Találatok a szövegben 238 találat

Józsue könyve (Káldi-Neovulgáta)

• 24 ¹⁵Ha azonban rossznak látjátok, hogy az Úrnak szolgáljatok: választhattok. Válasszátok ma, ami tetszik, kinek akartok inkább szolgálni: azoknak az isteneknek-e, akiknek atyáitok szolgáltak Mezopotámiában, vagy az amoriták isteneinek, akiknek földjén laktok: én és házam azonban az Úrnak fogunk szolgálni.« ¹⁴Nos tehát féljétek az Urat, s szolgáljatok neki egész és igaz szívvel: távolítsátok el azokat az isteneket, akiknek Mezopotámiában s Egyiptomban atyáitok szolgáltak és az Úrnak szolgáljatok. ¹⁸s Ő vetett ki minden nemzetet az amoritákkal, ennek a földnek, amelyre bejöttünk, lakóival együtt. Az Úrnak fogunk tehát szolgálni, mert Ő a mi Istenünk.« ¹⁹Azt mondta erre Józsue a népnek: »Nem szolgálhattok az Úrnak, mert Ő szent és erősen féltékeny Isten, s nem nézi el vétkeiteket s bűneiteket: ²¹Azt mondta erre a nép Józsuénak: »Nem lesz úgy, amint mondod: mert az Úrnak fogunk szolgálni.« ²⁴Azt mondta erre a nép Józsuénak: »Az Úrnak, a mi Istenünknek fogunk szolgálni, s az ő parancsainak fogunk engedelmeskedni.« ²⁷s azt mondta az egész népnek: »Íme, ez a kő szolgáljon bizonyságul ellenetek, mert ez hallotta az Úr minden szavát, amelyet nektek mondott, hogy később le ne akarjátok tagadni és hazudni az Úrnak, a ti Isteneteknek.« ³¹Izrael az Úrnak szolgált Józsue és azon vének valamennyi napja alatt, akik még hosszú ideig éltek Józsue után, s akik tudtak az Úr minden tettéről, amelyeket Izraellel művelt.
• 3 ³és kikiáltották: »Mihelyt meglátjátok az Úrnak, a ti Isteneteknek szövetségládáját és hogy a Lévi törzséből való papok azt viszik, keljetek fel ti is, és menjetek utánuk, ⁹Azt mondta erre Józsue Izrael fiainak: »Gyertek ide, és halljátok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavát!« ¹³s amint a papok, akik az Úrnak, az egész föld Istenének ládáját viszik, talpukat a Jordán vizére teszik, a lefelé levő víz lefolyik és elfogy, a felülről jövő pedig egy tömegben megáll.«
• 4 ⁵és azt mondta nekik: »Menjetek az Úrnak, a ti Isteneteknek a ládája elé a Jordán közepébe, s hozzatok onnan a vállatokon Izrael fiai számának megfelelően valamennyien egy-egy követ,
• 6 ¹⁷De ezt a várost és mindazt, ami benne van, az Úrnak kell szentelni, egyedül Ráháb, a parázna nő maradjon életben mindazokkal együtt, akik vele a házában tartózkodnak, amiért elrejtette a követeket, akiket küldtünk. ¹⁹Minden aranyat, ezüstöt, réztárgyat és vasat az Úrnak kell szentelni: az ő kincsei közé kell helyezni.«
• 7 ¹⁹Így szólt ekkor Józsue Ákánhoz: »Fiam, ismerd el az Úrnak, Izrael Istenének dicsőségét és tégy vallomást és mondd meg nekem, mit tettél, ne titkold el.«
• 8 ³⁰Aztán Józsue az Ebál hegyén oltárt épített az Úrnak, Izrael Istenének, ³¹amint Mózes, az Úr szolgája Izrael fiainak meghagyta, úgy, ahogy meg van írva Mózes törvényének könyvében – tehát faragatlan, vas nem érintette kövekből való oltárt –, és egészen elégő áldozatokat mutatott be rajta az Úrnak és békeáldozatokat vágott.
• 9 ⁹Azt felelték: »Igen messze földről jöttek szolgáid az Úrnak, a te Istenednek hírére. Hallottuk ugyanis hatalmának hírét, mindazt, amit művelt Egyiptomban, ¹⁸De nem verték meg őket, minthogy a sokaság fejedelmei megesküdtek nekik, az Úrnak, Izrael Istenének nevére. Erre felzúdult az egész közösség a fejedelmek ellen. ¹⁹Azok azonban azt felelték nekik: »Megesküdtünk nekik az Úrnak, Izrael Istenének nevére, s így nem bánthatjuk őket.
• 13 ¹⁴Lévi törzsének Mózes nem adott birtokot, mert annak örökségét az Úrnak, Izrael Istenének tűzáldozatai és áldozati ajándékai alkotják, amint mondta neki.
• 22 ³Nem hagytátok el testvéreiteket hosszú időn keresztül egészen a mai napig, s megtartottátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsát. ²⁷hanem azért, hogy bizonyságul szolgáljon közöttetek és közöttünk, a mi utódaink s a ti utódaitok között arra, hogy mi is szolgálhatunk az Úrnak, s nekünk is jogunk van egészen elégő áldozatokat, véresáldozatokat és békeáldozatokat bemutatni és fiaitok semmiképpen se mondhassák maholnap fiainknak: ‘Nektek nincs részetek az Úrban.’ ²⁹Távol legyen tőlünk az a vétek, hogy elpártoljunk az Úrtól, s elhagyjuk az ő nyomdokait, oltárt építve egészen elégő áldozatok, ételáldozatok vagy véresáldozatok bemutatására az Úrnak, a mi Istenünknek azon az oltárán kívül, amely az ő hajléka előtt épült.«
• 23 ¹⁶ha megszegitek az Úrnak, a ti Isteneteknek szövetségét, amelyet veletek megkötött és más isteneket szolgáltok és imádtok: bizony akkor hamarosan felkél az Úr haragja ellenetek, s eltávolít titeket erről a nagyon jó földről, amelyet nektek adott.«

Leviták könyve (Káldi-Neovulgáta)

• 27 ²⁸Semmit, amit véglegesen az Úrnak szentelnek, akár ember, akár állat, akár szántó, nem szabad eladni, s nem lehet megváltani. Amit egyszer véglegesen az Úrnak szenteltek, az szentséges legyen az Úrnak. ¹¹Ha valaki tisztátalan állatot ígér az Úrnak, olyat, amilyet az Úrnak bemutatni nem szabad, akkor azt el kell vinni a pap elé, ⁹Ha valaki olyan jószágot ígér, amelyet be szabad mutatni az Úrnak, akkor az szent legyen: ¹⁰kicserélni ne lehessen, azaz se a jobbat hitványra, se a hitványabbat jóra; ha mégis kicseréli, azt is, amelyet kicserélt, azt is, amelyre cserélte, az Úrnak kell szentelni. ¹⁴Ha valaki a házát ígéri és szenteli az Úrnak, nézze meg a pap, jó-e vagy rossz, s adják el az általa megállapított áron. ¹⁶Ha örökségéhez tartozó szántóföldet fogad és szentel valaki az Úrnak, akkor a vetőmag mennyisége szerint kell megbecsülni az árát: ha harminc hómer árpa kell a föld bevetésére, ötven sékel ezüstön kell eladni. ²¹mert amikor az örvendetes esztendő ideje elérkezik, az Úrnak kell szentelni, s mint véglegesen szent birtok a papok tulajdona lesz. ²²Ha a szántót vették, s nem az ősök örökségéből szentelik az Úrnak, ²³akkor a pap az örvendetes esztendőig hátralevő évek száma szerint számítsa az árat, s azt adja oda az, aki fogadta, az Úrnak, ²⁹Senkit, akit véglegesen az Úrnak szenteltek és felajánlottak az emberek közül, megváltani nem szabad: halállal lakoljon. ³²Minden tizedik marhát, juhot, kecskét, amely átmegy a pásztor botja alatt, azt, amelyik tizediknek jön, az Úrnak kell szentelni. ³³Nem szabad kiválasztani sem a jót, sem a hitványt, s nem szabad kicserélni mással; ha valaki kicseréli, akkor azt is, amelyet kicserélt, azt is, amelyre cserélte, az Úrnak kell szentelni: megváltani nem lehet.«
• 2 ¹¹Valamennyi ételáldozat, amelyet az Úrnak bemutatnak: kovász nélkül készüljön; kovászból és mézből semmit sem szabad tűzáldozatul elégetni az Úrnak. ¹⁴Ha gabonád zsengéjéből mutatsz be ételáldozatot az Úrnak, akkor még zöld kalászokat hozz; ezeket pörköld meg a tűzön, s törd meg, mint a darát szokás és úgy mutasd be zsengéidet az Úrnak. ¹Ha valaki ételáldozatot mutat be áldozati ajándékul az Úrnak: akkor lisztláng legyen áldozati ajándéka és öntsön arra olajat és tegyen rá tömjént. ²Ezt aztán vigye el Áron fiaihoz, a papokhoz. Azok egyike vegyen egy tele marékkal a lisztlángból meg az olajból, s azt az egész tömjénnel együtt égesse el emékeztetőül az oltáron, kedves illatul az Úrnak. ⁸Ha ilyesmit viszel az Úrnak, add a pap kezébe; ⁹ez, amikor bemutatja, vegye el az ételáldozatból az emlékeztető részt, s égesse el azt az oltáron, kedves illatul az Úrnak. ¹²Ezeknek csak zsengéit mutassátok be áldozati ajándékul az Úrnak, de az oltárra azok se kerüljenek fel kedves illatul.
• 17 ⁵Azért kell a paphoz vinniük Izrael fiainak vágóáldozataikat, amelyeket azelőtt a mezőkön szoktak levágni, hogy az Úrnak szenteljék azokat a bizonyság sátrának ajtaja előtt és békeáldozatul vágják le az Úrnak, ⁴és nem a sátor ajtajához viszi áldozatul az Úrnak: vérontásban legyen bűnös; mintha vért ontott volna, éppúgy vesszen el népéből. ⁶és a pap a vért a bizonyság sátrának ajtajánál az Úr oltárára hintse, a hájat pedig kedves illatul elégesse az Úrnak, ⁹s azt nem a bizonyság sátrának ajtajához viszi, hogy az Úrnak mutassa be: vesszen el népéből.
• 23 ³⁶Mind a hét napon mutassatok be tűzáldozatot az Úrnak. A nyolcadik nap ismét nagy és szent legyen és mutassatok be rajta tűzáldozatot az Úrnak, mert az a záró gyülekezés napja: semmiféle szolgai munkát ne végezzetek rajta. ³⁷Ezek az Úrnak azok az ünnepei, amelyeket nagynak és szentnek kell hívnotok és amelyeken tűzáldozatokat, egészen elégő áldozatokat és ételáldozatokat kell bemutatnotok az Úrnak, aszerint, amint azt az egyes napok szertartása megszabja, ⁴Ezek pedig az Úrnak azok a szent ünnepei, amelyeket a maguk idejében kell megülnötök. ⁸Mind a hét napon tűzáldozatot mutassatok be az Úrnak. A hetedik nap ismét nagy és szent legyen: semmiféle szolgai munkát ne végezzetek rajta.« ¹²Ugyanazon a napon, amelyen a kévét szentelik, le kell vágni egy hibátlan, egyesztendős bárányt egészen elégő áldozatul az Úrnak, ¹³s be kell mutatni vele ételáldozatul két tized, olajjal meghintett lisztlángot, kedves illatú tűzáldozatul az Úrnak, italáldozatul pedig egy negyed hín bort. ¹⁶a hetedik hét letelte után következő napig, azaz ötven napot, s akkor mutassatok be új ételáldozatot az Úrnak ¹⁷minden lakóhelyetekről: két zsengekenyeret, két tized kovászos lisztlángból sütve, zsengéül az Úrnak. ¹⁸Mutassatok be továbbá a kenyerekkel együtt hét hibátlan egyesztendős bárányt meg egy fiatal bikát a csordából, meg két kost, egészen elégő áldozatul, a hozzájuk tartozó étel- és italáldozattal együtt, kedves illatul az Úrnak, ²⁵semmiféle szolgai munkát ne végezzetek rajta, és mutassatok be tűzáldozatot az Úrnak.« ²⁷»Ennek a hetedik hónapnak tizedik napján az engesztelés nagy ünnepe legyen; szentnek nevezzétek, tagadjátok meg magatokat rajta és mutassatok be tűzáldozatot az Úrnak. ³⁴»Szólj Izrael fiaihoz: Ennek a hetedik hónapnak tizenötödik napjától fogva hét napon át sátoros ünnep legyen az Úrnak. ³⁸az Úr szombatjain felül, ajándékaitokon felül, fogadalmi áldozataitokon felül és azon felül, amit jószántotokból adományoztok az Úrnak.
• 1 ²»Szólj Izrael fiaihoz, és mondd nekik: Ha valaki áldozati ajándékot mutat be közületek az Úrnak, és vágóállatot, azaz szarvasmarhát vagy aprómarhát mutat be áldozati ajándékul, ⁹– a beleket, s a lábszárakat mossák meg vízben –, végül égesse el a pap mindezt az oltáron, egészen elégő áldozatul, kedves illatul az Úrnak. ¹³A beleket és a lábszárakat mossák meg vízben. Végül mutassa be, égesse el a pap az oltáron az egészet, egészen elégő áldozatul, kedves illatul az Úrnak. ¹⁴Ha madár, gerle vagy galambfióka az Úrnak egészen elégő áldozatul szánt áldozati ajándék, ¹⁷a szárnyait pedig törje meg, s anélkül, hogy összevagdalná és késsel feldarabolná, égesse el az oltáron a tűzre rakott fán: egészen elégő áldozat az, kedves illatú tűzáldozata az Úrnak.
• 3 ³Majd mutassák be a békeáldozatból tűzáldozatul az Úrnak: azt a hájat, amely a beleket borítja, s azt az egész hájat, amely a belek között van, ⁵égessék el az oltáron, az egészen elégő áldozattal, a tűzre tett fán, kedves illatú áldozatul az Úrnak. ⁹Majd mutassák be a békeáldozatból tűzáldozatul az Úrnak: a hájat, az egész farkat, ¹¹égesse el a pap az oltáron tűzáldozati eledelül az Úrnak. ¹²Ha kecske valakinek az áldozati ajándéka és azt mutat be az Úrnak: ¹⁴Majd vigyék el belőle tűzáldozati eledelül az Úrnak: azt a hájat, amely a hasat borítja, s az összes beleket fedi,
• 4 ³ha a fölkent pap követ el bűnt, bűnbe ejtve népét: akkor mutasson be bűnéért egy hibátlan fiatal bikát az Úrnak. ²³s azután rájön bűnére: akkor vigyen egy hibátlan kecskebakot áldozati ajándékul az Úrnak. ³¹aztán vegye el az egész hájat, úgy, ahogy azt a békeáldozatokból szokás elvenni és égesse el az oltáron kedves illatul az Úrnak; így könyörögjön érte és akkor ő bocsánatot nyer.
• 5 ⁷Ha nem tud aprómarhát vinni, két gerlét vagy két galambfiókát vigyen áldozatul az Úrnak, egyet bűnért való áldozatul, egyet pedig egészen elégő áldozatul. ¹⁵»Aki hűtlenséget követ el a szertartások ellen és tévedésből valamit bűnös módon elvesz az Úrnak szentelt dolgokból: az vigyen áldozatul vétkéért egy hibátlan kost a nyájból, olyat, amely a szentély súlyegysége szerint két sékelbe kerül,
• 6 ⁸Aztán vegyen a pap az olajjal meghintett lisztlángból egy marékkal, s azt meg a lisztlángra tett egész tömjént égesse el az oltáron kedves illatú emlékeztető részül az Úrnak. ¹³»Ez Áronnak és fiainak áldozati ajándéka, ezt kell majd bemutatniuk az Úrnak, Áron felkenésének napjától fogva: egy tized éfa lisztlángot mutassanak be állandó ételáldozatul, felét reggel, felét este. ¹⁴Serpenyőben készüljön, olajjal meghintve, s melegen mutassa be azt kedves illatul az Úrnak
• 7 ⁵égesse el a pap az oltáron; tűzáldozat az az Úrnak, vétekért való áldozat az. ¹¹Ez az Úrnak bemutatott békeáldozat törvénye: ¹⁴Ezek közül egyet-egyet be kell mutatni adományul az Úrnak, s az aztán azé a papé legyen, aki az áldozati állat vérét kiontja. ²⁰aki tisztátalan létére eszik az Úrnak bemutatott békeáldozatok húsából, az vesszen el népéből, s ²⁹»Szólj Izrael fiaihoz és mondd: Aki békeáldozatot mutat be az Úrnak, vigyen neki áldozati ajándékot, vagyis megfelelő áldozati adományokat is. ³⁰Vegye kezébe a tűzáldozatra szánt hájat meg a szegyet, s miután mindkettőt felajánlotta és az Úrnak szentelte, adja oda a papnak. ³⁸amelyet az Úr Mózesnek a Sínai hegyen meghagyott, akkor, amikor megparancsolta Izrael fiainak, hogy mutassák be áldozati ajándékaikat az Úrnak a Sínai pusztában.
• 8 ²¹a beleket, s a lábszárakat azonban előbb megmosta. Az egész kost mindenestül elégette az oltáron, mert kedves illatú egészen elégő áldozat volt az az Úrnak – úgy, amint parancsolta neki. ²⁸ismét elvette kezükből, s elégette az egészen elégő áldozatok oltárán, mivel felszentelési áldozat volt, kedves illatul és tűzáldozatul az Úrnak.
• 10 ¹⁹Azt felelte Áron: »Ma mutatták be az Úr előtt a bűnért való áldozatot meg az egészen elégő áldozatot, amikor engem az ért, amit látsz: hogyan tudtam volna megenni, s hogy tetszhettem volna az Úrnak a szolgálatban keseredett szívvel!«
• 16 ⁸s vessen mindkettőre sorsot, egyet ‘az Úrnak’, egyet pedig ‘kibocsátandó kecskebakul’ felírással; ⁹amelyikre ‘az Úrnak’ sors esik, azt majd áldozza fel bűnért való áldozatul,
• 19 ⁵Ha békeáldozatot vágtok az Úrnak, akkor, hogy az kedves legyen, ²¹Vétkéért pedig vigyen a férfi áldozatul egy kost az Úrnak, a bizonyság sátrának ajtajához, ²⁴A negyedik esztendőben pedig minden gyümölcsüket hálaadásul az Úrnak kell szentelni.
• 21 ²¹Senki, akinek testi hibája van Áron pap ivadékai közül, elő ne álljon, hogy tűzáldozatot mutasson be az Úrnak, kenyeret az Istenének.
• 22 ³Mondd nekik és utódaiknak: Mindaz, aki nemzetségetekből olyankor közelít azokhoz a szent adományokhoz, amelyeket Izrael fiai az Úrnak bemutattak, amikor tisztátalanság van rajta: vesszen el az Úr elől. Én vagyok az Úr! ¹⁵Ne engedjék megszentségteleníteni a papok Izrael fiainak azokat a szentelt dolgait, amelyeket az Úrnak adományoznak, ¹⁸»Szólj Áronhoz és fiaihoz és Izrael valamennyi fiához és mondd nekik: Ha valaki Izrael házából vagy a nálatok lakó jövevények közül be akarja mutatni áldozati ajándékát, akár fogadalmat akar leróni, akár jószántából áldozik, mindannak, amit egészen elégő áldozatul akar bemutatni az Úrnak, ²¹Ha valaki békeáldozatot akar bemutatni az Úrnak, akár fogadalmat akar leróni, akár jószántából áldozik, akár szarvasmarhát, akár aprómarhát: hibátlant mutasson be, hogy kedves legyen. Semmiféle hiba ne legyen benne: ²²ha vak, ha törött tagú, ha sebhelyes, ha fekélyes, ha rühös vagy sömörös, ne mutassátok be az Úrnak és ne égessetek belőle az Úr oltárán. ²⁴Semmiféle szétnyomott, összezúzott, kimetszett vagy kiszakított heréjű állatot se mutassatok be az Úrnak: egyáltalában ne tegyétek ezt földeteken. ²⁷»Újszülött borjú, bárány és kecske hét napig anyja tőgye alatt maradjon; a nyolcadik napon és azon túl bemutatható az Úrnak. ²⁹Ha hálaáldozatot vágtok az Úrnak, akkor, hogy az kedves legyen,
• 25 ²»Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik: Ha majd bejuttok arra földre, amelyet én nektek adok, tartson a föld is szombatot az Úrnak.

Kivonulás könyve (Káldi-Neovulgáta)

• 29 ¹⁸és égesd el az egész kost áldozati füstként az oltáron. Egészen elégő áldozat az az Úrnak, kedves tűzáldozati illat az Úrnak. ²⁸amellyel Áront és fiait felszentelted, hogy ezek Áronnak és fiainak a járandóságai legyenek Izrael fiai részéről, örök törvény alapján. Ezek ugyanis adomány részei, és mint az adomány részeit kell ezeket odaadniuk békeáldozataikból; ezeket az Úrnak kell adományozniuk. ⁴²Ez legyen az Úrnak bemutatandó egészen elégő áldozat, ezt kell szüntelenül bemutatni közöttetek nemzedékről nemzedékre, a bizonyság sátrának ajtajánál, az Úr előtt. Oda foglak majd téged rendelni, hogy szóljak hozzád.
• 3 ¹⁸Ők hallgatni is fognak szavadra. Aztán menj be Izrael véneivel Egyiptom királyához, és mondd neki: Találkoztunk az Úrral, a héberek Istenével. Most elmegyünk háromnapi járásra a pusztába, hogy áldozzunk az Úrnak, a mi Istenünknek!
• 5 ³Erre ők azt mondták: »Találkoztunk a héberek Istenével. Most elmegyünk háromnapi útra a pusztába, hogy áldozzunk az Úrnak, a mi Istenünknek. Különben pestis vagy kard fog sújtani ránk!« ¹⁷Ő azonban azt felelte: »Ráértek henyélni, azért mondjátok: ‘Menjünk, áldozzunk az Úrnak!’
• 8 ⁴Hívatta erre a fáraó Mózest és Áront, és azt mondta nekik: »Könyörögjetek az Úrhoz, hogy vigye el rólam és népemről a békákat! Akkor elengedem a népet, hogy áldozzék az Úrnak!« ²²Mózes azonban azt felelte: »Azt nem lehet, mert az egyiptomiak előtt utálatos az, amit mi áldozunk az Úrnak, a mi Istenünknek. Ha azt, amit az egyiptomiak tisztelnek, levágjuk előttük, megköveznek minket. ²³Hadd menjünk tehát háromnapi útra a pusztába, hogy ott áldozzunk az Úrnak, a mi Istenünknek, ahogy megparancsolta nekünk!« ²⁴Azt mondta erre a fáraó: »Elengedlek titeket, hogy áldozzatok az Úrnak, a ti Isteneteknek a pusztában. De nagyon messzire ne menjetek, és könyörögjetek értem!« ²⁵Mózes azt felelte: »Mihelyt kimegyek tőled, imádkozni fogok az Úrhoz, és holnap eltávozik a légy a fáraótól, szolgáitól és népétől. De aztán rá ne szedj megint, hogy nem engeded el a népet, hogy áldozzék az Úrnak!«
• 10 ⁷Azt mondták erre a fáraó szolgái: »Meddig szenvedjük még ezt a veszedelmet? Engedd el azokat az embereket, hadd áldozzanak az Úrnak, az ő Istenüknek! Nem látod, hogy elpusztul Egyiptom?« ⁸Visszahívták erre Mózest és Áront a fáraó elé, és ő azt mondta nekik: »Menjetek, áldozzatok az Úrnak, a ti Isteneteknek! Kik mennek el közületek?« ⁹Azt mondta Mózes: »Kicsinyeinkkel és öregeinkkel együtt megyünk, fiainkkal és lányainkkal, juhainkkal és állatainkkal, mert ünnepe lesz az Úrnak, a mi Istenünknek!« ¹¹Nem jó lesz ez! Menjetek egyedül ti, férfiak, és áldozzatok az Úrnak, hisz magatok is ezt kértétek!« Mindjárt ki is kergették őket a fáraó színe elől. ²⁴Hívatta erre a fáraó Mózest és Áront, és azt mondta nekik: »Menjetek, áldozzatok az Úrnak; csak juhaitok és jószágaitok maradjanak itt, gyermekeitek elmehetnek veletek!« ²⁵Mózes erre azt felelte: »Vágóáldozatot, és egészen elégő áldozatot is kell adnod nekünk, hogy bemutathassuk az Úrnak, a mi Istenünknek! ²⁶Minden nyájunknak velünk kell jönnie, egy pata sem maradhat itt, mert abból vesszük majd, ami szükséges az Úrnak, a mi Istenünknek tiszteletéhez – annál is inkább, mivel nem is tudjuk, mit kell majd áldoznunk, amíg arra a helyre nem jutunk!«
• 12 ³¹A fáraó el is hívatta Mózest és Áront még azon az éjszakán, és azt mondta: »Keljetek fel, és menjetek ki népem közül, ti is, Izrael fiai is! Menjetek, áldozzatok az Úrnak, amint mondtátok. ⁴²Ez az éjszaka az Úrnak szentelt virrasztás, amikor kivezette őket Egyiptom földjéről. Meg kell azt tartania Izrael minden fiának nemzedékről nemzedékre. ⁴⁸Ha valamely idegen közétek akar telepedni, és Pászkát akar készíteni az Úrnak, előbb metélkedjék körül nála mindenki, aki férfi, akkor annak rendje s módja szerint megülheti. Olyan lesz, mint a földetek szülötte. Aki azonban nem metélkedik körül, nem ehet belőle.
• 13 ¹²különítsd el az Úr számára mindazt, ami méhet nyit, és állataidnak minden elsőszülöttjét, ha hím, amelyre szert teszel, szenteld az Úrnak! ¹⁵Amikor ugyanis a fáraó megátalkodott, és nem akart elengedni minket, megölt az Úr minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, az ember elsőszülöttjétől az állatok elsőszülöttjéig. Ezért áldozok az Úrnak minden hímet, amely méhet nyit, és ezért váltok meg fiaim közül minden elsőszülöttet.’
• 14 ³¹Amikor aztán látták a tenger partján a meghalt egyiptomiakat, s azt a hatalmas kezet, amellyel az Úr elbánt velük, félte a nép az Urat, és hittek az Úrnak és szolgájának, Mózesnek.
• 15 ¹Akkor Mózes és Izrael fiai ezt az éneket énekelték az Úrnak:
• 16 ²³Ő azt mondta nekik: »Ezt mondta az Úr: Holnap az Úrnak szentelt szombati nyugalom van. Amit el akartok készíteni, készítsétek el, amit meg akartok főzni, főzzétek meg, ami pedig megmarad, azt tegyétek el holnapra!«
• 19 ⁸Az egész nép egy szívvel-lélekkel azt felelte erre: »Megtesszük mindazt, amit az Úr mondott« Amikor aztán Mózes elvitte a nép válaszát az Úrnak, ⁹Miután Mózes elmondta a nép szavait az Úrnak, ²³Mózes erre azt mondta az Úrnak: »A nép nem jöhet fel a Sínai hegyére, hiszen te figyelmeztettél és parancsoltad meg: ‘Szabj határt a hegy körül, és tedd szentté a hegyet!’«
• 20 ¹⁰A hetedik napon azonban az Úrnak, a te Istenednek szombatja van: semmiféle munkát se végezz azon se te, se fiad, se lányod, se rabszolgád, se szolgálód, se állatod, se a jövevény, aki a kapuidon belül van!
• 22 ¹⁹Aki az isteneknek áldozik, nem egyedül az Úrnak, azt meg kell ölni.
• 24 ⁵Aztán odaküldte Izrael fiainak ifjait, hogy mutassanak be egészen elégő áldozatokat, és vágjanak az Úrnak békeáldozatul fiatal bikákat.
• 30 ¹⁰Évente egyszer pedig könyörögjön Áron ennek az oltárnak a szarvai felett a bűnért való áldozat vérével, és végezzen engesztelést rajta, nemzedékről nemzedékre közöttetek. Legyen szent az Úrnak.« ¹²»Amikor majd szám szerint összeírod Izrael fiainak összességét, adjon mindegyikük váltságot életéért az Úrnak, hogy ne legyen rajtuk csapás, amikor megszámlálják őket. ¹³Ezt kell adnia mindenkinek, akinek a nevét felveszik: fél sékelt a szentély súlyegysége szerint – egy sékelben húsz gera van –, fél sékelt ajánljon fel az Úrnak. ²⁰amikor bemennek a bizonyság sátrába, vagy amikor az oltárhoz járulnak, hogy rajta illatáldozatot mutassanak be az Úrnak, ³⁷ilyen keveréket a saját használatra ne készítsetek, mert az Úrnak szentelt dolog ez.
• 32 ⁵Amikor Áron látta ezt, oltárt épített eléje, és hírnök szavával kikiáltatta: »Holnap ünnepe lesz az Úrnak!« ²⁹Mózes azután azt mondta nekik: »Ma az Úrnak szenteltétek kezeteket, mindenki a fia és a testvére által, így ő nektek adja majd áldását.«
• 33 ¹²Mózes ekkor azt mondta az Úrnak: »Azt parancsolod, hogy vezessem fel ezt a népet, de nem adod tudtomra, kit küldesz majd velem! Pedig azt mondtad: ‘Név szerint ismerlek, és kegyelmet találtál előttem.’
• 34 ²³Esztendőnként három ízben minden férfi jelenjék meg a mindenható Úrnak, Izrael Istenének színe előtt! ²⁶Földed termésének zsengéjét vidd fel az Úrnak, Istenednek házába!
• 35 ⁵Különítsetek el magatok közt adományokat az Úr számára! Önként, jószántából hozza azokat mindenki az Úrnak: aranyat, ezüstöt, rezet, ²¹készséges és ájtatos szívvel adományokat hoztak az Úrnak a bizonyság sátrának elkészítéséhez, és mindahhoz, ami a szolgálathoz és a szent ruhákhoz kellett. ²⁴ezüstje, reze vagy akácfája a különféle célokra, elhozta az Úrnak. ²⁹Minden férfi és asszony buzgó szívvel hozott ajándékot, hogy elkészüljön a munka, amelyet az Úr Mózes által parancsolt: Izrael fiai mindnyájan jószántukból ajándékoztak az Úrnak.

Számok könyve (Káldi-Neovulgáta)

• 15 ³és szarvasmarhából vagy aprómarhából egészen elégő áldozatul vagy vágóáldozatul tűzáldozatot készítetek az Úrnak, akár fogadalmat róttok le, akár jószántotokból mutattok be áldozatot, akár ünnepeiteken gyújtotok kellemes illatot az Úrnak, ⁷italáldozatul pedig ugyanezen mértékegység harmadrészét kell bemutatni kellemes illatul az Úrnak. ¹⁰italáldozatul pedig ugyanennyi mennyiségű bort, kellemes illatú tűzáldozatul az Úrnak. ¹³Minden bennszülött ugyanazzal a szertartással mutassa be az égőáldozatot kedves illatul az Úrnak. ¹⁴És minden jövevény, aki veletek lakik vagy köztetek tartózkodik nemzedékről nemzedékre, az égőáldozatot ugyanúgy mutassa be kellemes illatul az Úrnak, ahogyan ti. ¹⁹és esztek annak az országnak a kenyeréből, adjatok adományt az Úrnak ²¹úgy adjatok a tésztából is zsengét az Úrnak. ²⁴Ha a közösség felejt el valamit megtenni: mutasson be egy fiatal bikát a csordából egészen elégő áldozatul, kellemes illatul az Úrnak, a szertartások által megkívánt étel- és italáldozatával együtt, meg egy kecskebakot bűnért való áldozatul. ²⁵A pap aztán könyörögjön Izrael fiainak egész közösségéért, s ők bocsánatot nyernek, minthogy nem szántszándékkal követték el a bűnt és bemutatták a tűzáldozatot az Úrnak magukért, bűnükért és tévedésükért;
• 18 ¹⁷De a szarvasmarha, a juh és a kecske elsőszülöttjét meg ne váltasd, mert azokat az Úrnak kell szentelni: vérüket öntsd az oltárra, s hájukat égesd el az Úrnak kellemes illatul; ⁶Testvéreiteket, a levitákat adtam én mellétek Izrael fiai közül, s őket adtam oda ajándékul az Úrnak, hogy szolgáljanak sátra szolgálatában. ⁹Ezt kapd tehát azokból, amiket szentségessé tesznek és az Úrnak áldoznak: minden olyan áldozati ajándék, akár ételáldozat, akár bűnért vagy vétekért való áldozat, amelyet nekem adnak, s amely szent lesz, tiéd és fiaidé legyen. ¹²Az olaj, a bor s a gabona minden javát, mindazt, amit ezekből zsengéül hoznak az Úrnak, neked adtam: ¹³minden termés zsengéje, amelyet földjük terem, s amelyet elhoznak az Úrnak, a tiéd legyen; aki házadban tiszta, ehet belőle. – ¹⁵Mindaz, ami elsőként megnyitja valamelyik olyan testnek a méhét, amelyet be szoktak mutatni az Úrnak, akár ember, akár állat, a tiéd legyen: úgy azonban, hogy az ember elsőszülöttéért váltságdíjat kell szedned, és minden olyan állatot, amely tisztátalan, meg kell váltatnod. ¹⁹A szentély minden adományát, amelyet Izrael fiai az Úrnak hoznak, neked, fiaidnak s lányaidnak adtam örök járandóságul. Örök só-szövetség ez az Úr előtt számodra és fiaid számára.« ²⁶»Parancsold meg és hirdesd ki a levitáknak: Amikor megkapjátok Izrael fiaitól a tizedet, amelyet nektek adtam, hozzatok belőle adományt, vagyis egy tizedet a tizedből az Úrnak, ²⁸Mindabból, amiből tizedajándékot kaptok, hozzatok az Úrnak, s adjatok Áron papnak. ²⁹Mindaz, amit a tizedből hoztok, s adományként az Úrnak adtok, a legjobb s a legkiválóbb legyen.
• 4 ³⁷Ez azoknak a száma Kaát nemzetségéből, akik bevonulhattak a szövetség sátrába, akiket megszámlált Mózes és Áron, az Úrnak Mózes által adott parancsára. ⁴⁵Ez Merári azon fiainak száma, akiket megszámlált Mózes és Áron, az Úrnak Mózes által adott parancsára.
• 5 ⁸Ha nincsen, aki felvegye, akkor adja oda az Úrnak, s legyen a papé, azon a koson felül, amelyet az engesztelés végett, engesztelő áldozatul kell bemutatni.
• 6 ²»Szólj Izrael fiaihoz, s mondd nekik: Ha egy férfi vagy nő fogadalmat tesz, hogy megszentelődik és az Úrnak fogja magát szentelni, ⁴Azon egész idő alatt, amelyben fogadalma az Úrnak szenteli, semmit se egyék, ami szőlőtőről való, se aszú szőlőt, se szőlőmagot. ⁸Megtartóztatásának egész ideje alatt az Úrnak szentelje magát. ¹²és szentelje megtartóztatásra szánt napjait újra az Úrnak, bemutatva egy egyesztendős bárányt vétekért való áldozatul – úgy azonban, hogy az előbbi napok érvénytelenek legyenek, minthogy tisztátalanná vált megszentelődése. ¹⁴és hozasson vele áldozati ajándékul az Úrnak: egy egyesztendős hibátlan bárányt egészen elégő áldozatul, egy egyesztendős hibátlan juhot bűnért való áldozatul, meg egy hibátlan kost békeáldozatul, ¹⁷a kost pedig vágja le békeáldozatul az Úrnak, és mutassa be vele a kosár kovásztalan kenyeret meg a szokásos étel- s italáldozatot. ²¹Ez a kötelessége a nazírnak, minthogy megszentelődése idején áldozati ajándékát ígérte az Úrnak – azonkívül, amire a tehetségéből telik: amint szívében a fogadalmat tette, úgy kell cselekednie, hogy megszentelődése tökéletes legyen.« ⁵Megtartóztatásának egész ideje alatt borotva ne járja fejét; annak a napnak leteltéig, ameddig az Úrnak szentelte magát, szent legyen: hagyja nőni fején haját.
• 8 ¹²Majd tegyék rá a leviták a kezüket a fiatal bikák fejére, te pedig készítsd el az egyiket bűnért való áldozatul, a másikat meg egészen elégő áldozatul az Úrnak, hogy engesztelést végezz értük. ¹³Így állítsd a levitákat Áronnak és fiainak színe elé, így szenteld és ajánld fel őket az Úrnak, ¹⁵Így tisztítsd, szenteld és ajánld fel őket az Úrnak, mert teljesen nekem adták őket Izrael fiai:
• 9 ⁷és azt mondták nekik: »Halott ember miatt tisztátalanok vagyunk; de miért szenvedjünk hátrányt azáltal, hogy nem mutathatjuk be az áldozati ajándékot az Úrnak a maga idejében Izrael fiaival együtt?« ¹⁰»Szólj Izrael fiaihoz: Ha valaki nemzetetekben halott miatt tisztátalan, vagy messze úton van, készítse el a pászkát az Úrnak ¹³Ha azonban valaki tiszta is és úton sincs, s mégsem készíti el a pászkát: irtassék ki népéből, mivel nem mutatta be idejében az áldozati ajándékot az Úrnak; az ilyen ember viselje bűnét. ¹⁴Ha idegen vagy jövevény tartózkodik nálatok, a pászkát ő is annak törvényei és előírásai szerint készítse el az Úrnak: egy törvény legyen nálatok mind a jövevény, mind a bennszülött számára.«
• 10 ¹³Először indították el táborukat az Úrnak Mózes által adott parancsa szerint
• 11 ¹¹Azt mondta azért az Úrnak: »Miért nyomorítottad meg szolgádat? Miért nem lelek kegyelmet előtted, s miért raktad énrám az egész nép terhét?
• 14 ¹³Azt mondta erre Mózes az Úrnak: »Hogy meghallják az egyiptomiak, akik közül kihoztad ezt a népet, ⁴³Az amalekiták s a kánaániak ott vannak előttetek, s kardjuk által elhullotok: mivel nem akartatok engedelmeskedni az Úrnak, az Úr sem lesz veletek.«
• 16 ¹⁵Nagyon megharagudott erre Mózes és azt mondta az Úrnak: »Ne tekints áldozatukra! Te tudod, hogy soha még egy fia-szamarat sem vettem el tőlük és senkit sem bántottam közülük.«
• 17 ³a bűnösök halála által, aztán pedig lapítsa lemezekké azokat és szegezze az oltárra, mivel füstölőszert mutattak be azokban az Úrnak és szentekké lettek – hogy intő jelként tekintsenek rájuk Izrael fiai.« ⁵hogy a jövőben figyelmeztessék Izrael fiait, hogy idegen ember, aki nem Áron magvából való, ne álljon elő füstölőszert bemutatni az Úrnak, és úgy ne járjon, mint Kóré és egész közössége járt, amint az Úr megmondta Mózesnek.
• 21 ²Ám Izrael fogadalmat tett az Úrnak, s azt mondta: »Ha kezembe adod ezt a népet, eltörlöm városaikat.«
• 22 ¹⁸Azt felelte Bálám: »Ha tele adja nekem Bálák a házát ezüsttel s arannyal, akkor sem változtathatom meg az Úrnak, az én Istenemnek szavát, sem arra, hogy többet, sem arra, hogy kevesebbet mondjak.
• 24 ¹Mivel pedig Bálám látta, hogy úgy tetszik az Úrnak, hogy áldja meg Izraelt, el sem ment, mint ahogy azelőtt elment, hogy a jövendőt megkérdezze, hanem arcát a puszta felé fordította ¹³Ha tele adja nekem Bálák a házát arannyal s ezüsttel, akkor sem szeghetem meg az Úrnak, az én Istenemnek parancsát, hogy csak valami jót vagy rosszat is a magam szívéből mondjak, hanem amit majd az Úr mond, azt mondom.
• 27 ¹⁵Mózes azt felelte az Úrnak:
• 28 ⁶Ez legyen az állandó, egészen elégő áldozat: ezt áldoztátok a Sínai hegyén tűzáldozati kellemes illatul az Úrnak. ⁸A másik bárányt ugyanígy estefelé mutassátok be: teljesen a reggeli ételáldozat s az ahhoz tartozó italáldozat rendtartása szerint, kellemes illatú tűzáldozatul az Úrnak. ¹¹A hónapok első napján pedig mutassatok be az Úrnak két fiatal bikát a csordából, egy kost, hét egyesztendős hibátlan bárányt egészen elégő áldozatul, ¹³s bárányonként egy tized, olajjal meghintett lisztlángot ételáldozatul; kellemes illatú, egészen elégő áldozat, tűzáldozat ez az Úrnak. ¹⁵Egy kecskebakot pedig bűnért való áldozatul kell bemutatni az Úrnak, az állandó, egészen elégő áldozaton s a hozzátartozó italáldozaton felül. ¹⁹Tűzáldozatul, egészen elégő áldozatul pedig mutassatok be az Úrnak két fiatal bikát a csordából, egy kost, hét egyesztendős hibátlan bárányt, ²⁶A zsengék napja, amikor a hetek elteltével az új gabonát bemutatjátok az Úrnak, szintén szent összejövetel legyen: semmiféle szolgai munkát ne végezzetek rajta. ²⁷Egészen elégő áldozatul, kellemes illatul pedig mutassatok be az Úrnak két fiatal bikát a csordából, egy kost és hét egyesztendős hibátlan bárányt,
• 29 ²Egészen elégő áldozatul, kellemes illatul pedig mutassatok be az Úrnak egy fiatal bikát a csordából, egy kost és hét egyesztendős hibátlan bárányt, ⁶A hónapok első napjának egészen elégő áldozatán és az ahhoz tartozó ételáldozaton, valamint az állandó egészen elégő áldozaton és a szokásos étel- s italáldozatokon kívül, ugyanazokkal a szertartásokkal mutassátok be ezeket kellemes illatul, tűzáldozatul az Úrnak. ⁸Egészen elégő áldozatul, kellemes illatul pedig mutassatok be az Úrnak egy fiatal bikát a csordából, egy kost, hét egyesztendős hibátlan bárányt, ¹²A hetedik hó tizenötödik napja is szent összejövetel legyen nektek: semmiféle szolgai munkát ne végezzetek rajta, hanem kezdjetek hétnapos ünnepet az Úrnak. ¹³Egészen elégő áldozatul, kellemes illatul pedig mutassatok be az Úrnak tizenhárom fiatal bikát a csordából, két kost és tizennégy egyesztendős hibátlan bárányt, ³⁶egészen elégő áldozatul, kellemes illatul pedig áldozzatok az Úrnak egy fiatal bikát, egy kost, hét egyesztendős hibátlan bárányt, ³⁹Ezeket mutassátok be az Úrnak ünnepeiteken, a fogadalmi vagy önkéntes, egészen elégőáldozati, ételáldozati, italáldozati s békeáldozati ajándékokon kívül.«
• 30 ³Ha egy férfi fogadalmat tesz az Úrnak vagy esküvel kötelezi magát valamire, meg ne szegje szavát, hanem teljesítse mindazt, mit fogadott.
• 31 ²⁸Végy el azonban azoktól, akik harcoltak és hadban voltak, egyet-egyet minden ötszáz ember, marha, szamár és juh közül részesedésül az Úrnak, ²⁹és add oda Eleazár papnak adományul az Úrnak, ⁴¹Aztán átadta Mózes az Úrnak járó adomány összességét Eleazár papnak, amint az Úr parancsolta neki, ⁵⁰Éppen azért valamennyien odaadjuk ajándékul az Úrnak az aranyat, amit a zsákmányban találtunk: karkötőt és karperecet, gyűrűt és karékességet meg nyakláncot, hogy esedezzél értünk az Úrnál.«
• 7 ³⁵békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Eliszúrnak Sedeúr fiának áldozati ajándéka.
• 25 ¹⁵A vele megölt mádiánita nőt pedig Kozbinak hívták; Szúrnak, a mádiániták egyik előkelő fejedelmének volt a lánya.

Második Törvénykönyv (Káldi-Neovulgáta)

• 16 ¹⁰és akkor üld meg a hetek ünnepét az Úrnak, a te Istenednek kezed önkéntes ajándékával, amelyet az Úrnak, a te Istenednek áldásához képest kell bemutatnod. ¹Tartsd számon az új gabona hónapját, a tavaszi idő első hónapját, hogy pászkát készíts az Úrnak, a te Istenednek, mert abban a hónapban hozott ki téged az Úr, a te Istened azon az éjszakán Egyiptomból. ²Áldozd fel tehát a pászkát az Úrnak, a te Istenednek aprójószágaidból s marháidból azon a helyen, amelyet majd az Úr, a te Istened kiválaszt, hogy ott lakjék a neve. ⁸Hat napon át egyél kovásztalant, s a hetedik napon munkát ne végezz, mivel az Úrnak, a te Istenednek záróünnepe az. ¹⁵Hét napon át ülj ünnepet az Úrnak, a te Istenednek azon a helyen, amelyet majd az Úr kiválaszt és megáld téged az Úr, a te Istened minden termésedben s kezed minden munkájában és vigasságban leszel.
• 1 ³²De még ekkor sem hittetek az Úrnak, a ti Isteneteknek,
• 4 ²Ne tegyetek hozzá semmit se ahhoz az igéhez, amelyet hozzátok intézek, se el ne vegyetek belőle: tartsátok meg az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, amelyeket parancsolok nektek.
• 5 ¹¹Ne vedd hiába az Úrnak, a te Istenednek nevét, mert nem marad büntetlen, aki hiába veszi az ő nevét. ¹⁴a hetedik nap azonban szombat, azaz nyugalomnap legyen az Úrnak, a te Istenednek tiszteletére. Ne végezz rajta semmiféle munkát, se te, se fiad, se lányod, se rabszolgád, se rabszolganőd, se marhád, se szamarad, se bármi más állatod, se a jövevény, aki kapuidon belül van, hogy nyugodjék rabszolgád és rabszolganőd, éppen úgy, mint te magad. ²⁵Miért haljunk meg tehát, s miért emésszen meg minket e felette nagy tűz? Ha ugyanis még tovább hallgatjuk az Úrnak, a mi Istenünknek szavát, meghalunk.
• 6 ¹⁵Mert az Úr, a te Istened, aki közötted van, féltékeny Isten, fel ne gerjedjen ellened egyszer az Úrnak, a te Istenednek haragja, s el ne pusztítson a föld színéről. ¹⁷Tartsd meg az Úrnak, a te Istenednek parancsait, bizonyságait és szertartásait, amelyeket parancsolt neked,
• 7 ⁶Te ugyanis az Úrnak, a te Istenednek szentelt nép vagy: téged kiválasztott az Úr, a te Istened, hogy tulajdon népe légy minden nép közül, amely a földön van.
• 8 ⁶hogy megtartsd az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, járj az ő útjain és féld őt.
• 9 ²³és amikor elküldött titeket Kádes-Barneából, mondván: ‘Menjetek fel, s foglaljátok el azt a földet, amelyet nektek adtam,’ akkor is megvetettétek az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsát, s nem hittetek neki, s nem akartatok hallgatni szavára.
• 10 ¹²Nos tehát, Izrael, mi mást kíván az Úr, a te Istened tőled, mint azt, hogy féld az Urat, a te Istenedet, az ő útjain járj, szeresd őt és szolgálj az Úrnak, a te Istenednek teljes szívedből és teljes lelkedből,
• 11 ²Vegyétek ma fontolóra mindazt, amiről fiaitok, akik az Úrnak, a ti Isteneteknek fenyítését nem látták, nem tudnak: az ő nagy tetteit, erős kezét és kinyújtott karját,
• 12 ¹¹akkor arra a helyre menjetek, amelyet majd az Úr, a ti Istenetek kiválaszt, hogy ott legyen a neve és oda vigyétek mindazt, amit parancsolok: egészen elégő áldozataitokat, vágó áldozataitokat, tizedeiteket s kezetek adományait s mindazt, ami kiválóbb azon ajándékok közül, amelyeket fogadtok az Úrnak. ¹⁵Ha azonban enni akarsz, s húsételre jő kedved, vághatsz és ehetsz városaidban az Úrnak, a te Istenednek ahhoz az áldásához képest, amelyet adott neked: akár tisztátalan, azaz hibás és fogyatékos, akár tiszta, azaz ép és hibátlan, vagyis olyan, amilyet be szabad mutatni, megeheted úgy, mint a vadkecskét vagy a szarvast, ²⁶Amit azonban az Úrnak szentelsz vagy fogadsz, azt fogd, s menj vele arra a helyre, amelyet majd az Úr kiválaszt, ²⁷és az Úrnak, a te Istenednek oltárán mutasd be egészen elégő áldozataidat, a húst és a vért, s az oltárra öntsd vágó áldozataid vérét, de utóbbiak húsát megeheted magad.
• 13 ¹Csak azt tedd az Úrnak, amit parancsolok neked: ne tégy hozzá semmit, és el se végy belőle. ¹⁷Minden holmiját, amije csak van, hordd össze utcái közepére, s gyújtsd fel a várossal együtt és égesd el teljesen az Úrnak, a te Istenednek tiszteletére, s a város romhalmaz legyen mindörökre: fel ne építsék többé.
• 14 ¹Fiai legyetek az Úrnak, a ti Isteneteknek! Ne vagdaljátok be magatokat, s ne nyírjátok magatokat kopaszra a halott miatt, ²mert te az Úrnak, a te Istenednek szentelt nép vagy, s téged választott ki, hogy tulajdon népe légy minden nemzet közül, amely a földön van. ²¹Semmiféle elhullott állatot se egyetek. A kapuidon belül levő idegennek add oda, hogy megegye, vagy annak add el, mert te az Úrnak, a te Istenednek szentelt nép vagy. ²³s az Úrnak, a te Istenednek színe előtt, azon a helyen, amelyet majd kiválaszt, hogy ott tiszteljék nevét, edd meg gabonádnak, borodnak s olajodnak tizedét, barmaidnak s juhaidnak elsőszülöttét, hogy megtanuld félni az Urat, a te Istenedet minden időben.
• 15 ¹⁹Az elsőszülöttek közül, amelyeket szarvasmarháid és aprójószágaid ellenek, mindazt, ami hím, szenteld az Úrnak, a te Istenednek. Ne dolgozzál tehened elsőszülöttével, s ne nyírd meg juhaid elsőszülöttét: ²⁰az Úrnak, a te Istenednek színe előtt edd meg őket te és házad népe, minden egyes esztendőben, azon a helyen, amelyet majd az Úr kiválaszt. ²¹Ha azonban testi hibája van, ha sánta vagy vak, vagy valamelyik részében rút vagy nyomorult, akkor ne mutasd be az Úrnak, a te Istenednek,
• 17 ¹Ne vágj az Úrnak, a te Istenednek olyan juhot vagy marhát, amelyben fogyatkozás vagy valamilyen hiba van, mert utálatosság az az Úr, a te Istened előtt. ¹²Aki pedig felfuvalkodik, s nem akar engedelmeskedni a pap parancsának, aki abban az időben szolgál az Úrnak, a te Istenednek, és a bíró végzésének, az az ember halállal lakoljon: távolítsd el a gonoszságot Izraelből,
• 18 ¹⁶Azt kérted ugyanis az Úrtól, a te Istenedtől a Hóreben, amikor együtt volt a gyülekezet: ‘Ne halljam tovább az Úrnak, az én Istenemnek szavát, s ne lássam tovább ezt a felette nagy tüzet, hogy meg ne haljak.’
• 23 ¹⁹Ne ajánld fel parázna nőszemély bérét, se eb árát az Úrnak, a te Istened házában, bármi legyen is az, amit fogadtál, mert mindkettő utálatosság az Úr, a te Istened előtt. ²²Ha fogadalmat teszel az Úrnak, a te Istenednek, ne késlekedj megadni, mert megköveteli tőled azt az Úr, a te Istened, s ha késlekedsz, bűnül tudja be neked. ²⁴de ami kijött egyszer ajkaidon, azt tartsd meg és teljesítsd úgy, amint az Úrnak, a te Istenednek fogadtad és szabad akaratból és saját száddal ígérted.
• 26 ¹⁹s fennköltebbé tegyen téged minden nemzetnél, amelyet teremtett a maga dicséretére, hírnevére és dicsőségére, hogy szent népe légy az Úrnak, a te Istenednek, amint megmondta.«
• 27 ⁵Aztán építs ott oltárt az Úrnak, a te Istenednek, olyan kövekből, amelyeket vas nem érintett, ⁶formátlan s faragatlan kövekből, s mutass be rajta egészen elégő áldozatokat az Úrnak, a te Istenednek, ⁹Erre így szólt Mózes a levita nemzetségből való papokkal együtt egész Izraelhez: »Figyelj és halljad, Izrael! Ma lettél az Úrnak, a te Istenednek népévé.
• 28 ⁹Szent népévé emel az Úr téged, amint megesküdött neked, ha megtartod az Úrnak, a te Istenednek parancsait, s az ő útjain jársz, ¹⁵Ha azonban nem akarsz hallgatni az Úrnak, a te Istenednek arra a szavára, hogy tartsd meg és teljesítsd minden parancsát és szertartását, amelyet ma meghagyok neked, akkor mind rád szállnak és elérnek téged a következő átkok: ⁴⁷Mivel nem szolgáltál az Úrnak, a te Istenednek, örömmel és szívbéli jókedvvel, bár bőségben volt mindened,
• 29 ¹¹hogy belépj az Úrnak, a te Istenednek szövetségébe és esküvel megerősített szerződésébe, amelyet ma az Úr, a te Istened megköt veled, ²⁸Ami rejtve van, az az Úrnak, a mi Istenünknek a dolga; ami nyilvánvaló, az a miénk s a mi fiainkéi mindörökké, hogy teljesítsük ennek a törvénynek minden igéjét.
• 31 ²⁷Ismerem ugyanis ellenszegülésedet és nyakasságodat. Még éltemben és veletek jártomban is mindig ellene szegültetek az Úrnak: mennyivel inkább, ha meghalok!

Sámuel első könyve (Káldi-Neovulgáta)

• 14 ³⁵Saul pedig oltárt épített az Úrnak. Ekkor épített először oltárt az Úrnak. ⁶Jonatán tehát ezt mondta fegyverhordozó legényének: »Gyere, menjünk át e körülmetéletlenek előőrséhez, hátha tesz értünk az Úr valamit, hiszen az Úrnak nem okoz nehézséget, hogy sok vagy kevés ember által szabadít-e meg.« ³⁹Az Úrnak, Izrael szabadítójának életére mondom, hogy még ha fiam, Jonatán idézte is elő, megmásíthatatlanul meg kell halnia.« Senki sem válaszolt neki erre a népből. ⁴¹Azt mondta ekkor Saul az Úrnak, Izrael Istenének: »Uram, Izrael Istene, adj jelt – mi az, hogy ma nem feleltél szolgádnak? Ha bennem vagy fiamban, Jonatánban van e vétek, nyilvánítsd jeledet, ha pedig népedben van e vétek, nyilvánítsd szentségedet.« Erre Jonatán és Saul bűnösnek nyilvánult, a nép pedig ártatlannak bizonyult.
• 1 ¹¹Fogadalmat is tett, és ezt mondta: »Seregeknek Ura, ha letekintesz és meglátod szolgálód nyomorúságát, ha megemlékezel rólam, nem feledkezel el szolgálódról, és fiúmagzatot adsz szolgálódnak, akkor az Úrnak adom őt élete valamennyi napján, és borotva nem éri a fejét.« ²¹Amikor aztán felment férje, Elkána és egész házanépe, hogy lerója ünnepi áldozatát és fogadalmát az Úrnak, ²⁸Ezért én is kölcsönbe adom őt az Úrnak arra az egész időre, amely alatt kölcsönben kell lennie az Úrnál.«
• 2 ¹⁷Igen nagy volt tehát az ifjak vétke az Úr előtt, mert elidegenítették az embereket az Úrnak való áldozattól. ²⁰Ilyenkor Héli megáldotta Elkánát és feleségét, s azt mondta nekik: »Adjon neked az Úr magzatot ettől az asszonytól azért a kölcsönért, amelyet kölcsönöztél az Úrnak.« Ők aztán visszatértek lakóhelyükre.
• 3 ¹Azokban a napokban, amikor a gyermek Sámuel Héli előtt az Úrnak szolgált, ritka volt az Úr szózata, s nem fordult elő gyakran látomás.
• 6 ¹⁴Amikor aztán a szekér a bétsemesi Józsue mezejére jutott, ott megállapodott. Ott éppen egy nagy kő feküdt. Ekkor ők felvagdalták a szekér fáját, s azon bemutatták a teheneket egészen elégő áldozatul az Úrnak, ¹⁵a leviták pedig leemelték az Isten ládáját s a mellette levő ládácskát, amelyben az aranytárgyak voltak, s rátették a nagy kőre. Aztán a bétsemesi emberek egészen elégő áldozatokat mutattak be és véresáldozatokat vágtak az Úrnak azon a napon. ¹⁷A következő számú arany daganatot készítették a filiszteusok a vétekért az Úrnak: Asdód egyet, Gáza egyet, Askalon egyet, Gát egyet, Akkaron egyet,
• 7 ³Ekkor Sámuel felszólította egész Izraelt: »Ha valóban teljes szívetekből akartok megtérni az Úrhoz, akkor távolítsátok el magatok közül az idegen isteneket, a Baálokat és az Astartéket, készítsétek el szíveteket az Úrnak és szolgáljatok egyedül neki, s akkor ő megszabadít titeket a filiszteusok kezéből.« ⁴Erre Izrael fiai eltávolították a Baálokat és az Astartéket, s egyedül az Úrnak szolgáltak. ⁹Sámuel vett is egy szopós bárányt, s azt egészben bemutatta egészen elégő áldozatul az Úrnak, s amikor Sámuel az Úrhoz kiáltott Izraelért, az Úr meghallgatta őt. ¹⁷Aztán visszatért Ramátába, mert ott volt a háza és ott bíráskodott Izraelen. Ott oltárt is épített az Úrnak.
• 12 ²⁰Azt mondta erre Sámuel a népnek: »Ne féljetek! Elkövettétek ugyan mindezt a gonoszságot, csak ne távozzatok az Úr nyomából, hanem szolgáljatok az Úrnak egész szívetekből,
• 13 ¹³Azt mondta erre Sámuel Saulnak: »Esztelenül cselekedtél: nem tartottad meg az Úrnak, Istenednek parancsát, amelyet meghagyott neked. Már pedig ha ezt nem tetted volna, most az Úr mindörökre megszilárdította volna királyságodat Izraelen.
• 15 ¹²Amikor aztán éjszaka felkelt Sámuel, hogy reggelre Saul elé menjen, hírül hozták Sámuelnek, hogy Saul Kármelbe ment, s diadalívet emelt magának, s aztán megfordult, tovább ment, s lement Gilgálba. Odament tehát Sámuel Saulhoz, miközben Saul éppen egészen elégő áldozatot mutatott be az Úrnak az amalekitáktól hozott zsákmány legjavából. ¹⁵Azt mondta erre Saul: »Az amalekitáktól hozták őket; a nép ugyanis megkímélte az aprójószág s a szarvasmarha legjavát, hogy feláldozza az Úrnak, a te Istenednek, a többit azonban megöltük.« ²¹A nép pedig azért vett el a zsákmányból aprójószágot és marhát, hogy a megölt jószág zsengéjeként áldozatul mutassa be az Úrnak, Istenének Gilgálban.«
• 16 ²Azt mondta erre Sámuel: »Hogyan menjek? Hiszen meghallja Saul és megöl!« Azt mondta erre az Úr: »Vigyél magaddal egy borjút a csordából és mondd: Azért jöttem, hogy véresáldozatot mutassak be az Úrnak. ⁵Ő azt mondta: »Békés! Azért jöttem, hogy véresáldozatot mutassak be az Úrnak. Tartsatok megszentelődést és gyertek velem, hogy bemutassam a véresáldozatot.« Megszentelődést tartatott tehát Izájjal s fiaival, és meghívta őket a véresáldozatra. ¹⁶Adja ki tehát urunk a parancsot, és előtted levő szolgáid keresnek valakit, aki ért a lantpengetéshez, hogy amikor elfog téged az Úrnak az a gonosz lelke, ő pengesse kezével a lantot és megkönnyebbülj.« ²³Így aztán valahányszor elfogta Sault az Úrnak az a gonosz lelke, Dávid elővette a lantot, s pengette kezével és Saul felüdült és megkönnyebbedett, mert a gonosz lélek eltávozott tőle.
• 17 ⁴⁷Tudja meg ez az egész gyülekezet, hogy nem kell kard és dárda az Úrnak a győzelemhez, mert ő a harc ura, s ő a kezünkbe is fog adni titeket!«
• 25 ³⁴Különben – az Úrnak, Izrael Istenének életére mondom, aki ma visszatartott attól, hogy gonoszul bánjak veled – ha nem siettél volna elém, virradatra nem maradt volna egy férfia sem Nábálnak.«

A krónikák első könyve (Káldi-Neovulgáta)

• 26 ²⁸Mindazt, amit Sámuel látnok szentelt az Úrnak, meg Saul, Kís fia, meg Ábner, Nér fia, meg Joáb, Száruja fia vagy bárki más szentelt az Úrnak, szintén Selemit és testvérei kezelték. ²⁷a harcokból és a háborús zsákmányból az Úrnak, ezeket ugyanis ők az Úr templomának fenntartására és felszerelésére szentelték.
• 11 ¹⁸Erre ez a három keresztülvágta magát a filiszteusok táborán, s vizet merített abból a vízveremből, amely Betlehemben, a kapunál volt, s elvitte Dávidnak, hogy igyék. Ő azonban nem akarta meginni, hanem italáldozatként bemutatta az Úrnak,
• 13 ⁶Aztán felment Dávid és Izrael egész férfinépe a Júdában lévő Kirját-Jearim halmára, hogy elhozza onnan az Istennek, a kerubok között ülő Úrnak ládáját, ahol segítségül hívták az ő nevét.
• 15 ¹²és ezt mondta nekik: »Ti, akik a levita családok fejei vagytok, tartsatok megszentelődést testvéreitekkel együtt, s vigyétek az Úrnak, Izrael Istenének ládáját arra a helyre, amely neki készült, ¹⁴Megszentelődést tartottak erre a papok és a leviták, hogy elhozhassák az Úrnak, Izrael Istenének a ládáját.
• 16 ⁴⁰hogy szüntelenül, reggel és este, egészen elégő áldozatot mutassanak be az Úrnak az egészen elégő áldozat oltárán, pontosan úgy, ahogy meg van írva az Úr törvényében, amelyet Izraelnek parancsolt.
• 18 ¹¹Dávid király azonban az összes arany-, ezüst- és réztárgyat az Úrnak szentelte, azzal az ezüsttel és arannyal együtt, amelyet a különböző nemzetektől, az edomitáktól, a moabitáktól, Ammon fiaitól, valamint a filiszteusoktól s az amalekitáktól zsákmányolt.
• 21 ²²Dávid így szólt hozzá: »Add nekem szérűd helyét, hadd építsek rajta oltárt az Úrnak, éspedig úgy, hogy fogadj el érte annyi ezüstöt, mint amennyit ér – hogy távozzon el a csapás a népről.« ²⁴Dávid király azonban azt mondta neki: »Ne úgy legyen, hanem hadd adjak csak meg érte annyi ezüstöt, amennyit megér: nem fogadhatom el ugyanis azt, ami a tied, hogy így ingyen szerzett egészen elégő áldozatot mutassak be az Úrnak.« ²⁶Aztán oltárt épített ott az Úrnak, és egészen elégő áldozatokat s békeáldozatokat mutatott be rajta és segítségül hívta az Urat, és az Úr meg is hallgatta őt. Tüzet bocsátott ugyanis az égből az égő áldozati oltárra,
• 22 ⁵Azt mondta ugyanis Dávid: »Fiam, Salamon, még kicsiny és gyönge gyermek, a háznak pedig, amelyet az Úrnak akarok építtetni, olyannak kell lennie, hogy híres legyen az egész földön: előkészítem tehát neki azt, ami szükséges.« Éppen ezért elő is készített halála előtt minden anyagot. ⁶Majd hivatta fiát, Salamont s meghagyta neki, hogy építsen házat az Úrnak, Izrael Istenének. ¹¹Nos tehát, fiam, legyen az Úr veled, hogy sikerüljön házat építened az Úrnak, a te Istenednek, mint ahogy kijelentette rólad. ¹⁹Adjátok tehát szíveteket s lelketeket az Úr, a ti Istenetek keresésére: Fel, építsetek szentélyt az Úr Istennek, hogy be lehessen vinni az Úr szövetségének ládáját s az Úrnak szentelt tárgyakat az Úr nevének építendő házba.«
• 23 ¹³Amrám fiai Áron és Mózes voltak. Áront kiválasztották, hogy fiaival együtt mindörökké a szentek szentjében szolgáljon, és illatot gyújtson az Úrnak a neki megparancsolt szertartás szerint, s mindörökké áldja az ő nevét; ³⁰a leviták pedig álljanak elő dicséretet zengedezni és énekelni az Úrnak reggel, valamint este,
• 24 ¹⁹Ez volt az ő szolgálati rendjük az Úr házába való bevonulásukat illetőleg, az atyjuktól, Árontól, az Úrnak, Izrael Istenének parancsa alapján kapott rendtartásuk szerint.
• 29 ⁵és ahol aranyra van szükség, aranyból, ahol ezüstre van szükség, ezüstből el lehessen készíttetni a dolgokat a mesteremberek keze által. Ha valaki önként akar még áldozni valamit, töltse meg ma a tenyerét és hozza el, amit az Úrnak szán.« ⁹A nép örvendezett, amikor ők fogadalmi ajándékaikat önként megígérték, – teljes szívvel ajánlották fel ugyanis azokat az Úrnak, – s Dávid király is örvendezett nagy örömmel. ²¹Másnap aztán vágóáldozatokat vágtak az Úrnak és egészen elégő áldozatul bemutattak ezer bikát, ezer kost, ezer bárányt a hozzátartozó italáldozattal és sok minden szertartással együtt egész Izraelért. ²²Aztán ettek és ittak az Úr előtt azon a napon nagy örömmel. Majd másodszor is felkenték Salamont, Dávid fiát: felkenték őt az Úrnak, fejedelmül, Szádokot pedig főpapul.
• 4 ⁵Asszúrnak, Tekoa atyjának két felesége volt: Haláa és Naára. ⁴Továbbá Fánuel, Gedor atyja, és Ezer, Hósa atyja. Ezek voltak Húrnak, Efrata elsőszülöttjének, Betlehem atyjának fiai.
• 9 ¹²továbbá Adája. – Ő Jerohámnak volt a fia, aki meg Fássúrnak volt a fia, aki meg Melkiának volt a fia, meg Maászáj. – Ő Adiélnek volt a fia, aki meg Jezrának volt a fia, aki meg Mesullámnak volt a fia, aki meg Mesullámitnak volt a fia, aki meg Immernek volt a fia, –
• 2 ⁵⁰Húrnak, Efrata elsőszülöttjének fiai voltak: Sobál, Kirját-Jearim atyja,

Krónikák második könyve (Káldi-Neovulgáta)

• 8 ¹²Ugyanakkor egészen elégő áldozatokat mutatott be az Úrnak Salamon az Úrnak azon az oltárán, amelyet az előcsarnok előtt emeltetett,
• 30 ⁸Ne keményítsétek meg nyakatokat, miként atyáitok, adjátok kezeteket az Úrnak, és gyertek el szent helyére, amelyet mindörökké szentté tett, szolgáljatok az Úrnak atyáitok Istenének, s akkor elfordul haragjának bosszúja tőletek. ¹Aztán elküldött Hiszkija egész Izraelhez és Júdához, s levelet írt Efraimhoz és Manasszéhoz, hogy jöjjenek el az Úr házához, Jeruzsálembe s készítsenek pászkát az Úrnak, Izrael Istenének. ⁵Elhatározták tehát, hogy követeket küldenek egész Izraelbe Beersebától Dánig, hogy jöjjenek el és készítsenek pászkát az Úrnak, Izrael Istenének Jeruzsálemben, mert sokan nem úgy készítették, ahogy a törvény előírta.
• 2 ³úgy cselekedj velem is, mert házat akarok építeni az Úr, az én Istenem nevének s azt arra akarom szentelni, hogy előtte jó illatot gyújtsanak, fűszereket égessenek, Eléje állandóan kenyereket tegyenek, s reggel és este, továbbá szombaton, a hónapok első napján s az Úrnak, a mi Istenünknek ünnepein állandóan bemutassák azokat az egészen elégő áldozatokat, amelyeket Izraelnek megparancsolt az Úr. ¹¹Majd így folytatta: »Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, aki az eget és a földet teremtette és aki Dávid királynak bölcs, tudós, értelmes és okos fiút adott, hogy házat építsen az Úrnak és palotát önmagának.
• 9 ⁸Legyen áldott az Úr, a te Istened, aki elhatározta, hogy téged az ő trónusára, az Úrnak, a te Istenednek királyává rendel. Mivel Isten szereti Izraelt és meg akarja őt tartani mindörökké, azért tett téged királyává, hogy jogot s igazságot szolgáltass.«
• 13 ¹⁰Nekünk azonban az Úr az Istenünk, akit nem hagytunk el, és nálunk papokként Áron fiai szolgálnak az Úrnak és a leviták végzik tisztüket, ¹¹mindennap reggel és este bemutatják az Úrnak az egészen elégő áldozatokat, meg a törvény parancsai szerint készített füstölőszereket, kirakják a kenyereket a színtiszta asztalra, megvan nálunk az arany mécstartó a lámpáival együtt és meggyújtják azokat minden este, mert mi megtartjuk az Úr, a mi Istenünk parancsait, akit ti elhagytatok.
• 15 ¹¹áldozatul levágtak az Úrnak azon a napon szerzeményeikből és zsákmányukból, amelyet hoztak, hétszáz marhát és hétezer kost. ¹⁴Meg is esküdtek erre az Úrnak, fennszóval, ujjongással, trombitaszó és harsonazengés közepette,
• 17 ¹⁶utána Amaszja, Zekri fia következett, aki az Úrnak szentelte magát, s vele kétszázezer vitéz.
• 19 ³De jó cselekedeteid is vannak, mert eltávolítottad a berkeket Júda földjéről, és az Úrnak, atyáid Istenének keresésére adtad magad.« ⁶és megparancsolta a bíráknak: »Vigyázzatok, mit csináltok, mert nem embernek, hanem az Úrnak nevében gyakoroljátok az igazságszolgáltatást, és mindazért, amit ítéltek, felelősek lesztek!
• 20 ²⁶Negyedik napon aztán egybegyűltek a Baraka völgyében. Mivel ugyanis ott hálát adtak az Úrnak, elnevezték azt a helyet a Hálaadás-völgyének s így is hívják mind a mai napig.
• 23 ⁶Az Úr házába azonban senki más be ne lépjen, mint a papok és a szolgálattevő leviták: csak ők lépjenek be, mert ők meg vannak szentelve. Az egész többi nép tartsa meg azt, amivel az Úrnak tartozik. ¹⁸Aztán felügyelőket helyeztetett Jojáda az Úr házába a papok és a leviták által, akiket Dávid osztályokba sorozott az Úr házában, hogy bemutassák az egészen elégő áldozatokat az Úrnak, amint meg van írva Mózes törvényében, vigasság és ének kíséretében, amint Dávid elrendelte.
• 24 ⁹és kihirdették Júdában és Jeruzsálemben, hogy ki-ki hozza el azt az adót az Úrnak, amelyet Mózes, az Isten szolgája, egész Izraelnek megparancsolt a pusztában. ¹⁸Erre ők elhagyták az Úrnak, atyáik Istenének templomát, s a berkeknek meg a faragott képeknek szolgáltak. Erre az Úr megharagudott Júdára és Jeruzsálemre emiatt a vétek miatt.
• 25 ⁹Erre Amaszja azt mondta Isten emberének: »Mi történik akkor azzal a száz talentum ezüsttel, amelyet Izrael vitézeinek adtam?« Ezt felelte neki az Isten embere: »Van az Úrnak, amiből sokkal többet adhat neked annál.«
• 26 ¹⁷De mindjárt bement utána Azarja pap is, s vele nyolcvan papja az Úrnak, csupa igen erős ember, ¹⁸és ellenálltak a királynak és azt mondták: »Nem a te dolgod Ozija, hogy illatot gyújts az Úrnak, hanem a papoké, vagyis Áron fiaié, akiket felszenteltek erre a szolgálatra. Eredj ki a szentélyből, ne vess meg minket, mert nem tudja be ezt az Úr Isten neked dicsőségül.«
• 28 ⁹Volt ebben az időben ott az Úrnak egy prófétája, akit Odednek hívtak. Kiment a Szamariába érkező sereg elé és azt mondta nekik: »Íme, az Úr, atyáitok Istene megharagudott Júdára és azért a kezetekbe adta. Ti kegyetlenül megöltétek őket, úgy, hogy kegyetlenségtek az égig hatol,
• 29 ⁵és ezt mondta nekik: Hallgassatok meg, leviták! Tartsatok megszentelődést, tisztítsátok meg az Úrnak, atyáitok Istenének házát és távolítsatok el minden tisztátalan dolgot a szentélyből. ²⁷Amikor aztán Hiszkija megparancsolta, hogy mutassák be az egészen elégő áldozatokat az oltáron, s amikor bemutatták az egészen elégő áldozatokat, elkezdtek dicséretet zengeni az Úrnak, trombitálni s azokon a mindenféle hangszereken játszani, amelyeket Dávid király Izraelnek készített. ³¹Majd így szólt Hiszkija: »Felavattátok immár kezeteket az Úrnak, gyertek és mutassatok be vágó és dicsérő áldozatokat az Úr házában.« Erre az egész sokaság vágó, dicsérő és egészen elégő áldozatokat mutatott be ájtatos lélekkel. ³³hálaáldozatul pedig hatszáz marhát és háromezer juhot szenteltek az Úrnak.
• 31 ⁶Izraelnek és Júdának azok a fiai is, akik Júda városaiban laktak, megvitték a tizedet a marhából s a juhból, s a tizedet azokból a szentelt dolgokból, amelyeket az Úrnak, az ő Istenüknek felajánlottak. Amikor mindezt elvitték, számos garmadába tették. ¹⁴Kóré levita, Jimna fia, a keleti kapu ajtónállója, az Úrnak önként hozott ajándékokra, az áldozati adományokra s a szentségessé szentelt dolgokra felügyelt.
• 32 ²³Erre sokan ajándékokat és áldozatokat hoztak Jeruzsálembe az Úrnak és ajándékokat Hiszkijának, Júda királyának. Ő aztán dicsőségre tett szert valamennyi nemzet előtt.
• 33 ¹⁶Megújította továbbá az Úr oltárát s vágó-, béke- és dicsérő áldozatokat mutatott be rajta, és meghagyta Júdának, hogy az Úrnak, Izrael Istenének szolgáljon. ¹⁷Ám a nép továbbra is a magaslatokon áldozott az Úrnak, az ő Istenének.
• 34 ⁸Uralkodásának tizennyolcadik esztendejében pedig, amikor már megtisztította az országot és az Úr templomát, elküldte Sáfánt, Eszelja fiát, meg Maaszját, a város parancsnokát, meg Johát, Joacház fiát, a jegyzőt, hogy javítsák ki az Úrnak, az ő Istenének házát. ³²Majd esküvel kötelezte erre mindazokat, akik Jeruzsálemben és Benjaminban voltak, – s Jeruzsálem lakói teljesítették is az Úrnak, az ő atyáik Istenének szövetségét. ³³Erre eltávolította Jozija az összes undokságokat Izrael fiainak egész országából s mindazokat, akik megmaradtak Izraelből, rávette, hogy az Úrnak, az ő Istenüknek szolgáljanak. Az ő egész idejében nem is szakadtak el az Úrtól, atyáik Istenétől.
• 35 ¹Majd pászkát készített Jozija az Úrnak Jeruzsálemben, s azt be is mutatták az első hónap tizennegyedik napján. ³A levitáknak, akiknek oktatása szerint szokott egész Izrael megszentelődést tartani az Úr tiszteletére, ezt mondta: »Tegyétek a ládát annak a templomnak a szentélyébe, amelyet Salamon, Dávid fia, Izrael királya építtetett: többé ugyanis azt nem kell hordoznotok, hanem immár az Úrnak, a ti Isteneteknek, s az ő népének, Izraelnek kell szolgálnotok. ¹²Az egészen elégő áldozatokat különválasztották, hogy odaadják az egyes házaknak és családoknak, s azok mutassák be az Úrnak, amint meg van írva Mózes könyvében. Hasonlóképpen cselekedtek a marhákkal is.

Izajás könyve (Káldi-Neovulgáta)

• 19 ¹⁹Azon a napon oltára lesz az Úrnak Egyiptom földjének belsejében, és emlékoszlopa az Úrnak az ország határánál. ²¹Megismerteti magát az Úr Egyiptommal, és megismeri Egyiptom az Urat azon a napon; véres- és ételáldozattal hódolnak, s fogadalmat tesznek az Úrnak, és teljesítik azt.
• 66 ²⁰Elhozzák valamennyi testvéreteket az összes nemzet közül ajándékul az Úrnak, lovakon, kocsikon és gyaloghintókon, öszvéreken és tevéken szent hegyemre, Jeruzsálembe – mondja az Úr –, ahogy Izrael fiai hozzák az ajándékot tiszta edényben az Úr házába.

A rómaiaknak írt levél (Káldi-Neovulgáta)

• 14 ⁸amíg élünk, az Úrnak élünk, s ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Akár élünk tehát, akár halunk, az Úré vagyunk.
• 12 ¹¹az igyekezetben nem lusták, lélekben buzgók: az Úrnak szolgáltok!

Teremtés könyve (Káldi-Neovulgáta)

• 4 ³Történt pedig számos nap múltán, hogy Káin ajándékot mutatott be az Úrnak a föld gyümölcséből. ¹³Azt mondta erre Káin az Úrnak: »Nagyobb az én gonoszságom, hogysem viselhetném.
• 8 ²⁰Ekkor Noé oltárt épített az Úrnak, vett minden tiszta állatból és madárból, és egészen elégő áldozatokat mutatott be az oltáron.
• 12 ⁷Ekkor az Úr megjelent Ábrámnak, és azt mondta neki: »Ezt a földet a te utódodnak adom!« Erre ő oltárt épített ott az Úrnak, aki megjelent neki. ⁸Onnan aztán a felé a hegység felé tartott, amely Bételtől keletre volt, és ott felütötte sátrát, úgyhogy Bétel nyugatra esett, keletre pedig Ái. Ott oltárt épített az Úrnak, és segítségül hívta az Úr nevét.
• 13 ¹⁸Felszedte tehát Ábrám a sátrát, elment, és letelepedett Mamre Tölgye mellett, amely Hebronban van, s ott oltárt épített az Úrnak.
• 15 ⁶Hitt az Úrnak, s ez igazságul tudatott be neki.
• 16 ¹³Erre ő ezt a nevet adta az Úrnak, aki vele beszélt: »Te vagy az Isten, aki láttál engem!« Azt mondta ugyanis: »Valóban itt néztem az után, aki látott engem.«
• 18 ¹⁴Túlságosan csodálatos talán bármi is az Úrnak? Amint megmondtam, egy esztendő múlva, ilyen idő tájban, visszatérek hozzád, s fia lesz Sárának.«
• 24 ³¹és azt mondta neki: »Gyere be, áldottja az Úrnak! Miért álldogálsz idekinn? Elkészítettem a házat és a tevéknek a helyet!«

Bírák könyve (Káldi-Neovulgáta)

• 2 ⁵azért hívják azt a helyet Bókímnak ( Könnyek-helyének) –, és áldozatokat vágtak ott az Úrnak. ⁷és Józsuénak meg azoknak a véneknek valamennyi napja alatt, akik ő utána még hosszú ideig éltek, s akik ismerték az Úr minden cselekedetét, amelyet Izraellel művelt, az Úrnak szolgáltak.
• 6 ²⁴Erre Gedeon oltárt épített ott az Úrnak, s elnevezte azt az ‘Úr békéjének’. Ott is van mind a jelen napig Abiézer fiainak Efrájában. ²⁶és építs oltárt az Úrnak, a te Istenednek ennek a sziklának a tetején, ahova az előbb az áldozatot helyezted. Aztán vedd a második bikát, és mutasd be egészen elégő áldozatul azon a farakáson, amelyet majd a berekből kivágsz.« ³⁶Azt mondta ekkor Gedeon az Úrnak: »Ha csakugyan meg akarod szabadítani kezem által Izraelt, amint mondtad:
• 10 ¹⁵Azt mondták erre Izrael fiai az Úrnak: »Vétkeztünk, bánj velünk tetszésed szerint, csak most szabadíts meg minket.« ¹⁶Ezt mondták, s az idegen istenek valamennyi bálványképét eltávolították határaik közül, s az Úrnak, az ő Istenüknek szolgáltak. Erre ő megindult nyomorúságukon.
• 11 ³⁰fogadalmat tett az Úrnak, ezekkel a szavakkal: »Ha kezembe adod Ammon fiait: ³¹bárki lép ki elsőnek házam ajtaján, hogy elém jöjjön, amikor békességgel visszatérek Ammon fiaitól, bemutatom őt egészen elégő áldozatul az Úrnak.« ³⁵Amint ő azt meglátta, megszaggatta ruháját és azt mondta: »Jaj nekem, lányom, csalódást szereztél nekem és csalódást szereztél magadnak is: szavamat adtam ugyanis az Úrnak, s azt meg nem másíthatom.« ³⁶Az ezt felelte neki: »Apám, ha szavadat adtad az Úrnak, hajtsd végre rajtam, amit fogadtál, hiszen megkaptad a bosszúállást s a győzelmet ellenségeid felett.«
• 13 ¹⁶Az angyal azt felelte neki: »Ha kényszerítesz, sem eszem ételedből: de ha egészen elégő áldozatot akarsz készíteni, ám mutasd be az Úrnak.« Mánue ugyanis nem tudta, hogy az Úr angyala az. ¹⁹Erre Mánue elhozta a kecskegödölyét és a hozzá tartozó ételáldozatot, rátette a sziklára, és bemutatta az Úrnak. Ekkor az Úr csodálatos dolgot cselekedett Mánue és felesége szeme láttára.
• 17 ³Erre ő visszaadta anyjának, aki így szólt hozzá: »Az Úrnak akarom szentelni és ajánlani ezt az ezüstöt, úgy, hogy fiam vegye el kezemből és csináljon belőle faragott és öntött képet: oda is adom most neked.«
• 21 ¹⁹Erre tanácsot tartottak és azt mondták: »Íme, az Úrnak esztendőnként ünnepe van Silóban, amely Bétel városától északra, a Bételből Szíchembe vivő úttól keletre, Lebóna városától pedig délre fekszik.«

Sámuel második könyve (Káldi-Neovulgáta)

• 8 ¹¹Dávid király ezeket is az Úrnak szentelte, azzal az arannyal és ezüsttel együtt, amelyet a különböző meghódított nemzetektől szentelt Neki:
• 11 ²⁷Amikor azonban elmúlt a gyász, Dávid érte küldött és bevitte házába, s ő felesége lett, s fiút szült neki. Ám az Úrnak nem tetszett az a dolog, amelyet Dávid elkövetett.
• 15 ⁷Négy esztendő múltával aztán azt mondta Absalom a királynak, Dávidnak: »Hadd menjek el, hogy teljesítsem Hebronban az Úrnak tett fogadalmamat. ⁸Ezt a fogadalmat tette ugyanis szolgád, amikor a szíriai Gessúrban volt: Ha visszavisz engem az Úr Jeruzsálembe, akkor áldozatot mutatok be az Úrnak.«
• 23 ¹⁶Erre a három vitéz betört a filiszteusok táborába, s vizet merített abból a vízveremből, amely Betlehem kapujánál van, s elvitte Dávidnak. Ő azonban nem akarta meginni, hanem az Úrnak áldozta,
• 24 ¹⁰Ám a nép megszámlálása után bántotta Dávidot lelkiismerete, s azért Dávid azt mondta az Úrnak: »Nagyon vétkeztem e tettel, de kérlek, Uram, bocsásd meg szolgád vétkét, mert igen esztelenül cselekedtem.« ¹⁸Erre Gád még aznap elment Dávidhoz és azt mondta neki: »Menj fel és állíts oltárt az Úrnak a jebuzita Arauna szérűjén.« ²¹kiment, földig hajtotta arcát a király előtt és azt mondta: »Mi végett jön szolgájához uram, a király?« Azt mondta neki Dávid: »Hogy megvegyem tőled a szérűt s oltárt építsek rajta az Úrnak, hogy megszűnjék az a vész, amely a nép között dúl.« ²⁴Így felelt azonban neki a király: »Nem fogadom el úgy, ahogy akarod, hanem megveszem tőled az áráért, mert nem áldozok az Úrnak, az én Istenemnek ingyen szerzett egészen elégő áldozatot.« Dávid meg is vette a szérűt meg a marhákat ötven sékel ezüstön, ²⁵s ott oltárt épített Dávid az Úrnak, s egészen elégő áldozatokat és békeáldozatokat mutatott be.

Királyok első könyve (Káldi-Neovulgáta)

• 2 ³Tartsd meg, amivel az Úrnak, Istenednek tartozol, járj az Ő útjain, tartsd meg szertartásait, parancsait, végzéseit s intelmeit, amint meg van írva Mózes törvényében, hogy így boldogulj mindenben, amit cselekszel, s mindenhol, ahova fordulsz,
• 3 ¹⁰Tetszett e beszéd az Úrnak, hogy ilyesmit kért Salamon.
• 6 ¹Így történt, hogy Izrael fiainak Egyiptom földjéről való kivonulása után a négyszáznyolcvanadik esztendőben, Salamon Izraelen való uralkodásának negyedik esztendejében, a Zív hónapban (azaz a második hónapban) épülni kezdett a ház az Úrnak. ²A háznak, amelyet Salamon király az Úrnak épített, hatvan könyök volt a hossza, húsz könyök a szélessége és harminc könyök a magassága.
• 7 ⁵¹Amikor elkészült az egész munka, amelyet Salamon az Úr háza számára csináltatott, Salamon bevitte azt, amit apja, Dávid az Úrnak szentelt, az ezüstöt, az aranyat és az egyéb tárgyakat és elhelyezte az Úr házának kincsei közé.
• 8 ⁶³Huszonkétezer szarvasmarhát és százhúszezer juhot vágatott és mutatott be Salamon az Úrnak békeáldozatul. Így avatták fel az Úr templomát a király s Izrael fiai.
• 9 ²⁵Esztendőnként háromszor pedig egészen elégő áldozatokat és békeáldozatokat mutatott be Salamon azon az oltáron, amelyet az Úrnak építtetett, s füstölőszert gyújtott az Úr előtt, miután elkészült a templom.
• 11 ⁶és azt cselekedte Salamon, ami nem tetszett az Úrnak, s nem követte oly teljesen az Urat, mint apja, Dávid.
• 13 ²⁶Amikor meghallotta ezt az a próféta, aki visszatérítette őt az útról, így szólt: »Istennek az az embere az, aki nem engedelmeskedett az Úr szájának: az Úr kiszolgáltatta az oroszlánnak, s az összetörte, s megölte az Úrnak azon szava szerint, amelyet hozzá intézett.«
• 15 ²⁹Amikor király lett, leüttette Jeroboám egész házát; egy lelket sem hagyott ivadékából, amíg el nem törölte őt az Úrnak azon szava szerint, amelyet szolgája, a silói Ahiás által szólt
• 17 ¹Majd azt mondta a Tisbéből, Gileád lakói közül való Illés Áchábnak: »Az Úrnak, Izrael Istenének életére mondom, akinek színe előtt szolgálok, hogy nem lesz ezekben az esztendőkben sem harmat, sem eső, csak majd az én szám szavára.« ¹²Az ezt felelte: »Az Úrnak, a te Istenednek életére mondom, hogy nincs semmiféle kenyerem, csak egy maroknyi lisztem a vékában s egy kis olajam a korsóban: éppen egy pár darabka fát szedek, hogy elkészítsem azt magamnak s fiamnak, hogy megegyük, s azután meghaljunk.«
• 18 ¹⁰Az Úrnak, a te Istenednek életére mondom, hogy nincs olyan nemzet vagy királyság, ahova ne küldött volna uram, hogy téged megkeressen, s amikor megannyi azt felelte: ‘Nincs itt’ – meg is esketett minden királyságot és nemzetet, hogy csakugyan nem találtak meg téged.
• 22 ³⁸szekerét pedig megmosták és szerszámát leöblítették Szamaria tavában, amikor is a kutyák felnyalták vérét – az Úrnak azon szava szerint, amelyet szólt.

Királyok második könyve (Káldi-Neovulgáta)

• 3 ¹¹Azt mondta erre Jozafát: »Van-e itt prófétája az Úrnak, hogy könyöröghessünk általa az Úrhoz?« Erre valaki Izrael királyának szolgái közül azt felelte: »Itt van Elizeus, Sáfát fia, aki Illés kezére a vizet öntötte.«
• 5 ¹¹Megharagudott erre Námán, elment, és ezt mondta: »Azt hittem, hogy ki fog jönni hozzám, megáll, segítségül hívja az Úrnak, Istenének nevét, megérinti kezével a poklosság helyét s meggyógyít. ¹⁷Végre Námán azt mondta: »Hát ahogy akarod; de kérlek, engedd meg nekem, szolgádnak, hogy vehessek e földből annyit, amennyit egy öszvérpár elbír, mert nem mutat be többé szolgád egészen elégő áldozatot vagy békeáldozatot más isteneknek, hanem csak az Úrnak.
• 10 ¹⁰Nos tehát láthatjátok, hogy semmi sem hullott a földre az Úrnak azon szavaiból, amelyeket az Úr Ácháb háza ellen mondott, s az Úr megtette, amit szolgája, Illés által szólt.« ³¹Jéhu azonban nem ügyelt arra, hogy teljes szívéből az Úrnak, Izrael Istenének törvénye szerint járjon: nem távozott ugyanis Jeroboám vétkeitől, aki vétekre vitte Izraelt. ³²Abban az időben az Úrnak kezdett terhére lenni Izrael, s azért Házaél megverte őket Izraelnek azon egész területén,
• 12 ¹⁹Ekkor Joás, Júda királya vette mindazokat a szent tárgyakat, amelyeket atyái, Jozafát, Jórám, Ahaszja, Júda királyai az Úrnak szenteltek, meg amelyeket ő ajánlott fel, meg az összes ezüstöt, amely az Úr templomának s a király palotájának kincsei közt akadt s elküldte Házaélnek, Szíria királyának. Erre az visszavonult Jeruzsálem alól.
• 13 ⁴Joacház azonban könyörgött az Úrnak s az Úr meghallgatta őt, mert látta Izrael nyomorúságát, minthogy elnyomta őket Szíria királya,
• 14 ²⁵Ő állította helyre Izrael határait, Hamat bejárójától kezdve a Puszta tengeréig, az Úrnak, Izrael Istenének azon szava szerint, amelyet szolgája, Jónás próféta, Amáti fia által szólt, aki abból a Gátból való volt, amely Heferben van.
• 17 ¹⁴Ám ők nem hallgattak rá, hanem megkeményítették nyakukat atyáik nyakassága szerint, akik szintén nem akartak engedelmeskedni az Úrnak, Istenüknek. ¹⁶Elhagyták az Úrnak, az ő Istenüknek valamennyi parancsát, két öntött borjút és berkeket csináltak maguknak, imádták az ég egész seregét, szolgálták Baált, ¹⁹Ámde Júda sem tartotta meg az Úrnak, az ő Istenének parancsait, hanem azokat a tévedéseket követte, amelyeket Izrael csinált. –
• 18 ¹²azért, mert nem hallgattak az Úrnak, Istenüknek szavára, hanem megszegték szövetségét: semmit, amit Mózes, az Úr szolgája parancsolt, meg nem hallgattak s meg nem cselekedtek.
• 23 ²¹Megparancsolta továbbá az egész népnek: »Készítsetek pászkát az Úrnak, a ti Isteneteknek, amint írva van a szövetségnek ebben a könyvében.« –

Ezdrás könyve (Káldi-Neovulgáta)

• 1 ³Ki való közületek az ő egész népéből? Legyen vele az ő Istene. Menjen fel Jeruzsálembe, amely Júdeában van, és építse fel az Úrnak, Izrael Istenének templomát. Ő az az Isten, aki Jeruzsálemben lakik.
• 3 ³Miután pedig felépítették Isten oltárát a maga helyén, reggel és este egészen elégő áldozatot mutattak be rajta az Úrnak, miközben körülöttük a föld népei rettegésben tartották őket. ⁵továbbá az egészen elégő áldozatot a hónapok első napjain, valamint az Úr összes szent ünnepén, nemkülönben mindazokon a napokon, amelyeken jószántukból hoztak ajándékot az Úrnak. ⁶A hetedik hónap első napjától kezdték bemutatni az egészen elégő áldozatot az Úrnak, noha még nem tették le az Isten hajlékának alapkövét.
• 4 ¹Amint azonban Júda és Benjamin ellenségei arról értesültek, hogy a számkivetettek felépítik az Úrnak, Izrael Istenének templomát, ³Erre Zerubbábel és Józsue meg a többiek, az izraelita családfők azt felelték: »Nem illik, hogy mi veletek építsünk hajlékot Istenünknek, felépítjük majd mi magunk az Úrnak, a mi Istenünknek, úgy, ahogy azt nekünk meghagyta Círusz, a perzsák királya.«
• 7 ⁶ez az Ezdrás feljött Babilonból. Mint írástudó, igen jártas volt Mózes törvényében, amelyet az Úr, Izrael Istene adott, a király pedig teljesítette minden kérését, mert az Úrnak, az ő Istenének keze volt rajta. ¹¹A rendelet mása pedig, amelyet Artaxerxész király adott át Ezdrás papnak, aki mint írástudó igen jártas volt az Úrnak Izrael számára adott törvényeiben, előírásaiban és szertartásaiban, így hangzik: ²⁸és felém hajlította kegyét a király és tanácsosai meg minden nagybefolyású udvari tisztje előtt. Úgyhogy megerősítve az Úrnak, az én Istenemnek rajtam nyugvó keze által, összegyűjthettem a főembereket Izraelből, hogy hazatérjenek velem.
• 8 ²⁸Majd így szóltam hozzájuk: »Ti az Úr szentjei vagytok, és szentek az edények, az ezüst meg az arany is, amelyet önkéntes adományul ajánlottak fel az Úrnak, atyáink Istenének. ³⁵A fogságból visszatért száműzöttek ekkor Izrael egész népéért Izrael Istenének egészen elégő áldozatul bemutattak tizenkét bikaborjút, kilencvenhat kost, hetvenhét bárányt, bűnért való áldozatul pedig tizenkét kecskebakot, egytől-egyig egészen elégő áldozatul az Úrnak.
• 10 ³kössünk szövetséget az Úrral, a mi Istenünkkel, hogy elbocsátjuk mindezeket a nőket szülötteikkel együtt, az Úrnak és azoknak a kívánsága szerint, akik remegnek az Úr, a mi Istenünk parancsától. Hadd jusson érvényre a törvény.

Nehemiás könyve (Káldi-Neovulgáta)

• 8 ⁹Aztán így szólt Nehemiás, a kormányzó, és Ezdrás pap és írástudó, meg a leviták, akik tanítgatták őket: »Az Úrnak, a mi Istenünknek szentelt nap ez. Ne szomorkodjatok tehát és ne sírjatok!« Sírt ugyanis az egész nép, amikor hallotta a törvény szavát.
• 9 ³Odaálltak a helyükre és a nap negyedrészében felolvastak az Úrnak, Istenüknek törvénykönyvéből, aztán a nap egy másik negyedében bűnvallomást tettek és leborultak az Úr, az ő Istenük előtt.
• 10 ³⁰megfogadták, ahogy testvéreik, a vezetők, megfogadták és megesküdtek, hogy teljesítik Isten törvényét, amelyet Isten szolgája, Mózes által adott. Megcselekszik és megtartják az Úrnak, a mi Istenünknek összes parancsát, előírását és törvényét,

Judit könyve (Káldi-Neovulgáta)

• 4 ²Nagy rémület vett erőt rajtuk színe előtt és rettegtek Jeruzsálemért és az Úrnak, Istenüknek templomáért,
• 8 ²⁵Mindezek mellett adjunk hálát az Úrnak, a mi Istenünknek, aki próbára tesz minket, mint atyáinkat.
• 15 ¹⁴Akkor Judit ezt a hálaadó éneket kezdte el egész Izrael közepette, az egész nép pedig vele együtt zengte a dicsőítő éneket az Úrnak.
• 16 ¹⁸Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, imádták Istent, s miután a nép megtisztult, bemutatták égőáldozataikat, önkéntes áldozataikat és adományaikat az Úrnak. ¹⁹Judit az Úrnak szentelte Holofernész minden holmiját, amelyet a nép neki adott, a függőhálót, amelyet az ő hálófülkéjéből maga hozott el.

Jób könyve (Káldi-Neovulgáta)

• 42 ¹És felelt Jób az Úrnak, és mondta:

A zsoltárok könyve (Káldi-Neovulgáta)

• 7 ¹ Dávid panasza, amelyet az Úrnak énekelt

Jeremiás könyve (Káldi-Neovulgáta)

• 7 ²⁸Azért mondd nekik: Ez az a nemzet, mely nem hallgatott az Úrnak, az ő Istenének szavára, és nem fogadta meg az intelmet. Elveszett a hűség, eltűnt a szájukból. ¹⁸A fiak fát szedegetnek, az apák tüzet gyújtanak, az asszonyok pedig tésztát gyúrnak, hogy áldozati kalácsokat készítsenek az ég királynőjének; és italáldozatot mutatnak be más isteneknek, hogy engem bosszantsanak.
• 22 ⁹Erre azt felelik: ‘Mert elhagyták az Úrnak, az ő Istenüknek szövetségét, más istenek előtt borultak le, és azoknak szolgáltak.’«
• 26 ¹³Most azért jobbítsátok meg útjaitokat és tetteiteket, s hallgassatok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára! Akkor megbánja az Úr azt a rosszat, amelyet kimondott rólatok. ¹⁶Erre azt mondták a fejedelmek és az egész nép a papoknak és a prófétáknak: »Nem jár ennek az embernek halálbüntetés, mert az Úrnak, a mi Istenünknek nevében szólt hozzánk.«
• 31 ³⁸Íme, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor felépül a város az Úrnak, Hananeél tornyától a Szeglet-kapuig. ⁴⁰A holttestek és a hamu egész völgye és az egész mezőség a Kedron-patakig, a Lovak kapujának szegletéig kelet felé szent helye lesz az Úrnak; nem gyomlálják ki és nem rombolják le soha többé.«
• 42 ¹³De ha azt mondjátok: ‘Nem maradunk ebben az országban’, és nem hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára, ²¹Tudtotokra adtam ma, de nem hallgattatok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára semmiben, amivel hozzátok küldött engem.
• 43 ¹Történt pedig, hogy miután Jeremiás végig elmondta az egész nép előtt az Úrnak, az ő Istenüknek minden igéjét, mellyel az Úr, az ő Istenük küldte őt hozzájuk, mindezeket az igéket,
• 20 ³Történt pedig másnap, hogy kiengedte Fássúr Jeremiást a kalodából. Ekkor így szólt hozzá Jeremiás: »Nem Fássúrnak hívta nevedet az Úr, hanem így: Rettenet mindenfelől.

Báruk könyve (Káldi-Neovulgáta)

• 1 ¹⁸nem engedelmeskedtünk neki, és nem hallgattunk az Úrnak, a mi Istenünknek arra a szavára, hogy kövessük parancsait, amelyeket nekünk adott.
• 2 ⁸és mi nem engeszteltük meg az Úrnak, a mi Istenünknek arcát azzal, hogy mindnyájan megtértünk volna igen gonosz útjainkról. ¹⁷nyisd fel szemedet és láss! Hiszen nem az alvilágban lévő halottak, akiknek testéből elvetted a lelket, adnak tiszteletet és igazat az Úrnak, ¹⁸hanem az a lélek, amely bánkódik a nyomorúság súlya alatt, és meggörnyedve és megtörve jár, továbbá a bágyadt szem és az éhező lélek ad tiszteletet és igazat az Úrnak. ²²Ha azonban nem hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára, hogy Babilon királyának szolgáljatok, kiűzlek titeket Júda városaiból és Jeruzsálemből,
• 3 ⁴Mindenható Úr, Izrael Istene, hallgasd meg most Izrael halottainak és fiaiknak imádságát, akik vétkeztek ellened és nem hallgattak az Úrnak, az ő Istenüknek szavára, s ezért ránk halmozódtak a csapások.

Ezekiel jövendölése (Káldi-Neovulgáta)

• 42 ¹³S azt mondta nekem: »Az északi kamrák és a déli kamrák, amelyek a különálló épület előtt vannak, szent kamrák: ezekben eszik a papok, akik az Úrnak szolgálnak, a szentelt dolgokat; oda helyezik a szentelt dolgokat: a bűnért való áldozatot és a vétekért való áldozatot, mert szent hely az.
• 43 ²⁴áldozd fel őket az Úr színe előtt. A papok hintsenek rájuk sót, és mutassák be egészen elégő áldozatul az Úrnak.
• 45 ²³Az ünnep hét napján mutasson be az Úrnak naponként egészen elégő áldozatul hét bikaborjút és hét hibátlan kost, hét napon keresztül; és bűnért való áldozatul mindennap egy kecskebakot.
• 46 ⁴Egészen elégő áldozatul pedig a fejedelem ezt mutassa be az Úrnak: szombat napján hat hibátlan bárányt és egy hibátlan kost; ¹²Amikor pedig a fejedelem önkéntes egészen elégő áldozatot, vagy önkéntes békeáldozatot mutat be az Úrnak, nyissák ki neki a kelet felé néző kaput, és mutassa be egészen elégő áldozatát és békeáldozatát úgy, ahogy az szombat napján történni szokott, és vonuljon ki; miután pedig kivonult, zárják be a kaput. ¹³Mindennap mutasson be az Úrnak egészen elégő áldozatul egy egyesztendős hibátlan bárányt; mindig reggel mutassa be azt, ¹⁴és mutasson be hozzá ételáldozatul reggelenként egyhatod éfát és egyharmad hín olajat, és hintse meg vele a lisztlángot. Ez az Úrnak törvényes, állandó és örök áldozata legyen.
• 48 ¹⁴Ebből el ne adjanak semmit, el ne cseréljék, és ne adják másnak birtokába az ország adományát, mert ez az Úrnak van szentelve.

Dániel jövendölése (Káldi-Neovulgáta)

• 9 ¹⁰és nem hallgattunk az Úrnak, Istenünknek szavára, hogy törvénye szerint járjunk, amit nekünk szolgái, a próféták által adott.

Joel jövendölése (Káldi-Neovulgáta)

• 1 ¹Az Úrnak Joelhez, Fátuel fiához intézett szózata.

Jónás jövendölése (Káldi-Neovulgáta)

• 1 ¹⁶Erre azok az emberek nagy félelemmel teltek el az Úr iránt, és áldozatokat mutattak be az Úrnak, és fogadalmakat tettek.

Aggeus jövendölése (Káldi-Neovulgáta)

• 1 ¹²Zerubbábel, Salátiel fia, és Józsue, Joszedek fia, a főpap és az egész nép hallgatott is az Úrnak, Istenüknek szavára és Aggeus próféta beszédére, amint őt az Úr, az ő Istenük hozzájuk küldte; és félni kezdett a nép az Úrtól.

Zakariás jövendölése (Káldi-Neovulgáta)

• 6 ¹²és mondd neki: Így szól a Seregek Ura: Íme, egy férfi, Sarjadék a neve, és sarjadás lesz alatta; ő építi fel majd a templomot az Úrnak. ¹³Ő építi fel a templomot az Úrnak, és dicsőségre tesz szert, és ül és uralkodik majd trónusán, pap áll majd a jobbján, és békés egyetértés lesz kettejük között. ¹⁵És akik a messze távolban vannak, majd eljönnek és építik az Úr templomát, és majd megtudjátok, hogy a Seregek Ura küldött engem hozzátok. Így lesz, ha híven hallgattok az Úrnak, Isteneteknek szavára.’«

Malakiás jövendölése (Káldi-Neovulgáta)

• 1 ¹⁴Átkozott a csalárd ember, akinek van a nyájában ép hím állatja, és ha fogadalmat tesz, gyenge állatot mutat be áldozatul az Úrnak, noha nagy király vagyok én – mondja a Seregek Ura –, és rettegik nevemet a nemzetek között!
• 2 ¹⁷Ti bosszúságot okoztok az Úrnak beszédeitekkel! Kérdezitek: ‘Mivel okozunk neki bosszúságot?’ Azzal, hogy azt mondjátok: ‘Mindenki, aki rosszat tesz, jó az Úr színe előtt, és az ilyenek tetszenek neki; mert ha nem így van, hol van az ítélet Istene?’
• 3 ³Leül, mint az ezüstolvasztó és tisztító mester, és salaktalanná teszi Lévi fiait; és megtisztítja őket, mint az aranyat és mint az ezüstöt, hogy igazságban mutassanak be áldozatot az Úrnak, ⁴és tetszeni fog az Úrnak Júda és Jeruzsálem áldozata, mint a hajdankor napjaiban, és mint a régi esztendőkben.

Evangélium Máté szerint (Káldi-Neovulgáta)

• 5 ³³Szintén hallottátok, hogy azt mondták a régieknek: ‘Ne esküdj hamisan, hanem add meg az Úrnak, amit esküvel ígértél!’
• 6 ²⁴Senki sem szolgálhat két úrnak; mert vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy tiszteli az egyiket, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.
• 18 ²⁷Megesett a szíve az úrnak a szolgán, elbocsátotta hát őt, és még az adósságot is elengedte neki.
• 21 ³Ha pedig valaki szólna valamit, mondjátok, hogy az Úrnak van rájuk szüksége, és azonnal el fogja engedni őket.«
• 22 ⁴³Erre megkérdezte tőlük: »Akkor Dávid miért hívja őt a Lélek által Úrnak, amikor így szól: ⁴⁵Ha tehát Dávid Úrnak hívja őt, hogyan lehet az ő fia?«

Evangélium Márk szerint (Káldi-Neovulgáta)

• 11 ³Ha pedig valaki megkérdezi tőletek, miért teszitek ezt, mondjátok, hogy az Úrnak van rá szüksége, és azonnal elengedi ide.«

Evangélium Lukács szerint (Káldi-Neovulgáta)

• 1 ⁶Mindketten igazak voltak Isten előtt, feddhetetlenül éltek az Úrnak minden parancsa és rendelése szerint. ¹⁷, a hitetleneket pedig az igazak okosságára, s így alkalmas népet készítsen az Úrnak.«
• 2 ²²Mikor pedig elteltek tisztulásuk napjai, Mózes törvénye szerint felvitték őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, ²³amint az Úr törvényében írva van: »Minden elsőszülött fiúgyermek az Úrnak legyen szentelve«
• 16 ¹³Egy szolga sem szolgálhat két úrnak; mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.«
• 17 ⁵Az apostolok ekkor azt mondták az Úrnak: »Növeld bennünk a hitet!«
• 19 ⁸Zakeus azonban odaállt, és azt mondta az Úrnak: »Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette.« ³¹Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: ‘Miért oldjátok el?’ – mondjátok neki: ‘Az Úrnak szüksége van rá.’« ³⁴Ők azt felelték: »Az Úrnak szüksége van rá.«

Az apostolok cselekedetei (Káldi-Neovulgáta)

• 14 ²³S miután az egyes egyházakban böjtölve és imádkozva presbitereket rendeltek számukra, az Úrnak ajánlották őket, akiben hittek.
• 20 ¹⁹Szolgáltam az Úrnak teljes alázatossággal, könnyhullatás és megpróbáltatások között, amelyek a zsidók cselszövései miatt értek.

Első levél a korintusiaknak (Káldi-Neovulgáta)

• 7 ³²Én pedig azt szeretném, ha gond nélkül lennétek. Akinek nincs felesége, arra gondol, ami az Úré, hogy hogyan tetsszék az Úrnak.

Második levél a korintusiaknak (Káldi-Neovulgáta)

• 8 ⁵És reményünket felülmúlva önmagukat adták oda először az Úrnak, aztán pedig nekünk, Isten akarata szerint.

Levél az efezusiaknak (Káldi-Neovulgáta)

• 5 ¹⁰keressétek azt, ami az Úrnak tetszik. ¹⁹Magatok közt zsoltárokat, szent dalokat és lelki énekeket zengjetek, énekeljetek és zengedezzetek szívetekben az Úrnak! ²²Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, akárcsak az Úrnak,
• 6 ⁷Készséges akarattal szolgáljatok, mintha az Úrnak tennétek, s nem embereknek!

Levél a kolosszeieknek (Káldi-Neovulgáta)

• 3 ²⁰Gyermekek, fogadjatok szót mindenben szüleiteknek, mert ez kedves az Úrnak! ²³Bármit tesztek, szívből tegyétek, mintha az Úrnak, és nem embereknek tennétek!

Péter második levele (Káldi-Neovulgáta)

• 3 ²hogy emlékezzetek azokra a dolgokra, amelyeket a szent próféták előre megmondtak, valamint az Úrnak és Üdvözítőnek az apostolok által hirdetett parancsaira.