⁵⁷Amikor pedig eljött Erzsébet szülésének ideje, fiút szült. ⁵⁸Szomszédai és rokonai meghallották, milyen nagy irgalmat tanúsított iránta az Úr, és együtt örültek vele. ⁵⁹A nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja után Zakariásnak akarták nevezni. ⁶⁰Anyja azonban így szólt:
– Nem, hanem János lesz a neve.
⁶¹Mire ezt mondták neki:
– Senki sincs a rokonságodban, akit így hívnak.
⁶²Intettek hát az apjának, hogy minek akarja nevezni. ⁶³Ő táblát kért, és ráírta: „János a neve.” Erre mindenki elcsodálkozott. ⁶⁴Abban a pillanatban megnyílt Zakariás szája, megoldódott a nyelve, beszélni kezdett, és áldotta Istent. ⁶⁵Félelem szállta meg a környék lakóit, és Júdea egész hegyvidékén beszéltek minderről. ⁶⁶Akik hallottak róla, szívükbe vésték, és így szóltak: „Vajon mi lesz ebből a gyermekből?” Az Úr keze pedig valóban vele volt.
⁶⁷Apja, Zakariás, eltelt Szentlélekkel, és így prófétált:

⁶⁸Áldott az Úr, Izrael Istene,
mert meglátogatta népét, és megszabadította.
⁶⁹Nyilvánvalóvá tette szabadítását szolgájának, Dávidnak házában,
⁷⁰ahogy megígérte szent prófétái által régen:
⁷¹szabadulást ellenségeinktől,
és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket;
⁷²hogy irgalmas lesz atyáinkhoz,
és megemlékezik szent szövetségéről,
⁷³az esküről, amelyet atyánknak, Ábrahámnak tett.
Megadja nekünk, ⁷⁴hogy ellenségeink kezéből megszabadulva
félelem nélkül szolgáljuk őt
⁷⁵szentségben és igazságban
színe előtt életünk minden napján.
⁷⁶Téged pedig, gyermek, a Magasságos
prófétájának neveznek majd.
Az Úr előtt jársz, hogy előkészítsd az ő útjait,
⁷⁷hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére
bűneik bocsánata által.
⁷⁸Istenünk könyörülő irgalma folytán
meglátogat minket a magasságból felkelő Nap,
⁷⁹hogy világosság legyen azoknak, akik sötétségben és a halál árnyékában lakoznak;
hogy lábunkat a békesség útján vezesse.

⁸⁰A gyermek pedig növekedett, lélekben erősödött, és a pusztában élt egészen addig a napig, amelyen szolgálatba lépett Izraelben.

KNB SZIT STL BD RUF KG