A jeruzsálemi egyház

A Szentlélek eljövetele.

2 ¹Mikor elérkezett a pünkösd napja, mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen. ²Hirtelen, mintha csak heves szélvész közeledett volna, zaj támadt az égből és egészen betöltötte a házat, ahol összegyűltek. ³Majd pedig szétoszló, tüzes nyelvek lobbantak föl előttük és leereszkedtek mindegyikükre. ⁴Valamennyien elteltek Szentlélekkel és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, amint a Szentlélek szólásra indította őket. ⁵Ekkortájt az ég alatt található mindenféle nemzetből tartózkodtak istenfélő zsidók Jeruzsálemben. ⁶Mikor ez a zaj támadt, tömeg verődött össze és megzavarodott, mivel ki-ki tulajdon nyelvén hallotta beszélni őket. ⁷Meglepődtek és álmélkodva mondták: „Ugye ezek, akik itt beszélnek, mindnyájan Galileából valók? ⁸Hogyan hallhatja akkor mindegyikünk saját anyanyelvét? ⁹Mi pártusok, médek, elamiták, Mezopotámia, Júdea, Kappadócia, Pontusz, Ázsia, ¹⁰Frígia, Pamfília, Egyiptom és Líbia cirenei körzetének lakói, mi római zarándokok, ¹¹zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, hogy a mi nyelvünkön hirdetik Isten csodás tetteit.” ¹²Ámultak-bámultak valamennyien és kérdezgették egymástól: „Ugyan mi lehet ez?” ¹³Mások meg gúnyosan megjegyezték: „Teleitták magukat édes borral!”

Péter pünkösdi beszéde.

¹⁴Péter erre a többi tizenegy közül előlépett és emelt hangon ezt a beszédet intézte hozzájuk: „Zsidó férfiak és Jeruzsálem minden lakója! Vegyétek tudomásul és figyelemmel hallgassátok szavamat! ¹⁵Nem részegek ezek, ahogy azt ti gyanítjátok, hiszen a napnak harmadik órájában vagyunk, ¹⁶hanem ez az, amit megmondott Joel próféta: ¹⁷Így szól az Isten:
Ez történik majd az utolsó napokban:
szétárasztom minden emberre Lelkemet,
fiaitok és lányaitok prófétálni fognak,
az ifjak látomásokat látnak,
s álmokat álmodnak a vének. ¹⁸Még szolgáimra és szolgálóimra is
kiárasztom Lelkemet azokban a napokban,
hogy prófétái szót hallassanak. ¹⁹Csodákat támasztok fönn az égen
és jeleket lenn a földön:
vért és tüzet és gomolygó füstöt. ²⁰A nap árnyékba, a hold vérbe borul
mielőtt az Úr napja elérkezik,
az a nagy és nyilvánvaló. ²¹És mindenki üdvözülni fog,
aki segítségül hívja az Úr nevét. ²²Izraelita férfiak, hallgassátok meg ezt az állításomat: a názáreti Jézust Isten igazolta előttetek azokkal a hatalmas csodákkal és jelekkel, amelyeket – mint ti is tudjátok – őáltala művelt köztetek. ²³Ezt a férfit Isten elhatározott rendelése és előretudása kiszolgáltatta nektek, s ti istentelenek keze által keresztre feszítettétek és meggyilkoltátok. ²⁴Isten azonban föloldozta a halál bilincseit és föltámasztotta őt. Lehetetlen is volt, hogy a halál fogva tartsa, ²⁵hiszen Dávid így jövendöl vele kapcsolatban:
Szemem előtt az Úr mindenkoron,
nem inghatok meg: ő áll jobbomon. ²⁶Hát szívem örvend, nyelvem énekel,
és testem is békében nyugszik el. ²⁷Pokolnak lelkem, mert nem engeded,
nem hagyod, rothadásra szentedet. ²⁸Az élet útját mutatod meg nékem,
és eltöltesz orcád előtt gyönyörűséggel. ²⁹Testvéreim! Pátriárkánkról, Dávidról nyíltan beszélhetek előttetek. Ő meghalt, eltemették, és sírja mind a mai napig látható nálunk. ³⁰Mivel azonban próféta volt, ismerte Istennek számára esküvel tett ígéretét: az ő utódaiból ültet majd valakit trónjára. ³¹Ezért a jövőbe látva a Messiás föltámadásáról mondta, hogy sem az alvilágban nem marad, sem testét nem éri rothadás. ³²Ezt a Jézust támasztotta föl az Isten: ennek mi mindannyian tanúi vagyunk. ³³Miután tehát Isten jobbjára emelkedett, megkapta az Atyától, majd pedig kiárasztotta a megígért Szentlelket. Ez az, amit ti láttok és hallotok. ³⁴Hiszen nem Dávid ment föl az égbe, s mégis azt mondja: Így szól az Úr az én Uramhoz:
jobbom felől foglalj helyet, ³⁵míg lábad alá zsámolyul alázom
valamennyi ellenségedet. ³⁶Tudja meg tehát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy Isten Úrrá és Messiássá tette azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek.” ³⁷Ennek hallatára fájdalom járta át szívüket. „Mit tegyünk hát, testvérek?” – fordultak Péterhez és a többi apostolhoz. ³⁸„Tartsatok bűnbánatot, felelte Péter, és keresztelkedjék meg mindegyiktek Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára. Ezzel elnyeritek a Szentlélek ajándékát. ³⁹Az ígéret ugyanis nektek és gyermekeiteknek szól, valamint azoknak, akik távol vannak ugyan, de akiket meghív magához Urunk Istenünk.” ⁴⁰Számos egyéb szóval is biztatta és buzdította őket: „Meneküljetek ki e gonosz nemzedék közül.” ⁴¹Erre azok, akik hajlottak szavára, megkeresztelkedtek. Aznap mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk.

A jeruzsálemi hívek élete.

⁴²Ezek állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben és az imádságban. ⁴³Szent félelem fogott el mindenkit, mert az apostolok által számos csodajel történt (Jeruzsálemben, és általános félelem uralkodott). ⁴⁴A hívek mind összetartottak és mindenük közös volt. ⁴⁵Birtokaikat eladták és az árát szétosztották kinek-kinek szükségéhez mérten. ⁴⁶Egy szívvel-lélekkel mindennap állhatatosan megjelentek a templomban. A kenyértörést házanként végezték, és örvendezve, tiszta szívvel fogyasztották el eledelüket. ⁴⁷Magasztalták az Istent és az egész nép szeretetében álltak. Az Úr pedig napról napra növelte az üdvösségre rendeltek számát.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet