7 ¹Ne ítéljetek, hogy meg ne ítéljenek benneteket! ²Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítélnek meg titeket is; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek. ³Miért látod meg a szálkát testvéred szemében, és nem veszed észre a gerendát a saját szemedben? ⁴Hogyan mondhatod testvérednek: „Hadd vegyem ki szemedből a szálkát!” –, mikor szemedben ott a gerenda? ⁵Képmutató, vedd ki előbb szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd testvéred szeméből a szálkát.
⁶Ne adjátok oda a kutyáknak azt, ami szent, és gyöngyeiteket se dobjátok oda a disznók elé, nehogy lábukkal széttapossák azokat, majd megfordulva széttépjenek titeket!
⁷Kérjetek, és adnak nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek! ⁸Mert mindenki, aki kér, kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek ajtót nyitnak. ⁹Ugyan ki az közöttetek, aki, ha a fia kenyeret kér, követ ad neki, ¹⁰vagy ha halat kér, kígyót ad neki? ¹¹Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó dolgokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jó dolgokat mennyei Atyátok azoknak, akik kérik őt?
¹²Tehát mindazt, amit szeretnétek, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is azt tegyétek velük! Ez a Törvény és a próféták.
¹³A szűk kapun menjetek be! Mert tágas a kapu, és széles az út, amelyik a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak. ¹⁴Milyen szűk a kapu és keskeny az út, amelyik az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják.
¹⁵Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik báránybőrben jönnek hozzátok, de alatta ragadozó farkasok! ¹⁶Gyümölcseikről ismeritek meg majd őket.
Tüskebokorról szednek-e szőlőt, vagy bogáncskóróról fügét? ¹⁷Tehát minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. ¹⁸Nem hozhat jó fa rossz gyümölcsöt, és rossz fa sem hozhat jó gyümölcsöt. ¹⁹Minden fát, amelyik nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak, és tűzre vetnek. ²⁰Tehát gyümölcseikről ismeritek meg majd őket.
²¹Nem mindenki fog bemenni a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: „Uram, Uram”, hanem csak az, aki megteszi mennyei Atyám akaratát. ²²Sokan mondják majd nekem azon a napon:
„Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk, nem a te nevedben űztünk ki démonokat, és nem a te nevedben tettünk sok csodát?” ²³De akkor kijelentem nekik: „Sohasem ismertelek titeket. Távozzatok tőlem, ti gonosztevők!”
²⁴Mindaz tehát, aki hallja ezeket a szavaimat, és tettekre váltja, hasonló lesz az okos emberhez, aki sziklára építette a házát. ²⁵Ömlött a zápor, jött az áradat, feltámadtak a szelek, és nekirontottak annak a háznak, de nem omlott össze, mert sziklára volt alapozva. ²⁶Mindaz pedig, aki hallja ezeket a szavaimat, de nem váltja tettekre, hasonló lesz a bolond emberhez, aki homokra építette a házát. ²⁷Ömlött a zápor, jött az áradat, feltámadtak a szelek, és rátörtek arra a házra, és az összeomlott, és romhalmaz lett belőle.
²⁸Amikor Jézus befejezte ezeket a szavait, a sokaság álmélkodott tanításán, ²⁹mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint írástudóik.
14 ¹Abban az időben Heródes, a negyedes fejedelem, hallotta hírét Jézusnak, ²és ezt mondta szolgáinak: „Ez Keresztelő János. Ő támadt fel a halottak közül. Ezért van csodatevő ereje.”
³Heródes ugyanis elfogatta Jánost, bilincsbe verette és börtönbe vettette testvérének, Fülöpnek a felesége, Heródiás miatt. ⁴János ugyanis azt mondta neki: „Nem szabad együtt élned vele!” ⁵Heródes meg akarta öletni, de félt a sokaságtól, mert prófétának tartották.
⁶Amikor azonban eljött Heródes születésnapja, Heródiás lánya táncolt a társaság előtt, és Heródes gyönyörködött benne. ⁷Ezért esküvel fogadta, hogy bármit kér is, megadja neki. ⁸Az pedig anyja ösztönzésére így szólt: „Add nekem egy tálon Keresztelő János fejét.” ⁹A király elszomorodott, de esküje és a vendégek miatt megparancsolta, hogy teljesítsék kérését. ¹⁰Elküldött, és a börtönben lefejeztette Jánost. ¹¹Elhozták a fejét egy tálon, és átadták a lánynak, ő pedig odavitte anyjának. ¹²Aztán eljöttek tanítványai, elvitték a holttestet, és eltemették. Majd elmentek, és hírül adták Jézusnak.
¹³Amikor Jézus ezt meghallotta, bárkán távozott onnét egy lakatlan helyre, hogy magukban legyenek. A tömeg ennek hallatán gyalog utánament a városokból. ¹⁴Amikor kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, és meggyógyította betegeiket.
¹⁵Amikor esteledett, odamentek hozzá tanítványai, és ezt mondták:
– Lakatlan ez a hely, és későre jár. Bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek a falvakba, és vegyenek élelmet maguknak!
¹⁶Jézus azonban ezt mondta nekik:
– Nem kell elmenniük. Ti adjatok nekik enni!
¹⁷– Nincs itt csak öt kenyerünk és két halunk – felelték.
– ¹⁸Hozzátok ide nekem! – mondta.
¹⁹Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a fűre, aztán vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, áldást mondott, megtörte a kenyereket és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak. ²⁰Mindannyian ettek, s jóllaktak. Azután összeszedték a maradék kenyérdarabokat, tizenkét tele kosárral. ²¹Az asszonyokat és a gyermekeket nem számítva mintegy ötezer ember evett.
²²Ekkor azonnal arra kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak bárkába, és menjenek át előre a túlsó partra, amíg ő elbocsátja a sokaságot. ²³Miután elbocsátotta a tömeget, felment a hegyre, hogy egymagában imádkozzék. Amikor beesteledett, egyedül volt ott. ²⁴A bárka már messze eltávolodott a parttól, és a hullámok között hányódott, ugyanis ellenszél volt. ²⁵A negyedik éjszakai őrváltás idején odament hozzájuk a tengeren járva. ²⁶Amikor a tanítványok meglátták, hogy a tengeren jár, megrettentek, és ezt mondták:
– Kísértet! –, és félelmükben kiáltoztak.
²⁷De azonnal megszólította őket, és ezt mondta:
– Bátorság, én vagyok, ne féljetek!
²⁸Péter így válaszolt neki:
– Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vízen!
²⁹Mire ő így szólt:
– Gyere!
Péter kiszállt a bárkából, elindult a vízen, és ment Jézus felé. ³⁰De az erős szél láttán félelem fogta el, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott:
– Uram, ments meg!
³¹Jézus nyomban kinyújtotta a kezét, megragadta, és ezt mondta neki:
– Kicsinyhitű, miért kételkedtél?
³²És amint beszálltak a bárkába, elült a szél. ³³A hajóban levők leborultak előtte, és ezt mondták:
– Valóban Isten Fia vagy!
³⁴Átkelve a túlsó partra Genezáret földjére érkeztek. ³⁵Amikor felismerték a helység lakói, embereket küldtek az egész környékre, és odavittek hozzá minden beteget, ³⁶és kérlelték, hogy legalább a ruhája szegélyét megérinthessék. És akik csak megérintették, meggyógyultak.
15 ¹Akkor Jeruzsálemből farizeusok és írástudók jöttek Jézushoz, és ezt mondták:
²– Miért szegik meg tanítványaid az atyák hagyományát? Amikor ugyanis étkeznek, nem mossák meg a kezüket.
³Így válaszolt nekik:
– Ti miért szegitek meg hagyományotok nevében Isten parancsolatát? ⁴Mert Isten ezt mondta: Tiszteld apádat és anyádat! és aki gyalázza apját vagy anyját, halállal bűnhődjék! ⁵Ti viszont azt mondjátok: „Ha valaki ezt mondja apjának vagy anyjának:
»Áldozati ajándék az, amivel megsegíthetnélek«, ⁶azt ebben az esetben nem köti a parancsolat, hogy tisztelje apját.” Így hagyományotok nevében érvénytelenné tettétek Isten igéjét. ⁷Képmutatók, szépen prófétált rólatok Izajás: ⁸Ez a nép csak az ajkával tisztel engem, de a szíve távol van tőlem. ⁹Hiába tisztelnek engem, ha olyan tanításokat hirdetnek, amelyek emberi rendelkezések.
¹⁰Ekkor odahívta a sokaságot, és így szólt hozzájuk:
– Halljátok, és értsétek meg! ¹¹Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a száján, hanem ami kijön a szájából, az teszi tisztátalanná az embert.
¹²Tanítványai ekkor hozzá lépve megkérdezték tőle:
– Tudod-e, hogy a farizeusok megbotránkoztak szavaid hallatán?
¹³Így válaszolt:
– Minden palántát, amelyet nem az én mennyei Atyám ültetett, ki fognak gyomlálni. ¹⁴Ne foglalkozzatok velük! Világtalan vakvezetők! Ha pedig vak vezet világtalant, mind a ketten gödörbe esnek.
¹⁵Péter ezt mondta neki:
– Magyarázd meg nekünk ezt a példázatot!
¹⁶Ezt mondta:
– Még mindig értetlenek vagytok ti is? ¹⁷Nem értitek, hogy minden, ami bemegy a szájon, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe kerül? ¹⁸Ami azonban a szájból kijön, az a szívből származik, és az teszi tisztátalanná az embert. ¹⁹Mert a szívből származik minden gonosz gondolat, gyilkosság, házasságtörés, paráznaság, lopás, hamis tanúskodás és istenkáromlás. ²⁰Ezek teszik tisztátalanná az embert. De az, hogy mosdatlan kézzel eszik, nem teszi tisztátalanná.
²¹Jézus azután elment onnét, és visszavonult Tirusz és Szidón vidékére. ²²Íme egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kezdett kiáltozni:
– Könyörülj rajtam, uram, Dávid fia! Lányomat kegyetlenül gyötri egy gonosz lélek!
²³Egy szót sem válaszolt neki. Erre odamentek hozzá tanítványai, és kérlelték:
– Bocsásd el, mert kiáltozik utánunk!
²⁴Így felelt:
– Engem csak Izrael házának elveszett juhaihoz küldtek.
²⁵Az asszony pedig odaért, leborult előtte, és ezt mondta:
– Uram, segíts rajtam!
²⁶Erre így válaszolt:
– Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és a kutyáknak dobni.
²⁷Az asszony ezt mondta:
– Így igaz, Uram! Persze a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek uruk asztaláról lehullanak.
²⁸Ekkor így szólt hozzá Jézus:
– Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod!
És még abban az órában meggyógyult a lánya.
²⁹Jézus azután távozott onnét, elment a Galileai-tenger mellé, felment a hegyre, és ott leült. ³⁰Nagy sokaság jött hozzá, és bénákat, vakokat, nyomorékokat, némákat és sok más beteget vittek magukkal. Lába elé tették őket, és meggyógyította őket. ³¹A sokaság pedig csodálkozott, amikor látta, hogy a némák beszélnek, a nyomorékok épek lesznek, a bénák járnak, a vakok meg látnak, és dicsőítette Izrael Istenét.
³²Jézus ekkor odahívta tanítványait, és így szólt:
– Szánakozom a sokaságon, mert már három napja velem vannak, és nincs mit enniük. Nem akarom őket elbocsátani éhen, nehogy kidőljenek az úton.
³³Tanítványai így válaszoltak:
– Honnan volna itt a pusztában annyi kenyerünk, hogy jóllakassunk ekkora tömeget?
³⁴Jézus így szólt hozzájuk:
– Hány kenyeretek van?
– Hét, és néhány kis halunk – felelték.
³⁵Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre, ³⁶azután vette a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak. ³⁷Mindnyájan ettek, és jóllaktak. Azután összeszedték a maradék kenyérdarabokat, hét tele kosárral. ³⁸Az asszonyokat és a gyermekeket nem számítva négyezer ember evett.
³⁹Ezek után elbocsátotta a sokaságot, beszállt a bárkába, és Magadán vidékére ment.
16 ¹A farizeusok és a szadduceusok odamentek, hogy próbára tegyék. Kérték, hogy mutasson nekik mennyei jelet. ²Így válaszolt nekik:
– [Amikor esteledik, ezt mondjátok: „Szép idő lesz, mert vöröslik az ég.” ³Reggel pedig: „Ma vihar lesz, mert vörös és borús az ég.” Képmutatók! Az ég arcát tudjátok értelmezni, az idők jeleit viszont nem tudjátok?]
⁴E gonosz és parázna nemzedék jelet követel, de nem kap más jelet, csak Jónás jelét.
Ezzel otthagyta őket, és elment.
⁵Amikor a tanítványok átmentek a túlsó partra, elfelejtettek kenyeret vinni magukkal. ⁶Jézus így szólt hozzájuk:
– Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok és a szadduceusok kovászától!
⁷Ők így tanakodtak egymás közt:
– Nem hoztunk kenyeret.
⁸De Jézus észrevette, és ezt mondta:
– Mit tanakodtok azon, kicsinyhitűek, hogy nincs kenyeretek? ⁹Még mindig nem értitek? Nem emlékeztek az ötezer ember öt kenyerére, és arra, hogy hány kosár maradékot szedtetek össze? ¹⁰Sem a négyezer ember hét kenyerére, és arra sem, hogy hány kosár maradékot szedtetek össze? ¹¹Hogyhogy nem értitek, hogy én nem kenyérről beszéltem nektek, amikor azt mondtam: „Óvakodjatok a farizeusok és a szadduceusok kovászától!”
¹²Ekkor értették meg, hogy nem azt mondta, hogy a kenyér kovászától óvakodjanak, hanem a farizeusok és a szadduceusok tanításától.
¹³Amikor Jézus Caesarea Philippi vidékére ért, megkérdezte tanítványait:
– Kinek mondják az emberek az Emberfiát?
¹⁴Ők így feleltek:
– Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, megint mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.
¹⁵Ezt mondta nekik:
– Hát ti kinek mondotok engem?
¹⁶Simon Péter így felelt:
– Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.
¹⁷Jézus így válaszolt neki:
– Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. ¹⁸Én pedig ezt mondom neked: te Péter vagy, és én ezen a sziklán építem fel egyházam, és az alvilág erői nem fognak diadalmaskodni rajta.
¹⁹Neked adom a mennyek országának kulcsait, és amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldozva a mennyekben is.
²⁰Akkor megparancsolta tanítványainak, hogy ne mondják el senkinek, hogy ő a Krisztus.
²¹Ettől fogva kezdte Jézus nyilvánvalóvá tenni tanítványai számára, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, meg kell hogy öljék, de harmadnapon fel kell támadnia. ²²Péter ekkor félrevonta, és ellenkezni kezdett vele:
– Isten mentsen ettől, Uram! Ez nem történhet meg veled.
²³Ő pedig megfordult, és így szólt Péterhez:
– El innét, sátán! Kísértesz engem, mert nem úgy gondolkodol, mint Isten, hanem ahogy az emberek.
²⁴Akkor Jézus ezt mondta tanítványainak:
– Ha valaki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem!
²⁵Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszíti, aki pedig elveszíti az életét értem, az megtalálja. ²⁶Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, de élete kárt vall? Mit adhat az ember cserébe az életéért? ²⁷Mert eljön az Emberfia Atyja dicsőségében angyalaival együtt, és akkor mindenkinek megfizet tettei szerint. ²⁸Bizony, mondom nektek, vannak az itt állók között néhányan, akik nem ízlelik meg a halált addig, amíg meg nem látják az Emberfiát, amint eljön országával.

KNB SZIT STL BD RUF KG