40 ¹A karvezetőnek. Dávid zsoltára.

²Várva-vártam az Urat,
s ő lehajolt hozzám.

³Meghallgatta könyörgésemet,
kihúzott a nyomorúság verméből,
a sár fertőjéből;
Lábamat kősziklára helyezte,
lépésemet biztossá tette.

⁴Új éneket adott számba,
Istenünket dicsérő szózatot.
Sokan látják és félelem fogja el őket,
s az Úrba vetik reményüket.

⁵Boldog az az ember, aki az Úrba vetette reményét,
s aki nem tart a gőgösöktől, a hazugságra vetemedőktől.

⁶Sokat tettél értünk, Uram, én Istenem,
csodáiddal és terveiddel: nincs hozzád hasonló senki sem!
Hirdetni akarom őket és beszélni róluk,
de túl sok ahhoz, hogy számba vehetném.

⁷Vágóáldozatot és ételáldozatot nem kívántál,
hanem testet készítettél nekem.
Égő- s bűnért való áldozatot nem követeltél,

⁸ezért így szóltam: »Íme, eljövök!
A könyvtekercsben meg van írva rólam,

⁹hogy teljesítsem akaratodat.
Ezt akarom, én Istenem,
törvényed a szívemben van.«

¹⁰Nagy gyülekezet előtt hirdetem igazságodat;
Íme nem tartom vissza ajkamat,
Uram, te tudod!

¹¹Igazságodat nem rejtem el szívemben,
hűségedet és segítségedet hirdetem.
Nem titkolom irgalmadat és hűségedet
a nagy gyülekezetben.

KNB SZIT STL BD RUF KG