Utoljára Jeruzsálemben

Lázár halála.

11 ¹Betániában, Máriának és nővérének, Mártának falujában, volt egy Lázár nevű beteg. ²Mária kente meg az Urat illatos olajjal és törölte meg lábát a hajával. ³Testvére, Lázár volt a beteg. A nővérek megüzenték neki: „Uram, akit szeretsz, beteg.” ⁴Ennek hallatára Jézus így szólt: „A betegség nem okozza halálát, hanem Isten dicsőségére lesz, hogy ezáltal megdicsőüljön az Isten Fia.” ⁵Jézus szerette Mártát, nővérét (Máriát) és Lázárt. ⁶Mikor tehát meghallotta, hogy beteg, két napig még helyben maradt, de aztán így szólt tanítványaihoz: ⁷„Menjünk ismét Júdeába.” ⁸„Mester, féltették tanítványai, most akartak megkövezni a zsidók, és te ismét odamégy?” ⁹Jézus így válaszolt: „Nem tizenkét órája van a napnak? Aki nappal jár, nem botlik meg, mert e világ világosságában lát. ¹⁰De aki éjszaka jár, megbotlik, mert nincs világossága.” ¹¹Így szólt, majd folytatta: „Lázár, a mi barátunk, elaludt. Megyek, hogy fölkeltsem álmából.” ¹²„Uram, mondták a tanítványok, ha elaludt, meggyógyul.” ¹³Jézus a haláláról beszélt, ők azonban azt gondolták, hogy alvásról beszél. ¹⁴Erre Jézus nyíltan megmondta nekik: ¹⁵„Lázár meghalt, de én örülök miattatok, hogy nem voltam ott, hogy higgyetek. Menjünk most hozzá.” ¹⁶Tamás, melléknevén Didimusz, buzdította a többi tanítványt: „Menjünk mi is, haljunk meg vele együtt!”

Jézus Máriánál és Mártánál.

¹⁷Mikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban feküdt. ¹⁸Betánia Jeruzsálem közelében volt, mintegy tizenöt stádiumnyira. ¹⁹Így sok zsidó jött Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt. ²⁰Jézus jöttének hallatára Márta azonnal eléje ment, Mária azonban otthon maradt. ²¹„Uram, szólt Márta Jézushoz, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem, ²²de tudom, hogy most is, bármit kérsz az Istentől, megadja neked.” ²³Jézus megnyugtatta: „Testvéred föl fog támadni.” ²⁴Márta megjegyezte: „Tudom, hogy föl fog támadni a föltámadáskor az utolsó napon.” ²⁵Jézus kijelentette neki: „Én vagyok a föltámadás és az élet: aki bennem hisz, még ha meg is halt, élni fog. ²⁶Mindaz, aki belém vetett hittel él, nem hal meg sohasem. Hiszed ezt?” ²⁷„Igen, Uram, felelte, hiszem, hogy te vagy a Messiás, az (élő) Isten fia, aki a világra jön.” ²⁸E szavakkal elment, hívta nővérét, Máriát és csendben közölte vele: ²⁹„Itt a mester, hív téged.” Ennek hallatára az rögtön fölkelt és hozzá sietett. ³⁰Jézus ugyanis még nem ért a faluba, hanem azon a helyen volt, ahol Mártával találkozott. ³¹Mikor a zsidók, akik a házban maradtak vele és vigasztalták, látták, hogy Mária gyorsan fölkel és kimegy, utánamentek. A sírhoz megy, gondolták, hogy ott sírjon. ³²Mikor Mária odaért és meglátta Jézust, e szavakkal borult lábához: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.” ³³Jézus látva, hogy sír és hogy a vele jött zsidók is sírnak, lelke mélyéig megrendült. ³⁴„Hová tettétek őt?” – kérdezte. „Jöjj, Uram, felelték, nézd meg.” ³⁵Jézus könnyekre fakadt. ³⁶„Nézzétek, mondták a zsidók, mennyire szerette őt.” ³⁷Némelyek azonban megjegyezték: „Ő, aki visszaadta a vak látását, nem tudta volna megakadályozni, hogy ez meghaljon?”

Lázár föltámasztása.

³⁸Jézus még mindig mélyen megrendülve a sírhoz ment. Az egy kővel elzárt barlang volt. ³⁹„Vegyétek el a követ” – szólt Jézus. Márta, az elhunyt nővére megjegyezte: „Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.” ⁴⁰Jézus így felelt: „Nem mondtam: ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét?” ⁴¹Elvették a követ. Jézus égre emelte tekintetét és így imádkozott: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. ⁴²Én ugyan tudom, hogy mindenkor meghallgatsz, csak a körülálló népért mondom, hogy higgyék: Te küldtél engem.” ⁴³E szavak után hangos szóval kiáltott: „Lázár, jöjj ki!” ⁴⁴A halott (azonnal) kijött. Lába és keze pólyával volt körültekerve, arca pedig kendővel bekötve. Jézus így szólt: „Oldjátok fel, hogy járni tudjon.”

A főtanács határozata Jézus ellen.

⁴⁵Sok zsidó jött akkor Máriához és Mártához. Látták, amit Jézus tett, és hittek benne.

KNB SZIT STL BD RUF KG