19Hiszen örömest eltűritek az oktalanokat, mert ti okosak vagytok.
20Eltűritek, ha valaki titeket szolgaságra vet, ha kifoszt, ha kihasznál, ha fölétek kerekedik, ha arcul ver.
21Szégyenkezve vallom be, hogy mi ettől tartózkodtunk. De ha valaki dicsekedni mer – oktalanul mondom –, merek én is.
22Zsidók ők? Én is az vagyok.
Izraeliták? Én is.
Ábrahám ivadékai? Én is.
23Krisztus szolgái? Mint oktalan mondom: én még inkább. Többet fáradtam, börtönbe többször vetettek, módfelett sok verést kaptam, sokszor forogtam
halálveszélyben.
24A zsidóktól ötször kaptam egy híján negyvenet,
25háromszor megbotoztak, egyszer megköveztek,
háromszor szenvedtem hajótörést.
Egy nap s egy éjjel a nyílt tengeren hánykolódtam.
26Sokat voltam vándorúton,
veszélyben forogtam folyóvizeken, veszélyben rablók miatt, veszélyben népem részéről, veszélyben a pogányok között. Veszélyben városokban, veszélyben a pusztán,
veszélyben a tengeren, veszélyben hamis testvérek között.
27Fáradtam és kínlódtam, sokat virrasztottam,
éheztem és szomjaztam, gyakran böjtöltem,
fagyoskodtam és ruhátlan voltam.
28Minden mástól eltekintve mindennapi zaklatásom: az összes egyház gondja rám nehezedik.
29Ki gyönge, hogy én gyönge ne lennék?
Ki botránkozik meg, hogy én ne égnék?
30Ha dicsekednem kell, gyöngeségemmel dicsekszem.
31Isten, Urunk Jézus (Krisztusnak) atyja, aki mindenkor áldott, tudja, hogy nem hazudom.
32Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy elfogjon,
33de az ablakból kosárban bocsátottak le a falon, s így menekültem ki kezéből.
Rendkívüli kegyelmei.
12 1Ha dicsekedni kell, bár semmit sem ér, rátérek a látomásokra s az Úr kinyilatkoztatásaira. 2Tudok egy Krisztusban élő emberről, aki tizennégy évvel ezelőtt – testben-e, nem tudom, testen kívül-e, nem tudom, Isten a tudója – elragadtatott a harmadik égig. 3És tudom, hogy ez az ember – testben-e vagy testen kívül, nem tudom, Isten a tudója – 4elragadtatott a paradicsomba és kimondhatatlan szavakat hallott, amelyeket ember el nem mondhat. 5Az ilyesmivel dicsekszem, de magammal nem dicsekszem, hacsak gyöngeségeimmel nem. 6Pedig ha akarnék is dicsekedni, nem volnék oktalan, hiszen igazat mondanék. Ám óvakodom attól, hogy valaki többre becsüljön annál, amit rajtam lát vagy tőlem hall. 7De hogy a kinyilatkoztatások nagyszerűsége önhitté ne tegyen, tövist kaptam testembe, a sátán angyalát, hogy szüntelen zaklasson s el ne bízzam magamat. 8Háromszor kértem ezért az Urat, hogy szűnjék meg, de azt felelte: 9„Elég neked az én kegyelmem, mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg teljesen.” Örömest dicsekszem tehát gyöngeségeimmel, hogy Krisztus ereje lakjék bennem.