Keresés a Bibliában

Péter és János a főtanács előtt.

4 1Még beszéltek a néphez, mikor a papok, a templomőrség parancsnoka és a szadduceusok odamentek hozzájuk. 2Rossz néven vették ugyanis, hogy tanítják a népet, és Jézus példájával a halálból való föltámadást hirdetik. 3Letartóztatták tehát, s mivel már esteledett, másnapig őrizetbe vették őket. 4A beszéd hallgatóságából pedig sokan hívők lettek, úgyhogy a férfi hívek száma elérte az ötezret. 5Másnap összegyűltek Jeruzsálem elöljárói, vénei és írástudói, 6meg Annás főpap is, valamint Kajafás, János és Sándor, s mindenki, aki a főpapi osztályhoz tartozott. 7Előállították és faggatni kezdték őket: „Micsoda hatalommal, vagy kinek a nevében tettétek ezt?” 8Ekkor Péter a Szentlélekkel telve így válaszolt: „Népünk elöljárói és ti vének (halljátok)! 9Ha ma egy nyomorékon gyakorolt jótett miatt azért hallgattok ki minket, hogy vajon mitől is gyógyult meg, 10hát tudjátok meg mindnyájan és Izrael egész népe, hogy annak a názáreti Jézus Krisztusnak segítségével áll ez itt előttetek egészségesen, akit ti keresztre feszítettetek, de akit Isten föltámasztott holtából. 11Ő az a kő, amelyet ti, az építők elvetettetek, de mégis szegletkővé lett. 12Nincsen üdvösség senki másban, mert nincs más senki az emberek közt az ég alatt, aki által üdvözülhetnénk.” 13Amikor látták Péter és János bátor szókimondását, s megtudták, hogy írástudatlan és tanulatlan emberek, meglepődtek. Fölismerték, hogy Jézus kíséretébe tartoztak. 14Mivel azonban a meggyógyított embert is mellettük látták, semmi ellenvetést sem tehettek. 15Kiküldték hát őket a gyűlésteremből, s aztán így tanakodtak: 16„Mitévők legyünk ezekkel az emberekkel? Hiszen Jeruzsálem minden lakója tudja s nem is tagadhatjuk, hogy nyilvánvaló csoda történt általuk. 17De hogy még inkább el ne terjedjen a híre a nép között, fenyegessük meg őket, hogy ne beszéljenek többé senkinek se erről az emberről.” 18Ezután behívatták őket s megparancsolták, hogy egyáltalán ne beszéljenek és ne tanítsanak Jézus nevében. 19Erre Péter és János így válaszolt: „Magatok ítéljétek meg, Isten előtt helyes volna-e inkább rátok hallgatni, mint az Istenre? 20Mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk!” 21Erre újabb fenyegetések közt a népre való tekintettel szabadon bocsátották őket, mert semmi jogcímet nem találtak megbüntetésükre. Mindenki dicsőítette ugyanis Istent a megtörtént esemény miatt, 22hiszen több, mint negyvenéves volt az az ember, akivel ez a csodás gyógyulás történt.

A hívek hálaadása és áldozatos élete.

23Kiszabadulásuk után övéikhez mentek és hírül vitték, hogy mi mindent mondtak nekik a főpapok és a vének. 24Ennek hallatára azok egy szívvel-lélekkel fölfohászkodtak Istenhez ezekkel a szavakkal: „Urunk, te alkottad az eget és a földet, meg a tengert s mindazt ami bennük van. 25Te így szóltál a Szentlélek által Dávid szolgád ajkával: Miért, hogy a nemzetek háborognak?
Hívságokon a népek miért agyarkodnak? 26Fölkelnek a földnek királyai,
az Úr ellen s az ő Fölkentje ellen
a fejedelmek összetanakodnak. 27Valóban e városban egybegyűltek fölkent szent szolgád, Jézus ellen, Heródes és Poncius Pilátus a pogány nemzetekkel és Izrael népével, 28hogy végrehajtsák, aminek megtörténtét hathatós akaratod elhatározta. 29Most tehát Urunk, tekints fenyegetőzésünkre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bizalommal hirdessék igédet. 30Nyújtsd ki kezedet, hogy gyógyulások, jelek és csodák történjenek szent szolgád, Jézus által.” 31Amint így imádkoztak, megrendült a hely, ahol
egybegyűltek. Mindnyájan elteltek Szentlélekkel és bátor bizalommal hirdették az Isten igéjét. 32A hívők sokaságának egy volt a szíve-lelke. Egyikük sem mondott birtokából semmit sem a saját tulajdonának, hanem mindenük közös volt. 33Az apostolok pedig nagy hatással tettek tanúságot az Úr Jézus (Krisztus) föltámadásáról, és nagy kegyelem munkálkodott mindnyájukban. 34Nem is akadt köztük szűkölködő, mert azok, akiknek földjük vagy házuk volt, eladták, s az eladott javak árát elhozták és az apostolok lába elé tették. 35Ebből aztán mindenkinek adtak kinek-kinek szükségéhez mérten. 36József, a ciprusi származású levita, aki az apostoloktól a Barnabás nevet kapta – ez annyit jelent, mint a vigasztalás fia – 37eladta a birtokában lévő szántóföldet, fogta az árát és az apostolok lába elé tette.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF