István vértanúsága, az első egyházüldözés.

⁵⁴Amikor ezt meghallották, szívüket elöntötte a méreg és fogukat vicsorították feléje. ⁵⁵Ő azonban Szentlélekkel eltelve föltekintett az égre, és megpillantva az Isten dicsőségét és Jézust, ⁵⁶amint az Isten jobbján áll, fölkiáltott: „Bizony látom a megnyílt eget, s az Emberfiát, amint az Isten jobbján áll!” ⁵⁷Erre azok nagy hangon fölkiáltottak és befogták fülüket. ⁵⁸Azután egy emberként rárontottak s a városon kívül vonszolva megkövezték. A tanúk pedig ruhájukat egy Saul nevű ifjú lábához rakták le. ⁵⁹Amikor megkezdték István megkövezését, az így imádkozott: „Uram Jézus, vedd magadhoz lelkemet!” ⁶⁰Mikor pedig térdre rogyott, fönnhangon kiáltotta: „Uram, ne ródd föl nekik ezt a bűnt!” 8 ¹Alighogy ezt mondta, kilehelte lelkét. Saul pedig helyeselte meggyilkolását.
Azon a napon nagy üldözés tört ki a jeruzsálemi egyház ellen. Az apostolok kivételével valamennyien szétszéledtek Júdea és Szamaria tájékára. ²Istvánnak pedig istenfélő emberek megadták a végtisztességet és igen megsiratták.

A palesztinai misszió

³Saul meg sanyargatta az egyházat: sorra járta a házakat, elhurcolta a férfiakat és asszonyokat és fogságba vetette őket.

KNB SZIT STL BD RUF KG