Az etióp udvarnok megtérése.

²⁶Az Úr angyala pedig így szólt Fülöphöz: „Kelj föl és menj délre a Jeruzsálemből Gázába vezető elhagyott útra.” ²⁷Fölkerekedett tehát és odasietett. Akkor egy etióp ember – mégpedig az etiópok királynőjének, Kandakénak magas rangú udvari tisztje, főkincstárosa – éppen Jeruzsálemben volt imádkozni. ²⁸Visszatértében kocsiján ülve Izajás prófétát olvasgatta. ²⁹A Lélek ekkor ezt sugallta Fülöpnek: „Indulj és szegődj ahhoz a kocsihoz!” ³⁰Fülöp oda is sietett és meghallotta, hogy Izajás prófétát olvassa. Megkérdezte tőle: „Ugyan bizony megérted-e, amit olvasol?” ³¹„Hogyan is érthetném, viszonozta az, hacsak valaki meg nem magyarázza?” Meg is kérte Fülöpöt, hogy szálljon föl és üljön melléje.

„Akár csak a juhot, úgy vitték leölésre,
s miként a bárány elnémul nyírója előtt,
ő sem nyitotta szólásra ajkát.

³²Az Írásnak pedig éppen a következő szakaszát olvasta: ³³Gyalázatos módon ítéltek fölötte.
Utódairól ki adhat számot?
Hisz élete elenyészik a földről.” ³⁴Kérlek, kiről mondja ezt a próféta, érdeklődött Fülöptől az udvarnok, önmagáról vagy valaki másról?” ³⁵Erre Fülöp beszélni kezdett és ebből az Írásból kiindulva Jézust hirdette neki.

(37.) (Fülöp így válaszolt: „Ha teljes szívvel hiszel, lehetséges.”
Ő erre kijelentette: „Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.”)

³⁶Amint így tovább haladtak az úton, egy tóhoz jutottak. Az udvarnok fölkiáltott: „Nézd csak, itt víz van: mi gátol meg abban, hogy megkeresztelkedjem?” ³⁸S ezzel megállíttatta a kocsit. Fülöp és az udvarnok bementek együtt a vízbe, s Fülöp megkeresztelte őt. ³⁹Alighogy kiléptek a vízből, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt. Az udvarnok nem is látta őt többé, de azért boldogan folytatta útját. ⁴⁰Fülöp pedig Azótusban termett és amíg csak Cézáreába nem ért, útközben minden helységben hirdette az evangéliumot.

KNB SZIT STL BD RUF KG