Ima a bölcsességért.

9 ¹Atyáim Istene, irgalomnak Ura, aki a szavaddal teremtettél mindent, ²és bölcsességeddel alkottad az embert, hogy uralkodjék a teremtményeken, amelyeket alkottál, ³és igazgassa a világot szentségben és igazságosságban és egyenes lélekkel tegyen igazságot: ⁴add meg nekem a bölcsességet, trónod osztályosát, és ne zárj ki engem gyermekeid közül. ⁵Hiszen szolgád vagyok, szolgálód fia, gyönge és rövid életű ember, és édeskeveset értek a joghoz és törvényhez. ⁶Ha mégoly tökéletes is valaki az emberek fiai között, de a tőled való bölcsességnek híjával van, semmibe kell venni. ⁷Te szemeltél ki néped királyává, fiaid és lányaid bírájává. ⁸Te parancsoltad meg, hogy templomot építsek szent hegyeden és áldozati oltárt a városban, amelyet lakóhelyül választottál, szent sátrad hasonmásául, amelyet kezdettől készítettél. ⁹Nálad a bölcsesség, ismeri műveidet, jelen volt, amikor a világot teremtetted, és tudja, mi kedves a szemedben és mi helyes a parancsaid szerint. ¹⁰Küldd le szent egedből, dicsőséged trónjától, hogy munkámban velem legyen és segítsen, és így fölismerjem, mi kedves a szemedben. ¹¹Mert tud és ért mindent; tetteimben józanul vezet majd és megoltalmaz hatalmával. ¹²Így majd tetszenek neked műveim, népedet igazságosan kormányozom, és méltó leszek atyámnak trónjára. ¹³Melyik ember képes fölismerni Isten akaratát, és ki tudja elgondolni, mit kíván az Úr? ¹⁴Hisz a halandók gondolatai bizonytalanok, és terveink ingatagok. ¹⁵Mert a romlandó test gátolja a lelket, és a földi sátor ránehezedik a sokat tűnődő elmére. ¹⁶Csak nagy nehezen derítjük ki, ami a földön van, és üggyel-bajjal értjük meg, ami kézenfekvő. Hát akkor az égi dolgokat ki tudná kifürkészni? ¹⁷Ki ismerte föl valaha is akaratodat, ha te nem adtál (neki) bölcsességet és nem küldted el a magasból szent lelkedet? ¹⁸Csak így lettek simává a földön lakók útjai, s így tanulták meg az emberek, mi kedves a szemedben. ¹⁹Csak a bölcsesség által menekültek meg.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet