1 1Jézus Krisztusnak, Dávid fiának, Ábrahám fiának nemzetségéről való könyv. (Luk 3,23-38) 2Ábrahám nemzé Izsákot; Izsák nemzé Jákóbot; Jákób nemzé Júdát és testvéreit; (1Móz 21,3.12;25,26;29,35;49,10) 3Júda nemzé Fárest és Zárát Támártól; Fáres nemzé Esromot; Esrom nemzé Arámot; (1Móz 38,29.30;Ruth 4,18-22) 4Arám nemzé Aminádábot; Aminádáb nemzé Naássont; Naásson nemzé Sálmónt; (Mát 19,21; Luk 12,33; Kol 3,1.2) 5Sálmón nemzé Boázt Ráhábtól; Boáz nemzé Obedet Ruthtól; Obed nemzé Isait; (Luk 12,34) 6Isai nemzé Dávid királyt; Dávid király nemzé Salamont az Uriás feleségétől; (Ruth 4,18-22;2Sám 12,24) 7Salamon nemzé Roboámot; Roboám nemzé Abiját; Abija nemzé Asát; (1Krón 3,10-16) 8Asa nemzé Josafátot; Josafát nemzé Jórámot; Jórám nemzé Uzziást; (Luk 16,9.13) 9Uzziás nemzé Jóathámot; Joathám nemzé Ákházt; Ákház nemzé Ezékiást; (2Kir 15,7-38;2Kir 16,20) 10Ezékiás nemzé Manassét; Manassé nemzé Ámont; Ámon nemzé Jósiást; (2Kir 20,21;2Kir 21,18.23.26) 11Jósiás nemzé Jekoniást és testvéreit a babilóni fogságra vitelkor. (1Krón 3,15-17) 12A babilóni fogságravitel után pedig Jekoniás nemzé Saláthielt; Saláthiel nemzé Zorobábelt; (1Krón 3,17;Ezsdr 3,2) 13Zorobábel nemzé Abiudot; Abiud nemzé Eliákimot; Eliákim nemzé Azort; (1Kir 10,1) 14Azor nemzé Sádokot; Sádok nemzé Akimot; Akim nemzé Eliudot; (Luk 10,5.6) 15Eliud nemzé Eleázárt; Eleázár nemzé Matthánt; Matthán nemzé Jákóbot; (Luk 14,16-24) 16Jákób nemzé Józsefet, férjét Máriának, a kitől született Jézus, a ki Krisztusnak neveztetik. (Mát 27,17.22) 17Az összes nemzetség tehát Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzetség, és Dávidtól a babilóni fogságravitelig tizennégy nemzetség, és a babilóni fogságraviteltől Krisztusig tizennégy nemzetség. (Róm 14,17;1Kir 3,13.14; Zsolt 37,4.25) 18A Jézus Krisztus születése pedig így vala: Mária, az ő anyja, eljegyeztetvén Józsefnek, mielőtt egybekeltek volna, viselősnek találtaték a Szent Lélektől. (Luk 1,35) 19József pedig, az ő férje, mivelhogy igaz ember vala és nem akará őt gyalázatba keverni, el akarta őt titkon bocsátani. (Róm 2,1.1Kor;4,5) 20Mikor pedig ezeket magában elgondolta: ímé az Úrnak angyala álomban megjelenék néki, mondván: József, Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert a mi benne fogantatott, a Szent Lélektől van az. (Mát,1 18.) 21Szűl pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből. (Luk 1,31;Csel 4,12) 22Mindez pedig azért lőn, hogy beteljesedjék, a mit az Úr mondott volt a próféta által, a ki így szól: (1Kor 2,4) 23Ímé a szűz fogan méhében és szűl fiat, és annak nevét Immanuelnek nevezik, a mi azt jelenti: Velünk az Isten. (Ésa 7,14) 24József pedig az álomból felserkenvén, úgy tőn, a mint az Úr angyala parancsolta vala néki, és feleségét magához vevé. (Mát 10,11) 25És nem ismeré őt, míg meg nem szülé az ő elsőszülött fiát; és nevezé annak nevét Jézusnak. (Luk 2,7) 4 1Akkor Jézus viteték a Lélektől a pusztába, hogy megkisértessék az ördögtől. (Zsid 4,15) 2És mikor negyven nap és negyven éjjel bőjtölt vala, végre megéhezék. (2Móz 34,28.1Kir;19,8) 3És hozzámenvén a kisértő, monda néki: Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövek változzanak kenyerekké. (1Móz 3,17) 4Ő pedig felelvén, monda: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden ígével, a mely Istennek szájából származik. (5Móz 8,3) 5Ekkor vivé őt az ördög a szent városba, és odahelyezé a templom tetejére. (Mát 27,53) 6És monda néki: Ha Isten fia vagy, vesd alá magadat; mert meg van írva: Az ő angyalainak parancsol felőled, és kézen hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe. (Zsolt 91,11.12) 7Monda néki Jézus: Viszont meg van írva: Ne kisértsd az Urat, a te Istenedet. (5Móz 6,16) 8Ismét vivé őt az ördög egy igen magas hegyre, és megmutatá néki a világ minden országát és azok dicsőségét, (Mát 14,31;16,8) 9És monda néki: Mindezeket néked adom, ha leborulva imádsz engem. (Ján 5,3) 10Ekkor monda néki Jézus: Eredj el Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj. (5Móz 6,13) 11Ekkor elhagyá őt az ördög. És ímé angyalok jövének hozzá és szolgálnak vala néki. (Ján 1,51; Zsid 1,6.14) 12Mikor pedig meghallotta Jézus, hogy János börtönbe vettetett, visszatére Galileába; (Mát 14,3; Márk 1,14) 13És odahagyva Názáretet, elméne és lakozék a tengerparti Kapernaumban, a Zebulon és Naftali határain; (1Sám 21,5-7;3Móz 24,5-9) 14Hogy beteljesedjék, a mit Ésaiás próféta mondott, így szólván: (4Móz 28,9) 15Zebulonnak földje és Naftalinak földje, a tenger felé, a Jordánon túl, a pogányok Galileája, 16A nép, a mely sötétségben ül vala, láta nagy világosságot, és a kik a halálnak földében és árnyékában ülnek vala, azoknak világosság támada. (Ésa 9,1.2) 17Ettől fogva kezde Jézus prédikálni, és ezt mondani: Térjetek meg, mert elközelgetett a mennyeknek országa. (Mát 3,2; Márk 1,15) 18Mikor pedig a galileai tenger mellett jár vala Jézus, láta két testvért, Simont, a kit Péternek neveznek, és Andrást az ő testvérét, a mint a tengerbe hálót vetnek vala; mert halászok valának. (Márk 1,16-18) 19És monda nékik: Kövessetek engem, és azt mívelem, hogy embereket halásszatok. (Mát 13,47; Ezék 47,10) 20Azok pedig azonnal otthagyván a hálókat, követék őt. (Mát 19,27) 21És onnan tovább menve, láta más két testvért, Jakabot a Zebedeus fiát, és Jánost amannak testvérét, a mint a hajóban atyjukkal Zebedeussal a hálóikat kötözgetik vala; és hívá őket. (Luk 14,5) 22Azok pedig azonnal otthagyván a hajót és atyjukat, követék őt. 23És bejárá Jézus az egész Galileát, tanítva azok zsinagógáiban, és hirdetve az Isten országának evangyéliomát, és gyógyítva a nép között minden betegséget és minden erőtlenséget. (Márk 1,39; Luk 4,15.44; Csel 10,38) 24És elterjede az ő híre egész Siriában: és hozzávivék mindazokat, a kik rosszul valának, a különféle betegségekben és kínokban sínlődőket, ördöngösöket, holdkórosokat és gutaütötteket; és meggyógyítja vala őket. (Márk 6,55) 25És nagy sokaság követé őt Galileából és a Tízvárosból és Jeruzsálemből és Júdeából és a Jordánon túlról. (Márk 3,7-8; Luk 6,17-19) 7 1Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. (Róm 2,1.1Kor;4,5) 2Mert a milyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és a milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek. (Márk 4,24) 3Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, a mely a te szemedben van, nem veszed észre? (Malak 4,5; Mát 17,10-13) 4Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda van? 5Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből! 6Ne adjátok azt, a mi szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak titeket. (Mát 10,11) 7Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. (Márk 11,24; Luk 11,5-13; Jer 29,13.14) 8Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik. (Mát 9,14.15) 9Avagy ki az az ember közületek, a ki, ha az ő fia kenyeret kér tőle, követ ád néki? (Luk 11,11-13) 10És ha halat kér, vajjon kígyót ád-e néki? (Luk 10,12-15;Jón 3,6) 11Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, a kik kérnek tőle?! (Jak 1,17) 12A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták. (Mát 22,39.40; Róm 13,8-10) 13Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak. (Luk 13,24) 14Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt. (Mát 19,24; Csel 14,22) 15Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, a kik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok. (Mát 24,4.5.24;Csel 20,29) 16Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajjon a tövisről szednek-é szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét? (Gal 5,19-22; Jak 3,12) 17Ekképen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem. (Mát 12,33) 18Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt. (Mát 7,23; Jel 20,10.15) 19Minden fa, a mely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik. (Mát 3,10; Ján 15,2.6) 20Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket. (5Móz 23,26) 21Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. (Róm 2,13; Jak 1,22.25;2,14) 22Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? (Luk 13,25-27.1Kor;13,1.2) 23És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők. (Mát 25,41.2Tim;2,19) 24Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kősziklára építette az ő házát: (Luk 6,47-49) 25És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett. (Márk 14,1.2; Luk 22,1-2; Ján 11,55-57;Mát 20,18) 26És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, a ki a fövényre építette házát: (Hós 6,6; Mát 9,13) 27És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása. (Ezék 13,10.11) 28És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, álmélkodik vala a sokaság az ő tanításán: (Márk 1,22; Luk 4,32) 29Mert úgy tanítja vala őket, mint a kinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. (Ján 7,46) 17 1És hat nap mulva magához vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét Jánost, és felvivé őket magokban egy magas hegyre. (Márk 9,2-13; Luk 9,28-36) 2És elváltozék előttök, és az ő orczája ragyog vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lőn, mint a fényesség. (2Pét 1,16-18) 3És ímé megjelenék ő nékik Mózes és Illés, a kik beszélnek vala ő vele. (Luk 18,14) 4Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Uram, jó nékünk itt lennünk. Ha akarod, építsünk itt három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet. (Luk 7,29) 5Mikor ő még beszél vala, ímé, fényes felhő borítá be őket; és ímé szózat lőn a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, a kiben én gyönyörködöm: őt hallgassátok. (Mát 3,17) 6És a tanítványok a mint ezt hallák, arczra esének és igen megrémülének. (Csel 1,12) 7Jézus pedig hozzájok menvén, illeté őket, és monda: Keljetek fel és ne féljetek! (Dán 12,1) 8Mikor pedig szemeiket fölemelék, senkit sem látának, hanem csak Jézust egyedül. 9És mikor a hegyről alájövének, megparancsolá nékik Jézus, mondván: Senkinek se mondjátok el a mit láttatok, míg fel nem támadt az embernek Fia a halálból. (Mát 16,20) 10És megkérdezék őt az ő tanítványai, mondván: Miért mondják tehát az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljőnie? (Mát 11,14; Malak 4,5) 11Jézus pedig felelvén, monda nékik: Illés bizony eljő előbb, és mindent helyreállít; 12De mondom néktek, hogy Illés immár eljött, és nem ismerék meg őt, hanem azt mívelék vele, a mit akarának. Ezenképen az ember Fiának is szenvednie kell majd ő tőlük. (Mát 14,9.10) 13Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról szóla nékik. (Luk 1,17) 14És mikor a sokasághoz értek, egy ember jöve hozzá, térdre esvén ő előtte, (Márk 9,14-29; Luk 9,37-42) 15És mondván: Uram, könyörülj az én fiamon, mert holdkóros és kegyetlenül szenved; mivelhogy gyakorta esik a tűzbe, és gyakorta a vízbe. (Ésa 13,6.10; Jóel 3,15.2Pét;3,10) 16És elvittem őt a te tanítványaidhoz, és nem tudták őt meggyógyítani. (Dán 2,34.35.44.45) 17Jézus pedig felelvén, monda: Óh hitetlen és elfajult nemzetség! vajjon meddig leszek veletek? vajjon meddig szenvedlek titeket? Hozzátok őt ide nékem. (5Móz 32,5) 18És megdorgálá őt Jézus, és kiméne belőle az ördög; és meggyógyula a gyermek azon órától fogva. (Márk 13,28; Luk 21,29) 19Ekkor a tanítványok magukban Jézushoz menvén, mondának néki: Mi miért nem tudtuk azt kiűzni? (Mát 10,1) 20Jézus pedig monda nékik: A ti hitetlenségetek miatt. Mert bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek. (Mát 21,21; Márk 11,23; Luk 17,6) 21Ez a fajzat pedig ki nem megy, hanemha könyörgés és bőjtölés által. (Mát 5,18; Luk 21,33) 22Mikor pedig Galileában jártak vala, monda nékik Jézus: Az ember Fia emberek kezébe adatik; (Mát 16,21;20,18; Márk 8,31;9,31;10,33) 23És megölik őt, de harmadnapon föltámad. És felettébb megszomorodának. (1Móz 6,11-13; Luk 17,26.27) 24Mikor pedig eljutottak vala Kapernaumba, a kétdrakma-szedők Péterhez menének és mondának néki: A ti mesteretek nem fizeti-é a kétdrakmát? (2Móz 30,13) 25Monda: Igen. És mikor beméne a házba, megelőzé őt Jézus, mondván: Mit gondolsz Simon? A föld királyai kiktől szednek vámot vagy adót? a fiaiktól-é, vagy az idegenektől? (Mát 14,13-21; Luk 9,11-17; Ján 6,1-13) 26Monda néki Péter: Az idegenektől. Monda néki Jézus: Tehát a fiak szabadok. (Luk 17,35.36) 27De hogy őket meg ne botránkoztassuk, menj a tengerre, vesd be a horgot, és vond ki az első halat, a mely rá akad: és felnyitván a száját, egy státert találsz benne: azt kivévén, add oda nékik én érettem és te éretted. (Mát 13,47.21.43)