Keresés a Bibliában

Tesszalonikában.

17 1Amfipoliszon és Apollónián át Tesszalonikába érkeztek, ahol a zsidóknak zsinagógájuk volt. 2Pál szokása szerint bement hozzájuk és három szombaton keresztül vitatkozott velük. 3Az Írásból kiindulva kifejtette és megmagyarázta: „A Messiásnak szenvednie kellett és föl kellett támadnia holtából” , továbbá: „Ez a Jézus a Messiás, akit én hirdetek nektek.” 4Néhányan hittek közülük és Pálhoz meg Sziláshoz csatlakoztak, az istenfélő görögök közül pedig egész seregestül, s az előkelő asszonyok közül is jó egypáran. 5A zsidók ekkor féltékenységükben maguk mellé vettek a csőcselékből néhány bűnözőt, és csődületet támasztva izgalomba hozták a várost. Majd Jázon háza előtt csoportosulva megkísérelték, hogy kihozzák őket a nép közé. 6De nem találták meg őket, s ezért Jázont és néhány testvért vonszoltak az elöljárók elé.
„Ezek az emberek az egész világon zavart keltenek, kiáltozták, 7most itt is megjelentek, s Jázon befogadta őket. Pedig mindannyian a császár rendelete ellen foglalnak állást, mert azt mondják, hogy más a király, mégpedig Jézus.” 8Meg is tévesztették a népet és az elöljárókat, akik hallgattak rájuk. 9Ezért Jázontól biztosítékot kaptak, s aztán szabadon bocsátották őket.

Béreában.

10A testvérek Pált és Szilást azonnal, még az éjjel Béreába küldték. Itt megérkezésük után bementek a zsidók zsinagógájába. 11Ezek már tisztességesebbek voltak, mint a tesszalonikaiak. Nagy készséggel fogadták az igét, és nap nap után kutatták az Írást, vajon a dolgok valóban úgy állnak-e. 12Sokan megtértek közülük, s az előkelő pogány asszonyok és férfiak közül is számosan. 13De mikor a tesszalonikai zsidók megtudták, hogy Pál Béreában is hirdeti az Isten igéjét, odamentek és ott is fölizgatták és föllázították a tömeget. 14A testvérek azonban Pált azonnal útra bocsátották és egészen a tengerig kísérték, Szilás és Timóteus viszont ottmaradt. 15Pált kísérői Athénig vezették el, majd onnan visszafordultak. Azt az utasítást hozták tőle Szilás és Timóteus számára, hogy mentől hamarabb menjenek utána.

Az areopáguszi beszéd.

16Amíg Pál Athénban várakozott rájuk, elszorult a szíve a bálvánnyal teli város láttára. 17A zsinagógában vitába szállt a zsidókkal és az istenfélőkkel, a fórumon pedig mindennap az éppen ott lévőkkel. 18Egy-két epikureus és sztoikus bölcselő vitatkozni kezdett vele. Volt, aki így nyilatkozott: „Ugyan mit akar ez a szószátyár mondani?” Mások pedig: „Új istenek hirdetőjének látszik.” Jézust és a föltámadást hirdette ugyanis nekik. 19Erre aztán az Areopáguszra vezették és megkérdezték tőle: „Megtudhatnánk, mi az az új tanítás, amelyet hirdetsz? 20Valami különös dolgot hallunk ugyanis tőled. Ezért hát tudni akarjuk, miről van szó.” 21Az athéniek mind, meg az ott időző idegenek ugyanis nem töltötték mással idejüket, mint újdonságok elbeszélésével vagy meghallgatásával. 22Így aztán Pál az Areopágusz közepén szólásra emelkedett: „Athéni férfiak! Látom, hogy minden szempontból nagyon vallásos emberek vagytok. 23Amint ugyanis körbejárva megtekintettem szentélyeiteket, olyan oltárra akadtam, amelyen ez a fölírás állott: az ismeretlen istenek. Nos hát én ezt hirdetem nektek, akit ti ismeretlenül is tiszteltek. 24A világot és minden benne lévő dolgot teremtő Isten nem lakik kézzel épített templomokban, hiszen ő a mennynek és földnek Ura. 25Semmiben sem szorul emberi kéz szolgálatára, hiszen ő ad mindenkinek életet, leheletet, mindent. 26Ő telepítette le az egy őstől származó emberi nemet az egész föld színén, s megszabta ittlakásuk pontos idejét és határát. 27S mindezt azért, hogy keressék Istent, hátha rátalálnak, míg utána tapogatóznak, hiszen nincs messze egyikünktől sem. 28Benne élünk, mozgunk és vagyunk, amint ezt már egyik-másik költőtök is megmondta: az ő fiai vagyunk. 29Ha tehát az Isten fiai vagyunk, nem szabad azt gondolnunk, hogy az istenség emberi művészettel és tervek szerint formált aranyhoz, ezüsthöz vagy kőhöz hasonló. 30Isten eddig szemet hunyt a tudatlanság ideje fölött, most azonban tudomására hozza az embereknek, hogy mindenhol mindenkinek meg kell térnie. 31Kiszemelt ugyanis egy napot, amelyen igazságos ítéletet ül majd a világ fölött egy arra rendelt férfi által. Erről mindenkinek bizonyítékot nyújtott azzal, hogy föltámasztotta őt holtából.” 32A halottak föltámadásának hallatára némelyek gúnyolódni kezdtek, mások meg azt mondták: „Erről majd még máskor is meghallgatunk téged.” 33Pál erre eltávozott közülük. 34Néhányan mégis csatlakoztak hozzá és hívők lettek. Ezek közt van Dénes, az Areopágusz tagja, egy Damarisz nevű asszony és még egypáran.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF