János születése.
57Elérkezett Erzsébet szülésének ideje. Fiúgyermeket szült. 58Amikor szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, együtt örült vele mindenki. 59A nyolcadik napon jöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. 60De anyja ellenezte: „Nem, János legyen a neve.” 61Azok megjegyezték: „Hiszen senki sincs rokonságodban, akit így hívnának.” 62Érdeklődtek erre atyjától, hogyan akarja őt nevezni. 63Az egy kis táblát kért és ezeket a szavakat írta rá: „János a neve.” Erre mindnyájan meglepődtek. 64Neki pedig megnyílt az ajka és megoldódott a nyelve: szólni kezdett és magasztalta Istent. 65Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat és Júdeában, az egész hegyvidéken, erről az eseményről beszéltek. 66Aki csak hallott róla, elgondolkodva mondta: „Vajon mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr volt vele.” 67Atyja, Zakariás pedig eltelt Szentlélekkel és ezekre a prófétai szavakra nyílt az ajka: 68„Áldott legyen az Úr, Izrael Istene,mert meglátogatta és megváltotta népét. 69Erős szabadítót támasztott nekünk
Szolgájának, Dávidnak házában. 70Amint meghirdette szentjei által,
prófétái ajkával ősidőktől fogva: 71megszabadított ellenségeinktől
s mindazoktól, akik gyűlölnek minket, 72irgalmas volt atyáinkhoz
és megemlékezett szent szövetségéről, 73s az esküről, amit Ábrahám atyánknak esküdött: megadja azt nekünk, 74hogy ellenségeinktől megszabadulva
félelem nélkül szolgáljuk őt, 75szentségben és igazságban színe előtt
életünk minden napján. 76Te pedig, gyermek, a Magasságbeli prófétája leszel: az Úr előtt haladsz, hogy előkészítsd útját, 77s az üdvösség ismeretére tanítsad népét,
mely a bűnösök bocsánatában van, 78Istenünk mélységes irgalmából,
mellyel meglátogatott minket a magasságból Fölkelő, 79hogy világítson a sötétségben és a halál árnyékában sínylődőknek,
és lépteinket a békesség útjára vezesse.” 80A gyermek növekedett és lélekben erősödött. A pusztában élt addig a napig, amíg nyilvánosan fel nem lépett Izraelben.