Keresés a Bibliában

A kegyesek szenvedése és annak értelme

3 1Én vagyok az a férfi, aki nyomorúságot látott az Úr haragjának botja miatt. 2Sötétben űzött, hajtott, ahol nincs világosság. 3Bizony, ellenem fordítja kezét folytonosan, egész nap. 4Elsorvasztotta húsom és bőröm, összetörte csontjaimat. 5Körülbástyázott engem méreggel és fáradsággal. 6Vaksötétbe helyezett engem, mint a régen meghaltakat. 7Falat emelt körém, nem juthatok ki, súlyos bilincsbe vert. 8Ha segítségért kiáltok is, elzárkózik imádságom elől. 9Faragott kőből emelt falat utaimra, ösvényeimet járhatatlanná tette. 10Olyan hozzám, mint a leselkedő medve, mint rejtekhelyen az oroszlán. 11Lekergetett utamról, összetépett, elpusztított engem. 12Felvonta íját, és kitett engem nyilai céltáblájául. 13Veséimbe eresztette tegzének nyilait. 14Nevetséges lettem minden nép előtt, és gúnydalt énekelnek rólam egész nap. 15Keserűséggel lakatott jól, bánattal itatott meg. 16Kavicsot rágatott velem, hamuba kényszerített engem. 17Elvette békességemet, elfeledtem, mi a jólét. 18Már azt gondoltam: Nem lehet reménykednem és bizakodnom az ÚRban! 19Gondolj nyomorúságomra és hontalanságomra, az ürömre és a méregre! 20Mindig erre gondol, és elcsügged a lelkem. 21De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek: 22Szeret az ÚR, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: 23minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! 24Az ÚR az én osztályrészem - mondom magamban -, ezért benne bízom. 25Jó az ÚR a benne reménykedőkhöz, a hozzá folyamodókhoz. 26Jó csendben várni az ÚR szabadítására. 27Jó, ha a férfi már ifjúkorában igát hordoz. 28Üljön hát magányosan és maradjon néma, amikor ráteszik. 29Hajtsa porba fejét, talán van reménysége. 30Tartsa oda arcát, ha ütik, tűrje el, ha gyalázzák. 31Mert nem vet el örökre az Úr. 32Még ha megszomorít is, irgalmaz, mert nagyon szeret. 33Mert nem szíve szerint alázza és szomorítja meg az embereket. 34Amikor lábbal tiporják egy ország foglyait, 35amikor az embert kiforgatják jogából a Felségessel szembeszállva, 36amikor megcsalják az embert perében, azt nem nézi el az Úr! 37Ha bekövetkezik, amit valaki megmond, nem az Úr parancsából van-e az? 38Nem a Felséges szavától függ-e a rossz is, meg a jó is? 39Miért siránkozik az élő ember, a férfi, ha vétkezett? 40Inkább kutassuk, vizsgáljuk meg útjainkat, és térjünk meg az ÚRhoz! 41Emeljük föl szívünket és kezünket Istenhez, aki a mennyekben van: 42Mi voltunk a vétkesek és engedetlenek, ezért nem bocsátottál meg. 43Elzárkóztál haragodban, és üldöztél, kíméletlenül gyilkoltál bennünket. 44Elzárkóztál felhőd mögé, nem jutott hozzád imádság. 45Megvetett söpredékké tettél bennünket a népek között. 46Ránk tátotta száját minden ellenségünk. 47Rettegés és csapda lett a részünk, pusztulás és összeomlás. 48Könny patakzott a szememből népem összeomlása miatt. 49Szemem szüntelen könnyezik, megállás nélkül, 50míg le nem tekint, és meg nem látja a mennyekből az ÚR. 51Fáj a lelkem, ha látom városom lakóinak sorsát. 52Vadásztak rám, mint a madárra, ellenségeim ok nélkül. 53Verembe taszítottak engem, és köveket dobtak rám. 54Összecsapott a víz a fejem fölött, már azt mondtam: elvesztem! 55Segítségül hívtam nevedet, URam, a verem mélyéről. 56Meghallottad szavamat: Ne fogd be a füled sóhajtásom és kiáltásom előtt! 57Közeledtél, mikor kiáltottam hozzád, így szóltál: Ne félj! 58Te perelted, Uram, peremet, és megváltottad életemet. 59Láttad, URam, hogy megcsaltak: ítéld meg igazságomat! 60Láttad, milyen bosszúvágyók, mi mindent terveztek ellenem. 61Hallottad, URam, hogyan gyalázkodtak, mi mindent terveztek ellenem. 62Támadóim szája egész nap engem rágalmaz. 63Lásd meg, hogy akár ülnek, akár állnak, csak engem gúnyolnak. 64Fizess meg nekik, URam, azért, amit kezükkel tettek! 65Adj nekik elborult elmét, ez legyen átkod rajtuk! 66Üldözze haragod őket, pusztítsd ki őket az ÚR ege alól!

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF