23Majd külön a tanítványaihoz fordulva ezt mondta: »Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok.
24Mert mondom nektek: sok próféta és király kívánta látni, amit ti láttok, és nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.«
25Ekkor fölállt egy törvénytudó, hogy próbára tegye, és így szólt: »Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?«
26Ő ezt válaszolta neki: »Mi van írva a törvényben? Hogyan olvasod?«
27Az így felelt: »Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, minden erődből és egész elmédből; felebarátodat pedig, mint önmagadat«.
(MTörv 6,5;Lev 19,18)
28Erre ő így szólt: »Helyesen feleltél! Tedd ezt, és élni fogsz.«
29De az igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézust: »De ki az én felebarátom?«
30Jézus akkor így kezdett beszélni: »Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment, és rablók kezébe került. Azok kifosztották, véresre verték, majd félholtan otthagyták és eltávoztak.
31Történetesen egy pap ment azon az úton lefelé; látta, de továbbment.
32Hasonlóképpen egy levita is, amikor ahhoz a helyhez ért és látta őt, elment mellette.
33Arra ment egy szamaritánus is. Amikor odaért hozzá és meglátta, megesett rajta a szíve.
34Odalépett hozzá, olajat és bort öntött a sebeire, és bekötözte; azután föltette teherhordó állatára, elvitte egy fogadóba és ápolta.
35Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és ezt mondta: ‘Viseld gondját neki, és ha többet költenél, amikor visszatérek, megadom neked.’
36Mit gondolsz, e három közül melyik lett a felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?«
37Az így felelt: »Az, aki irgalmasságot cselekedett vele.« Jézus erre azt mondta neki: »Menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!«