40 (39). ZSOLTÁR. HÁLAADÁS ÉS KÉRÉS

40 ¹(A karvezetőnek – Dávid zsoltára.) ²Bíztam az Úrban, bizakodtam, s ő lehajolt hozzám és meghallgatta kiáltásomat. ³Kiszabadított a sírgödörből, ki az iszapból és mocsárból. Sziklára állította lábamat, és megszilárdította léptemet. ⁴Ajkamra új éneket adott, Istenünk magasztalására. Sokan látják majd és megremegnek, s eltelnek az Úr iránt bizalommal. ⁵Boldog az ember, aki reményét az Úrba veti, aki a bálványok szolgáit nem követi, sem azokat, akik csalfa ámításnak élnek. ⁶Mennyi csodát tettél, Uram, és Istenem, a rólunk való gondban hozzád senki nem mérhető! Ha elmondani vagy hirdetni próbálnám, felsorolni sem győzném. ⁷Te nem kívánsz véres vagy ételáldozatot, de megnyitottad fülem a hallásra. Nem követelsz égő­ és engesztelő áldozatot, ⁸így szólok hát hozzád: Lásd, itt vagyok! A könyvtekercsben rólam írták, ⁹hogy teljesítsem akaratod. Parancsod, Istenem, örömmel tölti el szívemet. ¹⁰Az Úr igazságát hirdetem a nagy közösségben. Nézd, ajkam nem hallgatott, Uram, te ezt tudod. ¹¹Nem rejtettem el szívembe igaz tetteidet, magasztaltam hűségedet és segítségedet. Kegyelmedről nem hallgattam, a nagy közösség előtt hűségedet nem titkoltam.

KNB SZIT STL BD RUF KG