3Az özvegyasszonyokat, ha igazán özvegyek, tiszteld.
4Ha pedig valamelyik özvegyasszonynak fiai vagy unokái vannak, tanulják meg elsősorban a maguk házát vezetni és szüleik szolgálatára lenni, mert ez kedves dolog Isten előtt.
5Az az özvegy pedig, aki igazán özvegy és elhagyatott, bízzék Istenben, s tartson ki éjjel-nappal az imádságban és a könyörgésben,
6mert az, aki kicsapongó, élő halott.
7Ezt parancsold hát nekik, hogy feddhetetlenek legyenek.
8Aki pedig övéinek, főképpen házanépének gondját nem viseli, megtagadta a hitet, s rosszabb a hitetlennél.
9Az özvegyek sorába csak olyant kell választani, aki legalább hatvanéves, aki csak egy férfi felesége volt,
10s akinek jótetteiről tanúskodnak; aki gyermeket nevelt, vendégszerető volt, a szentek lábát mosta, és segített a nyomorúságban sínylődőkön; aki minden jócselekedetet gyakorolt.
11A fiatalabb özvegyeket utasítsd vissza, mert ha Krisztus ellenére átadják magukat az érzékiségnek és férjhez akarnak menni,
12akkor büntetést vonnak magukra, mert az első hűséget megszegték,
13ezenkívül kerülik a munkát, megszokják, hogy házról házra járogassanak, éspedig nemcsak a munkát kerülve, hanem pletykálkodva, kotnyeleskedve, olyanokat beszélve, amiket nem kellene.
14Azért tehát azt akarom, hogy a fiatalabbak menjenek csak férjhez, szüljenek gyermekeket, vezessék a háztartást, és ne adjanak alkalmat az ellenfélnek a gyalázkodásra.
15Néhányan már visszaszegődtek a sátánhoz!
16Ha valamelyik hívő asszonynak özvegyei vannak, lássa el őket, ne terheljék azok az egyházközséget, hogy az a valóban özvegyeket segíthesse.
Jegyzetek
5,11 Ha ugyanis megfeledkeznek arról, hogy Istennek vannak szentelve, kiteszik magukat a kárhozat veszélyének: nem azért, mert nem maradnak hűségesek elhunyt férjükhöz, hanem mert hűtlenekké válnak a szentelésben kapott kegyelemhez.