32Most pedig Istennek és az ő kegyelmébe ajánllak titeket. Neki hatalma van arra, hogy fölépítse művét és megadja nektek az összes többi szentekkel közös örökséget. 33Nem kívántam senki ezüstjét, aranyát vagy ruháját. 34Ti tudjátok, hogy ezek a kezek keresték meg azt, amire nekem és környezetemnek szüksége volt. 35Minden alkalommal megmutattam nektek, hogy hogyan kell dolgozni és ezzel a gyöngéket segíteni. Jézus szavaira emlékezve, aki azt mondta: Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” 36Ezeket mondta, aztán térdre hullott és mindnyájukkal közösen imádkozott. 37Valamennyien hangos sírásra fakadtak és Pál nyakába borulva csókolgatták őt. 38Az a mondása fájt nekik leginkább, hogy többé nem fogják viszontlátni. Végül elkísérték őt a hajóhoz.