Keresés a Bibliában

Ananiás és Szafíra bűnhődése.

5 1Egy Ananiás nevű férfi feleségével, Szafírával együtt eladta egyik birtokát. 2Feleségének tudtával azonban visszatartott az árából s csak egy részt vitt magával és azt tette az apostolok lába elé. 3Péter azonban így szólt hozzá: „Ananiás, hogyan csábíthatta el szívedet a sátán, hogy be akarod csapni a Szentlelket, s hogy magadnál tartasz egy részt a föld árából? 4Ugye a magadé maradhatott volna, ha pedig eladod, te rendelkezhettél volna vele? Miért vetemedtél ilyen dologra? Nem embereknek hazudtál, hanem az Istennek!” 5E szavak hallatára Ananiás holtan rogyott össze. Nagy félelem fogta el mindazokat, akik ezt hallották. 6A fiatalabb emberek pedig mindjárt fölemelték, aztán kivitték és eltemették. 7Körülbelül három óra múlhatott el, amikor belépett felesége, mit sem tudva a történtekről. 8„Mondd csak (asszony), szólította meg Péter, csakugyan ennyiért adtátok el a földet?” „Igen, ennyiért” – felelte az. 9Péter ekkor rászólt: „Mire való volt megegyeznetek abban, hogy próbára tegyétek az Úr Lelkét? Nézd, azok, akik eltemették férjedet, már a küszöbre tették lábukat, hogy téged is kivigyenek.” 10Erre az nyomban holtan rogyott össze lábainál. A belépő ifjak már halva találták; kivitték tehát és férje mellé temették. 11Nagy félelem fogta el az egész egyházat, s mindenkit, aki csak hallott erről az eseményről.

Az egyház növekedése.

12Az apostolok által sok csodajel történt a nép között. Mindnyájan teljes egyetértésben tartózkodtak Salamon tornácában. 13Mások közül senki sem mert közéjük elegyedni, a nép azonban nagyra becsülte őket. 14Az Úrban hívő férfiak és nők sokasága pedig egyre növekedett. 15Végül még a betegeket is kivitték az utcákra, s ott ágyakra és hordszékekre fektették őket, hogy ha Péter arra megy, legalább az árnyéka érje valamelyiküket (s megszabaduljanak betegségüktől). 16Sőt a Jeruzsálemhez közel eső helységek népe is odatódult, magukkal hozva a betegeket és a tisztátalan lelkektől gyötörteket, s ezek mind meggyógyultak.

Az apostolokat újabb üldözés éri.

17De a főpapot és környezetét – vagyis a szadduceusok pártját – féltékenység fogta el. 18Lefogatták tehát az apostolokat és nyilvános börtönbe vetették őket. 19Az Úr angyala azonban éjjel kinyitotta a börtön ajtaját, kivezette őket és így szólt hozzájuk: 20„Menjetek, álljatok ki és hirdessétek a népnek a templomban az erről az életről szóló tanítást!” 21Hallgattak rá, s virradatkor bementek a templomba és prédikálni kezdtek. Mikor a főpap és kísérete megérkezett, összehívták a főtanácsot – vagyis a zsidó nép összes véneit – és üzentek a börtönbe, hogy vezessék elő őket. 22De mikor a szolgák odaértek (és kinyitották) a börtönt, nem lelték őket. Visszatértek tehát és jelentették: 23„A börtönt ugyan gondosan zárva találtuk, az őrök is ott álltak az ajtó előtt, de amikor benyitottunk, odabenn senkit sem találtunk.” 24A templomőrség parancsnoka és a főpapok a hír hallatára nem tudták elképzelni, mi történhetett. 25Egyszer csak beállított valaki s hírül hozta nekik: „Azok a férfiak, akiket ti börtönbe vetettetek, a templomban vannak és tanítják a népet.” 26Erre a parancsnok szolgáival együtt elment és elhozta őket. Erőszakot nem alkalmaztak, mert féltek, hogy a nép kövekkel támad ellenük. 27Elővezették tehát őket és a főtanács elé állították. Majd a főpap kérdőre vonta őket: 28„Szigorúan megparancsoltuk nektek, hogy ne tanítsatok róla, és mégis egész Jeruzsálemet elárasztottátok tanításotokkal, s ránk akarjátok hárítani annak az embernek a vérét.” 29De Péter és a többi apostol így válaszolt: „Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek! 30Atyáink Istene föltámasztotta Jézust, akit ti a keresztfára feszítve meggyilkoltatok. 31Isten jobbja Fejedelemmé és Üdvözítővé emelte őt, hogy megtérítse Izraelt és megbocsássa bűneit. 32Ezeknek a dolgoknak tanúi vagyunk mi és a Szentlélek, akit Isten megadott mindazoknak, akik engedelmeskednek neki.” 33A hallgatóság erre olyan haragra lobbant, hogy arra gondoltak, megölik őket.

Gamáliel tanácsa.

34Fölállt azonban a főtanács egyik tagja, egy Gamáliel nevű farizeus, az egész nép előtt tiszteletben álló törvénytudó. Rövid időre kiküldette a vádlottakat, majd ezt a beszédet intézte a többiekhez: 35„Izraelita férfiak: fontoljátok meg, mit akartok tenni ezekkel az emberekkel. 36Nemrégiben föllépett ugyanis Teudás, aki nagyra tartotta magát. Szám szerint mintegy négyszáz férfi csatlakozott hozzá, de őt megölték, azokat pedig, akik hittek benne, szétverték és megsemmisítették. 37Utána meg a galileai Júdás lépett föl a népszámlálás idején és maga köré csábította a népet. Elpusztult azonban ő is, és minden követője szétszóródott. 38Ezért én most azt mondom nektek: ne zaklassátok ezeket az embereket, hanem engedjétek őket szabadon. Ha ugyanis ez a törekvés vagy ez a mozgalom emberektől származik, fölbomlik, 39de ha Istentől van, nem tudjátok szétoszlatni őket, különben úgy tűnnék föl, mintha Isten ellen tusakodnátok.” 40Azok igazat adtak neki. Behívatták az apostolokat, megbotoztatták őket, aztán meghagyták nekik, hogy ne beszéljenek Jézusról, s végül is szabadon engedték őket. 41Ők pedig örvendezve távoztak a főtanács elől, mivel méltóknak bizonyultak, hogy Jézusért gyalázatot szenvedjenek. 42Továbbra is mindennap tanítottak és hirdették a templomban és magánházakban Jézust, a Messiást.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF