²⁵Íme, élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és istenfélő ember volt, várta Izrael vigasztalását, és Szentlélek volt rajta. ²⁶Azt a kinyilatkoztatást kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét. ²⁷A Lélek indítására a Templomba ment, és amikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy eleget tegyenek a Törvény előírásainak, ²⁸karjába vette, és így áldotta Istent:

²⁹Most elbocsátod, Uram,
szolgádat szavad szerint békességben,
³⁰mert meglátta szemem üdvösséged,
³¹amit minden nép szeme láttára megvalósítottál:
³²a fényt, ami a pogányoknak kinyilatkoztatás,
és népednek, Izraelnek dicsőség.

³³Apja és anyja csodálkoztak azon, amit róla mondott, ³⁴Simeon pedig megáldotta őket, és ezt mondta anyjának, Máriának: „Íme, ő sokak bukására vagy felemelkedésére rendeltetett Izraelben: jelül, amelynek ellene mondanak. ³⁵A te lelkedet is kard járja majd át. Így lesz nyilvánvalóvá sok szív szándéka.”

KNB SZIT STL BD RUF KG