- Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliája (1990)
- Jeremiás siralmai
KNB
SZIT
BD
RUF
KG
Jaj, de magára maradt az egykor oly népes város! Olyanná lett, mint az özvegy. Nagy volt a népek között, úrnő a tartományok között, de kényszermunkássá lett!
Sírva sír az éjszakában, könny áztatja arcát. Senki sem vigasztalja azok közül, akik szerették, barátai mind hűtlenné lettek, ellenségeivé váltak.
>>
Jaj, de sötét felhőt borított az Úr haragja Sion leányára! Az égből a földre dobta Izráel ékességét, nem gondolt lábai zsámolyával haragja napján.
Elpusztította az Úr kíméletlenül Jákób összes hajlékát. Ledöntötte féktelen haragjában Júda leányának erődítményeit. Földre terítette, meggyalázta az országot és vezéreit.
>>
Én vagyok az a férfi, aki nyomorúságot látott az Úr haragjának botja miatt.
Sötétben űzött, hajtott, ahol nincs világosság.
>>
Jaj, de megfeketedett az arany, elváltozott a színarany! Szétszórták a drágaköveket minden utcasarkon!
Sionnak színaranyat érő drága fiait, jaj, csak cserépedénynek tekintették, fazekas keze munkájának!
>>
Emlékezz, URam, mi történt velünk! Tekints ránk, és lásd meg gyalázatunkat!
Örökségünk bitorlókra szállt, házunk idegenekre.
>>