Keresés a Bibliában

37 1Jákob azon a földön lakott, amelyen atyja mint jövevény tartózkodott Kánaán földjén.

IV. JÓZSEF TÖRTÉNETE

József és testvérei.

2Jákob családjának története a következő: amikor József tizenhét esztendős volt, bátyjaival együtt a juhokat őrizte. Mivel még fiatal volt, apja feleségeinek, Bilhának és Szilpának fiai mellé osztották be. József közölte apjával, ami rosszat azokról mondtak. 3Izrael jobban szerette Józsefet, mint a többi fiát, mivel öreg korában született. Ezért egy ujjas köntöst csináltatott neki. 4Mikor bátyjai látták, hogy jobban szereti, mint összes többi fiát, meggyűlölték, és nem tudtak vele barátságos szót váltani. 5Józsefnek egyszer álma volt, s azt elmondta testvéreinek. 6Így szólt hozzájuk: „Hallgassatok ide, milyen álmot láttam. 7Kévét kötöttünk a mezőn, s íme, az én kévém fölegyenesedett és állva maradt, a ti kévéitek pedig körülvették és meghajoltak az én kévém előtt.” 8Testvérei így válaszoltak: „No, talán királyunk akarsz lenni és fölöttünk uralkodni?” Álma és elbeszélése miatt még inkább meggyűlölték. 9Más alkalommal újra álmot látott, s azt is elmondta bátyjainak. Így szólt: „Látjátok, ismét álmom volt. A nap, a hold és a csillagok meghajoltak előttem.” 10Amikor elbeszélte apjának és testvéreinek, apja megfeddte, mondván: „Mit akar jelenteni ez az álom, amit láttál? Nekem, anyádnak és bátyáidnak, nekünk a földig kell hajolnunk előtted?” 11Bátyjai féltékenyek lettek rá, apja ellenben megjegyezte magának a dolgot.

Józsefet eladják.

12Amikor bátyjai elmentek, és apjuk juhait Szichemben legeltették, 13Izrael ezt mondta Józsefnek: „Bátyáid Szichemnél legeltetnek, gyere, hadd küldjelek el hozzájuk.” „Készen vagyok” – felelte. 14Akkor ezt mondta neki: „Menj, és nézz utána, hogy bátyáid és a nyájak jól vannak-e, s hozz nekem hírt róluk.” Így elküldte Hebron völgyéből, s ő Szichembe érkezett. 15Amikor a mezőn bolyongott, egy ember találkozott vele, s megkérdezte: „Mit keresel?” 16„Bátyáimat keresem – felelte –, mondd meg, hol legeltetnek?” 17A férfi így válaszolt: „Elmentek innét, hallottam, amikor mondták: menjünk Dotainba.” József tehát elment testvérei után, és Dotainban megtalálta őket. 18Amikor azok messziről meglátták, még mielőtt közelükbe ért, azt indítványozták, hogy öljék meg. 19Így szóltak egymáshoz: „Nézzétek, ott jön az álomlátó. 20Rajta, öljük meg, dobjuk egy ciszternába és mondjuk azt, hogy vadállat ette meg. Akkor majd meglátjuk, mi lesz az álmaiból.” 21Mikor Ruben ezt meghallotta, igyekezett kimenteni kezükből, és így szólt: „Ne vegyük el az életét.” 22Ruben még azt mondta nekik: „Ne ontsatok vért, dobjátok be a ciszternába, ott a pusztában, de kezeteket ne emeljétek rá.” (Ezt mondta), mert ki akarta menteni kezükből és vissza akarta küldeni apjához. 23Mihelyt József testvéreihez ért, azok levették József ujjas köntösét, ami rajta volt, 24őt magát pedig megfogták és a ciszternába dobták. A ciszterna üres volt, víz nem volt benne. 25Azután leültek enni. Amikor fölemelték szemüket és körülnéztek, izmaelita karavánt láttak közeledni Gileádból. Tevéik meg voltak rakva gumival, balzsammal és illatos gyantával. Úton voltak vele, hogy Egyiptomba vigyék. 26Júda így szólt testvéreihez: „Milyen előnyünk származik abból, ha megöljük öcsénket és vérét betakarjuk? 27Gyertek, adjuk el az izmaelitáknak, és ne emeljük rá kezünket. Mégiscsak testvérünk, saját testünk.” Testvérei hallgattak rá. 28Amikor tehát a midiánita kereskedők elhaladtak mellettük, eladták Józsefet 20 ezüstért az izmaelita kereskedőknek. Ezek Egyiptomba vitték Józsefet. 29Amikor Ruben később ismét odament a ciszternához, József már nem volt benne. Megszaggatta ruháját, 30visszament testvéreihez és így szólt: „A fiú már nincs ott, mitévő legyek?” 31Ők azonban fogták a köntösét, levágtak egy kecskebakot, és a köntöst a vérébe mártották. 32Azután a ruhát elküldték, apjukhoz vitették és ezt üzenték: „Találtuk, nézd meg, hogy a fiad köntöse-e vagy nem?” 33Amikor az meglátta, felkiáltott: „Ez a fiam köntöse, vadállat ette meg. Széttépték, széttépték Józsefet!” 34Megszaggatta ruháját, zsákot kötött csípője köré és hosszú ideig gyászolta fiát. 35Minden fia és minden lánya sietett vigasztalni, de nem akart vigasztalódni, hanem így szólt: „Gyászolva költözöm le fiamhoz az alvilágba.” Így siratta őt az apja. 36A midiániták pedig eladták őt Egyiptomban Potifárnak, a fáraó egyik kincstárnokának, az őrség parancsnokának.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF