Keresés a Bibliában

2 1Mikor elérkezett pünkösd napja, mindannyian együtt voltak, ugyanazon a helyen. 2Hirtelen zaj támadt az égből, olyan, mint a heves szélvész zúgása. Betöltötte az egész házat, ahol ültek. 3Majd pedig szétoszló nyelvek jelentek meg nekik, olyanok, mint a tűz, és leereszkedtek mindegyikükre. 4Ekkor mindnyájan beteltek Szentlélekkel és különféle nyelveken kezdtek beszélni, amint a Szentlélek megadta nekik, hogy szóljanak.
5Ekkortájt az ég alatt található mindenféle nemzetből való istenfélő zsidók tartózkodtak Jeruzsálemben. 6A zaj hallatára tömeg verődött össze, és teljesen elképedtek, mivel mindenki a tulajdon nyelvén hallotta beszélni őket. 7Mindnyájan álmélkodtak és csodálkoztak: »Íme, ezek, akik beszélnek, ugye mindnyájan galileaiak? 8Hogyan halljuk hát mégis mindannyian a saját nyelvünket, amelyben születtünk? 9Mi, pártusok, médek, elamiták, Mezopotámiának, Júdeának, Kappadóciának, Pontusznak, Ázsiának, 10Frígiának, Pamfíliának, Egyiptomnak és a Cirene körüli Líbia részeinek lakói, a Rómából való jövevények, 11zsidók, prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, hogy a mi nyelvünkön hirdetik Isten nagy tetteit.« 12Mindnyájan álmélkodtak, és csodálkozva mondták egymásnak: »Vajon mi ez?« 13Mások azonban gúnyolódva azt mondták: »Tele vannak édes borral!«
14Akkor Péter, aki a tizeneggyel ott állt, felemelte szavát, és beszédet intézett hozzájuk: »Zsidó férfiak, és Jeruzsálem összes lakója! Tudjátok meg ezt, s halljátok szavamat! 15Nem részegek ezek, ahogy ti gondoljátok, hiszen a nappalnak még csak a harmadik órája van, 16hanem csak az történt, amit Joel próféta megmondott:

17– mondja az Úr –,
kiárasztom Lelkemet minden emberre;
akkor fiaitok és leányaitok prófétálni fognak,
ifjaitok látomásokat látnak,
öregjeiteknek pedig álomlátásaik lesznek.

18kiárasztom Lelkemet azokban a napokban, és prófétálni fognak.

19és jeleket lenn a földön,
vért, tüzet és füstpárát.

20a hold pedig vérré,
mielőtt eljön az Úrnak
nagy és nyilvánvaló napja.

21mindaz, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül’
.

22Izraelita férfiak, halljátok ezeket a szavakat: ti a Názáreti Jézust, azt a férfiút, akit Isten igazolt előttetek erőkkel, csodákkal és jelekkel, amelyeket, mint ti is tudjátok, Isten általa művelt közöttetek, 23ezt az embert istentelenek keze által felszegezve megöltétek, miután Isten elhatározott terve és előretudása szerint átadatott. 24Isten azonban föloldozta a halál bilincseit, és föltámasztotta őt, amint lehetetlen is volt, hogy azok fogva tartsák,

25mert Dávid róla mondja:
‘Magam előtt látom az Urat mindenkor,
mert jobbomon áll ő, hogy meg ne inogjak.

26és ujjong a nyelvem,
sőt testem is békében nyugszik el,

27s nem engeded, hogy Szented rothadást lásson.

28és színed előtt örömmel töltesz el engem’
.

29Férfiak, testvérek! Hadd szóljak hozzátok bátran Dávid ősatyáról! Ő meghalt, eltemették, és sírja a mai napig itt van nálunk. 30Mivel azonban ő próféta volt, és tudta, hogy Isten esküvel fogadta meg neki, hogy az ő utódaiból ül majd valaki a trónjára, 31a jövőbe látva Krisztus feltámadásáról beszélt: hogy sem az alvilágban nem marad, sem a teste nem lát rothadást.
32Ezt a Jézust Isten feltámasztotta, s ennek mi mindannyian tanúi vagyunk. 33Miután tehát Isten jobbja felmagasztalta őt, és akit az Atya neki megígért, a Szentlelket, kiárasztotta – akit ti láttok és hallotok.

34Mert nem Dávid ment fel az égbe, hiszen ő azt mondja:
‘Szólt az Úr az én Uramnak:
Jobbom felől foglalj helyet,

35lábad zsámolyává teszem’
.

36Tudja meg tehát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy Isten Úrrá és Krisztussá tette őt, azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek!«
37Amikor ezeket hallották, szívükben megrendültek. Így szóltak Péterhez és a többi apostolhoz: »Mit tegyünk, férfiak, testvérek?« 38Péter azt felelte nekik: »Tartsatok bűnbánatot, és mindegyiktek keresztelkedjék meg Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára; akkor megkapjátok ajándékul a Szentlelket. 39Mert az ígéret nektek szól, valamint a ti fiaitoknak, és mindazoknak, akik távol vannak, de akik közül mindenkit meghív magához a mi Urunk Istenünk.« 40Számos egyéb szóval is bátorította és buzdította őket: »Mentsétek meg magatokat ettől a gonosz nemzedéktől!« 41Azok tehát megfogadták szavát és megkeresztelkedtek; körülbelül háromezer lélek csatlakozott aznap hozzájuk.
42Ők pedig állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában, a kenyérszegés közösségében és az imádságokban.
43Félelem fogott el mindenkit: számos csoda és jel történt az apostolok által. 44A hívek mind összetartottak, és mindenük közös volt. 45Birtokaikat és javaikat eladták, s az árát szétosztották, mindenkinek szükségéhez mérten. 46Naponta egy szívvel-lélekkel ott voltak a templomban, házanként végezték a kenyérszegést, örvendezve és a szív tisztaságával vették magukhoz az eledelt. 47Dicsérték Istent, és az egész nép szerette őket. Az Úr pedig naponta növelte az üdvözülendők számát.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

2,1 Pünkösd volt a zsidók második legnagyobb ünnepe. A szó görög eredetű, jelentése »ötvenedik«, mert ezt az ünnepet a pászka-ünnep (húsvét) után az ötvenedik napon ülték, hálaadásul az első termésért. Az aratás ünnepe volt, és annak emléknapja, hogy Isten a Sínai-hegyen kihirdette törvényét.

2,4 Egyesek szerint az apostolok saját nyelvükön beszéltek, és csodálatos módon mindenki megértette őket; mások szerint megadatott nekik, hogy idegen nyelveken szóljanak. Nem tudjuk tehát biztosan, hogy pontosan miben állt a nyelvek adománya (Mk 16,17; 1 Kor 14,2).

2,22 Jézus, aki Isten is, ember is volt, külsőleg emberként jelent meg a földön, de isteni tetteivel megmutatta istenségét.

2,36 Jézus Úr és Messiás volt megtestesülésének pillanatától, de ennek kinyilvánulása és kézzelfogható bizonyítása, valamint az ő trónraemelése a feltámadásban valósult meg.

2,38 Már ekkor is a három isteni Személy nevében kereszteltek, de a keresztséget ekkor még Jézus nevében való keresztségnek nevezték, hogy megkülönböztessék azt János keresztségétől.

Előző fejezet Következő fejezet