9Az Úr egy éjjel látomásban így szólt Pálhoz: „Ne félj, hanem beszélj és ne hallgass!
10Én veled vagyok: senki sem fog hozzád nyúlni vagy ártani neked. Nagyszámú népem lakik ugyanis ebben a városban.”
11Ott maradt tehát másfél évig, s ezalatt az Úr igéjét tanította.
12Gallió achájai prokonzulsága idején azonban a zsidók egy akarattal Pálra rontottak és a törvényszék elé hurcolták.
13„Ez az ember, vádolták, törvényellenes istentiszteletre beszéli rá az embereket.”
14Pál már éppen szólásra nyitotta ajkát, amikor Gallió így szólt a zsidókhoz: „Ti zsidók, ha csakugyan valami törvénytelenségről vagy gonosztettről volna szó, türelemmel lennék hozzátok annak rendje szerint.
15De ha valami tanításról, személyekről vagy saját törvényetekről vetődik föl vitás kérdés, magatok lássátok. Ilyesmiben én nem akarok bíró lenni.”
16Ezzel elkergette őket az ítélőszék elől.
17Erre a hellenista zsidók
valamennyien megragadták Szosztenészt, a zsinagóga fejét, és ott az ítélőszék előtt elpáholták. Gallió pedig mindezzzel mit sem törődött.
Hazatérés Antióchiába.
18Pál még jó ideig ottmaradt, aztán búcsút vett a testvérektől. Priszcilla és Akvila társaságában elhajózott Szíria felé. Kenkreában lenyíratta a haját, mert fogadalmat tett. Efezusba érve elvált tőlük.