Ananiás és Szafíra bűnhődése.

5 ¹Egy Ananiás nevű férfi feleségével, Szafírával együtt eladta egyik birtokát. ²Feleségének tudtával azonban visszatartott az árából s csak egy részt vitt magával és azt tette az apostolok lába elé. ³Péter azonban így szólt hozzá: „Ananiás, hogyan csábíthatta el szívedet a sátán, hogy be akarod csapni a Szentlelket, s hogy magadnál tartasz egy részt a föld árából? ⁴Ugye a magadé maradhatott volna, ha pedig eladod, te rendelkezhettél volna vele? Miért vetemedtél ilyen dologra? Nem embereknek hazudtál, hanem az Istennek!” ⁵E szavak hallatára Ananiás holtan rogyott össze. Nagy félelem fogta el mindazokat, akik ezt hallották. ⁶A fiatalabb emberek pedig mindjárt fölemelték, aztán kivitték és eltemették. ⁷Körülbelül három óra múlhatott el, amikor belépett felesége, mit sem tudva a történtekről. ⁸„Mondd csak (asszony), szólította meg Péter, csakugyan ennyiért adtátok el a földet?” „Igen, ennyiért” – felelte az. ⁹Péter ekkor rászólt: „Mire való volt megegyeznetek abban, hogy próbára tegyétek az Úr Lelkét? Nézd, azok, akik eltemették férjedet, már a küszöbre tették lábukat, hogy téged is kivigyenek.” ¹⁰Erre az nyomban holtan rogyott össze lábainál. A belépő ifjak már halva találták; kivitték tehát és férje mellé temették. ¹¹Nagy félelem fogta el az egész egyházat, s mindenkit, aki csak hallott erről az eseményről.

Az egyház növekedése.

¹²Az apostolok által sok csodajel történt a nép között. Mindnyájan teljes egyetértésben tartózkodtak Salamon tornácában. ¹³Mások közül senki sem mert közéjük elegyedni, a nép azonban nagyra becsülte őket. ¹⁴Az Úrban hívő férfiak és nők sokasága pedig egyre növekedett. ¹⁵Végül még a betegeket is kivitték az utcákra, s ott ágyakra és hordszékekre fektették őket, hogy ha Péter arra megy, legalább az árnyéka érje valamelyiküket (s megszabaduljanak betegségüktől). ¹⁶Sőt a Jeruzsálemhez közel eső helységek népe is odatódult, magukkal hozva a betegeket és a tisztátalan lelkektől gyötörteket, s ezek mind meggyógyultak.

Az apostolokat újabb üldözés éri.

¹⁷De a főpapot és környezetét – vagyis a szadduceusok pártját – féltékenység fogta el. ¹⁸Lefogatták tehát az apostolokat és nyilvános börtönbe vetették őket. ¹⁹Az Úr angyala azonban éjjel kinyitotta a börtön ajtaját, kivezette őket és így szólt hozzájuk: ²⁰„Menjetek, álljatok ki és hirdessétek a népnek a templomban az erről az életről szóló tanítást!” ²¹Hallgattak rá, s virradatkor bementek a templomba és prédikálni kezdtek. Mikor a főpap és kísérete megérkezett, összehívták a főtanácsot – vagyis a zsidó nép összes véneit – és üzentek a börtönbe, hogy vezessék elő őket. ²²De mikor a szolgák odaértek (és kinyitották) a börtönt, nem lelték őket. Visszatértek tehát és jelentették: ²³„A börtönt ugyan gondosan zárva találtuk, az őrök is ott álltak az ajtó előtt, de amikor benyitottunk, odabenn senkit sem találtunk.” ²⁴A templomőrség parancsnoka és a főpapok a hír hallatára nem tudták elképzelni, mi történhetett. ²⁵Egyszer csak beállított valaki s hírül hozta nekik: „Azok a férfiak, akiket ti börtönbe vetettetek, a templomban vannak és tanítják a népet.” ²⁶Erre a parancsnok szolgáival együtt elment és elhozta őket. Erőszakot nem alkalmaztak, mert féltek, hogy a nép kövekkel támad ellenük. ²⁷Elővezették tehát őket és a főtanács elé állították. Majd a főpap kérdőre vonta őket: ²⁸„Szigorúan megparancsoltuk nektek, hogy ne tanítsatok róla, és mégis egész Jeruzsálemet elárasztottátok tanításotokkal, s ránk akarjátok hárítani annak az embernek a vérét.” ²⁹De Péter és a többi apostol így válaszolt: „Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek! ³⁰Atyáink Istene föltámasztotta Jézust, akit ti a keresztfára feszítve meggyilkoltatok. ³¹Isten jobbja Fejedelemmé és Üdvözítővé emelte őt, hogy megtérítse Izraelt és megbocsássa bűneit. ³²Ezeknek a dolgoknak tanúi vagyunk mi és a Szentlélek, akit Isten megadott mindazoknak, akik engedelmeskednek neki.” ³³A hallgatóság erre olyan haragra lobbant, hogy arra gondoltak, megölik őket.

Gamáliel tanácsa.

³⁴Fölállt azonban a főtanács egyik tagja, egy Gamáliel nevű farizeus, az egész nép előtt tiszteletben álló törvénytudó. Rövid időre kiküldette a vádlottakat, majd ezt a beszédet intézte a többiekhez: ³⁵„Izraelita férfiak: fontoljátok meg, mit akartok tenni ezekkel az emberekkel. ³⁶Nemrégiben föllépett ugyanis Teudás, aki nagyra tartotta magát. Szám szerint mintegy négyszáz férfi csatlakozott hozzá, de őt megölték, azokat pedig, akik hittek benne, szétverték és megsemmisítették. ³⁷Utána meg a galileai Júdás lépett föl a népszámlálás idején és maga köré csábította a népet. Elpusztult azonban ő is, és minden követője szétszóródott. ³⁸Ezért én most azt mondom nektek: ne zaklassátok ezeket az embereket, hanem engedjétek őket szabadon. Ha ugyanis ez a törekvés vagy ez a mozgalom emberektől származik, fölbomlik, ³⁹de ha Istentől van, nem tudjátok szétoszlatni őket, különben úgy tűnnék föl, mintha Isten ellen tusakodnátok.” ⁴⁰Azok igazat adtak neki. Behívatták az apostolokat, megbotoztatták őket, aztán meghagyták nekik, hogy ne beszéljenek Jézusról, s végül is szabadon engedték őket. ⁴¹Ők pedig örvendezve távoztak a főtanács elől, mivel méltóknak bizonyultak, hogy Jézusért gyalázatot szenvedjenek. ⁴²Továbbra is mindennap tanítottak és hirdették a templomban és magánházakban Jézust, a Messiást.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet