Keresés a Bibliában

11 1Vala pedig egy beteg, Lázár, Bethániából, Máriának és az ő testvérének, Márthának falujából. (Luk 10,38.39) 2Az a Mária volt pedig az, a kinek a testvére Lázár beteg vala, a ki megkente vala az Urat kenettel és a hajával törlé meg annak lábait. (Ján 12,1; Mát 26,7; Márk 14,3) 3Küldének azért a testvérek ő hozzá, mondván: Uram, ímé, a kit szeretsz, beteg. (2Kor 11,32.33) 4Jézus pedig, a mikor ezt hallotta, monda: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségére való, hogy dicsőíttessék általa az Istennek Fia. (Ján 15,7.16;16,23.24; Mát 7,7; Márk 11,24) 5Szereti vala pedig Jézus Márthát és annak nőtestvérét, és Lázárt. (Ján 11,49.50) 6Mikor azért meghallá, hogy beteg, akkor két napig marada azon a helyen, a hol vala. (Mát 26,58; Márk 14,54; Luk 22,54) 7Ez után aztán monda tanítványainak: Menjünk ismét Júdeába. 8Mondának néki a tanítványok: Mester, most akarnak vala téged megkövezni a Júdabeliek, és újra oda mégy? (Ján 10,31.39) 9Felele Jézus: Avagy nem tizenkét órája van-é a napnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világnak világosságát. 10De a ki éjjel jár, megbotlik, mert nincsen abban világosság. 11Ezeket mondá; és ezután monda nékik: Lázár, a mi barátunk, elaludt; de elmegyek, hogy felköltsem őt. (Ján 17,21.23) 12Mondának azért az ő tanítványai: Uram, ha elaludt, meggyógyul. 13Pedig Jézus annak haláláról beszélt; de ők azt hitték, hogy álomnak alvásáról szól. 14Ekkor azért nyilván monda nékik Jézus: Lázár megholt. 15És örülök, hogy nem voltam ott, ti érettetek, hogy higyjetek. De menjünk el ő hozzá! (Ján 7,16) 16Monda azért Tamás, a ki Kettősnek mondatik, az ő tanítványtársainak: Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele. (Mát 26,69; Márk 14,66.67; Luk 22,56) 17Elmenvén azért Jézus, úgy találá, hogy az már négy napja vala sírban. (Ján 15,26;16,7) 18Bethánia pedig közel vala Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt futamatnyira; (Mát 26,74; Márk 14,72; Luk 22,60) 19És a zsidók közül sokan mentek vala Márthához és Máriához, hogy vigasztalják őket az ő testvérök felől. (Ján,11 3.) 20Mártha azért, a mint hallja vala, hogy Jézus jő, elébe méne; Mária pedig otthon ül vala. (Ján 13,19) 21Monda azért Mártha Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. 22De most is tudom, hogy a mit csak kérsz az Istentől, megadja néked az Isten. 23Monda néki Jézus: Feltámad a te testvéred. (Mát 20,19; Márk 10,33; Luk 18,32) 24Monda néki Mártha: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon. (Ján 5,29; Dán 12,2) 25Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él; (Ján 13,10) 26És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt? 27Monda néki: Igen Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek Fia, a ki e világra jövendő vala. (Ján 6,69) 28És a mint ezeket mondotta vala, elméne, és titkon szólítá az ő testvérét Máriát, mondván: A Mester itt van és hív téged. 29Mihelyt ez hallá, felkele hamar és hozzá méne. (Ján 14,13;16,23.1Ján;3,22) 30Jézus pedig nem ment vala még be a faluba, hanem azon a helyen vala, a hová Mártha elébe ment vala. (Mát 27,15; Márk 15,6; Luk 23,17) 31A zsidók azért, a kik ő vele otthon valának és vigasztalák őt, látván, hogy Mária hamar felkél és kimegy vala, utána menének, ezt mondván: A sírhoz megy, hogy ott sírjon. (Mát 27,21; Márk 15,11; Luk 23,18; Csel 3,14) 32Mária azért, a mint oda ére, a hol Jézus vala, meglátván őt, az ő lábaihoz esék, mondván néki: Uram, ha itt voltál volna, nem halt volna meg az én testvérem. (Ján 14,15) 33Jézus azért, a mint látja vala, hogy az sír és sírnak a vele jött zsidók is, elbúsula lelkében és igen megrendüle. 34És monda: Hová helyeztétek őt? Mondának néki: Uram, jer és lásd meg! (Eféz 5,2;Ján 13,34) 35Könnyekre fakadt Jézus. (3Móz 11,1.5Móz;14,7.19; Ezék 4,14) 36Mondának azért a zsidók: Ímé, mennyire szerette őt! 37Némelyek pedig mondának közülök: Nem megtehette volna-é ez, a ki a vaknak szemét felnyitotta, hogy ez ne haljon meg? 38Jézus pedig újra felindulva magában, oda megy vala a sírhoz. Az pedig egy üreg vala, és kő feküvék rajta. (Mát 28,19;Ján 14,13;16,23.24) 39Monda Jézus: Vegyétek el a követ. Monda néki a megholtnak nőtestvére, Mártha: Uram, immár szaga van, hiszen negyednapos. 40Monda néki Jézus: Nem mondtam-é néked, hogy ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsőségét? (Ján 7,7) 41Elvevék azért a követ onnan, a hol a megholt feküszik vala. Jézus pedig felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, hálát adok néked, hogy meghallgattál engem. 42Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem; csak a körülálló sokaságért mondtam, hogy elhigyjék, hogy te küldtél engem. (Ján 13,16; Mát 10,24; Luk 6,40) 43És mikor ezeket mondá, fenszóval kiálta: Lázár, jőjj ki! (Mát 24,9) 44És kijöve a megholt, lábain és kezein kötelékekkel megkötözve, és az orczája kendővel vala leborítva. Monda nékik Jézus: Oldozzátok meg őt, és hagyjátok menni. (Ján 9,41; Luk 12,47.48) 45Sokan hivének azért ő benne ama zsidók közül, a kik Máriához mentek vala, és láták, a miket cselekedett vala.

KNB SZIT STL BD RUF KG