³Tiszteld az özvegyeket, ha valóban özvegyek. ⁴Ha pedig valamely özvegynek gyermekei vagy unokái vannak, ezek tanulják meg, hogy elsősorban saját családjuk iránt teljesítsék kötelességüket és szüleik iránt róják le, amivel tartoznak nekik, mert ez kedves az Isten előtt. ⁵Aki valóban özvegy és magára hagyott, bízzék az Istenben, s kitartóan imádkozzék és könyörögjön éjjel-nappal. ⁶Ha ugyanis feslett életet él, élve is halott. ⁷Kösd a szívükre ezt, hogy feddhetetlenek legyenek. ⁸Aki pedig övéinek, főképp háza népének nem viseli gondját, az megtagadta hitét, s rosszabb a hitetlennél. ⁹Az özvegyek sorába csak olyan kerüljön, aki legalább hatvanéves, és csak egy férfinak volt a felesége. ¹⁰Legyen közismert, hogy jó cselekedetekben élt: gyermekeket nevelt, gyakorolta a vendégszeretetet, mosta a szentek lábát, segített a bajbajutottakon, és más jó cselekedeteknek szentelte magát. ¹¹A fiatalabb özvegyeket azonban utasítsd el, mert amikor Krisztus ellenére erőt vesz rajtuk az érzékiség, férjhez akarnak menni, ¹²s mivel így az első hűséget megszegik, elmarasztaló ítéletet vonnak magukra. ¹³Azonkívül rászoknak arra, hogy tétlenül házról házra járjanak, de nemcsak tétlenkednek, hanem pletykálkodnak, kíváncsiskodnak s olyasmit beszélnek, amire semmi szükség sincs. ¹⁴Azt kívánom tehát, hogy a fiatalabbak menjenek csak férjhez, adjanak gyermekeknek életet, viseljék családjuk gondját, s az ellenfélnek ne adjanak alkalmat a megszólalásra. ¹⁵Némelyek ugyanis visszaszegődnek a sátánhoz. ¹⁶Ha pedig valamely hívő asszonynál özvegyek laknak, viselje gondjukat, hogy ne legyenek az egyház terhére, s az segíteni tudjon a magukra hagyott özvegyeken.

KNB SZIT STL BD RUF KG