Keresés a Bibliában

Az etióp udvarnok megtérése.

26Az Úr angyala pedig így szólt Fülöphöz: „Kelj föl és menj délre a Jeruzsálemből Gázába vezető elhagyott útra.” 27Fölkerekedett tehát és odasietett. Akkor egy etióp ember – mégpedig az etiópok királynőjének, Kandakénak magas rangú udvari tisztje, főkincstárosa – éppen Jeruzsálemben volt imádkozni. 28Visszatértében kocsiján ülve Izajás prófétát olvasgatta. 29A Lélek ekkor ezt sugallta Fülöpnek: „Indulj és szegődj ahhoz a kocsihoz!” 30Fülöp oda is sietett és meghallotta, hogy Izajás prófétát olvassa. Megkérdezte tőle: „Ugyan bizony megérted-e, amit olvasol?” 31„Hogyan is érthetném, viszonozta az, hacsak valaki meg nem magyarázza?” Meg is kérte Fülöpöt, hogy szálljon föl és üljön melléje.

„Akár csak a juhot, úgy vitték leölésre,
s miként a bárány elnémul nyírója előtt,
ő sem nyitotta szólásra ajkát.

32Az Írásnak pedig éppen a következő szakaszát olvasta: 33Gyalázatos módon ítéltek fölötte.
Utódairól ki adhat számot?
Hisz élete elenyészik a földről.” 34Kérlek, kiről mondja ezt a próféta, érdeklődött Fülöptől az udvarnok, önmagáról vagy valaki másról?” 35Erre Fülöp beszélni kezdett és ebből az Írásból kiindulva Jézust hirdette neki.

(37.) (Fülöp így válaszolt: „Ha teljes szívvel hiszel, lehetséges.”
Ő erre kijelentette: „Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.”)

36Amint így tovább haladtak az úton, egy tóhoz jutottak. Az udvarnok fölkiáltott: „Nézd csak, itt víz van: mi gátol meg abban, hogy megkeresztelkedjem?” 38S ezzel megállíttatta a kocsit. Fülöp és az udvarnok bementek együtt a vízbe, s Fülöp megkeresztelte őt. 39Alighogy kiléptek a vízből, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt. Az udvarnok nem is látta őt többé, de azért boldogan folytatta útját. 40Fülöp pedig Azótusban termett és amíg csak Cézáreába nem ért, útközben minden helységben hirdette az evangéliumot.

KNB SZIT STL BD RUF KG