¹⁹Ti ugyanis örömest eltűritek az ostobákat, hiszen bölcsek vagytok. ²⁰Mert elviselitek, ha valaki szolgaságra vet benneteket, ha valaki elnyel, ha valaki hatalmába kerít, ha valaki felfuvalkodik, ha valaki arcul ver.
²¹Szégyenkezve mondom, hisz mintha mi gyöngék lettünk volna ebben a tekintetben. De azzal, amivel valaki dicsekedni mer – ostobaságból mondom –, én is merek. ²²Zsidók ők? Én is! Izraeliták ők? Én is! Ábrahám ivadékai ők? Én is! ²³Krisztus szolgái ők? Mint oktalan mondom, én még inkább: számtalan fáradság, igen sokszor fogság, módfelett való verések, gyakori halálveszély közepette. ²⁴A zsidóktól öt ízben kaptam egy híján negyven ütést. ²⁵Háromszor szenvedtem megvesszőzést, egyszer megkövezést, háromszor hajótörést, egy nap és egy éjjel a mély tengeren hányódtam. ²⁶Gyakran voltam úton, veszélyben folyóvizeken, veszélyben rablók között, veszélyben saját népem körében, veszélyben a nemzetek között, veszélyben városban, veszélyben pusztaságban, veszélyben tengeren, veszélyben hamis testvérek között, ²⁷fáradságban és nyomorúságban, gyakori virrasztásban, éhségben és szomjúságban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben. ²⁸Ezek mellett ott van még mindennapi nyugtalanságom: valamennyi egyház gondja. ²⁹Ki erőtlen, hogy én ne lennék erőtlen? Ki botránkozik meg, hogy én ne égnék?
³⁰Ha dicsekedni kell, gyöngeségemmel dicsekszem. ³¹Isten, a mi Urunk Jézus Atyja, aki áldott mindörökké, tudja, hogy nem hazudom. ³²Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy engem elfogjon, ³³és az ablakon keresztül, kosárban bocsátottak le a falon, így menekültem meg a kezéből.
12 ¹Ha már dicsekednem kell – bár semmit sem használ – áttérek a látomásokra és az Úr kinyilatkoztatásaira. ²Ismerek egy embert Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt – testben-e, nem tudom, vagy testen kívül, nem tudom, Isten tudja – elragadtatott a harmadik égig. ³S tudom, hogy ugyanez az ember – testben-e, vagy testen kívül, nem tudom, Isten tudja – ⁴elragadtatott a paradicsomba, és titkos igéket hallott, amelyeket embernek nem szabad kimondania. ⁵Ezzel az emberrel dicsekszem, önmagammal viszont nem dicsekszem, csak gyöngeségeimmel. ⁶Pedig ha dicsekedni akarnék, akkor sem lennék ostoba, hiszen igazságot mondanék, de tartózkodom ettől, nehogy valaki többre becsüljön annál, amit bennem lát vagy amit tőlem hall ⁷a kinyilatkoztatások nagysága miatt. Ezért, hogy el ne bízzam magam, tövist kaptam testembe, a sátán angyalát, hogy arcul verjen. ⁸Háromszor kértem emiatt az Urat, hogy távozzék az tőlem; ⁹de ő azt mondta nekem: »Elég neked az én kegyelmem, mert az erő a gyöngeségben lesz teljessé.« Legszívesebben tehát gyöngeségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem.

KNB SZIT STL BD RUF KG