted a te útadat. (Malak 3,1; Mát 11,10.14; Márk 1,2) 28Mert mondom néktek, hogy azok között, a kik asszonytól születtek, egy sincs nagyobb próféta Keresztelő Jánosnál; de a ki kisebb az Isten országában, nagyobb ő nála. (Mát 11,11.14) 29És mikor ezt hallotta az egész nép és a vámszedők, igazat adának az Istennek, megkeresztelkedvén a János keresztségével; (Mát 21,32) 30A farizeusok pedig és a törvénytudók az Isten tanácsát megveték ő magokra nézve, nem keresztelkedvén meg ő tőle. (Csel 13,46) 31Monda pedig az Úr: Mihez hasonlítsam azért e nemzetségnek embereit? és mihez hasonlók? 32Hasonlók a piaczon ülő gyermekekhez, kik egymásnak kiáltanak, és ezt mondják: Sípoltunk néktek, és nem tánczoltatok; siralmas énekeket énekeltünk néktek, és nem sírtatok. (Mát 11,16-19) 33Mert eljött Keresztelő János, a ki kenyeret sem eszik, bort sem iszik, és ezt mondjátok: Ördög van benne. (Zsolt 91,13; Csel 28,3.5) 34Eljött az embernek Fia, a ki eszik és iszik, és ezt mondjátok: Ímé a falánk és borivó ember, a vámszedők és bűnösök barátja. (Zsid 12,23) 35És igazoltatik a bölcseség minden ő fiaitól. (Mát 11,25.26.1Kor;1,19.26) 36Kéré pedig őt egy a farizeusok közül, hogy ő vele egyék; annakokáért bemenvén a farizeus házába, leüle enni. (Mát 11,27.1Tim;2,4;Ján 1,18) 37És ímé a városban egy asszony a ki bűnös vala, mikor megtudta, hogy ő a farizeus házában leült enni, hoza egy alabástrom szelencze drága kenetet. (Mát 13,16;1Pét 1,10.12) 38És megállván hátul az ő lábainál sírva, könnyeivel kezdé öntözni az ő lábait, és fejének hajával törlé meg, és csókolgatá az ő lábait, és megkené drága kenettel. (Mát 27,15-30; Márk 15,6-19; Ján 18,39;19,16) 39Mikor pedig ezt látta a farizeus, a ki őt meghívta, monda magában: Ez, ha próféta volna, tudná ki és miféle asszony az, a ki őt illeti: hogy bűnös. (Mát 24,51;25,41.46) 40És felelvén Jézus, monda néki: Simon, van valami mondani valóm néked. És az monda: Mester, mondjad. (Jak 4,17) 41Egy hitelezőnek két adósa vala: az egyik adós vala ötszáz pénzzel, a másik pedig ötvennel. (5Móz 6,5) 42És mikor nem volt nékik miből megadni, mind a kettőnek elengedé. E kettő közül azért, mondd meg, melyik szereti őt jobban? (Ezék 20,11.12; Mát 7,21) 43Felelvén pedig Simon, monda: Azt gondolom, hogy az, a kinek többet engedett el. És Jézus monda néki: Igazán ítéltél. (Mát 20,22; Márk 10,38;Luk 22,43.44; Mát 26,37.38) 44És az asszonyhoz fordulván, monda Simonnak: Látod-é ez asszonyt? Bejövék a te házadba, az én lábaimnak vizet nem adál: ez pedig könnyeivel öntözé az én lábaimat, és fejének hajával törlé meg. (Mát 10,34.35) 45Engem meg nem csókolál: ez pedig az időtől fogva, hogy bejöttem, nem szünt meg az én lábaimat csókolgatni. 46Olajjal az én fejemet meg nem kented: ez pedig drága kenettel kené meg az én lábaimat. (Mik 7,6; Mát 10,21) 47Minekokáért mondom néked: Néki sok bűne bocsáttatott meg; mert igen szeretett; a kinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret. (Ján 4,9) 48És monda annak: Megbocsáttattak néked a te bűneid. 49És a kik együtt ülének vele az asztalnál, kezdék magukban mondani: Ki ez, hogy a bűnöket is megbocsátja? (Luk 5,21; Mát 9,3; Márk 2,7) 50Monda pedig az asszonynak: A te hited megtartott téged. Eredj el békességgel! (Luk 8,48;18,42; Mát 9,22; Márk 5,34;10,52) 8 1És lőn ezután, hogy ő jár vala városonként és falunként, prédikálván és hirdetvén az Isten országát, és vele a tizenkettő, (Mát 5,25.26) 2És némely asszonyok, a kiket tisztátalan lelkektől és betegségekből gyógyított meg, Mária, a ki Magdalénának neveztetik, kiből hét ördög ment ki, (Mát 27,56;Márk 16,9; Ján 19,25) 3És Johanna, Khúzának, a Heródes gondviselőjének felesége, és Zsuzsánna, és sok más asszony, kik az ő vagyonukból szolgálának néki. (Ján 11,2) 4Mikor pedig nagy sokaság gyűlt egybe, és minden városból mentek vala ő hozzá, monda példázat által: (Luk 19,43.44;21,23.24) 5Kiméne a magvető, hogy elvesse az ő magvát: és magvetés közben némely esék az útfélre; és eltapostaték, és az égi madarak megevék azt. (Mát 13,3-9; Márk 4,1-20) 6És némely esék a kősziklára; és mikor kikelt, elszárada, mert nem vala nedvessége. (Préd 12,15) 7Némely esék a tövis közé; és a tövisek vele együtt növekedvén, megfojták azt. (Luk 19,42-44; Mát 3,8-10) 8Némely pedig esék a jó földbe; és mikor kikelt, százannyi hasznot hoza. Ezeket mondván, kiált vala: A kinek van füle a hallásra, hallja. (Mát 6,9) 9És megkérdék őt az ő tanítványai, mondván: Mi lehet e példázat? (Mát 5,44;Zsolt 22,19) 10Ő pedig monda nékik: Néktek adatott, hogy az Isten országának titkait értsétek; egyebeknek példázatokban, hogy látván ne lássanak, és hallván ne értsenek. (Ésa 6,9; Mát 13,13-15) 11A példázat pedig ez: A mag az Isten beszéde. (Zsolt 69,22) 12Az útfélen valók pedig azok, a kik hallják; aztán eljő az ördög, és kikapja az ígét az ő szívökből, hogy ne higyjenek és ne idvezüljenek. (Mát 13,18-23; Márk 4,15-20) 13És a kősziklán valók azok, a kik, mikor hallják, örömmel veszik az ígét; de ezeknek nincs gyökerük, a kik egy ideig hisznek, a kísértés idején pedig elszakadnak. (Mát 27,37; Márk 15,26; Ján 19,19) 14És a melyik a tövis közé esett, ezek azok, a kik hallották, de elmenvén, az élet gondjaitól, és gazdagságától és gyönyörűségeitől megfojtatnak, és gyümölcsöt nem teremnek. 15A melyik pedig a jó földbe esett, ezek azok, a kik a hallott ígét tiszta és jó szívvel megtartják, és gyümölcsöt teremnek béketűréssel. (Mát 7,7) 16Senki pedig, ha gyertyát gyújt, be nem fedi azt valami edénynyel, sem az ágy alá nem rejti; hanem a gyertyatartóba teszi, hogy a kik bemennek, lássák a világot. (Luk 11,33; Mát 5,15) 17Mert nincs oly titok, mely nyilvánvalóvá ne lenne; és nincs oly elrejtett dolog, mely ki ne tudódnék, és világosságra ne jőne. (Luk 12,2; Jób 12,22; Mát 10,26; Márk 4,22) 18Meglássátok azért, mimódon hallgatjátok: mert a kinek van, annak adatik; és a kinek nincs, még a mijét gondolja is hogy van, elvétetik tőle. (Luk 19,26; Mát 13,12;25,29; Márk 4,25) 19Jövének pedig hozzá az ő anyja és atyjafiai, de nem tudtak hozzá jutni a sokaság miatt. (Mát 13,46-50) 20És tudtára adák néki, mondván: A te anyád és atyádfiai künn állnak, téged akarván látni. (Mát 9,32-34) 21Ő pedig felelvén, monda nékik: Az én anyám és az én atyámfiai ezek, a kik az Isten beszédét hallgatják, és megcselekszik azt. (Mát 13,31.32; Márk 4,31) 22Lőn pedig egy napon, hogy beméne a hajóba ő és az ő tanítványai; és monda nékik: Menjünk a tónak túlsó partjára. És elindulának. (Mát 8,23-27; Márk 4,37-41) 23De hajózásuk közben elszenderedék; és szélvész csapott le a tóra, és megmerülének, és veszedelemben valának. (Mát 12,24-32; Márk 3,22-30) 24És hozzá menvén, felkölték őt mondván: Mester, Mester, elveszünk! Ő pedig felserkenvén, megdorgálá a szelet és a víznek habjait; és megszűnének, és lőn csendesség. (Mát 9,35; Márk 6,6) 25És monda nékik: Hol van a ti hitetek? És félelemmel csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Ugyan ki ez, hogy a szeleknek is, a víznek is parancsol, és engednek néki? (Csel 19,13) 26És evezének a Gaderénusok tartományaiba, mely Galileával átellenben van. (Mát 8,28-34; Márk 5,1-17) 27És mikor ő kiment a földre, jöve elébe a városból egy ember, kiben ördögök voltak sok időtől fogva, sem ruhába nem öltözött, sem házban nem lakott, hanem a sírboltokban. (Mát 25,10-12;Mát 7,21;25,42.43) 28És mikor meglátta Jézust, felkiálta és lábai elé esék néki, és fenszóval monda: Mi közöm van nékem te veled, Jézus, felséges Istennek Fia? kérlek téged, ne gyötörj engem. (Mát 7,22.23) 29Mert azt parancsolá annak a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki az emberből. Mert gyakran elragadá őt: annakokáért lánczokkal és békókkal megkötözve őrizteték; de a kötelékeket elszaggatván, az ördögtől a pusztákba hajtaték. (Mát 12,30) 30Megkérdé pedig őt Jézus, mondván: Mi a neved? És ő monda: Légió; mert sok ördög ment vala bele. (Mát 12,43-45) 31És kérék őt, hogy ne parancsolja nékik, hogy a mélységbe menjenek. (Róm 15,14.18.19.24) 32Vala pedig ott egy nagy disznónyáj, legelészve a hegyen; és kérék őt, hogy engedje meg nékik, hogy azokba menjenek. És megengedé nékik. (2Pét 2,20.21) 33És minekutána kimentek az ördögök az emberből, bemenének a disznókba; és a disznónyáj a meredekről a tóba rohana, és megfullada. (Luk 1,48) 34A pásztorok pedig látván mi történt, elfutának, és elmenvén, hírré adák a városban és a falukban. (Luk 10,28; Péld 8,32) 35Kimenének azért megnézni mi történt; és menének Jézushoz, és ülve találák az embert, kiből az ördögök kimentek, felöltözve és eszénél, a Jézus lábainál; és megfélemlének. (Mát 12,38-40; Márk 8,12;Jón 2,1.2.11) 36Elbeszélék pedig nékik azok is, a kik látták, mimódon szabadult meg az ördöngős. (Mát 12,41-42) 37És kéré őt a Gadarénusok körül való tartományok egész sokasága, hogy ő közülök menjen el, mert felette igen félnek vala: ő pedig beülvén a hajóba, visszatére. (1Kir 10,1;Mát 3,17.1Tim;3,16) 38Kéré pedig őt az az ember, a kiből az ördögök kimentek, hogy ő vele lehessen; de Jézus elbocsátá őt, mondván: (Jón 3,3-5; Mát 12,41;Luk 3,22) 39Térj vissza házadhoz, és beszéld el, mely nagy dolgokat tett az Isten veled. Elméne azért, hirdetvén az egész városban, mely nagy dolgokat cselekedett Jézus ő vele. (Luk 8,16; Mát 5,15; Márk 4,21) 40És lőn, hogy mikor Jézus visszatért, a nép örömmel fogadá őt; mert mindnyájan várják vala őt. (Mát 6,22) 41És ímé eljöve egy ember, kinek Jairus vala neve, ki a zsinagógának feje volt; és Jézus lábai előtt leesvén, kéré őt, hogy menjen be az ő házába; (Mát 9,18-26; Márk 5,22-43) 42Mert vala néki egy egyetlen leánya, mintegy tizenkét esztendős, és az halálán volt. Mikor pedig ő méne, a sokaság szorongatá őt. (Mát 12,11) 43És egy asszony, ki vérfolyásban volt tizenkét esztendőtől fogva, és bár minden vagyonát az orvosokra költötte, senki meg nem tudta gyógyítani, 44Hátulról hozzá járulván, illeté az ő ruhájának peremét; és azonnal elálla vérének folyása. (Márk 7,3.8) 45És monda Jézus: Ki az, a ki engem illete? És mikor mindnyájan tagadták, monda Péter és a kik ő vele valának: Mester, a sokaság nyom és szorongat téged, és azt mondod: Ki az, a ki engem illete? (Mát 23,25) 46Jézus pedig monda: Illete engem valaki; mert én észrevettem, hogy erő származék ki tőlem. 47Mikor pedig látta az asszony; hogy nem maradt titokban, reszketve előjöve és előtte leesvén, megjelenté néki az egész sokaság előtt, miért illette őt, és hogy azonnal meggyógyult. 48És ő monda néki: Bízzál leányom, a te hited megtartott téged; eredj el békességgel! (Luk 7,50;17,19;18,42; Mát 9,22; Márk 5,34;10,52) 49Mikor még a szó szájában vala, eljöve egy ember a zsinagóga fejének házától, mondván néki: Meghalt a leányod; ne fáraszd a Mestert! (Luk 20,45-47; Mát 23,6.7; Márk 12,38.39) 50Jézus pedig mikor ezt hallotta, felele néki, mondván: Ne félj; csak higyj, és megtartatik. (Máté 25,34-36.40) 51Bemenvén pedig a házba, senkit nem bocsáta be, csak Pétert, Jakabot, Jánost és a leányzó atyját és anyját. 52Sírának pedig mindnyájan, és gyászolák azt; ő pedig monda: Ne sírjatok; nem halt meg, hanem aluszik. (Mát 23,4; Csel 15,10) 53És kineveték őt, tudván, hogy meghalt. (Mát 23,29.31) 54Ő pedig mindenkit kiküldvén, és a leányzó kezét megfogván, kiálta, mondván: Leányzó, kelj fel! (Mát 23,31) 55És visszatére annak lelke, és azonnal fölkele; és ő parancsolá, hogy adjanak néki enni. (Csel 12,2;7,59;5,40) 56És elálmélkodának annak szülei; ő pedig megparancsolá, hogy senkinek ne mondják, a mi történt. (Mát 23,34.35) 9 1Minekutána pedig összehívta Jézus az ő tizenkét tanítványát, ada nékik erőt és hatalmat minden ördögök ellen, és betegségek gyógyítására. (Mát 10,1-15; Márk 6,7-13) 2És elküldé őket, hogy prédikálják az Isten országát, és betegeket gyógyítsanak. (Mát 23,13) 3És monda nékik: Semmit az útra ne vigyetek, se pálczákat, se táskát, se kenyeret, se pénzt; se két-két ruhátok ne legyen. (Luk 10,4) 4És valamely házba bementek, ott maradjatok, és onnét induljatok tovább. 5És valakik be nem fogadnak titeket, kimenvén abból a városból, még a port is verjétek le lábaitokról, bizonyságul ő ellenök. (Mát 10,14; Csel 13,51) 6Kimenvén annakokáért, bejárák a falukat, hirdetvén az evangyéliomot, és gyógyítván mindenütt. (Luk 8,17; Préd 12,16; Mát 10,26; Márk 4,22) 7Meghallá pedig Heródes a negyedes fejedelem, mindazokat, a mik ő általa történtek: és zavarban volt, mivelhogy némelyek azt mondák, hogy János támadt fel a halálból; (Mát 14,1.2; Márk 6,14) 8Némelyek pedig, hogy Illés jelent meg; mások meg, hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik. (Ján 15,12;Mát 10,28) 9És monda Heródes: Jánosnak én vettem fejét: kicsoda hát ez, a ki felől én ilyen dolgokat hallok? És igyekezik vala őt látni. 10Visszatérvén pedig az apostolok, elbeszélének néki mindent, a mit cselekedtek. És azokat maga mellé vévén, elvonula magánosan a Bethsaida nevű városnak puszta helyére. (Márk 6,30.32) 11A sokaság pedig ezt megtudván, követé őt: és ő örömmel fogadván őket, szóla nékik az Isten országáról, és a kiknek gyógyulásra volt szükségök, azokat meggyógyítá. 12A nap pedig hanyatlani kezdett; és a tizenkettő ő hozzá járulván, monda néki: Bocsásd el a sokaságot, hogy elmenvén a körülvaló falvakba és majorokba megszálljanak, és eledelt találjanak, mert itt puszta helyen vagyunk. (Mát 14,15-21; Márk 6,35) 13Ő pedig monda nékik: Adjatok nékik ti enni. Azok pedig mondának: Nincs nékünk több öt kenyerünknél és két halunknál; hanem ha elmegyünk és mi veszünk eledelt az egész sokaságnak. (Luk 9,26; Márk 8,38) 14Mert valának ott mintegy ötezeren férfiak. Monda pedig az ő tanítványainak: Ültessétek le őket csoportokba ötvenével. (Mát 12,31.32; Márk 3,29) 15És a képen cselekedének, és leülteték valamennyit. (Mát 10,18-20; Csel 4,7.8) 16Minekutána pedig vette az öt kenyeret és a két halat, a mennybe emelvén szemeit, megáldá azokat, és megszegé; és adá a tanítványoknak, hogy a sokaság elé tegyék. (Mát 11,15) 17Evének azért és megelégedének mindnyájan; és felszedék a mi darabok maradtak tőlük, tizenkét kosárral. (Mát 9,10.11; Márk 2,15.16) 18És lőn, mikor ő magában imádkozék, vele valának a tanítványok; és megkérdé őket, mondván: Kinek mond engem a sokaság? (Mát 16,13-20; Márk 8,27-30) 19Ők pedig felelvén, mondának: Keresztelő Jánosnak; némelyek pedig Illésnek; némelyek pedig, hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik. (Luk,9 7. 8.) 20És monda nékik: Hát ti kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda: Az Isten ama Krisztusának. (Mát 18,12-14;Luk 19,10) 21Ő pedig reájok parancsolván, meghagyá, hogy ezt senkinek ne mondják; (Mát 16,20; Márk 8,30) 22Ezt mondván: Szükség az ember Fiának sokat szenvedni és megvettetni a vénektől, a főpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapon feltámadni. (Luk 18,31;24,7; Mát 16,21;17,22;20,18;26,57.67;27,34.35.50; Márk 8,31;9,31;10,33) 23Mondja vala pedig mindeneknek: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem. (Luk 14,27; Mát 16,24; Márk 8,34) 24Mert a ki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; a ki pedig elveszti az ő életét én érettem, az megtartja azt. (Luk 17,33; Mát 10,38.39;16,25; Márk 8,35; Ján 12,25) 25Mert mit használ az embernek, ha mind e világot megnyeri is, ő magát pedig elveszti vagy magában kárt vall? (Mát 16,26; Márk 8,36) 26Mert valaki szégyel engem és az én beszédemet, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljő az ő dicsőségével, és az Atyáéval és a szent angyalokéval. (Luk 12,19; Mát 10,33; Márk 8,38.2Tim;2,12;Mát 16,27) 27Mondom pedig néktek bizonnyal, hogy vannak az itt állók közül némelyek, kik a halált meg nem kóstolják, mígnem meglátják az Istennek országát. (Mát 16,28; Márk 9,1) 28És lőn e beszédek után mintegy nyolczadnappal, hogy maga mellé vevé Pétert, Jánost és Jakabot, és felméne a hegyre imádkozni. (Jób 39,3; Zsolt 147,9) 29És imádkozása közben az ő orczájának ábrázata elváltozék, és az ő ruhája fehér és fénylő lőn. (Mát 17,1-8; Márk 9,2-13) 30És ímé két férfiú beszél vala ő vele, kik valának Mózes és Illés; 31Kik dicsőségben megjelenvén, beszélik vala az ő halálát, melyet Jeruzsálemben fog megteljesíteni. 32Pétert pedig és a vele lévőket elnyomá az álom; de mikor felébredtek, láták az ő dicsőségét, és ama két férfiút, kik vele állanak vala. 33És lőn, mikor azok eltávoztak ő tőle, monda Péter Jézusnak: Mester, jó nékünk itt lennünk: csináljunk azért három hajlékot, egyet néked, Mózesnek is egyet, és egyet Illésnek; nem tudván mit mond. (Mát 6,31-34; Jak 1,5-7) 34És mikor ő ezeket mondá, felhő támada és azokat beárnyékozá; ők pedig megfélemlének, mikor azok bementek a felhőbe. 35És szózat lőn a felhőből, mondván: Ez amaz én szerelmes Fiam, őt hallgassátok. (Ésa 42,1; Mát 3,16.17; Ján 3,16.2Pét;1,17) 36És mikor a szózat lőn, találtaték Jézus csak maga. Ők pedig hallgatának, és semmit abból, a mit láttak, senkinek el nem mondának azokban a napokban. (Luk 22,28-30; Jel 3,21) 37És lőn másnap, mikor ők a hegyről leszállottak, sok nép méne elébe. (Mát 17,14-21; Márk 9,14-29) 38És ímé egy a sokaság közül felkiálta, mondván: Mester, kérlek téged, tekints az én fiamra; mert nékem egyetlen egyem: (Mát 6,21) 39És ímé a lélek megragadja őt, és hirtelen kiált; és szaggatja őt, annyira, hogy tajtékot túr, és nehezen megy el tőle, szaggatván őt. (Eféz 6,14) 40És kérem a te tanítványaidat, hogy űzzék ki azt, de nem tudták. (Mát 24,44.46.47) 41Felelvén pedig Jézus, monda: Óh hitetlen és elfajult nemzetség! meddig leszek köztetek, és meddig tűrlek titeket? Hozd ide a te fiadat! (Ján 13,4;Mát 24,46.47) 42A míg pedig az odaméne, azon közben az ördög földhöz üté azt, és megrángatá. De Jézus megdorgálá a tisztátalan lelket, és meggyógyítá a gyermeket, és adá azt az ő atyjának. 43Elálmélkodának pedig mindnyájan az Istennek nagyságos erején. Mikor pedig mindnyájan csodálkozának mind azokon, a miket Jézus cselekedék, monda az ő tanítványainak: (Mát 24,43) 44Vegyétek füleitekbe ezeket a beszédeket: Mert az embernek Fia az emberek kezébe fog adatni. (Mát 17,22.23; Márk 9,31.32) 45De ők nem érték e mondást, és el vala rejtve előlük, hogy ne értsék azt; és féltek őt megkérdezni e mondás felől. (Márk 9,32) 46Támada pedig bennök az a gondolat, hogy ki nagyobb közöttük. (Luk 22,24; Mát 18,1-5; Márk 9,33.34) 47Jézus pedig látván az ő szívök gondolatát, egy kis gyermeket megfogván, maga mellé állatá azt, 48És monda nékik: Valaki e kis gyermeket befogadja az én nevemben, engem fogad be; és valaki engem befogad, azt fogadja be, a ki engem elküldött; mert a ki legkisebb mindnyájan ti közöttetek, az lesz nagy. (Mát 18,5;25,40; Márk 9,37; Ján 13,20) 49Felelvén pedig János, monda: Mester, láttunk valakit, a ki a te nevedben ördögöket űz; és eltiltók őt, mivelhogy téged nem követ mi velünk. (Márk 9,38) 50És monda néki Jézus: Ne tiltsátok el: mert a ki nincs ellenünk, mellettünk van. (Mát 12,30; Márk 9,40)

KNB SZIT STL BD RUF KG