Keresés a Bibliában

7 1Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. (Róm 2,1.1Kor;4,5) 2Mert a milyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és a milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek. (Márk 4,24) 3Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, a mely a te szemedben van, nem veszed észre? (Malak 4,5; Mát 17,10-13) 4Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda van? 5Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből! 6Ne adjátok azt, a mi szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak titeket. (Mát 10,11) 7Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. (Márk 11,24; Luk 11,5-13; Jer 29,13.14) 8Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik. (Mát 9,14.15) 9Avagy ki az az ember közületek, a ki, ha az ő fia kenyeret kér tőle, követ ád néki? (Luk 11,11-13) 10És ha halat kér, vajjon kígyót ád-e néki? (Luk 10,12-15;Jón 3,6) 11Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, a kik kérnek tőle?! (Jak 1,17) 12A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták. (Mát 22,39.40; Róm 13,8-10) 13Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak. (Luk 13,24) 14Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt. (Mát 19,24; Csel 14,22) 15Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, a kik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok. (Mát 24,4.5.24;Csel 20,29) 16Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajjon a tövisről szednek-é szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét? (Gal 5,19-22; Jak 3,12) 17Ekképen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem. (Mát 12,33) 18Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt. (Mát 7,23; Jel 20,10.15) 19Minden fa, a mely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik. (Mát 3,10; Ján 15,2.6) 20Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket. (5Móz 23,26) 21Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. (Róm 2,13; Jak 1,22.25;2,14) 22Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? (Luk 13,25-27.1Kor;13,1.2) 23És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők. (Mát 25,41.2Tim;2,19) 24Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kősziklára építette az ő házát: (Luk 6,47-49) 25És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett. (Márk 14,1.2; Luk 22,1-2; Ján 11,55-57;Mát 20,18) 26És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, a ki a fövényre építette házát: (Hós 6,6; Mát 9,13) 27És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása. (Ezék 13,10.11) 28És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, álmélkodik vala a sokaság az ő tanításán: (Márk 1,22; Luk 4,32) 29Mert úgy tanítja vala őket, mint a kinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. (Ján 7,46) 14 1Abban az időben hírét hallá Heródes negyedes fejedelem Jézusnak, 2És monda szolgáinak: Ez ama Keresztelő János; ő támadt fel a halálból, és azért működnek benne az erők. (Márk 6,14.17-30; Luk 9,7-9) 3Mert Heródes elfogatta vala Jánost, és megkötöztetvén, tömlöczbe vetette vala Heródiásért, az ő testvérének, Fülöpnek feleségéért. (Mát 11,2) 4Mert ezt mondja vala néki János: Nem szabad néked ővele élned. (3Móz 18,16) 5De mikor meg akarta öletni, félt a sokaságtól, mert mint egy prófétát úgy tartják vala őt. (Mát 21,26) 6Hanem mikor a Heródes születése napját ünnepelék, tánczola a Heródiás leánya ő előttük, és megtetszék Heródesnek; (Luk 14,16-24) 7Azért esküvéssel fogadá, hogy a mit kér, megadja néki. 8A leány pedig, anyja rábeszélésére, monda: Add ide nékem egy tálban a Keresztelő János fejét. 9És megszomorodék a király, de esküjéért és a vendégek miatt parancsolá, hogy adják oda. 10És elküldvén, fejét véteté Jánosnak a tömlöczben. (Mát 5,26) 11És előhozák az ő fejét egy tálban, és adák a leánynak; az pedig vivé az ő anyjának. (Mát 6,14.15) 12És előjövén az ő tanítványai, elvivék a testet, és eltemeték azt; és elmenvén, megjelenték Jézusnak. (Mát 13,1.2) 13És mikor ezt meghallotta Jézus, elméne onnét hajón egy puszta helyre egyedül. A sokaság pedig ezt hallva, gyalog követé őt a városokból. (Mát 13,47.21.43) 14És kimenvén Jézus, láta nagy sokaságot, és megszáná őket, és azoknak betegeit meggyógyítá. (Mát 9,36) 15Mikor pedig estveledék, hozzá menének az ő tanítványai, mondván: Puszta hely ez, és az idő már elmúlt; bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek el a falvakba és vegyenek magoknak eleséget. (1Móz 1,27) 16Jézus pedig monda nékik: Nem szükség elmenniök; adjatok nékik ti enniök. (1Móz 2,24) 17Azok pedig mondának néki: Nincsen itt, csupán öt kenyerünk és két halunk. (1Kor 7,10.11) 18Ő pedig monda: Hozzátok azokat ide hozzám. (5Móz 24,1) 19És mikor megparancsolá a sokaságnak, hogy üljenek le a fűre, vevé az öt kenyeret és két halat, és szemeit az égre emelvén, hálákat ada; és megszegvén a kenyereket, adá a tanítványoknak, a tanítványok pedig a sokaságnak. (Márk 12,13-17; Luk 20,20-26) 20És mindnyájan evének, és megelégedének; és felszedék a maradék darabokat, tizenkét teli kosárral. (2Kir 4,44) 21A kik pedig ettek vala, mintegy ötezeren valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül. 22És mindjárt kényszeríté Jézus az ő tanítványait, hogy szálljanak a hajóba és menjenek át előre a túlsó partra, míg ő elbocsátja a sokaságot. (1Kor 7,7.17) 23És a mint elbocsátá a sokaságot, felméne a hegyre, magánosan imádkozni. Mikor pedig beestveledék, egyedül vala ott. (Luk 6,12;9,18) 24A hajó pedig immár a tenger közepén vala, a haboktól háborgattatva; mivelhogy a szél szembe fújt vala. (Márk 10,13-16; Luk 18,15-17) 25Az éjszaka negyedik részében pedig hozzájuk méne Jézus, a tengeren járván. (Mát 18,2.3) 26És mikor látták a tanítványok, hogy ő a tengeren jára, megrémülének, mondván: Ez kísértet; és a félelem miatt kiáltozának. (Luk 24,37) 27De Jézus azonnal szóla hozzájuk, mondván: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek! (Márk 10,17-31; Luk 18,18-30) 28Péter pedig felelvén néki, monda: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken. (Luk 10,26-28) 29Ő pedig monda: Jövel! És Péter kiszállván a hajóból, jár vala a vizeken, hogy Jézushoz menjen. (2Móz 20,12-16) 30De látva a nagy szelet, megrémüle; és a mikor kezd vala merülni, kiálta, mondván: Uram, tarts meg engem! (3Móz 19,18) 31Jézus pedig azonnal kinyújtván kezét, megragadá őt, és monda néki: Kicsinyhitű, miért kételkedél? (Mát 8,26) 32És a mikor beléptek a hajóba, elállt a szél. (Mát 6,20; Luk 12,33) 33A hajóban levők pedig hozzámenvén, leborulának előtte, mondván: Bizony, Isten Fia vagy! (Mát 10,26; Luk 8,17;12,2) 34És általkelvén, eljutának Genezáret földére. 35És mikor megismerték őt annak a helynek lakosai, szétküldének abba az egész környékbe, és minden beteget hozzá hozának; (Mát 7,2) 36És kérik vala őt, hogy csak az ő ruhájának peremét illethessék. És a kik illeték vala, mindnyájan meggyógyulának. (Mát 9,21; Luk 6,19) 15 1Akkor írástudók és farizeusok jőnek vala Jézushoz, Jeruzsálemből, mondván: 2Miért hágják át a te tanítványaid a vének rendeléseit? Mert nem mossák meg a kezeiket, mikor enni akarnak. (5Móz 4,2;Luk 11,38) 3Ő pedig felelvén monda nékik: Ti meg miért hágjátok át az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által? (Luk 22,30) 4Mert Isten parancsolta ezt, mondván: Tiszteld atyádat és anyádat, és: A ki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal lakoljon. (2Móz 20,12;21,17) 5Ti pedig ezt mondjátok: A ki atyjának vagy anyjának ezt mondja: Templomi ajándék az, a mivel megsegíthetlek, az olyan akár ne is tisztelje az ő atyját vagy anyját. (Mát 20,16; Márk 10,31; Luk 13,30) 6És erőtelenné tettétek az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által. (Mát 21,33) 7Képmutatók, igazán prófétált felőletek Ésaiás, mondván: (Ésa 29,13) 8Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem. (Mát 7,12; Róm 13,10; Gal 5,14) 9Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai. 10És előszólítván a sokaságot, monda nékik: Halljátok és értsétek meg: (Márk 12,35-37; Luk 20,41-44) 11Nem az fertőzteti meg az embert, a mi a szájon bemegy, hanem a mi kijön a szájból, az fertőzteti meg az embert. (1Tim 4,4;Mát 12,34) 12Akkor hozzájárulván az ő tanítványai, mondának néki: Tudod-é, hogy a farizeusok e beszédet hallván, megbotránkoztak? (Zsolt 110,1; Mát 26,64) 13Ő pedig felelvén, monda: Minden plánta, a melyet nem az én mennyei Atyám plántált, kitépetik. 14Hagyjátok őket; vakoknak vak vezetői ők: ha pedig vak vezeti a vakot, mind a ketten a verembe esnek. (Mát 23,24; Luk 6,39; Róm 2,19) 15Péter pedig felelvén, monda néki: Magyarázd meg nékünk ezt a példázatot. (Márk 12,38-40; Luk 11,39-52;20,45-47) 16Jézus pedig monda: Ti is értelem nélkül vagytok-é még? 17Mégsem értitek-é, hogy minden, a mi a szájon bemegy, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe vettetik? (Malak 2,7.8) 18A mik pedig a szájból jőnek ki, a szívből származnak, és azok fertőztetik meg az embert. (Luk 11,46) 19Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanubizonyságok, káromlások. (1Móz 8,21) 20Ezek fertőztetik meg az embert; de a mosdatlan kézzel való evés nem fertőzteti meg az embert. (Róm 9,16.21) 21És elmenvén onnét Jézus, Tirus és Sidon vidékeire tére. (Mát 19,30; Márk 10,31; Luk 13,30;Mát 22,14) 22És ímé egy kananeus asszony jövén ki abból a tartományból, kiált vala néki: Uram, Dávidnak fia, könyörülj rajtam! az én leányom az ördögtől gonoszul gyötörtetik. 23Ő pedig egy szót sem felele néki. És az ő tanítványai hozzá menvén, kérik vala őt, mondván: Bocsásd el őt, mert utánunk kiált. (Mát 16,21;17,22.23; Márk 8,31;9,31;10,33; Luk 9,22;17,25;24,7) 24Ő pedig felelvén, monda: Nem küldettem, csak az Izráel házának elveszett juhaihoz. (Mát 10,6) 25Az asszony pedig odaérvén, leborula előtte, mondván: Uram, légy segítségül nékem! (Mát 10,2) 26Ő pedig felelvén, monda: Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni. (Mát 19,28) 27Az pedig monda: Úgy van, Uram; de hiszen az ebek is esznek a morzsalékokból, a mik az ő uroknak asztaláról aláhullanak. (Mát 26,39; Ján 18,11;Márk 10,38; Luk 12,50) 28Ekkor felelvén Jézus, monda néki: Óh asszony, nagy a te hited! Legyen néked a te akaratod szerint. És meggyógyula az ő leánya attól a pillanattól fogva. (Mát 8,10.13) 29És onnét távozva, méne Jézus a Galilea tengere mellé; és felmenvén a hegyre, ott leüle. (Márk 7,31) 30És nagy sokaság megy vala hozzá, vivén magokkal sántákat, vakokat, némákat, csonkákat és sok egyebeket, és odahelyezék őket a Jézus lábai elé; és meggyógyítá őket, (Márk 10,42-44; Luk 22,25-27) 31Úgy hogy a sokaság álmélkodik vala, látván, hogy a némák beszélnek, a csonkák megépülnek, a sánták járnak, a vakok látnak: és dicsőíték Izráel Istenét. (Márk 7,37) 32Jézus pedig előszólítván az ő tanítványait, monda: Szánakozom e sokaságon, mert három napja immár, hogy velem vannak, és nincs mit enniök. Éhen pedig nem akarom őket elbocsátani, hogy valamiképen ki ne dőljenek az úton. (Mát 14,14; Márk 8,1-10) 33És mondának néki az ő tanítványai: Honnét volna e pusztában annyi kenyerünk, hogy megelégítsünk ily nagy sokaságot? (Luk 22,27; Fil 2,7;1Tim 2,6) 34És monda nékik Jézus: Hány kenyeretek van? Ők pedig mondának: Hét, és néhány halunk. (Márk 10,46-52; Luk 18,35-43) 35És parancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földön. 36És vevén a hét kenyeret és a halakat, és hálákat adván, megtöré, és adá az ő tanítványainak, a tanítványok pedig a sokaságnak. (Mát 5,34) 37És mindnyájan evének, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat hét teli kosárral. (3Móz 27,30; Luk 11,42;Mik 6,8) 38A kik pedig ettek vala, négyezeren valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül. (Mát 9,18-26; Luk 8,41-56) 39És elbocsátván a sokaságot, beszálla a hajóba, és elméne Magdala határaiba. (Luk 11,39) 16 1És hozzá menvén a farizeusok és sadduczeusok, kisértvén, kérék őt, hogy mutasson nékik mennyei jelt. (Mát 12,38) 2Ő pedig felelvén, monda nékik: Mikor estveledik, azt mondjátok: Szép idő lesz; mert veres az ég. (Luk 12,54-56) 3Reggel pedig: Ma zivatar lesz; mert az ég borús és veres. Képmutatók, az ég ábrázatját meg tudjátok ítélni, az idők jeleit pedig nem tudjátok? (Mát 11,4) 4E gonosz és parázna nemzetség jelt kíván; és nem adatik néki jel, hanemha a Jónás prófétának jele. És ott hagyván őket, elméne. (Mát 12,39.40) 5És az ő tanítványai a tulsó partra menvén, elfelejtettek kenyeret vinni magukkal. (Ésa 62,11; Zak 9,9) 6Jézus pedig monda nékik: Vigyázzatok és őrizkedjetek a farizeusok és sadduczeusok kovászától. (Márk 8,15; Luk 12,1) 7Ők pedig tanakodnak vala maguk között, mondván: Nem hoztunk kenyeret magunkkal. (Luk 6,19) 8Jézus pedig megértvén ezt, monda nékik: Mit tanakodtok magatok között óh kicsinyhitűek, hogy kenyeret nem hoztatok magatokkal?! (Mát 6,30) 9Mégsem értitek-é, nem is emlékeztek-é az ötezernek öt kenyerére, és hogy hány kosárt töltöttetek meg? (Mát 14,17-21) 10Sem a négyezernek hét kenyerére, és hogy hány kosárt töltöttetek meg? (Mát 15,34-38) 11Hogyan nem értitek, hogy nem kenyérről mondtam néktek, hogy őrizkedjetek a farizeusok és sadduczeusok kovászától!? (Mát 10,52; Mát 9,22; Luk 7,50;8,48;17,19;18,42) 12Ekkor értették meg, hogy nem arról szólott, hogy a kenyér kovászától, hanem hogy a farizeusok és sadduczeusok tudományától őrizkedjenek. (Márk 11,11; Luk 19,45; Ján 2,14-16) 13Mikor pedig Jézus Czézárea Filippi környékére méne, megkérdé tanítványait, mondván: Engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek? (Márk 8,27-30; Luk 9,18-21) 14Ők pedig mondának: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek; némelyek pedig Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül. (Mát 14,2;Mát 17,10) 15Monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem? (Márk 13,1-37; Luk 21,5-36) 16Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia. (Ján 6,6-9) 17És felelvén Jézus, monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám. (Gal 1,15.16) 18De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat. (Ján 1,42; Eféz 2,20) 19És néked adom a mennyek országának kulcsait; és a mit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és a mit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen. (Mát 18,18) 20Akkor megparancsolá tanítványainak, hogy senkinek se mondják, hogy ő a Jézus Krisztus. (Mát 17,9; Márk 8,30; Luk 9,21) 21Ettől fogva kezdé Jézus jelenteni az ő tanítványainak, hogy néki Jeruzsálembe kell menni, és sokat szenvedni a vénektől és a főpapoktól és az írástudóktól, és megöletni, és harmadnapon föltámadni. (Mát 17,22;20,18; Márk 8,31;9,31;10,33; Luk 9,22;17,25;24,7;Mát 12,40; Ján 2,19) 22És Péter előfogván őt, kezdé feddeni, mondván: Mentsen Isten, Uram! Nem eshetik ez meg te véled. (Ján 7,15) 23Ő pedig megfordulván, monda Péternek: Távozz tőlem Sátán; bántásomra vagy nékem; mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra. (Márk 11,27-33; Luk 20,1-8; Ján 2,18) 24Ekkor monda Jézus az ő tanítványainak: Ha valaki jőni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem. (Márk 8,34; Luk 9,23;Mát 10,38.39) 25Mert a ki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; a ki pedig elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt. (Mát 10,39; Márk 8,35; Luk 9,24;17,33; Ján 12,25) 26Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért? (Márk 8,36; Luk 9,25) 27Mert az embernek Fia eljő az ő Atyjának dicsőségében, az ő angyalaival; és akkor megfizet mindenkinek az ő cselekedete szerint. (Róm 2,6) 28Bizony mondom néktek: Azok között, a kik itt állanak, vannak némelyek, a kik nem kóstolják meg a halált, a míg meg nem látják az embernek Fiát eljőni az ő országában. (Márk 9,1;Mát 10,23)

KNB SZIT STL BD RUF KG