40 (39). ZSOLTÁR. HÁLAADÁS ÉS KÉRÉS

40 ¹(A karvezetőnek – Dávid zsoltára.) ²Bíztam az Úrban, bizakodtam, s ő lehajolt hozzám és meghallgatta kiáltásomat. ³Kiszabadított a sírgödörből, ki az iszapból és mocsárból. Sziklára állította lábamat, és megszilárdította léptemet. ⁴Ajkamra új éneket adott, Istenünk magasztalására. Sokan látják majd és megremegnek, s eltelnek az Úr iránt bizalommal. ⁵Boldog az ember, aki reményét az Úrba veti, aki a bálványok szolgáit nem követi, sem azokat, akik csalfa ámításnak élnek. ⁶Mennyi csodát tettél, Uram, és Istenem, a rólunk való gondban hozzád senki nem mérhető! Ha elmondani vagy hirdetni próbálnám, felsorolni sem győzném. ⁷Te nem kívánsz véres vagy ételáldozatot, de megnyitottad fülem a hallásra. Nem követelsz égő­ és engesztelő áldozatot, ⁸így szólok hát hozzád: Lásd, itt vagyok! A könyvtekercsben rólam írták, ⁹hogy teljesítsem akaratod. Parancsod, Istenem, örömmel tölti el szívemet. ¹⁰Az Úr igazságát hirdetem a nagy közösségben. Nézd, ajkam nem hallgatott, Uram, te ezt tudod. ¹¹Nem rejtettem el szívembe igaz tetteidet, magasztaltam hűségedet és segítségedet. Kegyelmedről nem hallgattam, a nagy közösség előtt hűségedet nem titkoltam. ¹²Ne tagadd meg tőlem, Uram, irgalmadat, kegyelmed és hűséged mindig oltalmazzon! ¹³Tömérdek nyomorúság fojtogat, tenger bűnöm elborított, már nem is látok. Több van belőlük, mint fejemen a haj, és erőm is cserbenhagyott. ¹⁴Irgalmadban ments meg, Uram, Uram, siess segítségemre! ¹⁵Piruljanak és szégyenkezzenek, akik életemre törnek, hogy tönkretegyenek. Szégyent vallva hátráljanak, akik örülnek bajomnak. ¹⁶Dermedjenek kővé szégyenükben, akik gúnyolnak: „Jól van így!” ¹⁷Ujjongjanak és örüljenek benned mind, akik hűségesen keresnek, és hirdessék mindig: Hatalmas az Úr! Mind, akik várják üdvösségedet.

41 (40). ZSOLTÁR

¹⁸De én nyomorult és szegény vagyok. Uram, siess segítségemre! Te vagy gyámolom és szabadítóm, ne késlekedj tovább, Istenem!

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző zsoltár Következő zsoltár