²³Aztán tanítványaihoz fordult, és félrevonva őket ezt mondta:
– Boldog az a szem, amelyik látja, amit ti láttok. ²⁴Mondom nektek, sok próféta és király szerette volna látni azt, amit ti láttok, de nem látták meg, és hallani azt, amit ti hallotok, de nem hallották meg.
²⁵Ekkor előállt egy törvénytudó, hogy próbára tegye, és így szólt:
– Mester, mit kell tennem, hogy részem legyen az örök életben?
²⁶Így felelt neki:
– A Törvényben mi van megírva? Hogyan olvasod?
²⁷Az így válaszolt:
– Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint önmagadat!
– ²⁸Helyesen feleltél – mondta neki. – Tedd ezt, és élni fogsz!
²⁹Az viszont igazolni akarta magát, és ezt mondta Jézusnak:
– És ki az én felebarátom?
³⁰Jézus értette a kérdést, és válaszolt:
– Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba. Rablók kezébe került, akik elvették ruháit, megverték, azután félholtan otthagyták, és elmentek. ³¹Történetesen egy pap ment azon az úton Jeruzsálemből, de amikor meglátta, elkerülte. ³²Hasonlóképpen egy levita is odaért arra a helyre, és amikor meglátta, a másik oldalon továbbment. ³³Egy úton lévő szamaritánus pedig, amikor odaért és meglátta, megszánta. ³⁴Odament hozzá, olajat és bort öntött sebeire, és bekötözte őket. Aztán feltette a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és ápolta. ³⁵Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: „Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked.” ³⁶E három közül mit gondolsz, melyik lett felebarátja a rablók kezébe esett embernek?
– ³⁷Az, aki irgalmas volt hozzá – válaszolta. Jézus erre ezt mondta neki:
– Menj, te is cselekedj hasonlóképpen!

KNB SZIT STL BD RUF KG