23Aztán külön a tanítványokhoz fordult és így szólt: „Boldog a szem, mely látja, amit ti láttok. 24Mondom nektek, sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.”
Az irgalmas szamaritánus.
25Akkor odalépett egy törvénytudó és próbára akarta tenni. „Mester, mondta, mit tegyek, hogy eljussak az örök életre?” 26Ő megkérdezte: „Mit szab meg a törvény? Hogyan olvasod?” 27Az így válaszolt: „Szeresd Uradat Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, minden erődből és teljes elmédből; felebarátodat pedig, mint önmagadat.” 28„Helyesen feleltél, dicsérte meg, tégy így és élni fogsz.” 29Ő azonban igazolni akarta magát és tovább kérdezte Jézust: „De ki az én felebarátom?” 30Erre Jézus vette át a szót: „Egy ember lement Jeruzsálemből Jerikóba. Rablók kezére került, azok kifosztották, véresre verték és félholtan otthagyták. 31Egy pap jött lefelé az úton, észrevette, de továbbment. 32Később egy levita jött arra, meglátta, de ő is elment mellette. 33Végül egy szamaritánusnak is arra vitt az útja. Mikor megpillantotta, megesett rajta a szíve. 34Odament hozzá, olajat és bort öntött sebeire és bekötözte azokat. Aztán föltette teherhordó állatára, szállására vitte és gondját viselte. 35Másnap reggel elővett két dénárt és a gazdának adta e szavakkal: viseld gondját. Amivel többet költesz rá, megadom neked, amikor visszatérek. 36Mit gondolsz, e három közül melyik a felebarátja annak, aki a rablók kezére került?” 37„Aki irgalmasságot cselekedett vele” – felelte az. Jézus így szólt hozzá: „Menj és tégy hasonlóképpen.”