Vakmerő ítélet.

7 ¹Ne ítéljetek, hogy meg ne ítéljenek! ²Amilyen ítélettel ítéltek, olyannal fognak megítélni titeket, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek majd nektek is. ³Mit nézed a szálkát felebarátod szemében, és a magad szemében pedig nem veszed észre a gerendát? ⁴Vagy hogyan mondhatod felebarátodnak: hadd vegyem ki szemedből a szálkát! – holott tulajdon szemedben gerenda van? ⁵Képmutató! Vesd ki előbb a magad szeméből a gerendát, akkor majd elég tisztán látsz ahhoz, hogy kivehesd a szálkát felebarátod szeméből. ⁶Ne vessetek szent dolgot ebeknek, s ne szórjátok gyöngyeiteket sertések elé! Különben lábukkal eltaposhatják azokat, aztán megfordulnak és széttépnek titeket.

Kérő imádság.

⁷Kérjetek és adnak nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak. ⁸Mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek ajtó nyílik. ⁹Ki ad közületek fiának követ, ha kenyeret kér? ¹⁰Vagy ha halat kér, ki ad neki kígyót? ¹¹Ha tehát ti, bár rosszak vagytok, tudtok jót adni fiaitoknak, mennyivel inkább tud mennyei Atyátok az őt kérőknek! ¹²Mindazt, amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük. Ez a törvény és a próféták.

A szűk kapu.

¹³A szűk kapun lépjetek be! Tágas a kapu és széles az út, mely a pusztulásba visz – bizony sokan mennek be rajta. ¹⁴De milyen szűk a kapu és milyen keskeny az út, mely az életre visz, bizony kevesen találják meg azt.

A hamis próféták.

¹⁵Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Báránybőrben jönnek hozzátok, belül azonban ragadozó farkasok. ¹⁶Gyümölcsükről ismeritek fel őket. Szednek-e tövisekről szőlőt vagy a bogáncsról fügét? ¹⁷Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt. ¹⁸Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa jó gyümölcsöt. ¹⁹Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely jó gyümölcsöt nem terem. ²⁰Tehát gyümölcsükről ismeritek fel őket. ²¹Nem mindaz, aki azt mondja nekem: Uram, Uram! jut be a mennyek országába. Csak (az jut be a mennyek országába), aki mennyei Atyám akaratát teljesíti. ²²Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram! Nem a te nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben űztünk ördögöt? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát? ²³Én akkor kijelentem nekik: sohasem ismertelek
titeket. Takarodjatok tőlem, ti gonosztevők!

A sziklára épített ház.

²⁴Mindaz, aki hallgatja tanításomat és tettekre is váltja, hasonlít a bölcs emberhez, aki házát sziklára építette. ²⁵Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és rázúdult a házra, de az nem dőlt össze, mert sziklára alapozták. ²⁶Mindaz pedig, aki hallgatja tanításomat, de tettekre nem váltja, hasonlít a balga emberhez, aki házát homokra építette. ²⁷Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és rázúdult a házra. Az összedőlt és nagy romhalmazzá vált.”

A beszéd hatása.

²⁸Ezzel Jézus befejezte beszédét. ²⁹A nép álmélkodott tanításán, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók (és farizeusok).

Keresztelő Szent János lefejezése.

14 ¹Abban az időben Heródes, a negyedes fejedelem, hallotta Jézus hírét. ²„Ez Keresztelő János, mondta szolgáinak, föltámadt halottaiból, azért működik benne a csodatévő erő.” ³Heródes tudniillik annakidején elfogatta Jánost, bilincsbe verette és testvérének, Fülöpnek felesége, Heródiás miatt börtönbe vetette. ⁴János ugyanis figyelmeztette: „Nem lehet a tiéd.” ⁵Erre meg akarta ölni, de félt a néptől, mert prófétának tartották. ⁶Heródes születése napján történt, hogy Heródiás leánya táncolt a vendégek előtt. ⁷Annyira megtetszett Heródesnek, hogy esküvel ígérte, bármit is kér, megadja neki. ⁸Az pedig, előre kitanítva anyjától, így szólt: „Add nekem egy tálon Keresztelő János fejét.” ⁹A király erre elszomorodott, de az eskü és a vendégek miatt megparancsolta, hogy adják oda. ¹⁰Lefejeztette tehát Jánost a börtönben. ¹¹Fejét elhozták egy tálon és odaadták a leánynak, az meg elvitte anyjának. ¹²Tanítványai akkor eljöttek, elvitték a testét és eltemették. Aztán elmentek és hírül vitték Jézusnak.

Az első kenyérszaporítás.

¹³A hír hallatára Jézus bárkába szállt, és egy magányos helyre ment, hogy egyedül legyen. De a nép tudomást szerzett erről és gyalogszerrel utána ment a városokból. ¹⁴Amikor kiszállt, már nagy tömeget talált ott. Megesett rajtuk a szíve és meggyógyította betegeiket. ¹⁵Amikor beesteledett, odamentek hozzá tanítványai és figyelmeztették: „Elhagyatott ez a hely és az idő is eljárt. Bocsásd el a népet, hogy a falvakba mehessenek és ennivalót vegyenek maguknak.” ¹⁶Jézus azonban így válaszolt: „Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik enni.” ¹⁷„Csak öt kenyerünk és két halunk van”, felelték. ¹⁸„Hozzátok ide”, mondta. ¹⁹Meghagyta, hogy a nép telepedjék le a fűre, aztán fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre és megáldotta azokat. Majd megtörte a kenyereket és tanítványainak adta, a tanítványok pedig a népnek. ²⁰Ettek mindnyájan és jóllaktak. A kenyérmaradékból még tizenkét kosárral szedtek össze. ²¹Az asszonyokon és gyermekeken kívül mintegy ötezer férfi evett.

Jézus a vízen jár.

²²Ezután nyomban fölszólította tanítványait, hogy szálljanak bárkába és menjenek előre a túlsó partra, amíg ő hazaküldi a népet. ²³Miután hazaküldte őket, fölment egy hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Késő estig maradt ott egymagában. ²⁴A bárkát jó messze a parttól hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt. ²⁵Az éjszaka negyedik őrváltása idején Jézus a vízen járva feléjük közeledett. ²⁶Amint meglátták a tanítványok, hogy a vízen jár, rémülten kiáltották: „Kísértet!” – és félelmükben össze-vissza kiabáltak. ²⁷De Jézus mindjárt megszólította őket: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek!” ²⁸Mire Péter így szólt: „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy hozzád menjek a vízen.” „Jöjj !” – mondta ő. ²⁹Péter kiszállt a bárkából és Jézus felé indult a vízen. ³⁰De az erős szél láttára megijedt, s amikor merülni kezdett, így kiáltott: „Uram, ments meg!” ³¹Jézus nyomban kinyújtotta kezét, megragadta és azt mondta neki: „Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?” ³²Amint beszállt a bárkába, a szél elállt. Akik a bárkában voltak, leborultak előtte. ³³„Valóban Isten Fia vagy!” – vallották meg.

Genezáret földjén.

³⁴Átkeltek a tavon és Genezáretnél értek partot. ³⁵Mihelyt fölismerték őt a helybeliek, hírét vitték az egész környéken. Eléje hoztak minden beteget és kérték, hogy legalább ruhája szegélyét érinthessék. ³⁶Aki csak hozzáért, meggyógyult.

Az igazi tisztaság.

15 ¹Akkor farizeusok és írástudók jöttek Jézushoz Jeruzsálemből és megkérdezték: ²„Miért térnek el tanítványaid az ősök hagyományától? Étkezés előtt ugyanis nem mosnak kezet.” ³Ő megfelelt nekik: „Hát ti miért hágjátok át Isten parancsát hagyományotok miatt? ⁴Isten ugyanis kijelentette: Tiszteld atyádat és anyádat! És: aki atyját vagy anyját átkozza, halállal lakoljon! ⁵Ti pedig azt mondjátok: aki atyjához vagy anyjához így szól: legyen Istennek szánt ajándék az, amivel téged kellene segítenem, – annak nem kell atyját, és anyját tisztelnie. ⁶Ezzel hagyományotok kedvéért kijátsszátok Isten parancsát. ⁷Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izajás: ⁸Ez a nép ajkával tisztel engem,
de szíve távol marad tőlem. ⁹Hamisan tisztelnek engem,
tanításuk csak emberi parancs.” ¹⁰Akkor magához hívta a népet és így szólt: „Hallhassátok és értsétek meg: ¹¹nem az szennyezi be az embert, ami szájába jut, hanem az szennyezi be, ami a száját elhagyja.” ¹²Erre odamentek hozzá tanítványai és megjegyezték: „Tudod, hogy a farizeusok e beszéd hallatára megbotránkoztak?” ¹³Mire ő így felelt: „Tövestül kitépnek minden növényt, amelyet nem mennyei Atyám ültetett. ¹⁴Hagyjátok őket! Világtalanok vak vezetői ők. Ha pedig vak vezet világtalant, mindkettő gödörbe esik.” ¹⁵Erre Péter így szólt hozzá: „Magyarázd meg nekünk ezt a példabeszédet.” ¹⁶„Még mindig nem értitek ti sem?” – kérdezte. ¹⁷„Nem értitek, hogy mindaz, ami szájba kerül, a gyomorba jut és onnan a félreeső helyre? ¹⁸De ami a szájat elhagyja, a szívből származik, és ez az, ami beszennyezi az embert. ¹⁹A szívből ered ugyanis minden rossz gondolat, gyilkosság, házasságtörés, paráznaság, lopás, hamis tanúság és káromlás. Ezek szennyezik be az embert. ²⁰Az, hogy mosatlan kézzel eszik, nem szennyezi be az embert.”

A kánaáni asszony.

²¹Onnan tovább indulva Jézus Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza. ²²Ott egy kánaáni asszony jött a környékről és így kiáltozott utána: „Könyörülj rajtam, Uram, Dávid fia! Leányomat kegyetlenül gyötri az ördög.” De ő szóra sem méltatta. ²³Erre odamentek hozzá tanítványai és kérték: „Küldd haza, mert kiabál utánunk.” ²⁴Ő így felelt: „Küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól.” ²⁵De az odajött és e szavakkal borult le előtte: „Uram, segíts rajtam!” ²⁶Ő visszautasította: „Nem helyes, ha elveszik a gyerekek kenyerét s a kutyáknak dobják.” ²⁷Az viszont erősítgette: „De bizony Uram! Hiszen a kiskutyák is esznek az uruk asztaláról lehulló morzsákból.” ²⁸Erre Jézus így szólt: „Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod.” Még abban az órában meggyógyult a leány.

A második kenyérszaporítás.

²⁹Jézus eltávozott onnan és a galileai tengerhez tartott. Fölment a hegyre és leült. ³⁰Nagy sokaság jött hozzá. Hoztak magukkal sántákat, bénákat, vakokat, némákat, meg sok más beteget, és lába elé rakták őket. Meggyógyította valamennyit. ³¹Mikor a nép látta, hogy a némák beszélnek, a bénák meggyógyulnak, a sánták járnak és a vakok látnak, elámult és magasztalta Izrael Istenét. ³²Jézus akkor összehívta tanítványait és így szólt hozzájuk: „Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem és nincs mit enniük. Nem akarom étlen hazaküldeni őket, hogy ki ne dőljenek az úton.” ³³A tanítványok erre megjegyezték: „Honnan szerzünk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy ekkora tömeget ellássunk?” ³⁴Jézus megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” „Hét, és néhány apró halunk”, felelték. ³⁵Erre meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. ³⁶Aztán fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, a tanítványok pedig a népnek. ³⁷Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, még hét kosár kenyérmaradékot szedtek össze. ³⁸Az asszonyokon és a gyermekeken kívül mintegy négyezer férfi evett. ³⁹Aztán elbocsátotta a népet, bárkába szállt és Magadán vidékére ment.

Az idők jele.

16 ¹Ott farizeusok és szadduceusok jöttek hozzá, hogy próbára tegyék. Kérték, hogy égi jelet mutasson nekik. ²De ő így felelt: „Napszálltakor azt mondjátok: jó idő ígérkezik, mert vöröslik az ég. ³Reggel pedig: ma zivatar lesz, mert a borús ég vöröslik. Az ég színéből tehát tudtok következtetni, az idők jeleit azonban nem ismeritek? ⁴A gonosz és hűtlen nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónásét (a prófétáét)”. Ezzel otthagyta őket és elment.

A farizeusok kovásza.

⁵A tengeren átjövet a tanítványok elfelejtettek kenyeret hozni magukkal. ⁶Jézus figyelmeztette őket: „Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától ! ⁷Azok így tanakodtak egymás közt: „Nem hoztunk kenyeret.” ⁸Jézus észrevette ezt és így szólt: „Kicsinyhitűek, mit tanakodtok egymás közt, hogy nincs kenyeretek ? ⁹Még mindig nem értitek s nem jut eszetekbe az ötezer ember öt kenyere, és hogy hány kosarat szedtetek tele? ¹⁰Sem a négyezer ember hét kenyere s hogy ott is hány kosárral szedtetek föl? ¹¹Hát nem értitek, hogy nem a kenyérről mondtam nektek: óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától?” ¹²Akkor megértették, hogy nem a kenyér kovászától óvta őket, hanem a farizeusok és szadduceusok tanításától.

Az egyház sziklaalapja.

¹³Amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére érkezett, megkérdezte tanítványait : „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” ¹⁴Azok így válaszoltak: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, van, aki Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.” ¹⁵Jézus tovább kérdezte: „Hát ti kinek tartotok engem?” ¹⁶Simon Péter válaszolt: „Te vagy a Messiás, az élő Isten fia.” ¹⁷Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy Simon, János fia! Nem test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. ¹⁸S én azt mondom neked: Te Péter vagy, és én erre a sziklára építem egyházamat és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. ¹⁹Neked adom a mennyország kulcsait. Amit megkötsz a földön, megkötött lesz a mennyben is, és amit föloldasz a földön, a mennyben is föloldott lesz.” ²⁰Azután lelkére kötötte tanítványainak, senkinek se mondják, hogy ő a Messiás.

Jézus megjövendöli szenvedését.

²¹Ettől fogva Jézus többször fölhívta tanítványai figyelmét arra, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, megölik, de harmadnapon föltámad. ²²Péter akkor félrevonta és ezekkel a szavakkal tett neki szemrehányást: „Ments Isten, Uram! Ilyesmi nem történhetik veled!” ²³De ő elfordult és így korholta Pétert: „Takarodj előlem, sátán! Terhemre vagy, mert emberi módon, s nem Isten tervei szerint gondolkodol.”

Jézus követése.

²⁴Ezután Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen engem. ²⁵Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki érettem elveszíti életét, megtalálja azt. ²⁶Mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri, de lelke kárt szenved? Mit is adhatna az ember cserébe lelkéért? ²⁷Az Emberfia ugyanis el fog jönni angyalaival Atyja dicsőségében és akkor megfizet mindenkinek tetteihez mérten. ²⁸Bizony mondom nektek: az itt állók közül néhányan nem halnak meg, amíg meg nem látják az uralmával elérkező Emberfiát.

KNB SZIT STL BD RUF KG