²⁵Volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű, igaz és istenfélő ember. Várta Izrael vigaszát és a Szentlélek lakott benne. ²⁶Kinyilatkoztatást kapott a Szentlélektől, hogy nem hal meg, amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét. ²⁷A Lélek ösztönzésére a templomba ment. Mikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy a törvény rendelése szerint tegyenek vele, ²⁸karjába vette és e szavakkal áldotta az Istent: ²⁹„Bocsásd el most szolgádat, Uram,
szavaid szerint békességben, ³⁰hiszen már látták szemeim az üdvösséget, ³¹amit minden nép számára rendeltél: ³²világosságul a pogányok megvilágítására
és dicsőségére népednek, Izraelnek.” ³³Atyja és anyja csodálkozva hallgatták, amit mondott. ³⁴Simeon áldotta őket és így szólt anyjához, Máriához: „Sokak romlására és föltámadására lesz ő Izraelben: jel, amelynek ellenszegülnek – ³⁵s a te lelkedet is tőr járja át – hogy így megnyilvánuljon sok szív érzése.”

KNB SZIT STL BD RUF KG