¹²„Egy előkelő ember, kezdte, idegen országba ment, hogy ott királyi méltóságot nyerjen, de aztán visszatérjen. ¹³Előhívta tíz szolgáját és átadott nekik tíz minát: kereskedjetek vele, mondta, amíg visszatérek. ¹⁴Polgártársai azonban gyűlölték őt. Követséget küldtek hát utána és tiltakoztak: nem akarjuk, hogy ez legyen a királyunk. ¹⁵Amikor elnyerte a királyi méltóságot, mégis hazatért. Hívatta szolgáit, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele. ¹⁶Előlépett az első és így szólt: Uram, minád tíz minát hozott. ¹⁷Jól van, te derék szolga, mondta neki, mivel kevésben hű voltál, tíz város kormányzását bízom rád. ¹⁸Jött a második, és így szólt: Uram, minád öt minát hozott. ¹⁹Ennek azt mondta: Te öt várost kormányozzál. ²⁰Jött a harmadik és kijelentette: Uram, itt a minád. Elrejtettem zsebkendőmbe. ²¹Féltem ugyanis tőled, mert szigorú ember vagy: elveszed, amit le nem tettél és learatod, amit nem vetettél. ²²Magad szájából ítéllek meg, te haszontalan szolga, kiáltott rá. Tudtad, hogy szigorú ember vagyok: elveszem, amit le nem tettem és learatom, amit nem vetettem. ²³Miért nem adtad hát pénzemet a pénzváltónak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna vissza? ²⁴Aztán a körülállókhoz fordult: vegyétek el tőle a minát és adjátok annak, akinek tíz minája van. ²⁵Azok megjegyezték: Uram, hiszen már tíz minája van. ²⁶Mondom nektek: mindannak, akinek van, még adnak, hogy bővelkedjék; akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van. – ²⁷Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyek, hozzátok ide, és öljétek meg szemem láttára.”

A szenvedés előtti napok

KNB SZIT STL BD RUF KG