9Az Úr pedig azt mondta éjjel látomásban Pálnak: »Ne félj, csak beszélj és ne hallgass,
10mert én veled vagyok. Senki sem fog hozzád nyúlni, hogy ártson neked, mert sok népem van nekem ebben a városban.«
11Ott maradt tehát egy évig és hat hónapig, s közben tanította nekik az Isten igéjét.
12Egyszer azonban, amikor Gallió volt Akhája prokonzulja, a zsidók egy akarattal rátámadtak Pálra. Odavitték az ítélőszékhez,
13és azt mondták: »Ez törvényellenes istentiszteletre beszéli rá az embereket!«
14Mielőtt azonban Pál szóra nyitotta volna száját, Gallió így szólt a zsidókhoz: »Zsidó férfiak! Türelemmel lennék hozzátok annak rendje s módja szerint, ha csakugyan valami törvénytelenségről vagy nagyon gonosz bűntettről volna szó.
15De ha tanításról, nevekről és a ti törvényetekről folyik a vita, intézzétek el magatok. Ezekben én nem akarok bíró lenni.«
16S elűzte őket az ítélőszéktől.
17Erre mindnyájan megragadták Szosztenészt, a zsinagóga elöljáróját, és megverték az ítélőszék előtt, de Gallió ezzel sem törődött semmit.
18Pál pedig még jó ideig ott maradt, aztán búcsút vett a testvérektől. Miután Kenkreában megnyíratta a fejét – fogadalma volt ugyanis –, elhajózott Szíriába, és vele ment Priszcilla és Akvila is.
Jegyzetek
18,18 Pál tanúsítani akarta, hogy a zsidó szokásokhoz hű maradt, ezért tette le az időleges nazíreátusi fogadalmat. Ez azt jelentette, hogy tartózkodnia kellett a bortól, és haját nem vágathatta le, amíg a fogadalommal ígért áldozatot be nem mutatta Jeruzsálemben. – Kenkrea: Korintus égei- tengeri kikötője.