15Testvérek, emberi módon szólok. Még az ember érvényes végrendeletét sem érvénytelenítheti senki, és nem egészítheti ki.
16Nos, az ígéretek Ábrahámnak és utódjának szóltak. Nem azt mondja az Írás: »és utódainak«, mint soknak, hanem mint egynek: »és a te utódodnak«, aki a Krisztus.
(Ter 22,17)
17Azt mondom tehát: az Isten által megerősített végrendeletet a négyszázharminc évvel később adott törvény nem teszi érvénytelenné, hogy megszüntesse az ígéretet.
18Mert ha a törvényből származna az örökség, akkor már nem az ígéretből; Ábrahámnak pedig Isten ígéret által adta ajándékát.
19Mi tehát a törvény? A bűnök miatt hozták, amíg el nem jön az utód, akinek az ígéret szól. Angyalok által hirdették ki, közvetítő útján.
20Ez a közvetítő azonban nem egy valakinek a közvetítője, Isten pedig egy.
21A törvény tehát az Isten ígéretei ellen van? Semmi esetre sem! Mert ha olyan törvényt adtak volna, amely éltetni képes, valóban a törvényből lenne a megigazulás.
22De az Írás mindent a bűn alá foglalt, hogy az ígéretet Jézus Krisztus hite által nyerjék el a hívők.
Jegyzetek
3,19 Pál kiemeli a törvény alárendelt szerepét. A Sínai-hegynél elhangzott ígéretek és fenyegetések egy szerződéshez kötődtek, amelyet Isten a néppel kötött. Mindkét fél részéről közvetítő is volt: Isten részéről az angyalok, a nép részéről Mózes; a szerződés kölcsönös kötelezettségeket tartalmazott, az ígéretek feltételesek voltak. Az Ábrahámmal kötött szövetségnél viszont közvetítők nem voltak, s Isten feltételekhez sem kötötte ígéretét. Ennek beteljesedése nem függ tehát a nép hűségétől, csak Isten hűségétől, amely megingathatatlan. Így tehát az Ábrahámnak tett ígéret magasabb rendű és szilárdabb a mózesi törvénynél és a hozzá kapcsolódó ígéreteknél.