Keresés a Bibliában

7 1Miután elmondott mindent, amit a népnek tanítani akart, bement Kafarnaumba. 2Egy századosnak volt egy szolgája, akit nagyon kedvelt, s aki most beteg volt, és haldoklott. 3Amint hallott Jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit, és kérte, jöjjön el, és mentse meg a szolgáját.
4Amikor odaértek Jézushoz, nyomatékkal kérték:
– Méltó rá, hogy megtedd a kedvéért, 5mert szereti népünket, s ő építtette a zsinagógát nekünk.
6Jézus erre elindult velük. Amikor már nem járt messze a háztól, a százados elébe küldte barátait, és ezt üzente neki: „Uram, ne fáradj! Nem vagyok méltó arra, hogy az otthonomba jöjj. 7Ezért nem tartottam magamat méltónak arra, hogy elmenjek hozzád. Csak egy szót szólj, és szolgám biztos meggyógyul! 8Mert én is hatalom alá rendelt ember vagyok, s nekem is vannak alárendelt katonáim. Ha szólok egyiknek: »Menj el!«, elmegy; és a másiknak:
»Gyere ide!«, idejön; és ha azt mondom a szolgámnak: »Tedd meg ezt!«, megteszi.”
9Amikor ezt meghallotta, Jézusban csodálat ébredt iránta. Megfordult, és így szólt a nyomában járó sokasághoz:
– Mondom nektek, még Izraelben sem találtam ekkora hitet!
10Mikor a küldöttek visszatértek a házba, a szolgát egészségesen találták.
11Ezután elment egy Naim nevű városba. Vele mentek tanítványai is nagy sokasággal együtt. 12Amikor közeledett a város kapujához, íme, egy halottat hoztak kifelé. Egy özvegyasszony egyetlen fiát. A városból nagy sokaság jött vele. 13Amikor az Úr meglátta az asszonyt, megszánta, és így szólt hozzá: „Ne sírj!”
14Azután odalépett, és megérintette a koporsót. Akik vitték, megálltak, ő pedig így szólt: „Ifjú, neked mondom, kelj fel!” 15Erre felült a halott, és beszélni kezdett. Jézus pedig átadta őt anyjának. 16Félelem fogta el mindnyájukat, és dicsőítették Istent: „Nagy próféta támadt közöttünk, és Isten meglátogatta az ő népét.” 17Ez a hír elterjedt róla Júdea-szerte és az egész környéken.
18Minderről beszámoltak Jánosnak a tanítványai. Ő pedig magához hívatott tanítványai közül kettőt, 19és elküldte őket az Úrhoz ezzel a kérdéssel:
„Te vagy az Eljövendő, vagy mást várjunk?” 20Amikor odaérkeztek hozzá ezek a férfiak, ezt mondták:
– Keresztelő János küldött minket hozzád ezzel a kérdéssel: „Te vagy az Eljövendő, vagy mást várjunk?”
21Abban az órában sok embert meggyógyított különféle betegségekből és bajokból; sokakat megszabadított gonosz lelkektől, és jó néhány vaknak visszaadta a látását. 22Így válaszolt nekik:
– Menjetek, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok és hallottatok! Vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, s a szegényeknek hirdetik az örömhírt.
23Boldog, aki nem botránkozik meg miattam!
24Amikor János követei elmentek, a sokaságnak Jánosról kezdett beszélni:
– Miért mentetek ki a pusztába? Szél ingatta nádszálat látni? 25Nem? Ugyan miért mentetek ki? Puha ruhákba öltözött embert látni? Hiszen akik pompás öltözetben és bőségben élnek, azok a királyi palotákban vannak. 26Akkor miért mentetek ki? Prófétát látni? Igen, sőt mondom nektek, prófétánál is nagyobbat! 27Ő az, akiről meg van írva: Íme, elküldöm előtted követem, aki majd elkészíti előtted utadat. 28Mondom nektek, asszonytól születettek között nincs senki nagyobb Jánosnál, de aki a legkisebb az Isten országában, nagyobb nála.
29Az egész nép hallgatta, s még a vámszedők is elismerték Isten akaratát azáltal, hogy megkeresztelkedtek János keresztségével. 30A farizeusok és a törvénytudók azonban elvetették Isten tervét azáltal, hogy nem keresztelkedtek meg általa.
31Kihez hasonlítsam hát e nemzedék tagjait? Kihez is hasonlók? 32Hasonlók azokhoz a gyerekekhez, akik a piacon ülnek, és azt kiáltozzák egymásnak: „Furulyáztunk, és nem táncoltatok; siratót énekeltünk, és nem sírtatok.” 33Eljött ugyanis Keresztelő János. Kenyeret nem eszik, bort nem iszik, és azt mondjátok: „Megszállott!” 34Eljött az Emberfia. Eszik és iszik, erre azt mondjátok: „Íme, falánk és részeges ember, vámszedők és bűnösök barátja.” 35De a Bölcsességet valamennyi gyermeke felismerte.
36Egy farizeus arra kérte, hogy egyék nála. Be is ment a farizeus házába, és asztalhoz telepedett. 37Íme egy bűnös asszony, aki abban a városban élt, megtudta, hogy asztalhoz telepedett a farizeus házában. Illatos olajat hozott alabástromedényben.
38Megállt mögötte a lábánál sírva, és könnyeivel kezdte öntözni a lábát, és hajával törölte meg. Csókolgatta a lábát, és megkente illatos olajjal. 39Amikor látta ezt a farizeus, aki meghívta őt, ezt mondta magában: „Ha próféta volna, tudná, ki és miféle ez az asszony, aki érinti. Tudná, hogy bűnös.” 40Jézus így szólt hozzá:
– Simon, mondanék neked valamit.
– Mester, beszélj! – válaszolta.
41Egy hitelezőnek volt két adósa. Az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel. 42Mivel nem volt miből megadniuk, mindkettőnek elengedte a tartozását. Vajon melyikük szereti őt jobban?
43Simon így válaszolt:
– Úgy gondolom, az, akinek többet engedett el.
– Helyesen ítéltél – válaszolta.
44És az asszony felé fordulva ezt mondta Simonnak:
– Látod ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba. Lábamra nem adtál vizet, ő pedig a könnyeivel öntözte lábam, és hajával törölte meg. 45Nem csókoltál meg, ő pedig mióta bejöttem, egyre csókolgatja a lábam. 46Nem kented meg olajjal a fejem, ő pedig illatos olajjal kente meg a lábam. 47Ezért azt mondom neked: sok bűne – akármennyi lett légyen – bocsánatot nyert. Ez abból is látszik, hogy mekkora szeretetet mutatott. Akinek keveset bocsátanak meg, kevés szeretetet mutat.
48Az asszonynak pedig ezt mondta:
– Bűneid bocsánatot nyertek.
49Az asztalnál ülők erre mondogatni kezdték egymás között:
– Kicsoda ez, hogy megbocsátja a bűnöket is?
50Ő pedig így szólt az asszonyhoz:
– Hited megmentett téged. Menj békével!
8 1Ezután városról városra és faluról falura járt, és hirdette Isten országának örömhírét. Vele volt a Tizenkettő 2és néhány asszony, akiket gonosz lelkektől szabadított meg, és betegségekből gyógyított meg: Mária, akit Magdalainak neveztek, akiből hét démon ment ki, 3Johanna, Kuzának, Heródes egyik főemberének felesége, és Zsuzsanna, valamint sok más asszony is, akik javaikkal segítették.
4Amikor nagy tömeg gyűlt össze, és sokan jöttek hozzá valamennyi városból, példabeszédben ezt mondta:
5Kiment a magvető, hogy elvesse magját. Vetés közben némelyik mag az útfélre esett, és eltaposták, vagy az ég madarai megették. 6Némelyik a sziklás földre esett, és amikor kihajtott, elszáradt, mert nem kapott nedvességet. 7Némelyik a tövisek közé esett, és amikor vele együtt felnőttek a tövisek is, megfojtották. 8Némelyik pedig jó földbe esett, és amikor felnövekedett, százszoros termést hozott.
Majd felkiáltott:
– Akinek van füle a hallásra, hallja meg!
9Megkérdezték tőle tanítványai, hogy mit jelent ez a példázat.
10Ő így felelt:
– Nektek megadatott, hogy megértsétek Isten országának titkait, másoknak viszont példázatokban adatik, hogy nézzenek, de ne lássanak; halljanak, de ne értsenek.
11A példázat ezt jelenti. A mag Isten igéje. 12Akiknél az útfélre esett, azok meghallották, de azután jön az ördög, és kiragadja szívükből az igét, hogy ne higgyenek, és ne üdvözüljenek. 13Akiknél a sziklás földre esett, azok amikor hallják, örömmel fogadják az igét, de nem gyökerezik meg bennük. Ezek egy ideig hisznek, de a próbatétel idején elpártolnak. 14A tövisek közé esett mag azokat jelenti, akik hallották az igét, de mikor elmennek, az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei megfojtják őket, és nem érlelnek termést. 15A jó földbe esett mag azokat jelenti, akik jó és nemes szívvel hallgatják, és meg is tartják az igét, és termést hoznak állhatatosságukkal.
16Aki lámpást gyújt, nem takarja le edénnyel, s nem teszi ágy alá, hanem a lámpatartóra teszi, hogy akik bemennek, lássák a világosságot. 17Mert nincs olyan rejtett dolog, ami napvilágra ne kerülne, és nincs olyan titok, ami ki ne tudódna, és ismertté ne válna.
18Ügyeljetek tehát arra, hogyan hallgatjátok! Mert akinek van, annak adnak, de akinek nincs, attól azt is elveszik, amiről azt gondolja, hogy az övé.
19Elmentek hozzá anyja és testvérei, de nem tudtak Jézushoz jutni a tömeg miatt. 20Jelentették neki:
– Anyád és testvéreid kint állnak, és látni akarnak.
21Ő azonban így válaszolt:
– Anyám és testvéreim azok, akik Isten igéjét hallgatják, és tettekre váltják.
22Történt pedig egy napon, hogy bárkába szállt tanítványaival együtt, és azt mondta nekik:
– Keljünk át a tó túlsó partjára!
Elindultak. 23Amíg a bárka haladt, ő elaludt. Közben szélvész támadt a tavon, úgyhogy már-már elmerültek, és veszélyben forogtak. 24Ekkor odamentek hozzá, és felébresztették:
– Mester, Mester! Elveszünk!
Felkelt, ráparancsolt a szélre és a víz hullámaira, és azok megszűntek, és csendesség lett.
25Aztán így szólt hozzájuk:
– Hol van a hitetek?
Azok félelemmel eltelve csodálkoztak, és ezt mondogatták egymásnak: „Ki ez, hogy még a szélnek és a víznek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki?”
26Azután kikötöttek a gerazaiak földjén, amely Galileával átellenben van. 27Amikor partra szállt, a város felől szembejött vele egy ember, akiben démonok voltak. Már régóta nem vett magára ruhát, és nem házban lakott, hanem sírboltokban. 28Amikor meglátta Jézust, felkiáltott, leborult eléje, és hangosan ezt mondta:
– Mi közünk egymáshoz, Jézus, a magasságos Isten Fia? Kérlek, ne gyötörj!
29Megparancsolta ugyanis a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki az emberből. Ez már számos alkalommal a hatalmába kerítette. Leláncolva, bilincsbe verve szokták őrizni, de elszaggatta béklyóit, s a gonosz lélek a pusztába űzte. 30Jézus megkérdezte tőle:
– Mi a neved? Az így felelt:
– Légió! – mert sok démon költözött bele.
31Ezek kérlelték, ne parancsolja őket vissza az alvilágba. 32Ott a hegyen legelészett egy nagy disznókonda. Arra kérték, engedje meg, hogy azokba mehessenek. Megengedte nekik. 33Kijöttek hát a démonok az emberből, és belementek a disznókba. Ekkor a konda a meredélyről a tóba rohant, és belefulladt.
34A pásztorok a történtek láttán szétszaladtak, és hírül vitték a városba és a falvakba. 35Az emberek erre kijöttek, hogy lássák, mi történt. Amikor odaértek Jézushoz, az embert, akiből kimentek a démonok, felöltözve és ép elmével Jézus lábánál ülve találták. Megrettentek. 36Akik látták, elbeszélték nekik, hogyan szabadult meg a megszállott. 37Ekkor Geraza vidékének egész népe kérte őt, hogy távozzék közülük, mert nagy félelem lett úrrá rajtuk. Hajóra szállt, és visszatért. 38Az ember, akiből kimentek a démonok, arra kérte, hogy vele maradhasson, de ő elküldte: 39„Térj haza, és beszéld el, mit tett veled Isten!” Az pedig elment, és hirdette az egész városban, hogy mit tett vele Jézus.
40Amikor Jézus visszatért, a sokaság örömmel fogadta. Mindnyájan várták ugyanis. 41Ekkor egy Jairus nevű ember jött hozzá, aki a zsinagóga elöljárója volt. Jézus lába elé borulva kérlelte, hogy jöjjön el a házába, 42mivel egyetlen lánya, aki nagyjából tizenkét éves volt, haldoklott. Menet közben a sokaság minden oldalról szorongatta. 43Ekkor egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyástól szenvedett, és minden vagyonát orvosokra költötte, de senki sem tudta meggyógyítani, 44odament, s hátulról megérintette a ruhája szegélyét; azonnal elállt a vérfolyása. 45Jézus ezt mondta:
– Ki érintett meg?
Amikor mindnyájan tagadták, Péter így szólt:
– Mester, a tömeg szorongat, és tolong körülötted!
46Valaki megérintett – mondta Jézus –, ugyanis észrevettem, hogy erő áradt ki belőlem.
47Mikor az asszony látta, hogy nem maradhat észrevétlen, remegve előjött, leborult előtte, és elbeszélte az egész nép füle hallatára, hogy miért érintette meg, és miként gyógyult meg azonnal. 48Jézus pedig ezt mondta neki:
– Leányom, hited megmentett téged, menj békével!
49Még beszélt, amikor jött valaki a zsinagóga elöljárójának a házától:
– A lányod meghalt, ne fáraszd tovább a Mestert!
50Amikor Jézus ezt meghallotta, így szólt hozzá:
– Ne félj, csak higgy, és megmenekül!
51Amikor bement a házba, senkinek sem engedte meg, hogy bemenjen vele, csak Péternek, Jánosnak, Jakabnak, meg a gyermek apjának és anyjának. 52Mindenki sírt és gyászolt, de ő így szólt:
– Ne sírjatok, nem halt meg, csak alszik!
53Erre kinevették, mert tudták, hogy meghalt. 54Ő azonban megfogta a lány kezét, és megszólította:
– Kislány, kelj fel!
55A lelke visszatért, és azonnal felkelt. Ő pedig meghagyta, hogy adjanak neki enni. 56Szülei nem tudtak hová lenni az ámulattól, ő pedig megparancsolta nekik, hogy senkinek ne mondják el, ami történt.
9 1Összehívta a Tizenkettőt. Erőt és hatalmat adott nekik minden démon fölött betegségek gyógyítására. 2Aztán elküldte őket, hogy hirdessék Isten országát, és gyógyítsanak. 3Ezt mondta nekik: „Semmit ne vigyetek az útra, se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt, és két ingetek se legyen! 4Amikor betértek egy házba, maradjatok ott, és onnét induljatok tovább! 5Ha valahol nem fogadnak be titeket, amikor kimentek abból a városból, még a port is rázzátok le lábatokról bizonyítékul ellenük!” 6Útra keltek, és jártak faluról falura. Mindenütt hirdették az örömhírt, és gyógyítottak.
7Heródes, a negyedes fejedelem hallott mindarról, ami történt, és nagy zavarba esett, mert némelyek azt állították, hogy János támadt fel a halottak közül, 8némelyek azt, hogy Illés jelent meg, mások pedig azt, hogy a régi próféták közül támadt fel valaki. 9Heródes ekkor így szólt: „Jánost lefejeztettem. Ki lehet ez, akiről ezeket hallom?” És kereste az alkalmat, hogy láthassa.
10Amikor az apostolok visszatértek, elbeszélték neki mindazt, amit tettek. Akkor maga mellé vette őket, és elvonult velük külön egy Betszaida nevű városba. 11De amikor a sokaság megtudta, utánament. Örömmel fogadta őket. Beszélt nekik Isten országáról, és a gyógyulásra szorulókat meggyógyította. 12Amikor a nap már hanyatlóban volt, a Tizenkettő odament hozzá, és ezt mondta neki:
– Bocsásd el a sokaságot, hadd menjenek el a környező falvakba és tanyákra, hogy ott megszálljanak, és élelmet szerezzenek, mert itt lakatlan helyen vagyunk!
13Ő azonban így felelt:
– Ti adjatok nekik enni!
– Nincs nálunk több – válaszolták –, mint öt kenyér és két hal, hacsak el nem megyünk, és nem veszünk élelmet ennek az egész sokaságnak.
14Ugyanis mintegy ötezer férfi volt ott. Erre így szólt tanítványaihoz:
– Telepítsétek le őket ötvenes csoportokba!
15Így tettek. Mindenkit leültettek. 16Ő pedig vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta őket, megtörte, és a tanítványoknak adta, hogy osszák szét a tömegnek. 17Mindnyájan ettek és jóllaktak, s a megmaradt darabokat összeszedték. Tizenkét kosárnyit.
18Egyszer egyedül imádkozott. Amikor a tanítványok odajöttek, megkérdezte tőlük:
– Kinek mond engem a tömeg?
19Keresztelő Jánosnak – válaszolták –, de némelyek Illésnek; mások pedig azt mondják, hogy a régi próféták közül támadt fel valaki.
20Hát ti kinek mondotok engem? – kérdezte. Péter így felelt:
– Isten Messiásának.
21Jézus ekkor szigorúan rájuk parancsolt, hogy ezt senkinek se mondják el. 22Majd ezt mondta:
– Az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, a főpapok és az írástudók el kell hogy vessék. Meg kell hogy öljék, de harmadnapon fel kell támadnia.
23Azután így szólt mindnyájukhoz: „Ha valaki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye fel naponta keresztjét, és kövessen engem! 24Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszíti, de aki értem elveszíti az életét, megmenti azt. 25Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszíti vagy romlásba viszi? 26Mert aki szégyell engem és szavaimat, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön a maga, az Atya és a szent angyalok dicsőségében. 27Bizony, mondom nektek, vannak az itt állók között néhányan, akik nem fogják megízlelni addig a halált, amíg meg nem látják Isten országát.”
28Történt pedig e beszéd után mintegy nyolc nappal, hogy maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, s felment a hegyre imádkozni. 29Miközben imádkozott, arcszíne megváltozott, ruhája pedig vakítóan fehér lett. 30És íme, két férfi beszélgetett vele, Mózes és Illés, 31akik dicsőségben jelentek meg, és az ő távozásáról beszélgettek, ami Jeruzsálemben fog beteljesedni. 32Pétert és a vele lévőket elnyomta az álom. Amikor felébredtek, látták dicsőségét, és a két férfit, akik ott álltak vele. 33És történt, hogy amikor eltávoztak tőle, Péter ezt mondta Jézusnak: „Mester, jó nekünk itt lenni! Csináljunk három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek!” Nem tudta, hogy mit beszél. 34Amíg ezeket mondta, felhő szállt le, és beborította őket. Félelem fogta el őket, amikor bementek a felhőbe. 35A felhőből hang szólt: „Ez az én Fiam, a kiválasztott, őt hallgassátok!”
36Mikor a hang jött, Jézus ismét egyedül volt. Ők pedig hallgattak, és senkinek sem szóltak azokban a napokban mindarról, amit láttak.
37Történt pedig a következő napon, hogy amint lementek a hegyről, nagy sokaság vonult elébe. 38Ekkor egy ember így kiáltott a sokaságból:
– Mester, kérlek, tekints a fiamra, mert ő az én egyetlen gyermekem! 39Időnként megragadja valami lélek. Hirtelen kiáltozni kezd. Habzó szájjal rángatja. Csak nehezen távozik tőle, miután meggyötörte. 40Megkértem tanítványaidat, hogy űzzék ki, de nem tudták.
41Ekkor Jézus így szólt:
– Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig legyek még veletek, és meddig kell hogy elviseljelek még benneteket? Hozd ide a fiad!
42Miközben a fiú feléje tartott, a démon leteperte és rángatni kezdte. Jézus azonban ráparancsolt a tisztátalan lélekre, és meggyógyította a gyermeket. Azután visszaadta őt apjának. 43Ekkor mindannyian álmélkodtak Isten hatalmas erején.
Amikor mindnyájan csodálkoztak azon, amit tett, ezt mondta tanítványainak:
44– Jegyezzétek meg jól, amit mondok: az Emberfia emberek kezére adatik!
45De ők nem értették ezt a kijelentést, mivel el volt rejtve előlük, hogy fel ne fogják. Féltek őt megkérdezni a kijelentés értelméről. 46Vita támadt közöttük arról, hogy ki a legnagyobb közöttük. 47Jézus pedig ismerve szívük gondolatát, kézen fogott egy gyereket, maga mellé állította, 48és ezt mondta nekik:
– Mindaz, aki rám való tekintettel befogadja ezt a gyereket, engem fogad be; és aki engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem. Mert aki a legkisebb mindnyájatok között, az a nagy.
49Ekkor János így szólt:
– Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben démonokat űz ki, és megtiltottuk neki, mert nem követ téged velünk együtt.
50Jézus azonban ezt mondta neki:
– Ne tiltsátok meg, mert aki nincs ellenetek, veletek van!

KNB SZIT STL BD RUF KG