12Azután bement Jézus a Templomba, és kiűzte mindazokat, akik a Templomban árusítottak és vásároltak. A pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felborította,
13és ezt mondta nekik: Meg van írva: „Az én házamat az imádság házának hívják majd, ti pedig rablók barlangjává teszitek.”
14Vakok és bénák jöttek hozzá a Templomba, és meggyógyította őket.
15Amikor pedig a főpapok és az írástudók látták a csodákat, amiket tett, és a gyermekeket, akik a Templomban ezt kiáltozták: „Hozsanna Dávid fiának!” –, haragra lobbantak.
16Így szóltak hozzá:
– Hallod, mit mondanak ezek? Jézus ezt mondja nekik:
– Igen. Sohasem olvastátok: Gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicséretet magadnak?
17Erre otthagyta őket. Kiment a városból Betániába, és ott töltötte az éjszakát.
18Amikor korán reggel a város felé ment, megéhezett.
19Észrevett egy fügefát az út szélén. Odament, de semmit sem talált rajta, csak levelet. Ekkor így szólt hozzá:
– Soha többé ne teremjen rajtad gyümölcs!
A fügefa hirtelen elszáradt.
20Amikor látták ezt a tanítványok, elcsodálkoztak:
– Hogyhogy ilyen hirtelen elszáradt a fügefa?
21Jézus így válaszolt nekik:
– Bizony, mondom nektek, ha van hitetek, és nem kételkedtek, nemcsak a fügefával tehetitek meg ezt, hanem ha ennek a hegynek azt mondjátok:
„Emelkedj fel, és vesd magad a tengerbe!” –, az is megtörténik.
22És mindazt, amit imádságban hittel kértek, megkapjátok.
45Azután bement a Templomba, kezdte kiűzni az árusokat,
46és ezt mondta nekik:
– Meg van írva: Az én házam az imádság háza lesz, de ti rablók barlangjává tettétek.
47Ezután nap mint nap a Templomban tanított. A főpapok, az írástudók a nép vezetőivel azon voltak, hogy elpusztítsák,
48de még nem találták meg a módját. Az egész nép csüngött ugyanis a szaván.