³⁷Mikor pedig már közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve, fennhangon dicsérni kezdte Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak. ³⁸Ezt mondták:
– Áldott a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban!
³⁹A sokaságból néhány farizeus odaszólt neki:
– Mester, utasítsd rendre tanítványaidat!
⁴⁰Így válaszolt:
– Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltozni.
⁴¹Amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta, ⁴²és így szólt:
– Bár felismerted volna te is ezen a napon a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemed elől. ⁴³Mert jönnek rád napok, amikor ellenségeid sáncot húznak körülötted, körülzárnak, és mindenfelől szorongatnak. ⁴⁴Földre tipornak téged és benned fiaidat. Nem marad benned kő kövön, mert nem ismerted fel a Látogatás idejét.

KNB SZIT STL BD RUF KG