Jézus gyermekkora

Jézus Krisztus nemzetségtáblája.

1 ¹Jézus Krisztus nemzetségtáblája, aki Ábrahám fiának Dávidnak volt a fia. ²Ábrahám fia Izsák volt, Izsák fia Jákob, Jákob fiai pedig Júda és ennek testvérei. ³Júda fiai Támártól Fáresz és Zára, Fáresz fia Ezron, Ezron fia Árám. ⁴Árám fia Aminadab, Aminadab fia Náásszon, Náásszon fia Szalmón. ⁵Szalmón fia Ráhábtól Boáz, Boáz fia Rúttól Obed, ⁶Obed fia Jessze, Jessze fia pedig Dávid király. ⁷Dávid király fia, Uriás feleségétől, Salamon volt. ⁸Salamon fia Roboám, Roboám fia Abia, Abia fia Áza, ⁹Áza fia Jozafát, Jozafát fia Jórám, Jórám fia Oziás, Oziás fia Joatám, Joatám fia Ákáz, Ákáz fia Ezekiás, ¹⁰Ezekiás fia Manassze, Manassze fia Ámon, Ámon fia Joziás, ¹¹Joziás fiai pedig Jechoniás és ennek testvérei a babiloni fogság idején. ¹²A babiloni fogság után Jechoniás fia Szalatiél volt, Szalatiél fia Zorobábel, ¹³Zorobábel fia Ábiúd, Ábiúd fia Eliakim, Eliakim fia Ázór, ¹⁴Ázór fia Szádok, Szádok fia Áchim, Áchim fia Eliud, ¹⁵Eliud fia Eleázár, Eleázár fia Mattán, Mattán fia Jákob, ¹⁶Jákob fia pedig József, Mária férje. Mária a Krisztusnak nevezett Jézus szülőanyja. ¹⁷E szerint a nemzedékek összege: Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a babiloni fogságig tizennégy nemzedék és a babiloni fogságtól Krisztusig tizennégy nemzedék.

Jézus születése.

¹⁸Jézus Krisztusnak ez az eredete: anyja Mária, József jegyese, még egybekelésük előtt méhében fogant a Szentlélektől. ¹⁹Férje, József, igaz ember volt és mivel nem akarta rossz hírbe hozni, az volt a szándéka, hogy titokban bocsátja el. ²⁰Miközben ezen gondolkodott, álmában megjelent az Úr angyala és így szólt: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, hiszen a Szentlélektől van áldott állapotban. ²¹Fiút fog szülni, akit te Jézusnak nevezel, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.” ²²Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta szavával mondott: ²³„Íme a szűz méhében fogan és fiút szül,
és Emmanuelnek fogják hívni.”
Ez azt jelenti: Velünk az Isten. ²⁴József erre fölébredt álmából és úgy cselekedett, amint megparancsolta az Úr angyala. ²⁵Magához vette feleségét, de nem ismerte meg, míg a világra nem hozta (elsőszülött) fiát, akit Jézusnak nevezett.

Jézus böjtje és megkísértése.

4 ¹Akkor a Lélek a pusztába vitte Jézust, hogy megkísértse az ördög. ²Negyven nap és negyven éjjel böjtölt s végül megéhezett. ³Odalépett hozzá a kísértő és így szólt: „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek kenyérré váljanak.” ⁴Erre azt felelte: „Írva van: nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten ajkáról való.” ⁵Az ördög ezután a szent városba, a templomépület párkányára állította. ⁶„Ha Isten Fia vagy, mondta, vesd le magadat! Írva van: Angyalainak parancsolt felőled.
Tenyerükön fognak hordozni téged,
hogy kőbe ne üssed lábadat.” ⁷Jézus így felelt: „Írva van az is: ne kísértsd Uradat, Istenedet!” ⁸Végül egy igen magas hegyre vitte őt az ördög és megmutatta neki a világ valamennyi országát és azok gazdagságát. ⁹„Mindezt neked adom, mondta, ha leborulva imádsz engem.” ¹⁰Jézus elutasította: „Takarodj, sátán! Írva van: Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj!”

Az evangélium örömhíre Izraelben

¹¹Akkor otthagyta őt az ördög, angyalok jöttek és szolgáltak neki.

Jézus működésének színtere.

¹²Amikor (Jézus) meghallotta, hogy Jánost fogságba vetették, visszavonult Galileába. ¹³Elhagyta Názáret (városát) és a tómelléki Kafarnaumba, Zabulón és Neftali vidékére költözött. ¹⁴Így beteljesedett Izajás próféta szava: ¹⁵„Zabulón földje és Neftali földje,
a tenger menti út a Jordánon túl,
a pogányok Galileája, ¹⁶a nép, mely sötétségben ült,
nagy világosságot pillantott meg,
és világosság támadt azoknak,
akik a halál árnyékában és országában laknak.”

Az első tanítványok.

¹⁷Ettől fogva Jézus tanítani kezdett. „Tartsatok bűnbánatot, hirdette, mert közel van a mennyek országa!” ¹⁸Mikor a galileai tenger mellett járt, látott két testvért, Simont, aki másik nevén Péter, és testvérét, Andrást. Halászok voltak és hálót vetettek a vízbe. ¹⁹Így szólt hozzájuk: „Jöjjetek utánam! Én emberhalászokká teszlek titeket.” ²⁰Ők mindjárt otthagyták a hálót és csatlakoztak hozzá. ²¹Folytatva útját másik két testvért pillantott meg: Zebedeus fiát, Jakabot és testvérét, Jánost. Atyjukkal, Zebedeussal éppen hálóikat foltozták a bárkában. Hívta őket is. ²²Mindjárt otthagyták atyjukat a bárkával és nyomába szegődtek.

Jézus tanít és gyógyít.

²³Jézus bejárta egész Galileát. Tanított a zsinagógákban, hirdette országának örömhírét és meggyógyított a nép között minden betegséget és minden bajt. ²⁴Híre elterjedt egész Szíriában. Elvittek hozzá különböző fájdalmas betegségben és bajban szenvedő mindenféle beteget, még ördögtől megszállottat, holdkórost meg bénát is, és meggyógyította őket. ²⁵Nagy népsereg követte Galileából, Dekapoliszból, Jeruzsálemből, Júdeából és a Jordánon túlról.

Vakmerő ítélet.

7 ¹Ne ítéljetek, hogy meg ne ítéljenek! ²Amilyen ítélettel ítéltek, olyannal fognak megítélni titeket, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek majd nektek is. ³Mit nézed a szálkát felebarátod szemében, és a magad szemében pedig nem veszed észre a gerendát? ⁴Vagy hogyan mondhatod felebarátodnak: hadd vegyem ki szemedből a szálkát! – holott tulajdon szemedben gerenda van? ⁵Képmutató! Vesd ki előbb a magad szeméből a gerendát, akkor majd elég tisztán látsz ahhoz, hogy kivehesd a szálkát felebarátod szeméből. ⁶Ne vessetek szent dolgot ebeknek, s ne szórjátok gyöngyeiteket sertések elé! Különben lábukkal eltaposhatják azokat, aztán megfordulnak és széttépnek titeket.

Kérő imádság.

⁷Kérjetek és adnak nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak. ⁸Mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek ajtó nyílik. ⁹Ki ad közületek fiának követ, ha kenyeret kér? ¹⁰Vagy ha halat kér, ki ad neki kígyót? ¹¹Ha tehát ti, bár rosszak vagytok, tudtok jót adni fiaitoknak, mennyivel inkább tud mennyei Atyátok az őt kérőknek! ¹²Mindazt, amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük. Ez a törvény és a próféták.

A szűk kapu.

¹³A szűk kapun lépjetek be! Tágas a kapu és széles az út, mely a pusztulásba visz – bizony sokan mennek be rajta. ¹⁴De milyen szűk a kapu és milyen keskeny az út, mely az életre visz, bizony kevesen találják meg azt.

A hamis próféták.

¹⁵Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Báránybőrben jönnek hozzátok, belül azonban ragadozó farkasok. ¹⁶Gyümölcsükről ismeritek fel őket. Szednek-e tövisekről szőlőt vagy a bogáncsról fügét? ¹⁷Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt. ¹⁸Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa jó gyümölcsöt. ¹⁹Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely jó gyümölcsöt nem terem. ²⁰Tehát gyümölcsükről ismeritek fel őket. ²¹Nem mindaz, aki azt mondja nekem: Uram, Uram! jut be a mennyek országába. Csak (az jut be a mennyek országába), aki mennyei Atyám akaratát teljesíti. ²²Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram! Nem a te nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben űztünk ördögöt? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát? ²³Én akkor kijelentem nekik: sohasem ismertelek
titeket. Takarodjatok tőlem, ti gonosztevők!

A sziklára épített ház.

²⁴Mindaz, aki hallgatja tanításomat és tettekre is váltja, hasonlít a bölcs emberhez, aki házát sziklára építette. ²⁵Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és rázúdult a házra, de az nem dőlt össze, mert sziklára alapozták. ²⁶Mindaz pedig, aki hallgatja tanításomat, de tettekre nem váltja, hasonlít a balga emberhez, aki házát homokra építette. ²⁷Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és rázúdult a házra. Az összedőlt és nagy romhalmazzá vált.”

A beszéd hatása.

²⁸Ezzel Jézus befejezte beszédét. ²⁹A nép álmélkodott tanításán, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók (és farizeusok).

Urunk színeváltozása.

17 ¹Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét Jánost, és egyedül őket vitte föl egy magas hegyre. ²Ott színében elváltozott előttük. Arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig tündökölt, mint a fény. ³Egyszerre csak megjelent nekik Mózes és Illés, amint beszélgettek vele. ⁴Péter erre így szólt Jézushoz: „Uram, jó, nekünk itt! Ha akarod, csinálok itt három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.” ⁵Szavai közben fényes felhő takarta el őket és a felhőből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!” ⁶Ennek hallatára a tanítványok arcra borultak és igen megijedtek. ⁷De Jézus hozzájuk lépett és megérintette őket: „Keljetek föl, ne féljetek!” ⁸Föltekintve senkit sem láttak, csak Jézust egymagát.

Illés eljövetele.

⁹A hegyről lejövet Jézus a lelkükre kötötte: „Senkinek el ne mondjátok a látomást, amíg az Emberfia halottaiból föl nem támad.” ¹⁰A tanítványok megkérdezték: „Miért mondják az írástudók, hogy Illésnek kell előbb eljönnie?” ¹¹Ő így felelt: „Illés ugyan eljön és helyreállít mindent. ¹²Én azonban azt mondom nektek, hogy Illés már eljött, de nem ismerték föl s kényük-kedvük szerint bántak vele. Így szenved majd az Emberfia is tőlük.” ¹³Akkor a tanítványok megértették, hogy Keresztelő Jánosról beszélt.

A holdkóros fiú.

¹⁴Mikor visszatértek a néphez, egy ember lépett hozzá és ezekkel a szavakkal hullott térdre előtte : ¹⁵„Uram, könyörülj fiamon! Holdkóros szegény, és sokat szenved. Hol tűzbe esik, hol meg vízbe. ¹⁶Elvittem tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani.” ¹⁷Jézus így szólt: „Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig kell még veletek maradnom? Meddig tűrjelek titeket? Hozzátok ide!” ¹⁸Jézus ráparancsolt az ördögre, az kiment belőle és a gyermek attól az órától fogva egészséges lett. ¹⁹Erre a tanítványok Jézushoz mentek, mikor egyedül volt és megkérdezték: „Mi miért nem tudtuk kiűzni azt?” ²⁰Ő így felelt: „Mert gyönge a hitetek. Bizony mondom nektek: Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag s azt mondjátok e hegynek itt: menj innét amoda! – átmegy, és semmi sem lesz számotokra lehetetlen. ²¹De ez a fajzat nem űzhető ki másképp, csak imádsággal és böjttel.”

Jézus ismét megjövendöli szenvedését.

²²Miközben Galileában vándoroltak, Jézus azt mondta nekik : „Az Emberfiának emberek kezébe kell kerülnie. ²³Megölik, de harmadnapra föltámad.” Erre igen elszomorodtak.

A templomadó.

²⁴Mikor Kafarnaumba érkeztek, az adószedők Péterhez fordultak és megkérdezték : „A ti Mesteretek nem fizet templomadót?” ²⁵„De igen”, felelte. Mikor hazaért, Jézus megelőzte őt kérdésével. „Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kitől szednek vámot vagy adót, fiaiktól vagy az idegenektől? ²⁶„Az idegenektől” – felelte Péter. Erre Jézus így szólt: „A fiak tehát mentesek. ²⁷De hogy meg ne botránkoztassuk őket, menj ki a tóra, vess horgot s az első rákapó halat húzd ki. Nyisd ki a száját: találsz benne egy sztatért. Vedd ki és add oda nekik magamért és érted.”

KNB SZIT STL BD RUF KG