37Közel jártak már az Olajfák hegyének lejtőjéhez, amikor a nagy sereg tanítvány örömében áldani kezdte Istent azért a sok csodatettért, amelynek tanúja volt.
38Nagy szóval kiáltották:
„Áldott legyen a király,
aki az Úr nevében jön!
Békesség a mennyben,
dicsőség a magasságban!”
39A tömegből néhány farizeus így szólt hozzá: „Mester, tiltsd meg ezt tanítványaidnak.”
40„Mondom nektek, felelte, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni.”
Jaj neked, Jeruzsálem!
41Mikor közelebb érve megpillantotta a várost, sírva fakadt. 42Aztán így szólt: „Bárcsak fölismernéd te is legalább ezen a napon, ami békességedre szolgál! De sajnos, el van rejtve szemed elől! 43Jönnek majd napok, amikor sáncokkal vesz körül ellenséged, bekerít és mindenfelől ostromol. 44Elpusztítanak téged és gyermekeidet, akik falaid közt laknak. Nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted föl meglátogatásod idejét.”