Keresés a Bibliában

Simon főpap.

50 1Simon főpap, Oniásznak a fia megjavíttatta az Isten hajlékát, s megerősítette életében a templomot. 2Ő építette a kettős magasságot, a templomot övező fal magas támaszát. 3Az ő napjaiban ástak tavat, akkora medencét, mint valami tenger. 4Megóvta a népet az elpusztulástól, a várost megerősítette ostrom idejére. 5Milyen dicső volt, körülvette a nép, amikor előlépett a függöny mögül. 6Mint a hajnali csillag a fellegek között, mint a telihold, 7mint Isten temploma fölött a ragyogó nap, mint a felhők közt tündöklő szivárvány, 8mint a tavasz rózsája, mint a patak partján virágzó liliom, mint nyári napokon a tömjénfa ága, 9mint az izzó tömjén a füstölő parazsán, mint az áldozati aranyos edény, amit mindenféle drágakő ékesít, 10mint az olajfa, amely tele van gyümölccsel, mint a ciprusfa, amely a felhőkig felér; 11amikor felöltötte pompás öltözékét, és magára vette csillogó díszeit, amikor fölment a megszentelt oltárhoz, s betöltötte fénnyel a szentély környékét. 12Amikor átvette a papok kezéből a feláldozásra szánt húsdarabokat, s odaállt az oltár égő tüze mellé, körülötte testvérek koszorúja állt, ahogy a lomb övezi a Libanon cédrusát; mint a pálmatörzsek, úgy vették őt körül. 13Áronnak fiai díszes öltözékben – kezükben az Úrnak felajánlott adományok – Izrael népének egész közössége előtt, 14amíg ellátta az oltár szolgálatát, és felajánlotta nemes testtartással a Magasságbeli Mindenhatónak hozott áldozatot. 15Majd a serleg után nyújtotta a kezét, és a szőlő véréből áldozott; az oltár lábához öntötte a Magasságbeli elé jó illatul, a világmindenség fejedelme elé. 16Áronnak fiai most felkiáltottak, aztán megfújták vert harsonáikat; megszólaltatták őket, hogy csak úgy zengett emlékeztetőül a Magasságbeli előtt. 17Az összesereglett buzgó népsokaság a földön arcra borult, hogy így imádja a Mindenható Urat, a Magasságbeli Istent. 18Most az énekekre zendítettek rá mind, és szállt a dallam a tömeg fölött. 19Ekkor esdekelt a nép a Magasságbeli Úrhoz, a nagy irgalmúhoz fordult imájával, amíg véget nem ért az Úr szolgálata, s be nem fejeződött az ünnepség. 20Akkor aztán lejött (Simon), s Izraelnek egész közössége fölé terjesztette kezét, hogy fennhangon ossza az Úrnak áldását, és tisztsége szerint kimondja szent nevét. 21A nép meg másodszor is leborult a földre, hogy a Magasságbeli áldását fogadja.

Figyelmeztetés

22Most hát áldjátok a mindenség Urát! Nagy dolgokat művel, aki megáldotta életünket anyánknak méhétől, és irgalmassága szerint bánik velünk. 23Ajándékozzon meg vidám szívvel minket, adjon békességet napjainkban, (egész) Izraelnek örök időkön át. 24Maradjon mellettünk hűen szeretete, és szabadítson meg minket napjainkban.

Számtalány

25Kétfajta népségtől iszonyodik lelkem, a harmadik pedig már nem is nép: 26Szeirnek lakói, a filiszteusok, s az a balga nép, amely Szichemet lakja.

Befejezés

27Tudománnyal s okossággal teli tanítást írtam le ebben a könyvben: Jézus, Sirák fia, Eleazár unokája Jeruzsálemből, akinek szívéből áradt a bölcsesség, mint a záporeső. 28Boldog ember, aki e dolgokhoz fordul, aki a szívébe zárja őket, az bölcs lesz. 29Aki eszerint tesz, erős lesz mindenben, mert az Úrnak fénye lesz az életútja.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF