1 ¹Jézus Krisztus – Dávid fia s Ábrahám fia – eredetének története
²Ábrahám nemzette Izsákot, Izsák nemzette Jákobot, Jákob nemzette Júdát és testvéreit. ³Júda nemzette Támártól Fáreszt és Zerahot, Fáresz nemzette Hezromot, Hezrom nemzette Arámot. ⁴Arám nemzette Aminadabot, Aminadab nemzette Naasszont, Naasszon nemzette Szalmont. ⁵Szalmon nemzette Ráchábtól Boászt, Boász nemzette Ruttól Obedet, Obed nemzette Izájt. ⁶Izáj nemzette Dávid királyt.
Dávid nemzette Salamont Urija feleségétől. ⁷Salamon nemzette Roboámot, Roboám nemzette Abiját, Abija nemzette Ászát. ⁸Ásza nemzette Jozafátot, Jozafát nemzette Jorámot, Jorám nemzette Uziját. ⁹Uzija nemzette Jótamot, Jótam nemzette Áházt, Áház nemzette Ezekiást. ¹⁰Ezekiás nemzette Manasszét, Manassze nemzette Ámónt, Ámón nemzette Joziját. ¹¹Jozija nemzette Jojakimot és testvéreit, a babiloni fogságba hurcolás idején.
¹²A babiloni fogságba hurcolás után Jojakim nemzette Sealtielt, Sealtiel nemzette Zerubbábelt.
¹³Zerubbábel nemzette Abihudot, Abihud nemzette Eljakimot, Eljakim nemzette Azzurt. ¹⁴Azzur nemzette Cádokot, Cádok nemzette Jakint, Jakin nemzette Elihudot. ¹⁵Elihud nemzette Eleazárt, Eleazár nemzette Mattánt, Mattán nemzette Jákobot. ¹⁶Jákob nemzette Józsefet, férjét Máriának, akitől a Krisztusnak nevezett Jézus született.
¹⁷Összesen tehát Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a babiloni fogságba hurcolásig is tizennégy nemzedék, és a babiloni fogságba hurcolástól Krisztusig szintén tizennégy nemzedék.
¹⁸Jézus Krisztus születése így történt. Anyja, Mária jegyese volt Józsefnek, de mielőtt egybekeltek volna, kitűnt, hogy gyermeket vár a Szentlélektől. ¹⁹Férje, József igaz ember volt, és nem akarta megszégyeníteni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el. ²⁰Miután mindezt végiggondolta, íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és így szólt:
„József, Dávid fia, ne félj feleségül venni Máriát, mert ami benne fogant, a Szentlélektől van! ²¹Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből!” ²²Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: ²³Íme, a szűz majd gyermeket vár, és fiút fog szülni, akit Emmánuelnek fognak nevezni, ami azt jelenti, „velünk az Isten”. ²⁴József pedig, amikor felébredt álmából, úgy tett, ahogy az Úr angyala megparancsolta neki. Magához vette feleségét, ²⁵de nem ismerte meg addig, amíg meg nem szülte fiát, akit Jézusnak nevezett el.
18 ¹Abban az órában odamentek a tanítványok Jézushoz, és ezt mondták:
– Ki a legnagyobb a mennyek országában?
²Odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, ³és ezt mondta:
– Bizony, mondom nektek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába. ⁴Aki tehát olyan jelentéktelenné lesz, mint ez a kisgyermek, az a legnagyobb a mennyek országában. ⁵És aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben, engem fogad be.
⁶De ha valaki akár csak egyet is e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, bűnre visz, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tenger mélyére vetik. ⁷Jaj a világnak a bűnre vezető alkalmak miatt! Elkerülhetetlen, hogy bűnre vezető alkalmak adódjanak, de jaj annak az embernek, aki a bűnre vezető alkalmat okozza!
⁸Ha a kezed vagy a lábad bűnre visz, vágd le, és dobd el magadtól! Jobb neked csonkán vagy sántán bemenned az életre, mint ha két kézzel vagy két lábbal az örök tűzre vetnek. ⁹Ha pedig a szemed bűnre visz, vájd ki, és dobd el magadtól! Jobb neked fél szemmel bemenned az életre, mint ha két szemmel a gyehenna tüzére vetnek.
¹⁰Vigyázzatok, hogy egyet se vessetek meg e kicsinyek közül, mert mondom nektek, hogy angyalaik szüntelenül látják a mennyben mennyei Atyám arcát! [ ¹¹[]
¹²Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és egy eltéved közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyekben, és nem megy el megkeresni az eltévedtet? ¹³És ha megtalálja, bizony, mondom nektek, jobban örül neki, mint annak a kilencvenkilencnek, amelyik nem tévedt el. ¹⁴Ugyanígy a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elvesszen e kicsinyek közül.
¹⁵Ha testvéred vétkezik ellened, menj el hozzá, intsd meg négyszemközt! Ha hallgat rád, megnyerted testvéred. ¹⁶Ha nem hallgat rád, végy magad mellé még egy vagy két embert, hogy két vagy három tanú szava erősítsen meg minden vallomást! ¹⁷Ha nem hallgat rájuk, mondd meg a gyülekezetnek! Ha a gyülekezetre sem hallgat, tekintsd olyannak, mint a pogányt vagy a vámszedőt! ¹⁸Bizony, mondom nektek, amit megköttök a földön, kötve lesz a mennyben is, és amit feloldotok a földön, oldva lesz a mennyben is.
¹⁹Bizony, mondom nektek azt is, ha közületek a földön ketten egyetértenek mindabban, amit kérnek, mennyei Atyám mind megadja azt nekik. ²⁰Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.
²¹Akkor odament hozzá Péter, és ezt mondta neki:
– Uram, hányszor vétkezhet ellenem testvérem úgy, hogy én megbocsássak neki? Hétszer?
²²Jézus ezt mondta neki:
– Nem hétszer, mondom neked, hanem hetvenszer hétszer! ²³Hasonló ugyanis a mennyek országa egy királyhoz, aki számadást akart tartani szolgáival.
²⁴Amikor hozzákezdett, eléje vittek egy szolgát, aki tízezer talentummal volt adósa. ²⁵Mivel nem volt miből fizetnie, az úr megparancsolta, hogy adóssága törlesztésére adják el őt, a feleségét, a gyermekeit és mindenét, amije van. ²⁶A szolga erre leborult előtte, és így esedezett: „Légy türelemmel irántam, és mindent visszafizetek neked.” ²⁷Az úr pedig megszánta a szolgát. Elbocsátotta, és elengedte az adósságát.
²⁸Amikor azonban ez a szolga kiment, összetalálkozott egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta és fojtogatni kezdte, s ezt mondta neki: „Fizesd meg, amivel tartozol!” ²⁹Szolgatársa ekkor leborult előtte, és így kérlelte: „Légy türelemmel irántam, és mindent visszafizetek neked.” ³⁰De az nem engedett, hanem elment, és börtönbe vettette, amíg meg nem fizeti tartozását.
³¹Amikor szolgatársai látták, hogy mi történt, nagyon elszomorodtak. Elmentek, és jelentették uruknak mindazt, ami történt. ³²Akkor ura magához hívatta, és így szólt hozzá: „Gonosz szolga, minden tartozásodat elengedtem, mivel könyörögtél nekem. ³³Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, ahogy én is megkönyörültem rajtad?” ³⁴Ekkor ura haragra lobbant, és átadta őt a börtönőröknek, amíg vissza nem fizeti az egész tartozást.
³⁵Így tesz majd mennyei Atyám is veletek, ha szívből meg nem bocsátotok egymásnak.
20 ¹Hasonló a mennyek országa a gazdához, aki korán reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon szőlőjébe.
²Miután megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, elküldte őket szőlőjébe. ³Amikor kilenc óra tájban kiment, látta, hogy mások is állnak a piacon tétlenül. ⁴Ezt mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőbe, és ami jár, majd megadom nektek.” ⁵Azok elmentek. Tizenkét óra körül és délután három óra tájban ismét kiment, és ugyanígy tett. ⁶Amikor pedig délután öt óra tájban kiment, még mindig talált ott ácsorgókat, és ezt mondta nekik: „Miért álltok itt egész nap tétlenül?” ⁷Ezt mondják: „Mert senki sem fogadott fel bennünket.” Ezt mondta nekik:
„Ti is menjetek a szőlőbe!” ⁸Amikor beesteledett, ezt mondta a szőlő gazdája vincellérjének: „Hívd a munkásokat, és fizesd ki nekik a bért az utolsókon kezdve az elsőkig!” ⁹Ekkor jöttek azok, akik öt óra tájban álltak munkába, és kaptak egy-egy dénárt. ¹⁰Amikor azután az elsők jöttek, azt gondolták, hogy majd többet kapnak, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. ¹¹Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen: ¹²„Ezek az utolsók egy órát dolgoztak, és egyenlővé tetted őket velünk, akik az egész nap terhét és hevét szenvedtük.” ¹³Ő pedig így felelt egyiküknek: „Barátom, nem bánok veled igazságtalanul. Ugye egy dénárban egyeztél meg velem? ¹⁴Vedd, ami a tiéd, és menj! Én az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. ¹⁵Nem tehetem a javaimmal azt, amit akarok? Vagy azért vagy irigy, mert én nagylelkű vagyok?” ¹⁶Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók.
¹⁷Amikor Jézus Jeruzsálembe tartott, maga mellé vette a tizenkét tanítványt, és útközben ezt mondta nekik:
– ¹⁸Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfia a főpapok és az írástudók kezére kerül. Halálra ítélik, ¹⁹és átadják a pogányoknak, hogy kigúnyolják, megkorbácsolják és keresztre feszítsék, de harmadnapon majd feltámad.
²⁰Akkor odament hozzá Zebedeus fiainak anyja fiaival együtt, leborult előtte, és kérni akart tőle valamit. ²¹Ezt mondta neki:
– Mit akarsz? Így válaszolt:
– Parancsold meg, hogy két fiam közül az egyik jobbod, a másik meg balod felől üljön országodban!
²²Jézus így felelt:
– Nem tudjátok, mit kértek. Ki tudjátok inni azt a poharat, amelyet én fogok kiinni?
– Ki tudjuk – mondták neki.
²³Ezt mondta nekik:
– Az én poharamat ugyan kiisszátok, de hogy ki üljön jobbom és balom felől, azt nem én döntöm el, hanem azoké lesz, akiknek Atyám elkészítette.
²⁴Amikor a többi tíz ezt hallotta, megharagudott a két testvérre. ²⁵De Jézus magához hívta őket, és ezt mondta:
– Tudjátok, hogy a népeken fejedelmeik hatalmaskodnak, vezéreik pedig zsarnokoskodnak fölöttük. ²⁶Közöttetek ne így legyen, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, ²⁷és aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok!
²⁸Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és váltságul adja életét sokakért.
²⁹Amikor elindultak Jerikóból, nagy sokaság követte őt. ³⁰És íme, két vak ült az út mellett, és amikor hallották, hogy Jézus megy arra, felkiáltottak:
– Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk!
³¹A sokaság azonban rájuk szólt, hogy hallgassanak, de ők még hangosabban kiáltották:
– Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk!
³²Jézus megállt, megszólította őket, és ezt mondta:
– Mit akartok, mit tegyek veletek?
– ³³Azt, Uram, hogy megnyíljék a szemünk – válaszolták neki.
³⁴Jézus megszánta őket, és megérintette szemüket; azonnal visszanyerték látásukat, és követték őt.
21 ¹Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Betfagéba, az Olajfák hegyéhez értek, Jézus elküldött két tanítványt, ²és ezt mondta nekik:
„Menjetek a következő faluba, és ott majd mindjárt találtok egy megkötött szamarat a csikajával együtt. Oldjátok el, és vezessétek ide hozzám! ³Ha valaki szól nektek valamit, mondjátok meg, hogy az Úrnak van szüksége rájuk, és azonnal elengedi azokat.” ⁴Mindez azért történt, hogy beteljesedjék a próféta szava: ⁵Mondjátok meg Sion leányának:
„Íme, királyod jön hozzád szelíden és szamáron ülve, igavonó állaton és csikaján.”
⁶A tanítványok elmentek, és úgy tettek, ahogy Jézus parancsolta nekik. ⁷Odavezették a szamarat csikajával együtt, rájuk terítették köpenyüket, Jézus pedig rájuk ült.
⁸A sokaság legnagyobb része az útra terítette köpenyét, mások ágakat vágtak a fákról, és az útra szórták. ⁹Az előtte és utána haladó tömeg pedig ezt kiáltozta: Hozsanna Dávid fiának! Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!
¹⁰Amint beért Jeruzsálembe, felbolydult az egész város, és ezt kérdezgették: „Ki ez?” ¹¹A sokaság ezt mondta: „Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta.”
¹²Azután bement Jézus a Templomba, és kiűzte mindazokat, akik a Templomban árusítottak és vásároltak. A pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felborította, ¹³és ezt mondta nekik: Meg van írva: „Az én házamat az imádság házának hívják majd, ti pedig rablók barlangjává teszitek.”
¹⁴Vakok és bénák jöttek hozzá a Templomba, és meggyógyította őket. ¹⁵Amikor pedig a főpapok és az írástudók látták a csodákat, amiket tett, és a gyermekeket, akik a Templomban ezt kiáltozták: „Hozsanna Dávid fiának!” –, haragra lobbantak. ¹⁶Így szóltak hozzá:
– Hallod, mit mondanak ezek? Jézus ezt mondja nekik:
– Igen. Sohasem olvastátok: Gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicséretet magadnak?
¹⁷Erre otthagyta őket. Kiment a városból Betániába, és ott töltötte az éjszakát.
¹⁸Amikor korán reggel a város felé ment, megéhezett. ¹⁹Észrevett egy fügefát az út szélén. Odament, de semmit sem talált rajta, csak levelet. Ekkor így szólt hozzá:
– Soha többé ne teremjen rajtad gyümölcs!
A fügefa hirtelen elszáradt. ²⁰Amikor látták ezt a tanítványok, elcsodálkoztak:
– Hogyhogy ilyen hirtelen elszáradt a fügefa?
²¹Jézus így válaszolt nekik:
– Bizony, mondom nektek, ha van hitetek, és nem kételkedtek, nemcsak a fügefával tehetitek meg ezt, hanem ha ennek a hegynek azt mondjátok:
„Emelkedj fel, és vesd magad a tengerbe!” –, az is megtörténik. ²²És mindazt, amit imádságban hittel kértek, megkapjátok.
²³Azután bement a Templomba, és miközben tanított, a főpapok a nép véneivel együtt odamentek hozzá, és ezt mondták:
– Milyen hatalommal teszed ezeket, és ki adta neked ezt a hatalmat?
²⁴Jézus így válaszolt nekik:
– Én is kérdezek tőletek valamit, és ha megfeleltek rá, én is megmondom nektek, milyen hatalommal teszem ezeket. ²⁵Honnan volt János keresztsége? A mennyből, vagy az emberektől?
Így tanakodtak egymás között: „Ha azt mondjuk, hogy a mennyből, akkor azt fogja mondani nekünk: »Akkor miért nem hittetek neki?« ²⁶Ha pedig azt mondjuk, hogy az emberektől, akkor félnünk kell a sokaságtól, mert Jánost mindenki prófétának tartja.” ²⁷Ezt felelték Jézusnak:
– Nem tudjuk.
Erre így válaszolt nekik:
– Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem ezeket. ²⁸De mi a véleményetek? Egy embernek két fia volt. Odament az elsőhöz, és ezt mondta: „Fiam, menj, dolgozz ma a szőlőben!” ²⁹Az így felelt: „Nem akarok.” Később azonban megbánta, és kiment. ³⁰Odament a másikhoz, és annak is ugyanezt mondta. Az így felelt: „Megyek, uram” –, de nem ment. ³¹A kettő közül melyik teljesítette apja akaratát?
– Az első – felelték.
Jézus erre ezt mondja nekik:
– Bizony, mondom nektek, a vámszedők és az utcalányok megelőznek titeket Isten országában. ³²Mert eljött hozzátok János az igazság útján, de nem hittetek neki. A vámszedők és az utcalányok viszont hittek neki. Ti azonban, bár láttátok ezt, még később sem tartottatok bűnbánatot, hogy higgyetek neki.
³³Hallgassatok meg egy másik példázatot! Volt egy gazda, aki szőlőt ültetett, kerítéssel vette körül, borsajtót ásott és őrtornyot állított benne, azután bérbe adta munkásoknak, és idegenbe távozott. ³⁴Amikor elérkezett a szüret ideje, elküldte szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át a neki járó termést. ³⁵A munkások megfogták szolgáit, és kit megvertek, kit megöltek, kit pedig megköveztek közülük. ³⁶Aztán ismét küldött szolgákat, többet, mint először, de ugyanígy bántak azokkal is. ³⁷Végül a fiát küldte hozzájuk, mert így gondolkodott: „A fiamat majd tiszteletben tartják.” ³⁸De amikor a munkások meglátták a fiát, így szóltak maguk között: „Ez az örökös. Rajta, öljük meg, hogy a miénk legyen az öröksége!” ³⁹Megfogták, kidobták a szőlőn kívülre, és megölték. ⁴⁰Vajon amikor megjön a szőlő ura, mit tesz ezekkel a munkásokkal?
⁴¹Ezt felelték neki:
– A gyalázatosokat gyalázatos végre juttatja, a szőlőt pedig kiadja más munkásoknak, akik megadják a termést a maga idejében.
⁴²Ezt mondta nekik:
– Sohasem olvastátok az Írásokban? A kő, melyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő. Az Úrtól van ez, és csodálatos a mi szemünkben. ⁴³Mondom nektek, elvétetik tőletek Isten országa, és olyan népnek adatik, amelyik megtermi annak gyümölcsét. ⁴⁴[[Aki erre a kőre esik, összezúzódik; akire pedig ez a kő ráesik, azt szétmorzsolja.]]
⁴⁵Amikor a főpapok és a farizeusok hallották példázatait, megértették, hogy róluk beszél. ⁴⁶Szerették volna elfogni, de féltek a sokaságtól, mert az prófétának tartotta.

KNB SZIT STL BD RUF KG