15Testvérek! Emberi szokásra hivatkozom. Valakinek jogerős végrendeletét senki sem érvénytelenítheti, s nem változtathat rajta. 16Nos, az ígéret Ábrahámnak és leszármazottjának szólt. Nem így olvassuk: „és leszármazottainak”, mintha sokaknak szólna, hanem csak egynek: „leszármazottadnak”, s ez Krisztus. 17Ezzel azt akarom mondani: az Isten által korábban jogerőre emelt végrendeletet a négyszázharminc esztendővel később adott törvény nem érvényteleníti, hogy ígéret semmissé váljék. 18Ha ugyanis a törvényből származnék az örökség, akkor nem az ígéretből. Ábrahámot viszont az ígéret alapján ajándékozta meg Isten.
A törvény rendeltetése.
19Mire való tehát a törvény? A törvényszegések végett lépett érvénybe, míg el nem jön az utód, akinek az ígéret szólt. Angyalok által lépett érvénybe, közvetítő útján. 20A közvetítő azonban nem csak egynek a közvetítője, az Isten pedig egy. 21Ellentétben áll tehát a törvény Isten ígéreteivel? Semmi esetre sem! Akkor származnék a megigazulás valóban a törvényből, ha volna éltető erő a törvényben. 22De az Írás mindent a bűn alá foglalt, hogy az ígéretben Jézus Krisztus hite által részesüljenek a hívők.