1 ¹Jézus Krisztus – Dávid fia s Ábrahám fia – eredetének története
²Ábrahám nemzette Izsákot, Izsák nemzette Jákobot, Jákob nemzette Júdát és testvéreit. ³Júda nemzette Támártól Fáreszt és Zerahot, Fáresz nemzette Hezromot, Hezrom nemzette Arámot. ⁴Arám nemzette Aminadabot, Aminadab nemzette Naasszont, Naasszon nemzette Szalmont. ⁵Szalmon nemzette Ráchábtól Boászt, Boász nemzette Ruttól Obedet, Obed nemzette Izájt. ⁶Izáj nemzette Dávid királyt.
Dávid nemzette Salamont Urija feleségétől. ⁷Salamon nemzette Roboámot, Roboám nemzette Abiját, Abija nemzette Ászát. ⁸Ásza nemzette Jozafátot, Jozafát nemzette Jorámot, Jorám nemzette Uziját. ⁹Uzija nemzette Jótamot, Jótam nemzette Áházt, Áház nemzette Ezekiást. ¹⁰Ezekiás nemzette Manasszét, Manassze nemzette Ámónt, Ámón nemzette Joziját. ¹¹Jozija nemzette Jojakimot és testvéreit, a babiloni fogságba hurcolás idején.
¹²A babiloni fogságba hurcolás után Jojakim nemzette Sealtielt, Sealtiel nemzette Zerubbábelt.
¹³Zerubbábel nemzette Abihudot, Abihud nemzette Eljakimot, Eljakim nemzette Azzurt. ¹⁴Azzur nemzette Cádokot, Cádok nemzette Jakint, Jakin nemzette Elihudot. ¹⁵Elihud nemzette Eleazárt, Eleazár nemzette Mattánt, Mattán nemzette Jákobot. ¹⁶Jákob nemzette Józsefet, férjét Máriának, akitől a Krisztusnak nevezett Jézus született.
¹⁷Összesen tehát Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a babiloni fogságba hurcolásig is tizennégy nemzedék, és a babiloni fogságba hurcolástól Krisztusig szintén tizennégy nemzedék.
¹⁸Jézus Krisztus születése így történt. Anyja, Mária jegyese volt Józsefnek, de mielőtt egybekeltek volna, kitűnt, hogy gyermeket vár a Szentlélektől. ¹⁹Férje, József igaz ember volt, és nem akarta megszégyeníteni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el. ²⁰Miután mindezt végiggondolta, íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és így szólt:
„József, Dávid fia, ne félj feleségül venni Máriát, mert ami benne fogant, a Szentlélektől van! ²¹Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből!” ²²Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: ²³Íme, a szűz majd gyermeket vár, és fiút fog szülni, akit Emmánuelnek fognak nevezni, ami azt jelenti, „velünk az Isten”. ²⁴József pedig, amikor felébredt álmából, úgy tett, ahogy az Úr angyala megparancsolta neki. Magához vette feleségét, ²⁵de nem ismerte meg addig, amíg meg nem szülte fiát, akit Jézusnak nevezett el.
4 ¹Akkor Jézust a Lélek a pusztába vezette, hogy megkísértse az ördög. ²Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. ³Ekkor odament hozzá a kísértő, és ezt mondta:
– Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré!
⁴Ő így válaszolt:
– Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.
⁵Ekkor magával vitte az ördög a szent városba, és a Templom oromzatára állította, ⁶és így szólt hozzá:
– Ha Isten Fia vagy, vesd le magad, mert meg van írva: Angyalainak parancsol a te érdekedben, és ők tenyerükön hordoznak téged, hogy kőbe ne üsd a lábad.
⁷Jézus ezt mondta neki:
– Az is meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!
⁸Majd magával vitte az ördög egy igen magas hegyre, és megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét, ⁹és ezt mondta neki:
– Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem.
¹⁰Ekkor így szólt hozzá Jézus:
– Távozz, Sátán! Meg van írva ugyanis: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!
¹¹Ekkor elhagyta az ördög, és íme, angyalok jöttek, és gondoskodtak róla.
¹²Amikor Jézus meghallotta, hogy Jánost fogságba vetették, visszatért Galileába. ¹³Majd elhagyta Názáretet, elment, és a tengerparti Kafarnaumban, Zebulun és Naftali vidékén telepedett le, ¹⁴hogy beteljesedjék, amit Izajás prófétált: ¹⁵Zebulun földje, Naftali földje, a Tenger melléke, a Jordánon túl, pogányok Galileája! ¹⁶A nép, amely a sötétségben ült, nagy fényességet látott; és akik a halál földjén és árnyékában ültek, azoknak világosság támadt.
¹⁷Ettől fogva Jézus hirdetni kezdte: „Térjetek meg, mert közel van a mennyek országa!”
¹⁸Amikor a Galileai-tenger partján járt, meglátott két testvért – Simont, akit Péternek hívtak, és testvérét, Andrást –, amint éppen a tengerbe vetették hálójukat. Halászok voltak ugyanis. ¹⁹Így szólt hozzájuk: „Gyertek, kövessetek! Emberek halászává teszlek titeket.” ²⁰Ők pedig azonnal otthagyták hálóikat, és követték. ²¹Miután továbbment, meglátott két másik testvért, Jakabot, Zebedeus fiát és testvérét, Jánost, amint a bárkában atyjukkal, Zebedeussal együtt hálóikat javítgatták, és őket is hívta. ²²Ők pedig azonnal otthagyták a barkát és atyjukat, és követték.
²³Bejárta egész Galileát, tanított zsinagógáikban, hirdette a mennyek országának örömhírét, és a nép körében meggyógyított mindenféle betegséget és bajt. ²⁴Híre elterjedt egész Szíriában. Hozzá vitték a sokféle betegségtől és kíntól gyötört szenvedőket – megszállottakat, holdkórosokat, bénákat –, és ő meggyógyította őket. ²⁵Nagy sokaság követte Galileából, a Dekapolisz vidékéről, Jeruzsálemből, Júdeából és a Jordánon túlról.
7 ¹Ne ítéljetek, hogy meg ne ítéljenek benneteket! ²Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítélnek meg titeket is; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek. ³Miért látod meg a szálkát testvéred szemében, és nem veszed észre a gerendát a saját szemedben? ⁴Hogyan mondhatod testvérednek: „Hadd vegyem ki szemedből a szálkát!” –, mikor szemedben ott a gerenda? ⁵Képmutató, vedd ki előbb szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd testvéred szeméből a szálkát.
⁶Ne adjátok oda a kutyáknak azt, ami szent, és gyöngyeiteket se dobjátok oda a disznók elé, nehogy lábukkal széttapossák azokat, majd megfordulva széttépjenek titeket!
⁷Kérjetek, és adnak nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek! ⁸Mert mindenki, aki kér, kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek ajtót nyitnak. ⁹Ugyan ki az közöttetek, aki, ha a fia kenyeret kér, követ ad neki, ¹⁰vagy ha halat kér, kígyót ad neki? ¹¹Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó dolgokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jó dolgokat mennyei Atyátok azoknak, akik kérik őt?
¹²Tehát mindazt, amit szeretnétek, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is azt tegyétek velük! Ez a Törvény és a próféták.
¹³A szűk kapun menjetek be! Mert tágas a kapu, és széles az út, amelyik a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak. ¹⁴Milyen szűk a kapu és keskeny az út, amelyik az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják.
¹⁵Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik báránybőrben jönnek hozzátok, de alatta ragadozó farkasok! ¹⁶Gyümölcseikről ismeritek meg majd őket.
Tüskebokorról szednek-e szőlőt, vagy bogáncskóróról fügét? ¹⁷Tehát minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. ¹⁸Nem hozhat jó fa rossz gyümölcsöt, és rossz fa sem hozhat jó gyümölcsöt. ¹⁹Minden fát, amelyik nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak, és tűzre vetnek. ²⁰Tehát gyümölcseikről ismeritek meg majd őket.
²¹Nem mindenki fog bemenni a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: „Uram, Uram”, hanem csak az, aki megteszi mennyei Atyám akaratát. ²²Sokan mondják majd nekem azon a napon:
„Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk, nem a te nevedben űztünk ki démonokat, és nem a te nevedben tettünk sok csodát?” ²³De akkor kijelentem nekik: „Sohasem ismertelek titeket. Távozzatok tőlem, ti gonosztevők!”
²⁴Mindaz tehát, aki hallja ezeket a szavaimat, és tettekre váltja, hasonló lesz az okos emberhez, aki sziklára építette a házát. ²⁵Ömlött a zápor, jött az áradat, feltámadtak a szelek, és nekirontottak annak a háznak, de nem omlott össze, mert sziklára volt alapozva. ²⁶Mindaz pedig, aki hallja ezeket a szavaimat, de nem váltja tettekre, hasonló lesz a bolond emberhez, aki homokra építette a házát. ²⁷Ömlött a zápor, jött az áradat, feltámadtak a szelek, és rátörtek arra a házra, és az összeomlott, és romhalmaz lett belőle.
²⁸Amikor Jézus befejezte ezeket a szavait, a sokaság álmélkodott tanításán, ²⁹mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint írástudóik.
17 ¹Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, a testvérét, és felvitte őket külön egy magas hegyre. ²Ott előttük elváltozott. Az arca ragyogott, mint a nap, a ruhái pedig olyan fehérek lettek, mint a fény. ³És íme, megjelent nekik Mózes és Illés, és beszélgettek vele. ⁴Péter megszólalt, és ezt mondta Jézusnak:
– Uram, jó nekünk itt lenni! Ha akarod, csinálok itt három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek.
⁵Még beszélt, amikor íme, fényes felhő borította be őket, s íme, a felhőből hang szólt:
– Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!
⁶Ennek hallatára a tanítványok arcra borultak, és nagyon megijedtek. ⁷Jézus odament, megérintette őket, és ezt mondta:
– Keljetek fel, és ne féljetek!
⁸Amikor felemelték a szemüket, senkit sem láttak, csak Jézust. ⁹Amint lejöttek a hegyről, Jézus megparancsolta nekik:
– Senkinek se beszéljetek a látomásról, amíg az Emberfia fel nem támad a halottak közül!
¹⁰Erre megkérdezték tőle tanítványai:
– Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek el kell jönnie?
¹¹Így válaszolt:
– Illés valóban eljön, és helyreállít majd mindent. ¹²Mondom nektek, hogy Illés már eljött, de nem ismerték fel, hanem azt tették vele, amit csak akartak. Így fog szenvedni tőlük az Emberfia is.
¹³Ekkor értették meg a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik.
¹⁴Amikor a sokasághoz értek, odament hozzá egy ember, térdre borult előtte, ¹⁵és ezt mondta:
– Uram, könyörülj a fiamon, mert holdkóros, és nagyon szenved. Gyakran esik a tűzbe, s gyakran a vízbe. ¹⁶Elhoztam tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani.
¹⁷Jézus erre így válaszolt:
– Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig kell hogy elviseljelek még titeket? Hozzátok ide!
¹⁸Jézus rákiáltott, és kiment belőle a tisztátalan lélek, és még abban az órában meggyógyult a gyermek.
¹⁹Akkor a tanítványok külön odamentek Jézushoz, és megkérdezték:
– Mi miért nem tudtuk kiűzni?
²⁰Ezt mondta nekik:
– A kishitűségetek miatt. Bizony, mondom nektek, ha a hitetek akkora, mint egy mustármag, és azt mondjátok ennek a hegynek: „Menj innen oda!” – oda fog menni, és semmi sem lesz számotokra lehetetlen. ²¹[] ²²Amikor újra együtt voltak Galileában, így szólt hozzájuk Jézus:
– Az Emberfia emberek kezébe adatik, ²³megölik, de a harmadik napon majd feltámad.
Ekkor nagyon elszomorodtak.
²⁴Amikor Kafarnaumba értek, odamentek Péterhez azok, akik a templomadót szedték, és megkérdezték tőle:
– A ti mesteretek nem fizet templomadót?
– ²⁵De igen – mondta.
Amikor bement a házba, Jézus megelőzte, és így szólt:
– Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kiktől szednek vámot vagy adót? A fiaiktól, vagy az idegenektől?
– ²⁶Az idegenektől – felelte. Jézus ezt mondta neki:
– Akkor tehát a fiak mentesek ettől. ²⁷De hogy ne botránkoztassuk meg őket, menj a tengerhez, vesd be a horgot, és fogd ki az első halat, amely ráakad! Amikor felnyitod a száját, találsz benne egy ezüstpénzt. Vedd ki, és add oda nekik értem és magadért!

KNB SZIT STL BD RUF KG